Halomsorjan.hu

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 177-193. old.

AZ ISKOLÁZTATÁS TÖRTÉNETE EGY

HAJDÚ MEGYEI TELEPÜLÉSEN

1849-1918

ÖLVETI GÁBOR

Földesen a lakosság jóvoltából már 1657 körül létezett az első iskola, 1740 táján pedig már a leányiskola is. „Ősidőkben a nemes tanács telket adott a templom mellett lelkész, kántor, ki egyszersmind rector, leánytanító részére lakásul a nyilvános épületekkel együtt. Az épületek a nemes communitas költségén épültek.”

Az 1947. szeptember 9-én kelt, a földesi református egyház által kiállított javadalmi jegyzőkönvvből kiderül, hogy az I. számú tanítói állást 1665, a II. számú leánytanítói státuszt 1748 körül létesítették. A község azonkívül, hogy lakást biztosított, tavasszal minden tanítónak két-két láncalja szántóföldet szántott fel és vetett be búzával és tengerivel. A pénzbeli és természetbeni járandóság részét képezte a szülőktől beszedett tandíj is.¹

Az 1845-ben kiadott „Magyarország elemi tanodáinak szabályai” című magyar nyelvű királyi tanügyi rendelet értelmében a tanodák kormányzó hatóságai a helytartótanács, majd a kerületi, vagy tartományi főigazgató, az esperes mint kerületi felügyelő, és végül a helybeli lelkész: „Ekép a helybeli lelkészek, mind igazgatók, mindenre, mi a tanítást, a jó rendet, és a tanoda jóllétét illeti, fölvigyáznak, s mindenről a ker. Fölügyelőt tudósítják.”²

Az egyházigazgatás fontos része volt az egyházlátogatás, amely a felettes tiszántúli egyházkerület püspökének, illetve az 1821-ben megalakult alsó szabolcsi és hajdúkerületi egyházvidék esperesének a hatáskörébe tartozott.

A vizsgált korszakban az iskola igazgatója, vagy rektora, mint minden tanító a lelkész irányításával dolgozott. A rendszerint felsőbb tanintézetet, így a debreceni kollégiumot végzett növendék egy-két évre, vidékre ment falusi tanítónak, másképpen rektornak, hogy a keresett pénzből külföldre utazhasson, vagy visszatérve a kollégiumba, letegye a lelkészi vizsgákat. Nem is lehetett lelkész, aki nem volt rektor valamelyik vidéki iskolában. A református kollégiumban és a tanítóskodás során szerzett elméleti és gyakorlati felkészültség volt a biztosítéka annak, hogy - kevés kivételtől eltekintve - a felekezeti iskolákban folyó tanítást művelt, a feladatra alkalmas lelkészek irányították.³

A földesi református iskola 1849-1867 között

1852. június 14-én leégett a fiúiskola és a rektori lakás teteje, ezért sürgetővé vált a tönkrement épületek újjáépítése. Az ideiglenesen nádfedéllel ellátott fiúiskola véglegesen csak 1857-ben készült el, melyhez az egyház 3300 régi pengő forintot kölcsönzött. 1865-ben Benedek Lajos egyházmegyei esperes és Bartha Mihály tanácsbíró kedvezően nyilatkoztak a látogatási jegyzőkönyvben: „Az iskolák osztályai díszesek teresek világosak, s felszerelvék térképekkel, elegendő táblákkal fali abecekkel.”

1853-ban vásárolta meg az egyház a leányiskola telkének végénél lévő kerítéssel körülvett, de épület nélküli területet a Tornai, majd később további puszta földet a Tóth családtól. 1858 tavaszán a gazdasági udvar egy részét vadfákkal ültették be, vagyis a tanuló gyerekek részére faiskolát alakítottak ki.⁴

A két fiú - és a harmadik leányiskolában három tanító oktatott átlagosan 304 gyereket, ezen belül pedig a nembeli megoszlás szerint 168 fiút és 135 leányt. Megállapítható, hogy különösen a leánytanító gyermekszáma volt igen magas, a 100-at jóval meghaladó létszámmal. Néhány év statisztikájából a tanulók számának alakulása jól illusztrálja az iskola leterheltségét.

Év	Iskolakötelesek			Iskolábajárók
	Fiúk	Lányok	Összesen	Fiúk	Lányok	Összesen
1846	286	276	562	181	133	314
1847	286	278	564	181	131	312
1848	286	276	562	179	145	324
1856	276	273	549	158	138	296
1857	202	223	425	121	98	219
1958	164	195	359	128	142	270
1859	181	216	397	136	147	283
1860	186	210	396	137	121	258
1865	220	215	435	188	155	343
1866	220	210	430	195	143	338
1868	283	266	549	191	130	321
1869	269	246	515	191	131	322

A vizsgált időszak valamennyi évének iskolaköteles és tényleges tanulói létszámának különbségéből adódik az oktatásban nem részesülők aránya. Földesen a tankötelesek 37 %-a nem járt tanodába, ami kedvezőbb, mint az ország 51 %-os átlaga. A magyarázatot pedig a község három fontos történelmi adottságában kell keresni. Az egyik jellemző a debreceni református kollégiumnak, az „ország iskolájának” a közelsége és kulturális kisugárzása, amely a református többségű Földesen fokozottan érvényes. A református hitelvekből következően az egyházközség sajátos eszközeivel hatékonyan szolgálta a gyerekek műveltségi szintjének alakulását. A nagyközség iskoláztatását meghatározta, hogy nem parasztfaluról volt szó, hanem a tudást értéknek tekintő kuriális nemesek közösségéről, amely támogatta a református elemi iskolát. 1856-ban volt a legmagasabb az iskolakerülők száma, amikor elérte a 253 főt.⁵

Az 1846/47. iskolai év egyházközségi jelentésében a szegénységet jelölték meg az iskolázatlanság legfőbb okaként. Az alig felcseperedő gyerekeket a család megélhetésének kényszere korán munkára szorította.

Az 1848. február 11-i egyházmegyei látogatás küldöttei intézkedéseket sürgettek: „ Fel tűnő lévén az iskoláztatás nélkül fel növekvő gyermekek száma – és ez nem lévén másképp el hárítható mint egy részről az iskolázható gyermekeknek nem és évenként pontos számba vétele és a szüléket a gyermekeik nevelésére reá szorítás -, más részről a szűk iskola épületének bővítése...”

A helyzet javulásához hozzájárult az 1856/57-es iskolaépítés és kisebb mértékben a presbitérium által 1859. szeptember 11-én alapított az árva tanulók ruháztaztatására fordított szegénységi pénztár.

Az egyházmegyei konzisztórium 1857. Március 18-án hozott 3. számú határozatával elrendelte a 7-12 éves iskolakötelesek összeírását és az egyházközség intézkedését az iskolába nem járók számának csökkentésére. A földesi presbitérium határozata alapján a névjegyzékek elkészítése és a szülők kihirdetéssel történő figyelmeztetése rendszeressé vált.⁶

A korszak oktatásügyének másik nagy - tulajdonképpen megoldatlan - gondja a lemorzsolódás, vagyis az a szomorú helyzet, hogy az iskolába járók közül csak nagyon kevesen tudták elvégezni az elemi öt osztályát:

Tanév	V.osztály
	Fiú	Lány
1857	15	4
1858	21	24
1859	12	9
1860	14	14

Az iskolai tanító erkölcse és szalmai tudása a közvélemény és az egyházmegyei küldöttség által ítéltetett meg. 1845. február 18-án például Papp András leánytanító 118 tanítvánvából 44-en jelentek meg az iskolában: ,,... a többiek, az Egyház Elöljárói jelentése szerint, a tanító erkölcstelen és botránkoztató maga viseletétől elidegenedett szülék által az iskolából kivétettek.”

Az egyházmegyei iskolalátogatók jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy jóindulattal, de kritikusan értékelték a tanítók munkáját: „Hunyadi Elek: Olvasás írás, éneklés, számtan, vallásismeret tanításában szorgalmatos és értelmes tanítónak találtatott, de egyéb életreható tudományoknak, mint az élet, egészség fenntartásának, illedelemszabályainak tanítására is felszóllíttatott.”⁷

Az iskolában a vallásoktatás a meghatározó. 1844-ben a fiúknál a közvetlen környezetben eligazító praktikus ismereteket is tanították, a leányoknál a vallás, olvasás, írás, ének és számlálás töltötte ki az iskolai órákat.

1844-hez képest az 1864/65. iskolai év tanrendjében - a vallásoktatás dominanciája mellett - a praktikus ismeretek helyett a tudomány által rendszerezett tantárgyakat vezetik be. A hittan és a szaktárgyak megjelenése biztosította az ötosztálvos tanítás során a struktúra egységességét és az ismeretek egymásra épülését.

Az egyházkerület még 1795-ben meghatározta az elemi iskolák oktatási rendjét, melyben egy tanévben két vizsga megtartását írta elő. A vallásos ismeretek számonkérésének módja volt a tanuló konfirmációja, amely az egyház teljes jogú tagjává válását is jelentette.⁸

Földesen a nagyobb, tehát a felsős fiúiskola tanítója rendszerint kántorként is dolgozott, így például Bogdány Zsigmond (1850–1852), Varga Menyhért (1853–1856) és Borbély Sámuel (1857–1859). A rektorok közül Sápy Lajos (1862–1865) földesi születésű.

A kisebb fiúiskola, azaz az I. és II. osztályosok tanítói (altanító, préceptor) közül a Földesen született és a debreceni kollégiumból kikerült Karácson Mihály (1853–1893), valamint a debreceni születésű kitűnő leánytanító Kónya József (1846–1881) nevét kell megemlíteni, hosszú ideig tartó hűséges szolgálatukért.⁹

A földesi iskolák a dualizmus korában

1868-1918

A kiegyezést követően az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül, de az önálló államiság bizonyos szintjén, Magyarországon is végbement a polgári átalakulás. A folyamat részeként a magyar nevelésügyben új korszakot nyitott a népiskolai közoktatás tárgyában kiadott 1868. évi XXXVIII. tc. A törvény lényegében kimondja, hogy minden gyerek köteles 6-tól 12 éves koráig a mindennapi es 15 éves koráig az ismétlőiskolába járni. A tankötelezettség bevezetésével az állam: „1. minden polgárát kényszerítheti gyermekeinek nevelésére, 2. a közoktatás költségeire közadót vethet ki, és a tanítást a felügyelet gyakorlásával ellenőrizheti.”¹⁰ Vincze József tanító a földesi elemi népiskola tantestületi ülésén indítványozta az iskolakerülők összeírását és a névsor átadását a községi elöljáróságnak, hogy mint hatóság, a helyzet tisztázására, rendeltesse be az iskolakerülők szüleit, vagy gondnokait.

A törvény értelmében Földesen is a református elemi népiskola terheit a község viselte a polgáraira kivethető adóból. Ebből a szempontból tanulságos a földesi izraelita hitközség kérvénye államsegély folyósítására, vagy községi iskola létesítésére. 1897 szeptemberében ugyanis a hitközség anyagi nehézségeire hivatkozva be kívánta záratni az 1876 óta működő felekezeti iskolájukat. A törvény előírta a községi népiskola felállítását ott, ahol az iskolával rendelkező egyházon kívül más felekezet híveinek legalább 30 tanköteles gyermeke volt. A földesi önkormányzat képviselőtestülete elismerte a hitközség kérésének jogosságát és azt is, hogy a református elemi népiskolában helyszűke miatt nem tudták elhelyezni az izraelita tanulókat, ám a községi iskola létesítésének terheit nem vállalták és inkább a hitközség iskolájának további működtetését javasolták állami segély igénylésével. A döntés indoklásában arra hivatkoztak, hogy a református elemi népiskola fenntartásához 10 % iskolai adót vetettek ki, holott a törvényi szabályozás az egyenes adó 5 %-át engedélyezi.¹¹

Az 1868. évi XXXVIIII. tc. 124. §-a előírja, hogy „a hitfelekezeti iskolák felett a tanfelügyelő közbejöttével gyakoroltatik a főfelügyelet.” A Szabolcs megyei és Hajdúkerületi Tankerület, majd 1876-ban a területi közigazgatasi rendezés után a Hajdú megyei Tankerület tanfelügyeletét - melynek hatásköre kiterjedt a földesi népiskolára is - a Tiszántúli Református Egyházkerület sem fogadta kedvezően, hiszen az állami beavatkozásban felekezeti autonomiának csorbulását látta. A törvény a tanfelügyelő kötelességévé tette az évi egyszeri iskolalátogatást, ennek során a rendelkezések végrehajtásának szigorú ellenőrzését és többek között a felekezeti iskolákról részletes jelentés felterjesztését a kormányzatnak. Természetesen a tanfelügyelő, mint a szakigazgatási szervezet képviselője Földes nagyközség vonatkozásában is az önkormányzaton keresztül érvényesítette befolyását.¹²

A tankötelezettség végrehajtása Földesen

A korszak oktatásügyének alapvető kérdése volt, hogy a tankötelezettség bevezetésével a megnövekedett gyereklétszám iskolai foglalkoztatásához tudja-e biztosítani a tárgyi és személvi feltételeket.

A statisztikát tanulmányozva Földesen a legszembetűnőbb a 6-12 éves tanköteles és iskolába járó gyerekek számának a növekedése. 1842-1869 között átlagosan 461, 1872-től 1904-ig terjedő időszakban 553 iskolaköteles tanuló élt a községben. Az iskolába járók számát illetően a változás még szembetűnőbb, mert amíg 1869 előtt az átlag 307 fő, addig a kiegyezés utáni korszakban 508 tanuló.

Év	Iskolakötelesek			Iskolába járók
	Fiúk	Leányok	Összesen	Fiúk	Leányok	Összesen
1870/71	274	268	542	168	139	307
1872/73	227	233	460	155	161	316
1884	270	247	517	261	217	478
1885	275	262	537	245	212	457
1886	282	268	550	274	211	485
1887	270	273	543	227	218	445
1888	258	273	531	245	256	501
1889	248	282	530	239	249	488
1890	246	279	525	239	264	503
1891	251	294	545	248	283	531
1892	265	295	560	259	270	529
1893	268	276	544	268	273	541
1894	296	283	579	295	281	576
1895	305	269	574	304	269	573
1896	329	269	598	327	268	595
1898	308	263	571	294	253	547
1899	309	261	570	302	255	557
1900	305	265	570	284	251	535
1901	315	273	588	292	259	551
1902	310	281	591	274	262	536
1903	285	292	577	276	278	554
1904	307	308	615	290	291	581

A statisztika alapján az is megállapítható, hogy 1870-től kezdődően 1904-ig mind a tankötelesek, mind az iskolába járók száma egyenletesen növekszik. Az úgynevezett iskolakerülők átlagát tekintve 1869 előtt 165 fő, míg utána 1904-ig 51 tanuló, tehát számuk a tankötelezettség elrendelése és az azt követő fejlesztések eredményeként 1/3 -ra csökkent.

Érdekességként említhető meg, hogy a tankötelesek iskolába nem járó része a földesi mutatókat tekintve közel 10%-kal kedvezőbb az országos átlaghoz hasonlítva, és egyértelmű az iskolázatlanok számának csökkenése.

Év	Országos %	Földes nagyközség %^13
1869	52	37
1872	45	31
1896	21	10

Az 1868. évi népiskolai törvény tovább növelte az elemi népiskolák terheit azzal, hogy nemcsak a 6-12, hanem a 12-15 évesek tankötelezettségét is elrendelte. Ennek a kérdésnek a megoldása volt a legnehezebb feladat. Nem véletlen, hogy Földesen az elemiben csak a 70-es években alakult meg a mindennapos mellett az ismétlőiskola, amely a nagyobb korosztály alapműveltségét formálta.

A községi ismétlőiskola az alsószintű iskolák körébe tartozott, ahol az 1868. évi népiskolai törvény értelmében 3 évre terjedően télen hetenként Öt, nyáron két órában foglalkoztatták a 12-15 éves korcsoportot. Az ismétlőiskolába járó fiúk és lányok a tanító vezetésével a mindennapi elemi iskola tananyagát ismételték át.

Az 1871. június 26-i egyházi látogatás jegyzőkönyvéből tudjuk, hogy az ismétlő iskolák felállítása az elöljáróság minden igyekezete daczára sem sikerült...” Két évvel később viszont megelégedéssel nyugtázták az „ismétlő vagy is vasárnapi” iskola virágzását. Igaz 1874-ben teljesen feloszlott a vasárnapi iskola. A bizonytalan hírek ellenére 1884-től az iskolalátogatási jegyvzőkönyvek regisztrálják a 12-15 éves korosztály foglalkoztatását.¹⁴

Év	Iskolakötelesek			Iskolába jár			Nem járt
	Fiúk	Leányok	Összesen	Fiúk	Leányok	Összesen	Összesen
1884	89	119	208	16	70	86	122
1885	108	86	194	4	84	127	67
1886	87	72	159	46	60	106	53
1887	60	59	119	38	45	83	36
1888	61	80	141	40	63	103	38
1889	91	77	168	79	50	129	39
1890	60	94	154	42	65	107	47
1891	101	87	188	76	52	128	60
1892	96	72	168	75	48	123	45
1893	85	85	170	70	68	138	32
1894	83	86	169	50	59	109	60
1895	87	102	189	61	53	114	75
1896	103	96	199	70	50	120	79
1898	110	115	225	110	60	170	55
1900	168	161	329	168		168	161
1901	142	110	252	94		94	158
1902	90	69	159	90	54	144	15
1903	99	86	185	56	32	88	97
1904	132	140	272	55	60	115	157

Az elmúlt 20 év alatt az ismétlőiskolától átlagosan a kötelezettek 38%-a maradt távol. Az ismétlőiskolai oktatás mostoha állapotára jellemzőek az 1908. december 17-i tantestületi ülésen elhangzottak. Újvári Mária tanítónő panaszkodott, hogy a rábízott 75 fős ismétlő leányiskolást nem képes többé egyik teremben sem elhelyezni, de egyébként sem lehetséges ilyen sok növendéket tanítani és fegyelmezni. A tantestület joggal kérte az iskolaszéktől a két tanerő beállítását.¹⁵

A népiskolai törvény a tankötelezettség kiterjesztésén kívül a 6-12 éveseknél bevezette a hatosztályos mindennapos képzést. A földesi leányiskolában még 1871 és 1874 között sem volt VI. osztály, a fiúknál viszont már jóval korábban létezett.

A tankötelezettség szigorú végrehajtása és a hatosztályos elemi iskola létrehozása azzal járt, hogy az 1868 előtti állapothoz képest megnőtt az egy főre eső tanulmányi idő. A lemorzsolódás változatlanul kísérő jelensége az oktatásnak, de a létszámcsökkenés csak a végzősök számánál érzékelhető látványosan. Ennek ellenére a statisztika alapján meg lehet állapítani, hogy az új iskolai rendszerben javult a végzősök számaránya.¹⁶

Év	Fiúiskola						Leányiskola
	I.	II.	III.	IV.	V.	VI.	I.	II.	III.	IV.	V.	VI.
1871	56	40	42	23	24	10	66	43	46	16	4
1872	55	41	36	30	15	5	58	42	38	20	5
1874	42	42	38	32	15	5	55	51	40	35	17
1884	70	51	63	38	25	28	89	89	45	32	19	13
1886	64	52	59	55	10	20	56	50	44	39	23	11
1887	63	47	48	43	33	35	83	45	54	39	27	15
1889	56	47	45	35	37	19	66	55	55	39	31	14
1890	55	53	36	35	30	27	72	46	45	48	28	21
1891	63	50	46	41	29	22	63	59	45	51	36	13
1892	64	54	48	42	32	23	62	52	59	51	33	22
1893	62	57	49	49	29	21	74	44	48	55	36	17
1894	87	51	51	45	31	22	66	67	34	51	39	24
1896	80	70	62	43	43	30	56	60	42	50	38	19
1900	57	57	57	42	61	30	59	50	48	42	42	24
1902	62	58	40	49	45	25	67	57	44	42	34	22
1903	55	51	57	38	42	37	64	62	53	45	34	24
1904	73	50	48	56	36	36	73	54	59	48	43	19
1908	68	47	46	53	42	22	77	60	49	45	39	30

Földes nagyközség oktatási intézményeinek bővülése

A polgári jogrendszer részeként az 1868. évi XXXVIII. tc. végrehajtása a régi elemi oktatás teljes átalakulását eredményezte. Legszembetűnőbb változások az iskolák épületadottságaiban és új iskolatípusok kialakításában tapasztalható.

Földesen 1885-ben a szerencsétlen tűzeset után újjáépült a falu központjában, a templom melletti fiúiskola, a későbbi központi iskola. Ugyancsak a későbbi Egyháztér területén a református templom mellett 1871 nyarán a rossz állapotban lévő régi leányelemi helyén építették fel az új leányiskolát, két szoba konyhás, előszobával ellátott tanítói lakással. Ugyanakkor a fiúiskolában újabb tanterem kialakításával lehetővé vált, hogy az 1872/73-as tanévben, három főre növeljék a tanítók számát.

Az alsó leányosztály oktatására 1873 őszére készült el az új tanítói lakással együttesen épített iskola. Az egyházlátogató tisztviselők elégedetten írtak az új létesítményekről: „ Most a főutczán a régebben épített fiúiskolán kívül két teljesen felszerelt leányiskola áll egymás mellett, melyek díszes és egymáshoz hasonló külsejükkel, kedvesen vonják magukra a feléjök közelítők figyelmét.”

Az 1871 nyarán végzett iskolaépítés 5000 forintba került, az 1873. évi építési költségek meghaladták a 4000 forintot. A közbirtokosság sietett az egyház segítségére, amikor saját pénztár terhére 25000 forintos tőkéjének kamatját ajánlotta fel a hitel törlesztéséhez.

1873-ban ismét a közbirtokossag segített az iskolának a kertészeti oktatás beindításához azzal, hogy 3200 négyszögöl földet adott át művelésre. A terület egytizedén növendékfák voltak telepítve, a másik része kapásnövények termesztésére szolgált és a haszonbért további fejlesztésre fordították.¹⁷

1874 és 1884 közötti időszakra tehető a hatosztályos leányiskolai képzés beindulása és 1890-ben új leánytanítót neveztek ki, s ezzel számuk háromra emelkedett.¹⁸

A földesi zsidó iskola, mint elemi népiskola az 1868-as oktatási törvény rendelkezése nyomán alakult meg, de a tanítás előzményei jóval korábbi időkre tekintenek vissza. Az egyértelműen megállapítható, hogy 1890-ben Kiss József Hajdú vármegye királyi tanfelügyelője jelentésében számolt be az izraelita vegyes elemi és ismétlőiskola létezéséről. Az elemi felekezeti iskola tantermében „elégséges” körülmények között tanított egy tanító I-IV. osztályt.

A tanfelügyelő 1890-es látogatása során a zsidó elemi létezése mellett azt is megállapította, hogy a református elemi fiú-és leányiskolában, 3-3 tanteremben 3-3 tanító vezetése alatt 6-6 osztály oktatása jó és jeles minősítésű anyagi feltételek között folyik.¹⁹ A 12-15 éves korosztályt érintő képzés a református népiskolában folyt külön-külön a fiúk és a lányok részére, illetve létezett egy izraelita vegyes ismétlőiskola is.

A község közművelődésének a fejlődése szempontjából kiemelkedő jelentősége volt Kállay László földbirtokos hagyatékának. A végrendelkező, aki a földesi képviselőtestület virilis (legtöbb adót fizető) tagja volt, 1901. április 15-én bekövetkezett halála után a községet jelölte meg általános örökösének. A tetemes vagyon hova fordításáról szóló alapítólevelet az 1903 január 26-i képviselőtestületi ülés hagyta jóvá:

1. A 20.000 korona forgalmi értékű beltelkek és épületek óvoda és iskola céljára szolgálnak.

2. Az 1 hold 134 négyszögöl és 1500 korona értékű Nagykerti ingatlan területen faiskolát létesítenek.

3. A fenti intézmények létesítésének és működésük mindenfajta költségeinek a fedezetét a 473 kataszteri hold és a berettyóújfalui határon lévő 17 kat. hold nagyságú tagbirtokok jövedelméből biztosítják. Az akkori birtokforgalom alapján a nagyobb terület értéke 150.000, a kisebbé 4000 korona volt.²⁰

Az akkori szóhasználat szerint Kállay alapítvány vagy alap felhasználására történtek intézkedések. 1901. szeptember 15-én a képviselőtestület - Karácsony Imre lelkész azon bejelentésére, hogy államsegélyt nyert két iskola felállítására - engedélyezte a két új tanterem berendezését a Kállay alap terhére. Ez a későbbi Deák Ferenc utcán létesült Papp Albert-féle leányiskola, ahol a tantermek berendezését éppúgy, mint az iskola további fenntartásának költségeit a Kállav alapból fizették. A Kállay-féle házban a képviselőtestület 1902 májusában hozott határozata értelmében egy tantermet alakítottak ki, amely leányok oktatására szolgált.

Az 1902. évi 66569. számú VKM rendelet a 12-15 éves tanulók elemi ismereteinek megerősítése mellett gazdasági irányú oktatást írt elő. A képviselőtestület a fenti célra 1 hold 134 négyszögöl körülkerített faiskolát és a falu szomszédságában 2 hold 1000 négyszögöl telepített szőlőst ajánlott fel. Az iskolaszék által megválasztott két tanító és tanítónő munkájáért Összesen 750 korona évi fizetést utaltak ki.

Az iskolafejlesztéssel párhuzamosan a tanítói állások száma 1902-ben 8 főre emelkedett, amely lehetővé tette, hogy a fiú-és leányiskolában is 4-4 fő dolgozzon. 1908-ban alapítványi pénzzel járultak hozzá a nyolc tanítói állásnak 10-re fejlesztéséhez.

Földesen rendezni kellett a Kállay alapítvány és a község vagyonjogi helyzetét. A faiskolával kapcsolatosan 1906-ban határozott úgy a község képviselőtestülete, hogy mivel törvényi kötelezettsége a fenntartás, ezért az 1 hold és 134 négyszögöl használatáért évi 60 korona haszonbért fizet a Kállay alapnak.²¹

A Kállay alapítvány tulajdonában lévő tanítói lakás és leányiskola, illetve a beltelek haszonélvezetét kedvezményesen az iskolafenntartó egyháznak engedte át évi 300 korona haszonbér ellenében. A földesi református egyház ezt nem fogadta el, hivatkozva a „nyomasztó gazdasági viszonyokra”. Áthidaló megoldásként a legtöbbet ígérő Nagy István tanítónak, évi 311 koronáért adták át a bérletet. A Kállay alap jövedelmére a helyi református egyház később is rászorult, például az 1919/1920-as válságos időszakban, amikor bejelentette, hogy „iskoláit saját erejéből fenntartani képtelen” és képviselőtestületi engedéllyel 5000 korona segélyt vett fel az alap pénztárából.

A Kállay alapítványon kívül az iskolafenntartás jövedelemforrásai közül még említést érdemel az iskolai alap. A képviselőtestület 1902. júniusi határozatával a Peresen lévő legelőből kiszántott, a Papp Albert pusztaudvarral együtt összesen 11 hold 228 négyszögöl területű, az alap tulajdonát képező szántót a község kezelésébe vette és hatévenként haszonbérbe adta ki a legtöbbet ígérő bérlőknek. Az alapvagyonnal kapcsolatosan 1908 februárjában született olyan végzés, hogy mindaddig, míg községi iskola nem lesz felállítva, az alap jövedelmét a tanulók számától függően szétosztják az izraelita és a református népiskolák között.²²

A fentiekben a református oktatási intézmények fejlesztéséről volt szó, pedig lényeges változás történt az izraelita hitközség esetében is. Az új izraelita iskola 1913-ban a későbbi Kállay László u. 554. házszám alatt az izraelita templom szomszédságában felépült.²³

Szervezeti és személvi feltételek

A tiszántúli evangélikus református egyházkerület az 1889. évi 120. számú határozatával erősítette meg a népiskolai szervezetről szóló szabályzatot. Az egyházkerületi közgyűlés a felügyelete alá tartozó elemi népiskolák működésének figyelemmel kísérésére és javaslattételre tanügyi bizottságot választott. A bizottság a tanterv, a tankönyv ügyében, illetve a statisztika összeállításában az egyházmegyei tanügyi bizottságok elnökeivel és az esperesekkel tartotta a kapcsolatot. Az egyházmegyei közgyűlés hat évre választotta a tanügyi bizottságát, amely évenként az esperes révén számolt be a tanügy helyzetéről. Évente egyszer az esperesi vizitációt megelőzően a bizottság kijelölt tagja egy lelkésszel és egy világi személlyel iskolát látogattak, s tapasztalataikról feletteseiknek számoltak be.

Az 1868: XXXVIII. tc. 117. §-ában rendelkeztek a községi iskolaszék, mint népiskolai hatóság felállításáról. Földesen 1869. február 21-én alakult meg Bakoss Gábor lelkész elnökletével a legelső iskolai bizottság, melynek tagjai voltak Csapó István, Boross Lajos, Sápi Gábor, Jámbor Ferenc. Az 1884. évi látogatási jegyzőkönyvben már kifejezetten iskolaszék megjelölést használtak és a lelkésszel együtt 9 főt soroltak fel. Település szinten az iskolaszéket a helyi egyháztanács három érre választotta meg, s annak megbízásából irányította az egyházközség iskolaügyét.²⁴ Az iskolaszékben helyet kapott az egyházi gondnok és 1894-től a tantestület által választott két tanító, történetesen Vincze József, valamint Nagy Antal.

A képviselőtestület 1899. november 29-i határozatával a gazdasági ismétlőiskola mellett megválasztotta a községi iskolaszéket, melynek tagjai között a főbírón és a főjegyzőn kívül ott találjuk a református lelkészt, Vincze József tanítót, Bogdán Gábort, Bene Jánost és Szabó Józsefet. Ez utóbbiak a református iskolákat felügyelő bizottságnak is tagjai.

1904. január 30-án a képviselőtestület ülésén választották meg a községi iskolaszéki, óvodai és „Kállay alap” felügyelő egyesített bizottságot három évre, helynek tagjai voltak Karácsony Imre lelkész, Pércsy Lajos egyházi gondnok, Kiss József főbíró, Kállav Ignác főjegyző, dr. Matolcsi Kálmán orvos, Csapó István, Bene János, Kovács Mihály, Kiss László, Szabó Géza önkormányzati képviselők.²⁵

Az izraelita iskolaszék korán megalakulhatott. A község 1904. évi képviselőtestületi jegyzőkönyvében Grünstein Mór elnök nevével találkozunk, akit az egészségügyi bizottságba ekkor választottak be.

A tiszántúli evangélikus református egyházkerület az 1889. évi 120. számú határozatával erősítette meg a népiskolai szervezetről szóló szabályzatot. A dokumentum 68. szakasza értelmében augusztus 4-én alakult meg a földesi református tanítótestület Vincze Lajos elnökletével. Az egyesület programjaival az iskolai munka egyöntetűségét és a tanítók továbbképzését szolgálta. Az iskolaszék rendszeresen kikérte a tanítótestület véleményét az oktatás személyi és tartalmi kérdéseiben. Így például 1908-ban az egyházmegyei közgyűlés határozata alapján Papp Imrét javasolták a szeptember 1-től megszervezésre kerülő igazgató-tanítói állásra, aki ugyanakkor hivatalánál fogva Szilágyi Lajos tanítótestületi elnök helyét is elfoglalta.²⁶

Földesen a rektori intézmény 1878-ban szűnt meg. Ebben a beosztásban dolgoztak Vadai Ferenc, Varga Bálint és Percze János.

A fiúiskolában tanítók közül hosszabb idejű szolgálat miatt érdemes megemlíteni a következő tanítókat: Kovács Lajos (1872–1891), Vincze József (1878–1902), Papp Imre (1894–1934), Nagy István (1900–1939) földesi születésű, Szabó Ferenc (1904–1913), Boldizsár Lajos (1905–1945), Buzogány Dénes (1907–1928),^27.1 Saja Vilmos (1908–1947). Földesen több évig tanított a már korábban említett Kónya Józsefen (1846–1881) kívül, a Földesen született Nagy Antal (1873–1903), Szilágyi Lajos (1862–1909), Csongrádi János (1891–1899), Ary Gyula (1894–1904), Nagy Istvánné Pávay Erzsébet (1901–1938), Boldizsárné Újvári Mária (1906–1938), Buzogány Dénesné Kassay Lujza (1907–1928), Sápi Istvánné Simon Erzsébet (1909–1939).²⁷

Az izraelita tanítók közül feltétlenül szólni kell Fischer Ferencről, aki 1903-ban költözött el Földesről és az izraelita népiskola tanítói állásában őt követő Róth Mórról. Az egyház 1896-tól megszüntette a terményadózást és hivatalnokainak a fizetését pénzalapra helyezte. Három évvel később szántóföld járandóság az egyházlátogatási jegyzőkönyv kimutatásában nem található, 1901-ben már a legeltetési jog sem. Az egyházi jövedelmek között – éppen a népoktatási törvény által az iskolafenntartóknak biztosított lehetőségként – szerepelt az iskolai pótadó, az állami adó 10%-a, ezen kívül a tanulónként fizetett tandíj. A földesi református egyház 1903. évi számadásában más források is találhatók, mint például a tanítók részére biztosított államsegély, vagy a Kállay alapból fedezett fizetés és nyugdíj.²⁸

Földesen az egyház és a község közösen arra törekedett, hogy a tanítóknak lakást építtessen és ahhoz kertet is biztosítson. Amikor ez ideiglenesen nem sikerült, ilyenkor lakbért, vagy a kert használata helyett bizonyos pénzösszeget állapítottak meg.

A tanítók nyugdíj jogosultak voltak. 1909-ben például Szilágyi Lajos nyugdíjazási kérelmét terjesztették fel a vallás és közoktatásügyi miniszterhez, elismer-e ezzel több mint négy évtizedes tanítói munkásságát.²⁹

Az 1867 és 1919 közötti korszakot vizsgálva megállapítható, hogy Földesen a református elemi népiskola kezdetben osztatlan volt, azaz három tanító oktatott hat fiú és öt leányosztályt. A tanítói létszám fejlesztésével a népiskola a korszak végére megközelítette, de nem érte el az ideálisan osztott típusát, amelyben minden osztálynak külön tanítója van.³⁰

1871. év

Rektor: III-VI. fiúosztály Leánytanító: I-V. leányosztály Altanító: I-II. fiúosztály

1908. év

Első fiútanító: V-VI. fiúosztály Első leánytanító: V-VI. leányosztály

A többi osztály mindegyikének saját tanítója volt.

Az elemi népiskolák alapvető célját Vincze József földesi tanító fogalmazta meg a legpontosabban a helyi tantestületi ülésen 1892. január 30-án. Mindenekelőtt túlzottnak tartotta az elvárást az iskolából kilépő gyerekekkel szemben, hogy, nemcsak a mindennapi életre szükséges legáltalánosabb ismeretekkel, t. i. az írás, olvasás, számolás elemeivel rendelkezzék, hanem hogyha akár földmíves, akár iparos, vagy kereskedői pályára lépett, ott egy bizonyos universalis képzettséget feltételező ügyességgel forgolódjék." De legfőképpen, folytatva a gondolatot „... az államnak s az emberiségnek elsősorban jó erkölcsű, az isteni és emberi törvényeket respektáló népre van szüksége.”

A fenti célok szellemében az 1868: XXXVIII. tc. a következő tárgyak oktatását írta elő: hit-és erkölcstan; olvasás és írás; fejbeli és jegyekkel való számolás; nyelvtan; természettan és természetrajz; hazai és általános földrajz; történelem; gazdászat, kertészet; polgári jogok és kötelességek; ének; testgyakorlat.

A szaktárgyak tanításánál az ismeretanyag egymásra épülését tartották szem előtt. A földrajzi ismereteket például az I. II. osztályokban a beszéd és értelemgyakorlatok során tanították. III. osztályban a helyismeret oktatása kiterjedt a magyarhonra és a megyére, alapvetően a térképismeretre építve. A IV. V. osztályok részére már külön földrajzi kézikönyv, a tanítóknak vezérkönyv készült. Ez a vezérkönyv nemcsak a megye és a lakhely, hanem a mértani földrajz oktatásának módszertanát is tartalmazta.

A tiszántúli református egyházkerület népiskolai tanügyi bizottsága ABC tanterveket ajánlott a református elemi népiskolai tanítóknak, amelyek követelményrendszerükben tértek el egymástól, tehát a nehézségi fokozatuk volt különböző. Végső soron a tantestület az emberanyag ismeretében döntötte el az alkalmazásukat. 1909-ben például, belenyugvóan állapítja meg Nagy István tanító, hogy „az igen gyenge anyag miatt az 'A' terv keresztül vitele lehetetlen.”

Földesen kezdetben nehézséget okozott a rajztanítás és a kézimunkázás. A népiskolai tanügyi bizottság jegyzőkönyvéből az 54. számú határozat szerint Buzogány Dénesnek engedélyezték, hogy 1915-ben Budapesten a rajztanítói képesítés megszerzéséhez szabadságot vegyen ki. 1913-ban az egyháztanács 200 korona tiszteletdíj megszavazására kérte a képviselőket „az újonnan rendszeresített női kézimunka tanerőnek.” A századfordulón Pogány Margit tanította a felsősöknek a kötést, horgolást, hímzést, foltozást, majd Nagy Istvánné Pávay Erzsébet is bekapcsolódott ebbe a munkába. 1913-ban az egyháztanács a 104/1913. számú határozata alapján a III. és IV. osztályokban is bevezette a női kézimunkát. Oktatására a tantestület Buzogányné Kassay Lujza és Simon Erzsébet tanítónőket javasolta.

A kertészeti gyakorlatokon a faültetést és nemesítést tanulták az V. és VI. osztályos fiúk. Kezdetben Karácsony Mihály, majd Papp Imre, később Nagy István tanítók irányításával. A torna a fiúknál szabad és katonai, a lányoknál test- és szabad gyakorlatokból állt.³¹

Vadai Ferenc rektor 1871-ben állította össze a földesi református elemi népiskolában használt tan-és vezérkönyvek jegyzékét:

Hit és erkölcstan:	Békési Péter Ó és Új szövetségi szent történetek
	Rövid útmutatás a keresztény vallás előadására (Pest)
	Egyház történelem (Debrecen, 1869)
Olvasás, írás:	Gönczi Pál ABC-je
	Gáspár János II-IV. osztályok számára írt olvasókönyve
Fejbeli és jegyekkel való számolás:	Dr. Lutter Nándor: „Kisdedek számvetése” „Számító Socrates”
	Veres László számtana
Nyelvtan:	Árvai magyar nyelvtana
Nagy László:	Beszéd és értelemgyakorlatok
Természettan:	Krüger vezérkönyve
Természetrajz:	Bánhegyi István és Emericzi: Népiskolai tankönyv
Hazai földleírás:	Veres László: Magyarország földrajza
	Veres László: Általános földrajz
	Fábián Mihály: Földgömbismertetés
	Nagy László-Ballagi Károly: Magyarország története
Gazdászat, kertészet:	Lukácsi Sándor fatenyésztésről írt munkája
Polgári jogok és kötelességek:	Környei János Műve
Ének:	Nagy Károly énekhangzatos könyve
Testgyakorlat:	Szauter Antal-Ambrus Lajos tornatanítása (Pécs)

Az ismétlőiskolában a Kun László, Csath András és Fülöp Sándor-féle kézikönyvet használták.

1915-re a változás a tankönyvek vonatkozásában jelentős.

1892 júniusában határozott úgy a tantestület, hogy a Gáspár-féle olvasókönyv helyett az V. és VI. osztály kivételével a Gyertyánffy-Kiss Radó szerzőpáros művét szerzik be.

1909-ben az I. osztályban kötelezően írták elő Tassy Miklós „Fonomimikai Abc” című könyvének, a II. osztályban a zsoltárnak a használatát.

1913-ban a tantestület a rendtartás értelmében kimondta a Kovács Lajos féle imádságok tanítását, továbbá a rajztanítás bevezetésével Szücs Izsó: Modern rajzoktatás vezérfonala c. művének és a Horovitz népiskolai rajzfüzetnek a beszerzését.

Végül a tantestület az egyházkerlileti kiadványokból összeállította az 1914/1915. iskolai év tankönyv jegyzékét:

I. osztályban:	Tassy Miklós: „Fonomimikai Abc”
II. osztályban:	Csurka István- Kiss György: népes olvasókönyv
III. osztályban:	Tassy-Ladányi: Olvasókönyv
	Fiers Elek: Vallástani kézikönyv
IV. osztályban:	Tassy Miklós: Képes olvasókönyv
	Fiers Elek: Vallástani kézikönyv
	Vadas József: Földrajz IV. osztály számára
V. osztályban:	Csurka István: Olvasókönyv V-VI.osztályok számára
	Császár Gyula: A magyar nemzet története
	Kovács Lajos: Keresztény egyháztörténet
	Tömöry Jenő: Földrajz V-VI. osztály

A tanítói szakkönyvtárat a központi iskola igazgatói irodájában alakították ki.³²

Földes község iskolatörténetének vizsgálata ráirányítja a figyelmet azokra a tényezőkre, amelyek kedvező hatással voltak a helyi oktatásügy fejlődésére. Közel egy évszázadon át a református többségű település iskoláztatására ösztönzőleg hatott Debrecen a „megújuló” egyház központja. A rektorjárás, a lelkész-, majd tanítóképzés a szakembereket, az egyház szervezete pedig a fenntartása alá tartozó elemi iskolák felügyeletét biztosította. A református egyház nemcsak összegyűjtötte, de lelkészei és tanítói révén közvetítette az ismereteket a tanköteles korosztálynak.

Földes nagyközség társadalmának meghatározó eleme volt a kuriális nemesség nemcsak a korai időszakban, de a polgári átalakulás idején is. A kuriális nemesi testületnek, de az 1867 után megalakult önkormányzatnak is nagyobb érzékenysége volt intézményei iránt, mint a hasonló nagyságú és jellegű településeken.

A kedvező helyi körülmények között lépett életbe az 1868-as népiskola törvény, amely megteremtette az új állam -és közigazgatási felügyeletet, megőrizve az egyházi szervezetek autonómiáját

The history of schooling in a Hajdú county community

1849-1918

Gábor Ölveti

The first school in the large village of Földes at present situated in Hajdú-Bihar county already existed around 1657. The dominant factor of the village school history is that fundamentally Presbyterian schooling is in question. The Calvinist reform centred in Debrecen attributed extreme importance to the success of primary school education, which also influenced the inhabitants of the territorially close communities.

The populous Israelite community already ran a school in Földes, however the Presbyterian majority schooling was dominant from beginning to end.

The Földes school developing significantly in the examined period was supported by, for the majority curial nobility of the large village and the rate paying population, a good example of which is the donation of landowner László Kállay.

The civil transformation resulted in significant alterations in the area of schooling, for to be sure at the end of the era 11 teachers carried out the everyday and repeat primary education of the school-age children. The material and personal conditions for this partially divided primary school with six grades, were probably developed in this period.

The new primary and municipal authority developed following the public education act of 1868, which held in respect the autonomy of the religious organisations. With the increase in population, not only the organisational, material and personal conditions were developed, but with the enforcement of compulsory school attendance the number of school children also increased. With the appearance of the special subjects the uniform syllabus was established, in the spirit of which particularly great efforts were made by the long serving, local educational teachers.

01 Herpay Gábor: Földes község története. Db., 1936. 201., 206. (Továbbiakban 1. Földes története i. m.); Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (HBIV-M) XXIV. 504/c. 2. cs.;

02 Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltára (TtREL) I. 28. c. 2. ; Földes története i.m. 203. HBh L IV.A. 1011;/c. 93. cs. 194/25224/1845.

03 Kormos László: Tiszántúli Református Egyházkerület és a Debreceni Református kollégium Levéltárának ismertetője. Db., 1984. 118.; Benda Kálmán: Emberbarát vagy hazafi? Tanulmányok a felvilágosodás korának magyarországi történetéből. Bp., 1978. 293.

04 Lásd a földesi egyházközség jelentéseit az Alsó-Szabolcs Hajdúvidéki Egyházmegyének és a látogatási jegyzőkönyveket: TtREL I. 28. c. alatt a 9-28. köteteket; u. o. I. 1. s. 13/a. esperesi tudósítások, táblás előterjesztések.

05 Az iskolalátogatók országos arányára 1. Pukánszky Béla-Németh András: Neveléstörténet. Bp. 1994. 469.; a statisztikai táblázat a TtREL I. 28. c. 1-26. kötetekben közölt adatok összesítése.

06 TtREL I. 28. c. 8., 9., 15-18., 19., 26. Táblás ekőterjesztések az 1857. 1858. évekből.

07 TtREL I. 28. c. 5., 15-20.-,u. o. I. 28. h. 4., 20.; uo. I. 28. c. 3.; u.o. I. 1. s. 13/a.

08 TtREL I. 28. c. 4., 5.; u. o. I. 28. h. 3.; u. o. I. 28. c. 21., 23., 26.

09 A tanítókra vonatkozó adatok az iskolalátogatási jegyzőkönyvekben, az egyházközségi előterjesztésekben, a tantárgyi kimutatásokban, osztály névsorokban és az esperesi tudósításokban. TtREL I. 28. c. 3-5., 8-9., 12., 15-16., 22-26.; uo. I. 28. h. 1., 3-11., 20.

10 1836-1868. évi törvénvczikkek. Szerk., Dr. Márkus Dezső. Bp., 1896. 449-469.; Dr. Felkai László: Neveléstörténeti dolgozatok a dualizmus korában. Bp., 1983. 110. (Továbbiakban l., Felkai: Neveléstörténet i.m.)

11 HBML VIII. 202/a. 1. 1891. aug. 28.; Zsidó lexikon. Szerk., Újvári Péter. Bp., 1929. 284. (Továbbiakban 1. Zsidó lexikon i.m.); HBML, V.625/b. 1. 1897. szept. 7.

12 Mervó Zoltánné: A népiskolák Hajdúszoboszlón 1868-1948 között. In: 400 év Hajdúszoboszló neveléstörténetéből. Szerk., Gazdag István. Hajdúszoboszló, 1989. 89-90. HBML, VIII. 202/a. 1. 1891. jan. 31.

13 A statisztikai táblázatok a TtREL I. 28. c. 27-47. kötetekben közölt adatok összesítése; Felkai: Neveléstörténet i.m. 105-106.

14 Dr. Mészáros István: Magyar iskolatípusok 996-1990. Bp., 1995. 27. (Továbbiakban 1. Mészáros I. 1.m.)-1 TtREL I. 28. c. 30.

15 A földesi tankötelesekre vonatkozó adatok 1., TtREL I. 28. c. 27-29., 31-46 kötetek.; HBML VIII. 202/a. 1. 1908. dec. 17.

16 Az osztályok létszámának megállapítása a közölt névsorok feldolgozásával történt a TtREL I. 28. c. 30-31., 33-34., 36-41., 43., 47.,; uo. I. 28. h. 13. 15-16., 18.

17 TtREL I. 28. c. 27-30.; HBML XXIV. 501/d. 4. cs.

18 TtREL I. 28. c. 31., 35., 37.

19 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Bp., 1851. 21 ; HBML IV. B. 912/b. 2. cs. VIII. 1/1890. ; Földes története 1. m. 236. ; HBML V. 625/b. 1.

20 HBML V. 625/b. 1. k. 11/1901., 3/1903.

21 HBML V. 625/b. 2. k. 1/1904.; Mészáros I. i.m. 27.; HBML V. 625/b. 2. k. 88/1906.

22 HBML V. 625/b. 5. k. 1/1914., 1914. febr. 26-i kgy., 36/1914., 77/1914., 87/1914., 48/1915.; u. o. 6. k. 37/1919.: uo. 3. k. 27/1918.; u.o. IV.B. 912/b. 5. es. III. 201/1905.-, uo. V. 625/b. 3. k. 61/1908.; u. o. 4. k. 158/1911.

23 HBML V. 625/b. 4. k. 110/1911.; Zsidó lexikon i. m. 284.; HBML XXIV. 501/d. 4. cs.; u. o. 913/b. 5. es. III. 201/1915.

24 TtREL I. 28. c. 30.; Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. Város népoktatásügye. Összeállította: Szoboszlay Sándor. Bp., 1928. 76. (Továbbiakban 1., Szoboszlay i.m.); TtREL I. 1 n. 2.

25 TtREL I. 28. c. 33., 41., 46.; HBML V. G25/b. 1. k. 48/1897., 43/1899.; uo. V. 625/b. 2. k. 41/ 1904.

26 Szoboszlay i.m. 78.; HBML, V 625/b. 2. k. 98/1906.; uo. VIII. 202/a. 1. k. 3.

27 Földes története i.m. 222. E tanítói kimutatásnál csak azok az évszámok találhatók, amelyek a TtREL I. 28. c., I. 28. h. kimutatásaiban és a földesi elemi népiskola tantestületének jegyzőkönyvében fel vannak tüntetve. (27.1 Ezért kiegészítem azzal, hogy Buzogány Dénes 1959-ben nekem még rajzot tanított. KK.)

28 HBML, V. 625/b. 9. k. 54/1931.; u.o. VIII. 202/a. 1. k. 1909. szept. 1.; TtREL I. 28. c. 43., 46

29 HBML, V.625 /b. 3. k. 123/1909.; u. o. VIII. 202/a. 1. k. 1909. jun. 30.

30 TtREL I. 28. c. 27., 30-31., 37.; u. o. I. 28. h. 15., 18.

31 HBML VIII. 202/a. 1. k. 1892. jan. 30.; TtREL I. 1. n. 2. 1881. év; HBML V. 625/b. 5. k. 99/1913.; TtREL I. 1. n. 2. 1915. év; u. o. I. 28. h. 13-14., 17. ; HBML VIII. 202/a. 1. k. 1913. szept. 4.

32 TtREL I. 28. h. 20.; HBML VIII. 202/a. 1. k.1892. jún. 24., 1908. dec. 17., 1909. jún. 30., 1913. szept. 4., 1914. jún. 25.