Halomsorjan.hu

 

Bihari Múzeum Évkönyve 3. 123–139. old.

Berettyóújfalu 1982

 

Karacs Zsigmond

Adatok a Földes határába olvadt Mezőszentmiklós birtoklástörténetéhez

 

Mezőszentmiklós egykori települési helyét és hovatartozását illetőleg máig ellentmondó és téves adatokat találunk a történeti irodalomban. Mindezeket öss­zevetve és levéltári források bizonysága alapján megpróbálom e kérdés tisztá­zását.

Az első kétségtelenül azonosítható adatot 1311-ből ismerjük, Károly Róbert 1311. november 8. adományozza Debreceni Dózsának a Kék-Kálló folyó mellett fekvő Szentmiklós, Szentlőrinc és Füzestelek birtokokat.1 Pesty kéziratos hely­ségnévtárában ugyan korábbi fennállására találunk utalást, miszerint: „Földes község határában van bekebelezve Pusztaszentmiklós. ... Buday: Magyarország históriája szerént a tüzes vas próbára 1220-ban volt belőle lakos.” Azonban a for­rásokat összevetve ez nem nyert igazolást.2 Itt kell kitérnem az e területen folyó Hamvasér kérdésére, mely egyesek szerint3 azonos az Anonymusnál kétszer is említett Omsó érrel, míg az 1975-ben hasonmás kiadásban megjelent Gesta Hun­garorum jegyzeteiben Pais Dezső az Érrel azonosítja.4

A községet Bunyitay felveszi ismert munkájába, a későbbi tévedések okát az ő feltételezésében kereshetjük. „Amazt fentebb a Szentjobb melléki Szentmiklós­ban kerestük, emez lehet a Derecske melléki, hol, nevezetesen Derecske és Szent­kozma közt, a Kék-Kálló ér mentén ily nevű község egykor létezett .... egyetlen ismeretes lelkésze, István a pápai tizedszedés egész ideje alatt csak egyszer, 1335­-ben fizetett.” A pápai tizedjegyzékben szereplő Szentmiklós a Váradi Püspök­ség bihari főesperesi kerületében állt, viszont a püspökség határvonala Mezőszentmiklós és Derecske közt húzódott egyezően a megyehatárral.5 Megtaláljuk Csánki Dezső munkájában: „Bunyitay szerint Derecske mellett is állt hajdan ily nevű helység.6 Borovszky Bihar vármegye monográfiájában már mint tényt fo­gadja el, hogy ugyanaz a község a Kék-Kálló menti, mint a pápai tizedjegyzék­ben Biharban összeírt Szentmiklós.7 Mindezek következménye Lukinich tévedé­se, amikor nagy munkájának térképmellékletén a megyehatár helyes berajzolása mellett a bihari oldalon tünteti fel Szentmiklóst.8 Lukinich valószínű nem is­merte az e vidéket alaposan ismerő Zoltai munkáit, melyekben Szentmiklós, il­letve Mezőszentmiklós helyzetét egyértelműen meghatározza.9 De nem vette fi­gyelembe Csánki idézett munkáját sem, aki Szabolcs megyében Csegeszentmik­lós mellett egy másik Szentmiklóst is felvesz. „1463-ban és 1465-ben a mai Föl­des melletti Szentmiklós puszta tűnik fel a falvak sorában, a pápai tizedlajstrom csak az utóbbit ismeri.”10 Herpay Gábor a teljes egészében Földes határába ol­vadt Mezőszentmiklósnak is szentel pár oldalt. E szerint már 1342-ben Sebreth és fia István a birtokosai, különválva a továbbra is a Debreceni család tulajdo­nában lévő Kék-Kálló menti és később Derecske határába olvadt kis falvaktól.11 Jakó Zsigmond még mindig Derecskébe olvadt faluként emlegeti, megjegyezve hogy: „A részek közül csupán Szentmiklóson lehetett valami állandóbb telepü­lés, mert ennek a neve szerepel később is. (1465: Dl. 16151)”12 Mezősi a török ura­lom alól felszabadult Bihar megyét ismerteti. Mezőszentmiklós nem fordul elő a feldolgozás alapját szolgáló összeírásban, de nincs az összeírásból kimaradt és Mezősi által ismertetett puszta helyek között sem.13 Ez azért érdekes, mert Me­zősi az egykor kétségtelenül lakott helyeket első okleveles előfordulásuk évszá­mával röviden ismerteti, Mezőszentmiklós pedig az 1692-es összeírást tíz évvel megelőzően még kétségtelenül lakott volt. Györffy György az Árpád-kori Bi­harban csak Füzesteleket 1311 és Szentlőrincet 1273 ismeri a Kék-Kálló menti falvaink közül, míg Szentmiklóst Szabolcsba utalja.14 Szendrey István Derecs­kével foglalkozó tanulmánya szintén érinti Szentmiklós hovatartozásának a kér­dését. Állásfoglalása ellentmondásos; annak ellenére, hogy Zoltaira és Györffyre is hivatkozik, azt írja: „Az irodalom mind az 5 települést Derecske határába ol­vadt birtokként kezeli, mi is. ... Szentmiklós végül is Földes határába olvadt, de egy része – ha csekély is – valószínűleg a derecskeieké maradt.”15 Téved abban is, hogy Szentmiklós a török hódoltság előtt pusztult el, ez mint látni fogjuk csak a török uralom végén történt meg. Nem lehetetlen, ismerve a középkorban egy-egy falu hovatartozását illető ingadozásokat, hogy Bunyitaynak a pápai ti­zedjegyzékből vett adata is erre a Földes melletti Szentmiklósra vonatkozik, de a továbbiakban az egri egyházmegyében írták össze és így nem Biharban, ha­nem Szabolcsban kell megtalálnunk. Jellemző később a török megszállás alatti bizonytalanságra, amikor pedig már nem egyes birtokosok illetősége befolyásolta egy-egy falu hovatartozását, hogy Mezőszentmiklós különböző adatok szerint: 1571: Bihar, 1589: Szabolcs, 1632: Békés és 1648: Szabolcs vármegye része.16 A török időket megelőző és az azt követő források, ellentétben az irodalom egy ré­szével, Szabolcs vármegyéhez tartozónak vallják.17 A Szentmiklós és Derecske közti határt mindig pontosan nyilvántartották, ezt bizonyítja többek között az 1768. évi határjárás, mikor Derecskéről Mártha György bíró és Király István jegyző, Földesről Domokos Ferenc hadnagy és mások vettek részt, akik az egész határt végigjárták Szentmiklós és Derecske között, találva és megújítva 101 igaz régi határdombot.18

Az egykori Mezőszentmiklós falu területe ma teljes egészében a jelenleg Hajdú-Bihar megyei Földes községhez tartozik. A terület önállóságának megszű­nése 1850-ben Földes adóközséghez való csatolással kezdődött.19 Majd, 1871-ben fejeződött be, amikor az 1871. XVIII. tc. alapján jogilag is Földeshez csatolták, mivel a törvénycikk kimondja: „Minden területnek valamely községhez kell tar­toznia. A terület azon községhez tartozik, amelyhez eddig is tartozott, vagy amelynél eddig az államadót fizette.”20 1876. augusztus 31-ig Földessel együtt a Nagysárrét északi széléig lenyúló Szabolcs vármegye része volt, kivéve az ab­szolutizmus néhány évét, amikor Észak-Bihar vármegyébe osztották be. Ekkor került át Hajdú megyébe.21

 

 

„Nevét középkori szokás szerint egyháza védszentjéről vette, mely Szent Miklós tiszteletére volt szentelve.” írja Bunyitay.22 Lényegében hasonló véle­ményt találunk Pesty kéziratos gyűjteményében: „A név nyilván azt mutatja, hogy eredetileg itt keleti keresztyének lakván, akkor kapta Miklós Görög szent­től a nevét, mit igazol az, hogy szomszédságában azonnal ott van Szentkozma, nem messzire Szentmárton.”23

Mint láttuk, Szentmiklós nem maradt a Debreceni család kezében, így nem volt lehetőség arra, hogy sorsa a többi Kék-Kálló menti községekhez hasonlóan Derecskéhez kapcsolja, erre esetleg a több mint háromszáz évvel későbbi részle­ges elzálogosítás adott lehetőséget, de a földesiek a harminckilenc éves zálog­birtoklás után ezt a területet is maradéktalanul kiváltották a derecskei haj­dúktól.

1416-ban már az egyes tagjaiban Szentmiklósinak nevezett Földesi család a birtokosa Mezőszentmiklósnak, mint szomszédbirtokosok szerepelnek a váradi káptalan által Pércsi Mike fiainak és másoknak birtokhatárát megállapító jegy­zőkönyvben Szentmiklósról Szentmiklósi András és Szaniszló.24 1441. augusztus 1-én adományozza I. Ulászló Tetétlent a Földesi családnak és vérrokonainak, köz­tük Szentmiklósi Szaniszlónak.25 A Földesi család birtokában levő Szentmiklóst 1463-ban és 1464-ben Tarkői Rikalf Simon, Rozgonyi János, Báthori András és Losonczi Dezső László szentkozmai és újfalusi jobbágyaikkal megtámadják. Föl­desi Márton körösszegi várnagy és testvérei panaszolják, hogy szentmiklósi bir­tokáról az összes szénát elvitték és Palocsa nevű rétjüket, valamint Szombattele­ke nevű pusztájuk egy részét hatalmasul bitorolják.26 Még 1464-ben történt va­lami, ami a Földesi család romlásához vezetett. Földesi Nagy Szaniszló fia Be­nedek, Földesi Nagy Imre és Földesi Nagy Tamás megtámadták a földesi határ­ban Tóth Tamás és Sápi Fülöp sápi nemeseket és rövid harc után megölték őket. Mátyás király a gyilkosokat fej- és jószágvesztésre ítélte.27 Mátyás király 1465. június 23. kelt adománylevelében Parlagi György, Bajomi István és Esztári Jánosnak adományozta az elkobzott jószágokat: Szabolcsban Földes, Szentmik­lós és Sáp, Biharban pedig Szántó község.28 Ezután a kisebb területre szorult Földesi, vagy Földesi Nagy család mellett, az újabb birtokosok leányági leszár­mazói révén is egyre több család jut birtokhoz, mind Földesen, mind Szent­miklóson, azonban amíg Földes fokozatosan kisnemesi, úgynevezett kuriális köz­séggé alakul, addig Mezőszentmiklós végső kipusztulásáig jobbágy község ma­rad.29 Mindkét faluban, illetve a későbbi Szentmiklós pusztán egy-két kivétellel ugyanazok a családok voltak a birtokosok még a XIX. században is.30 Így a két terület sorsa végül is egybefonódott.

1489-ben már Szabolcs vármegye ítélőszéke előtt perlekedik a Földesen lakó Gelei Lőrinc és Harangi György a bajomi uradalom tiszttartója, az utóbbi ha­talmaskodása miatt, ami végül is még az év június 1-én kiegyezéssel végződött.31 1516-ban már a földesi nemesek követtek el hatalmaskodást a Harangiakkal szemben, emiatt a Váradi Káptalan által, királyi rendeletre a törvényszék elé idézettek között találjuk Cseli Mihályt és Tamást.32 Cseli János, aki a Gelei csa­ládba házasodott, 1549-ben kap királyi donációt I. Ferdinándtól Szentmiklóson 12 telekre.33

Szabolcs vármegye 1549. évi dikális összeírásában Szentmiklós 43 portával rendelkezett, birtokosok szerinti megoszlása: Harangi János 8, Marton Péter 3, Parlaghi György 22, Peterdi Mihály 10 és Szentmiklósi Kelemen 0 telekkel. Adó­mentes volt 4 bíró, 19 zsellér és 1 pásztor, valamint 1 új és 1 leégett ház. La­kossága Zoltai szerint 540–670 fő.34 Mezőszentmiklós területe a falu elpusztulása óta, Földeshez csatolásáig változatlan maradt, valószínű előbb sem voltak lénye­gesebb eltérések határvonalában,35 így bátran vehetjük az 1858-as kataszteri fel­méréskor 4228 holdban megállapított mezőszentmiklósi területet 1549-ben is a község határának.36 Az 1549-ben, tehát közvetlen a török pusztítást megelőzően, feltehetően még teljes portaszámmal írták össze, így ha a 43 portát, középutat választva, másodosztályúnak vesszük 30 hold szántóföldet számítva egy portára,37 körülbelül 1300 holdra tehetjük Szentmiklós szántóterületét, ami a mai viszonyo­kat tekintve reálisnak hat, mert a múlt század második felében elvégzett víz­szabályozás után is még e terület közel egyharmada szántóként nem hasznosít­ható; elsősorban a Hamvasér mentén és a Kék-Kálló mellett elterülő legelők, ahol a falu egykori templomának alapjait takaró Telekhalom is fekszik.38 Ezek szerint Cseli János donációba kapott birtoka a szántóföld több mint egynegyedét öleli fel.

Szolnok eleste után 1552-től már ez a terület is fokozatosan török hódoltság alá jutott. Az 1554-ben török által elpusztított Derecske sorsát a szomszédok sem kerülték el.39 Ez meglátszik a lakosság számának a lecsökkenésén. 1555-ben a be­hódolt Szentmiklóson csak 3 portát írtak össze a dikatorok.40 Az 1572-es török fejadó defter szerint 35 ház és egy templom van a községben.41 Elég volt egy kóbor török csapat, hogy a falvak tucatjai lángok martalékául essenek, ha nem sikerült elég gyorsan és maradéktalanul kielégíteni a martalócok igényeit. Mégis a falvak egy része újra és újra felépült, akik túlélték a pusztulást ragaszkodtak lakóhelyükhöz. Ezt példázza Mezőszentmiklós török uralom alatti élete is. 1583­-ban Paksi János kap donációt az elpusztult falu egy részére Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemtől.42 1594-ben messze vidékkel együtt Mezőszentmiklós is a krími tatárok pusztításának áldozata, 1596-ban a mezőkeresztesi csata idején is­mét teljesen elpusztítják a törökök, de hamarosan felépül, mert 1598-ban már 26 háza van.43 Az ugyanez évben újult erővel megindult háború Biharban és Sza­bolcs megye déli részében a falvak nagyobb részének kipusztulását eredményez­te, ezen a részen a dicatorok az adószedést meg sem kísérelték.44 Az 1620 után újra települő községben 1629. június 9. adományoz egy telket a református egy­háznak lelkészlak céljára Parlagi Albert földesúr.45

A Földesről elmenekült lakosok birtokait az ott maradottak szerzik meg. 1595-ben Harangi János özvegye nemesi kúriáját a hozzátartozó szántófölddel, réttel, erdővel, vízzel, halászóhellyel, szőlővel és malmával együtt 75 magyar fo­rintért adja el Nagy Barnabásnak és Cseli Mihálynak,46 később Földesi László karászi lakos pert indít Cseli Mihály és Nagy János földesi lakosok ellen a birtok visszaszerzéséért, amit elvesztve 1616-ban végleg abbahagy.47 1636-ban ismét pe­reskednek a Harangi kúriáért és birtokért Cseffy János, Nagy Gergely és János, a Cseli István, Mihály és Gergely testvérekkel, melyben úgy egyeznek meg, hogy a Dobozi Mihály által lakott részt 32 forintért átengedik a Cselieknek.48 1653-ban Földesen és Szentmiklóson fekvő, már előbb elfoglalt Cseffy András birtokait engedik át az örökösök 150 forintért a Cseli családnak.49

A Cseli família a XVIII-ik században jelentős helyet foglalt el Földes birto­kosai sorában. Cseli Mihály még 1606-ban részt vesz a szoboszlai lovashajdúk bir­tokba iktatásán. „ ... a fejedelmi tanácsból pedig sápi Széki Mihály, földesi Sá­pi Benedek, Földesi Balázs és Czelli Mihály csatlakoztak. Ezeknek a jelenlété­ben a beiktatás ellenmondás nélkül meg is történt.”50 A mezőszentmiklósi jószág nagyságát ismerjük, a földesi határban levő területét pontos adatok hiányában meghatároznom nem sikerült. Erre a Karacs család 1799-ik évi „Generális” osz­tálylevele ad némi támpontot, kik a Bíró és Kemecsei családokkal együtt a Cse­liek leányági örökösei Földesen.51 „ ... az ősi Jószág pedig vagyon Földes Hejsé­gében telkek, és Szántó Földek, a Földesi és Szemiklósi határon ... a belső Curiális négy darabból álló Telkeik u. m. a kin most Öreg Karacs Pál Sándor és Pál Fiaikkal laknak rajta és Kováts Péter és Bálint és Karats János és Jakab és idősb Domokos Mihály laknak rajta.”52 Földesen a nemestelek tartozéka 40 hold szántó körül lehetett, mint a Cseliek alább ismertetett újabb 1658-as birtok­szerzéséből kiderül.

Cseli István, Mihály és Gergely testvérek 1657. június 13-án zálogba adják az 1549-ben királyi donációként kapott „ ... a mi Mező Szent Miklósi Jószágunkat és Portiónkat, mely Mező Szent Miklós Zabols Vármegyében Vagyon, mely megh Specifikált Faluban vagyon szám szerént Tizenkét Ház Telekünk”  , minden hoz­zátartozó részekkel és haszonvételekkel, harminc esztendei időtartamra a Bihar vármegyében levő derecskei hajdúknak, közönségesen az egész városnak, ezer magyar forintért. Meghatározott feltételekkel, mely szerint harminc év eltelte előtt ki nem válthatják, viszont harminc év után a derecskei hajdúk kötelesek ki­adni a kezükből, viszont ha a Cseliek, illetve örököseik nem fizetnének, úgy vég­rehajtást tétethessenek Magyarország bármely részén feltalálható birtokukon ezer magyar forint erejéig. A zálogba adás indokaként a Földesen lakó Cseliek hivatkoznak bizonyos és kiváltképpen való okokra, és arra, hogy mi más hasz­nosabb jószágot akarunk magunknak venni és szerezni.53 Azt, hogy a derecskei hajdúknak adták zálogba a mezőszentmiklósi birtokot, a szomszédságon kívül, más körülmények is befolyásolták. Földes ebben az időben Szabolcs vármegye részeként Erdélyhez tartozott, de a törökök is hódoltatták.54 Mivel nemesek lak­ta község, mentes a katonai beszállásolástól, erre nézve többször kap védlevelet a kóborló katonák ellen, az erdélyi fejedelemtől és a szomszédos hajdúkapitá­nyoktól. Ezeket erősíti Gyulai Ferenc váradi várkapitány 1657. szeptember 20-i parancsa is, mely az összes hajdúkapitányokat kötelezi – köztük Fekete Mi­hály szoboszlai és Kemecsei János derecskei hajdúkapitány – „hogy Földes Községet és nemeseit minden kóborló és rabló katonák ellen fej- és jószágvesztés terhe alatt megvédelmezzék.”55 Tehát az egymásra utalság is szerepet játszott, valamint az a jelentős körülmény, hogy Kemecsei János derecskei hajdúkapitány valamilyen rokonságban állhatott a Cseliekkel. 1686-ban Cseli Zsuzsanna öz­vegy Kemecsei Mihályné, özvegy Gulácsi Gábornéval 13 parlagi telket zálogosít el Debrecennek.56 A Kemecsei család mint leányági Cseli örökös éppen az 1657-­ben elzálogosított mezőszentmiklósi birtokért folytat pert 1806-ban, a Bíró és Karacs családdal együtt. A Cseliek a kapott pénzből, 200 forintért már 1658-ban zálogba veszik a Parlagi család földesi birtokához tartozó Képhát nevű földet két puszta nemesi kúriával és a hozzátartozó 80 hold földdel együtt.”57

A derecskei hajdúk azonban nem sokáig élvezhették az új zálogos jószágot, mert II. Rákóczi György újbóli fejedelemmé választása miatt a török bosszuló hadjáratot indított. 1658. szeptember 21-én a tatárság átkelt a Berettyón és De­recskét is felégette.58 Lakosainak egyrésze a nagy hajdú városokba menekült, ahonnan még 1631. június 23-án kelt adománylevelével telepítette őket I. Rá­kóczi György.59 Ott sem maradhattak azonban sokáig nyugalomban, mert Szej­di basa 1660. április 28-án először Kabát és Szoboszlót dúlja fel, a férfiakat kard­élre hányva, a nőket, gyermekeket rabszíjra fűzve, majd végig pusztítja az egész Hajdúságot.60 Ez a szomorú história még ugyanez év augusztus 27-én Várad tö­rök uralom alá jutásával végződött.61 Derecske hajdú lakossága az ezt követő három vérzivataros évtizedben nagyon megfogyatkozott. 1692-ben a török ura­lom alól való felszabadulás után, már csak öt hajdút és 27 jobbágy családot ta­lálnak itt az összeírók, 3 tépei és 4 komádi menekült családdal.62 A török Várad visszafoglalása után (1692. június 5.) ismét dúlta Derecskét,63 míg utoljára 1693. október 17–18-án pusztították el teljesen.64 Ezután vidékünkről végképp kita­karodott, maga után kihalt vidéket, elpusztított falvakat hagyva. Az általános pusztuláshoz hozzájárult még az 1679 július–szeptemberi döghalál, mely Földes lakóinak több mint a felét pusztította el.65 Bizonyára nem kímélte Derecskét és Mezőszentmiklóst sem, mely utóbbi 1684–85-ben végleg elpusztult.66 Thököly császáriaktól űzött, törököktől elárult végsőkig elkeseredett kurucai 1685 elején szállták meg a vidéket, az ő védelmükre épp úgy nem számolhattak, mint akár az osztrák vagy török csapatokéra sem.67 Mezőszentmiklósnak valószínű a kuruc csapatok garázdálkodása jelentette az utolsó, életben maradáshoz szükséges lehe­tőség elpusztulását, mert 1685. november 27-én már az egyházmegye rendelkezik, hogy a lakossággal együtt elmenekült lelkésznek a járandóságát kötelesek meg­adni.68 A Caraffa-féle 1686-ban kivetett 80 forintnyi hadisarcot már a földesie­ken vették meg, két év múlva Parlagi György kötelezi magát, hogy a rá eső há­nyadot, 40 forintot megfizeti, s ha meg nem tenné, egész mezőszentmiklósi bir­tokát elfoglalhatják a földesiek.69 Még ugyanez évben 1688-ban a megszűnt szent­miklósi egyház javait hatósági személyek veszik át.70

A Szentmiklós felét kitevő Parlagi birtok, vagy legalább egy része a leányági örökös Budaháziaké maradt, Budaházi Dániel 1768-ban cseréli el a Bikazugban levő birtokát, a Derecskei útra dűlő földért, melyet azóta Budaházának is ne­veznek.71

A Cseli családnak a török uralom végén már csak leányági leszármazói él­nek Földesen: Gálos Gergely fia Péter és Karacs Pál.72 A viszonyok rendeződése után 1696-ban került sor a zálogos Cseli jószág kiváltására. Az hogy a kiváltás a szerződésben és a törvényes kiváltási határidőn túl történt, több körül­ményre vezethető vissza. Az eredeti határidő betartását a háborús viszonyok nem tették lehetővé, ez mindkét felet sújtotta. A török kitakarodása után a földesiek Földes határán kívüli birtokai a neoaquistica comissio működésének estek ál­dozatul. Az ennek ellenére meglehetős anyagi körülményekkel rendelkező földe­si nemesek a megszerezhetőnek vélt szomszédos birtokokkal próbálkoztak. A szintén elpusztult Tetétlen esetében ez nem sikerült,73 viszont Mezőszentmiklóson már többen birtokoltak kisebb-nagyobb területet, ezen kívül a Caraffa féle hadi­sarc kifizetése arra ösztönözte őket, hogy a terület minél nagyobb részét meg­szerezzék. A derecskei hajdú családok szerényebb körülményeik74 miatt sem tud­hatták a hadisarc rájuk eső részét megfizetni, a kiváltás esetén viszont tetemes összeghez juthattak és mivel ekkor még elegendő területtel is rendelkeztek – nem sejthették a hat évvel későbbi Eszterházy herceg javára történő adományozást – így könnyen lemondtak a zálogos jószágról,75 a földesiek pedig kapva kaptak rajta. Az örökösöknek valószínű nem volt elég pénzük, vagy más célra fordították, mert amint láttuk Kemecseiné épp 10 évvel előbb ad újabb birtokot zálogba, Karacs Pál pedig 1693. július 25-én adja árendába királyi kisebb haszon­vételi jogait – kocsmáját és mészárszékét – a földesi nemes tanácsnak és kom­munitásnak, egyelőre három évre és nem is csekély összegért. Végül is Gálos Péter beleegyezésével váltották ki a Domokos, Jenei, Karacs, Kemény, Nagy (Földesi), Pércsi és Török családok tagjai, részt ígérve Gálos Péternek is a kivál­tott birtokból, de amikor már a kezükben volt, semmit sem adtak, mivel nem volt benne pénze. Az új birtokosoknak is csak 600 forintja volt benne, a további 400-at a község pénztárából fizették ki,76 annak ellenére, hogy például csak Ka­racs Pálnak a regálék bérbeadásából volt 130 forint évi jövedelme.77

A földesiek nem elégedtek meg a Cseli birtok megszerzésével, szemet vetet­tek a Parlagiak jószágára is, mire Parlagi László maga és a rokonai részére 1729­-ben nádori adománylevelet kért az egész Mező, vagy Kisszentmiklós pusztabir­tokra. A december 16-i birtokbaiktatáson ellent mondott a báró Bánffyak nevé­ben Boross László, a Nagy család nevében Nagy János, a Cseli család örökösei Karacs János és György, végül Földes község közönsége és nemesei nevében többek között Boldogh Ferenc bíró.78

1736-ban az egykori Cseli birtokot kiváltó birtokosokat felszólíttatja a föl­desi birtokosok egy csoportja, hogy fizessék vissza a 400 forintot, vagy osszák szét a birtokot, mire azt a választ kapják: ha igazolják, hogy őseik fizettek, haj­landók őket kielégíteni, de a negyven év óta beköltözötteket nem ismerik el szer­zőtársul.79 Karacs János mindenesetre több 65 éven felüli tanú vallomásával meg­erősített jegyzőkönyvet készíttet, a Cseli család Szentmiklósi birtokváltásának körülményeiről.80 Pedig már a kezében volt egy jegyzőkönyv, amit atyja Karacs Pál készíttetett a Cseliekkel való vérségi összeköttetésről és birtokaikról, 1721­-ben.81 1754-ben most már a földesiek kérnek nádori donációt az egész szentmik­lósi pusztára, Nagy Gergely, János és Mihály, Domokos István és János, Kőrösi György, Pércsi Mátyás és György, Török János és Thuri Gergely neve alatt. A beiktatás most sem végződött simán, a tömeges ellentmondás hatására az érde­keltek 1755-ben nyilatkozatot adtak ki, mely szerint az összes Szentmiklóson birtokos földesi lakos érdekében és háboríthatatlanságáért kérték a nádori doná­ciót.82

A Cseli család örökösei Bíró Sándor, Kemetsei Mihály és Karacs Sándor, mivel az egész szentmiklósi Cseli birtokra számot tartottak, nem nyugodtak be­le a kialakult helyzetbe, ezért 1806-ban pert indítanak83 az 1754-ben nádori do­nációt kapott birtokosok utódai, idős Domokos Mihály, idős Török János, Pércsi János és idős Nagy Mihály ellen, kérve a régi állapotba való visszahelyezést. Azonban mivel 1754-ben a szentmiklósi birtokba iktatáskor jogaikat ellentmon­dással nem biztosították, a pert elvesztették.84 Az ősiség eltörléséig Mezőszent­miklóson már nem változtak a birtokviszonyok.85

 

 

01 Anjoukori okmánytár (Bp. 1878) I. 235. Károly Róbert 1323-iki megerősítő oklevelé­ből, amelyben egy másik adománylevéllel együtt van átírva.

02 Pesty Frigyes helységnévtára, Szabolcs vm. 100. old. Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár Fol. Hung. 1114. – vö.: Buday Ésaiás: Magyarország históriája I. (Pest, 1833), valamint Karácsonyi János és Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom (Budapest, 1903) 276. A Nr. 327 (228) alatt levő villa Sen Niclous nem azonosítható Mezőszentmiklóssal.

03 Baán Kálmán: A Földesi Nagy család története és leszármazása, Magyar Családtör­téneti Szemle VIII. (1942) 196. „Már Anonymus említi a ma is itt húzódó Hamvas-­csatornát.” – Szűcs Sándor: Régi magyar vízivilág (Bp. 1977) 12. „Anonymus kró­nikája szerint a honfoglaló magyarok egyik serege Tass és Szabolcs vezérletével a Humusoer (a Hamvasér nevű sárréti folyócska) és a Szerep-mocsár mellett vo­nult...”

04 Anonymus. Gesta Hungarorum (Bp. 1975) 100. „... a Nyír erdeitől egészen az Omsó érig. Így felfelé haladva Zilahig futottak,” 104. „Neki indulva lefelé jöttek egy Omsó­ér nevű víz mellett, s a Szerep mocsárhoz értek.” 158. „Omsó-ér (Umusouer) 22; (fluvium nomine Humusouer) 28. ... Ez az Omsó-ér pedig nem más, mint a nagyon ingadozó víztartalmú Ér-meder, amelyről az Érmellék kapta nevét.” - vö. Képes Krónika (Bp. 1964) II. 143. „Biharba ment; egy ideig az Omsóér (Umsoer) vizénél tartózkodott.” – Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről (Pest, 1860) 34. „Ezen Hómosó éren (Humusouer) a ma egyszerűen Érnek nevezett folyót lehet egyedül értenünk, mely Közép-Szolnok, Szatmár s Bihar vármegyében foly. – Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (Püspökladány, 1974) 237. „Érdekes véletlen, amelyből azonban messzemenő következtetést nem le­het levonni, hogy a név Szereppel kapcsolatban előfordul az Árpád-korban Ano­nymusnál... Történészek, nyelvészek ... a Szilágy megyében eredő Ér folyóval azonosítják.” – Vajon nem állhat-e fönn az a lehetőség, hogy az Umusouer és Um­soer az Érrel, a Humusoer pedig a Hamvasérrel azonos, így lehető az, hogy az előbbi mellett felfelé Zilahhoz, az utóbbi mellett pedig lefelé a Szerep-mocsárhoz értek. (a szerző megj.)

05 Bunyitay Vince: A váradi püspökség története (Nagyvárad, 1884) III. 311.

06 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (Bp. 1890) I. 624.

07 Borovszky Samu (szerk.): Bihar vármegye és Nagyvárad (Bp. 1901) 68. „Ugyancsak e község közelében, a Kék-Kálló vize mellett, állott hajdan Szent-Miklós egyházas község, mely 1335-ben a pápai tizedlajstromban is szerepel.”

08 Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában (Bp. 1918) Térképmellékletek: Bihar megye a XIV. század második felében.

09 Zoltai Lajos: Debrecen és vidékének urai az Árpád-kor végén és az Anjou-korban, Debreceni Képes Kalendáriom 1905. 50. „1311-ben kapta ... Bihar vármegyében pe­dig Szentmiklóst (ma Földeshez tartozik) Szentlőrincet és Füzestelket.” Zoltai Lajos: Birtokos nemes urak és jobbágy népesség Debrecen város és Hajdú vármegye terüle­tén a XVI. század második felében. Debreceni Képes Kalendáriom 1908. 101. „Me­zőszentmiklós. Földes és Derecske közt feküdt. ... Ma – mint puszta – Földeshez tartozik.”

10 Csánki i: m. 526.

11 Herpay Gábor: Földes község története (Debrecen, 1936) 244-256. – Anjoukori ok­mánytár IV. 226-232. Az egri káptalan jelentése I. Károly királyhoz 1342. május 31.

12 Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt (Bp. 1940) 232. „A közben Szentmiklós, Szentlőrinc, Füzestelek és Peleuka Kékkálló melletti pusztákkal gya­rapodott falut Rafain bán halála után a Debreceni család birtokolta.”

13 Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692) Bp. 1943.

14 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (Bp. 1963) 670.

15 Szendrey István: Derecske a hajdúk letelepítéséig. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve II. (Debrecen, 1975) 6.

16 Lukinich i. m. 134, 386, 339 és 386. Ezeket az adatokat, csak kellő körültekintéssel lehet felhasználni. Például az 1571-es defter nem utal a magyar területi beosz­tásra.

17 Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Földes község iratai: V. 625./a. Feudáliskori iratok 1537–1844.

18 Lásd 17. jegyzet: 1. Protocollum seu iuris consvetudinarii copax corpus ... oppidi Földes 1704.-kb. 1786. 101.

19 Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Kataszteri iratok: VI. 127/y. Földes község 2. Határ­leírása Földes adóközségnek 1850. szeptember 22. „A Földesi határ szomszédos Te­tétlen, Báránd, Sáp Helységekkel a B újfalui adóközséghez tartozó kis és nagy an­daházi s Szent Kozmai pusztákkal s Derecske Szováth községekkel. Körüljárása megkezdetett a tetétleni határ délnyugati szegleténél, vagy is azon pontnál, hová a Földesi határnak Kiss puszta nevezetű része, a vélle összekapcsolt Szentmiklósi puszta északi oldala mellett nyelv alakban hegyesen kirúg ... 230 lépésnyire van a hármas határ, mely a Szentmiklósi, Szentkozmai derecskei határok öszve jövete­lét jelöli. ... s az utolsónál van a hármas határ, mely a Szentmiklósi Szováti s Föl­desi határok összve jövetelét jelöli,”

20 Magyar Törvénytár 1869–1871 évi törvénycikkek (Bp. 1896) 282. 1871. XVIII. tc. 20–21. §. – Magyar Törvénytár 1884–1886. évi törvénycikkek (Bp. 1897) 405. 1886. XXII. tc. A községekről. 148. §. Azon önálló pusztákra és önálló havasokra vonat­kozólag melyekre nézve az 1871. XVIII. tc. 20. és 21. §-ai rendeleteinek elég téte­tett...”

21 Magyar Törvények 1876-1880. évi törvénycikkek (Bp. 1911) 130. XXXIII. tc. Né­mely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedé­sekről. 1. §. 20. Hajdú megye Székhelye Debrecen 25. §. Jelen törvény kihirdetése után azonnal életbe lép, de végrehajtása módozatainak, s az erre szükséges időnek meghatározásával, valamint általában az ezen célból szükséges utasítások kiadásá­val a belügyminiszter, .. bízatik meg. 1877. I. tc. 2. §. 19. Hajdú megye területéről. – vö. Varga Geiza: Hajdúmegye leírása. 105., lásd Tisza Kálmán belügyminiszter 1876. aug. 17. levelét, melyben a hó végével felmenti a Hajdú Kerület utolsó fő­kapitányát.

22 Bunyitay i. m. 311.

23 Pesty i. m. 101.

24 Herpay i. m. 8. – Makay Dezső: A mikepércsi Pérchy család Turul. 1887. évf. 125.

25 Baán i. m. 198. – Herpay i. m. 8.

26 Baán i. m. 198.

27 és 28. Herpay i. m. 9. – Baán i. m. 199.

29 Szentmiklós egyik határrésze a Dézmaszérű is a jobbágyi szolgáltatások emlékét idézi. Pesty i. m. 101.

30 Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár. Összeírások: Acta Fasc. 9. No. 633-636. Pos­sessio in. Proc. Nadudvar. Tabella Primo Possessionis Földes Fasc. 9. No. 634. 1793. acclus 2. Nadudvari Processusshoz tartozó Puszták Lajstroma fasc. 9. N. 634. 1793 acclus 2. P. Sz. Miklos – Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tar­tományoknak mostani állapotja ... (Pest, 1839) IV. 232. és 236.

31 Herpay i. m. 11.

32 Herpay i. m. 11.

33 Herpay i. m. 244. Ez az irat ma már nem található a Karacs családnál, a nagyváradi levéltárban viszont nem volt lehetőség a káptalani iratok tanulmányozására.

34 Zoltai i. m. Debreceni Képes Kalendáriom 1908. évf. 112. old.

35 Karacs Zsigmond: Balásházy János Földesen, Honismeret 1977. 6. sz. „A község ha­tára Balásházy idejében két eléggé elkülöníthető részre oszlott, a valóságos földesi és a szentmiklósi pusztára,” – Balásházy János: A tagosztályban való zavarok tisztába hozataláról..: (Pest, 1857) 67. „Földes curiális helységének ahol ezeket írom kb 12000 holdú határa van, fele valóságos földesi, másik fele a tőszomszédsá­gában levő sztmiklósi pta.”

36 Hajdú-Bihar megyei Levéltár. Kataszteri iratok: VI. 127/y. Földes község 4. Ka­taszteri felvételek (Térképek) 1858. a. Croquis b. összesítés.

37 Fényes i. m. IV. 217. Szabolcs vármegye. „Egész jobbágytelkes gazda bír itt első osztályban 28, másodikban 30, harmadikban 32 hold szántóföldet.”

38 Pesty i. m. 101. „Telek melly volt a község helye hol az udvarok, sőt szárazmal­mok helyei is tisztán felvehetők, a templom alapjából pedig maig is téglákat ás­hatni.” A földesi adatokat közlő lap kelte 1864. április 29.

39 Borovszky i. m. 495. „1554-ben a török is beleszólt a küzdelembe. A szolnoki bég szeptember közepén elpusztította Derecskét, mire viszonzásul Zaberdjei meg a Szol­nokkal szomszédos Kengyel rácz várost bevette s az elfogottakért a derecskeieket kicserélte.”

40 Lukinich i. m. 74. – Herpay i. m. 17.

41 Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek (Bp. 1886) I. 224. 60. Falu: Mező-Szentmiklós. Mikó Bálint, Bernik Pál, Szabó K. Ács János, Rud Pál, Györ Ba­lázs, Ják Mihály, Éliás Máté, Ják Tamás, Varga János, Rózsa Gergely, Borocska László, Pál diák, Barzó János, Pósa Benedek, Bánó Gergely, Dankos Jakab, Dankos Mihály, Nagy Gergely, Sárándi Demeter, Nagy György, Bán Pál, Balog Ferenc, Áb­rám Miklós, Konyári András, Gyákin István, Szilágyi István, Botok István, Rózsa Miklós, Dankó Borbás, Mókus Lőrinc, Ács Balázs, Gardos Benedek, Danka Mihály, Korkon Mihály, 35 ház, templom.

42 Lásd 33. jegyzet.

43 Zoltai i. m. Debreceni Képes Kalendáriom 1908. évf. 104, 108. – Herpay 244.

44 Lukinich i. m. 386.

45 Herpay i. m. 244.

46 Baán i. m. 202.

47 Lásd 46. jegyzet. – Herpay i. m. 50.

48 és 49. Herpay i. m. 50.

50 Boldisár Kálmán: A szoboszlai lovas hajdúk címeres nemeslevele 1606-ból. Turul XXIV. évf. 121. – lásd még u. ő.: Hajdúszoboszló lovas hadi népe. (Debrecen, 1907)

51 Lásd a mellékletben közölt 1806. évi peres iratot. Az eredeti a Karacs család tu­lajdonában.

52 Az 1799. december 14-én kelt tizenkét oldalas osztálylevél a Karacs család tulaj­donában.

53 A Cseli család zálogszerződése a derecskei hajdú vitézekkel. A mellékletben közöl­ve. A Karacs család tulajdonában. Szendrey i. m. 6. Mint a záloglevélből kiderül a Cseli család Földesen lakott, Szendrey tévesen helyezi lakhelyüket az oklevél kelte után Újfehértóra.

54 Lukinich i. m. 315. „Szatmár és Szabolcsmegye a linzi béke értelmében továbbra is erdélyi joghatóság alatt maradt;” 386. old. „1648-ban kifejezetten hódoltsági köz­ségek: Eszlár, Lök, .... Tetétlen, Szentmiklós;”

55 Herpay i. m. 46.

56 Zoltai Lajos: Debrecen határának kialakulása és birtokainak megszerzése, Debrece­ni Képes Kalendáriom 1917. évf. 107.

57 Herpay i. m. 50.

58 Borovszky i. m. 513.

59 Dankó Imre: A körösköz-bihari hajdúság (Gyula, 1959) 40.

60 H. Fekete Péter: Hajdúszoboszló és a hajdúság pusztulása 1660-ban (Hajdúböször­mény, 1960) 18.

61 Horváth Jenő: Váradi Freskó, Nagyvárad története (Bp. é. n.) 88. „…augusztus 27-én a várat rommá lőtték. Ezrével feküdtek körötte a török katonák, mikor a bástyák tetején megjelent a fehér lobogó.” – Borovszky i. m. 516.

62 Mezősi i. m. 76–78. 1692-ben Derecskén élt hajdú lakosok: Gabey György, Faze­kas István, Őrdős János, Tott István és Szalonta István.

63 Borovszky i. m. 522.

64 Dankó i. m. 40.

65 Rápóti Pap Mihály kéziratos naplója. Debreceni Református Kollégium Anya­könyvtára R. 540.

66 Herpay i. m. 255.

67 Borovszky i. m. 520. „Tököly kurucai már 1685. év elején ellepték Várad vidékét és a Berettyó mellékét. A lakosság nem fogadta őket szívesen, sőt Berettyó-Újfalu el­lenállott, de legyőzetett.” – vö. Thököly Imre gróf levelei, sajtó alá rendezte Deák Farkas (Bp. 1882)

68 Herpay i. m. 255.

69 Herpay i. m. 59–60. és 245.

70 Herpay i. m. 255.

71 Herpay i. m. 248. – Karacs Zsigmond: Földes község helynevei II. Külterület (kéz­irat a szerzőnél).

72 Inkvizíció Tasnádi Erzsébet leszármazásáról, lásd a mellékletben. A Karacs család tulajdonában.

73 Herpay i. m. 141. és 246–7.

74 Mezősi i. m. 77. Az összeírás adatai szerint az öt hajdú család Derecske legszegé­nyebb rétegéhez tartozott, csak kettőnek volt 2-2 ökre. Közelebbi adatok hiányá­ban azt nem tudtam megállapítani, hogy az öt, esetleg több hajdú család, vagy pe­dig a község egyetemlegesen hasznosította-e a zálogváltásból befolyt ezer forintot.

75 Eszterházy Pál herceg 1702. március 14-én még zálogbirtokul kapta a derecskei uradalmat, melyre csak 43 év múlva szerzett örökjogot a családja. - vö. Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után (Bp. 1968)

76 Herpay i. m. 251. old.

77 A Földesi Tanátstul és Communitastul adódott Contractusnak párja Karats Pál Úrnak. A Karacs család tulajdonában. – Karacs Pál a zálogbirtok kiváltásában va­ló érdektelenségét látszik magyarázni a földesi I. jegyzőkönyvben (Hajdú-B. Ltár. V. 625/a.l. Protocollum seu iuris consvetudinarii copax sorpus) található adat, mely szerint úgy megharagudott a földesiekre (az okára a bejegyzés nem tér ki), hogy nem kívánja a községet többször látni.

78 Herpay i. m. 248.

79 Herpay i. m. 251.

80 Tanúvallomási jegyzőkönyv a Cseli család birtokáról és örököseiről. Kelt kb, 1740­–42. Hiányos. A Karacs család tulajdonában. A mellékletben közölve.

81 Lásd 72. jegyzet. A dátuma helyesen 1721, a Karacs család osztálylevele és a tanú­ként szereplők adatai alapján.

82 Herpay i. m. 249.

83 Nyomtatott irat 1806-ból. A Karacs család tulajdonában. A mellékletben közölve.

84 Herpay i. m. 245.

85 Lásd 30. jegyzet.

 

 

FÜGGELÉK

I.

A földesi Cseli család és a derecskei hajdúk záloglevele

A Szentmiklósi Contractusnak párja.

Copia.

 

Mi Földes nevű Faluban Zabolcz Varmegyében lakozó Czeli István, Czeli Mihály, Czeli Gergely fel vévén elsőben Terheket fijainknak, Leányinknak mind azon mosta­niaknak mind azután Isten áldásából lejendőknek, adjuk emlékezetül ez Levelünkben, hogy mi bizonyos, és kiváltképpen való okokra nézve, és a végre is hogy mi más hasz­nosabb Jószágot akarván magunknak venni és Szerezni adtuk a mi Mező Szent Mik­lósi Jószágunkat és Portiónkat, mely Mező Szent Miklós Zabols Vármegyében Vagyon, mely megh Specifikált Faluban vagyon szám szerént Tizenkét Ház Telekünk, azokat Mezejével, Szántó földeivel, Kaszálló Réttyeivel, halászó Vizeivel, Barom legeltető he­lyeivel, és minden ahoz tartozandó Pertinentiáival, haszna vételével Bihar Vármegyében levő Nemes Deretskey Hajdú Vitézeknek, és közönségesen az egész Városnak Zá­logban, Ezer Magyar Forintokban ily Conditiokkal, hogy mi sem mi magunk, sem két ágonlévő Maradékink harmincz Esztendők a ... prasentium Computalván, valamig a Harmincz Esztendők el nem tel(ten)ek a Deretskei Hajdú Várossától és abban lakó Hajdú Vitézektől ki ne (vá)lthassuk semmi uton módon (sem) magunk Sem két ágon lévő Maradékunk, Eő Kegyelmek tartozzanak remittálni, hanem Szabadosan bírhas­sák a felül meg írtt Számos Esztendőkig; fel veszszük az Evictiót az Ország Törvénye szerént magunkra és mind két Ágon lévő Maradékinkra minden Törvény szerént való háborgatók ellen, hogy ha valaki Törvény Szerént a Nemes Deretskei Várostól, és Haj­dú Vitézektől elnyerné Pénz nélkül, hogy az Eő Kegyelmek Pénzét az Ezer Magyar fo­rintokat, Országunkban jó folyó és elkelhető Pénzül nem tenné, tehát é mi Levelünk­nek erejével akkor időbéli egyik Ispányát és ezen Járás béli Szolga Bíráját cumfibi adjunctis Judicibus, Csak Házokból és Gyülésből Törvény Székiből a Nemes Zabolcz Vármegyének Deretske Várossa és abban lakózó Nemes Hajdú Vitézek ki hihassák, és minékünk felül meg írtt Czeli Istvánnak, Czeli Mihály és Czeli Gergelynek, és mind két Ágon lévő Maradékinknak Jószáginkból ingóbingó Marháinkból, és minden Jószá­gunkból az Ezer Magyar forintokról Executiot tétethessenek. Nem használván, és elle­nek nem állván Hadnák Ország Gyülésének, aratásnak, Szüretnek idején, hanem min­den Törvényy Remediumok, és ellen vetések és fogások Semmit nem használjanak, ha­nem Ezer Magyari forintokról Executiót is tétethessenek. Ezt is hozzá tévén, ha min­denikőnk, és mind két Ágon lévő Maradékinknak Zabolcs Varmegyében Ezer forint erő Javunk és Jószágunk nem találtatnék, tehát valahol az egész Magyar Korona alatt avagy az Erdélyi Birodalomban találtatik, tehát a felül meg írtt mód és rend Szerént az Ezer Magyar forintokról Executiot is tétethessenek Eő Kegyelmek. Végezetre el tel­vén a Harmincz Esztendők, Isten a kinek azt adja érni, Magunk, mind két ágon lévő maradékink, mindenkor szabadossan ki válthassuk, le tévén az Ezer Magyar forinto­kat Országunkban akkori jó elkelhető és folyó Pénzül tartozzanak Eő Kegyelmek is kezkből Városul kibotsatani minden Per-Patvar nélkül. Melyet ha Deretske Városa ki nem akarna(k) magunknak mind ké(t) ágon) levő Maradékinknak kezekből botsá­tani, le (t)évé(n) az Ezer Magyar forintokat tehát mi is ezen Levél(ünk)nek erejével, a felül meg írtt mód szerént akkor időbéli Vice Ispánnyát a Nemes Szabolcs Várme­gyének cum sibi adjunctis Judicibus evocalhassuk, és mindjárt a felül meg írtt Jószá­gunkat magunknak s maradékiaknak kezünkbe adhassák, abscissis omnibus Juridicis Remedys, nem használván Semmi Törvényes fogások, a felül meg írtt Törvényes idők is a Jószágnak viszsza adásában.

Melynek bizonyságára adtuk ez mi petsétes kezünk írása alatt költ Levelünket. Nztes Baji István Urunk a Ns Zabolcs Vármegyének Vice Ispánya előtt. Szunyogh Ist­ván Urunk ezen Nemes Vármegyének egyik Szolga Bírája előtt. Szunyogh Sighmond Ur Juratus Assessora előtt azon Nemes Vármegyének. Datum in Possesione Ujfejértó die 13-a Juny Ao 1657. Coram me Stephano Baji V. Comite Comitatus de Zabolcs m. pr. Loco O. Sigillo Coram me Stephano Szunyogh Judlium Cottus de Zabolcs m. pr. Loco O. Sigillo Coram me Sigismundus Zunyogh Jurat Assessor Cottus de Zabolcs m. pr. Loco O. Sigillo

Prasens Par cum Sua antiqua Copia perme collatuma, & ni omnibus conforma esse prasentibus recognosco Pestini die 19e May 1800. Carolus Benyovszky m. pr. S: Tabula Rea Judrice Jur. Notar. L. S.

 

 

II.

Nemes Karats Pálné Tasnádi Ersébet inqvisitiója

 

Nos Infra Scripti Nobiles N: N Judex et Jurati Loci Privilegiati Földesiensis in Inclito Cottu de Szabolts Situati Recognoscimus Presentium per vigorem Quod cum Nos ad Instantiam Nobiles Elisabethee Tasnádi Conthorátis Egregii ac Nobilis Pauli Karats Certos ac fidelignos mox infra. De nominatos Nobiles Loci hujus Specificati Incolas in Praesentiáni Nostri citassemus ac evocassemus; et Secundum Sub inserta Nobis de et Super eo assignata utri paneta firmisso adhibito juramento fideliter exa­minassemus talem quee sequitar peregimus Inquisitionem, et Conscripsimus Testium fassiones quarumetiam tenor et Verbalis Continentia Sequitur in hune modum. Dat­tum Földess Die Nona Mensis Marty Anno Domini 1724 Utrum Deco.

Tudgyaé lattaé a vagy hallottae a fatens bizonyosson és nyilván? I. mo Hogy ha Nemes Thasnádi Ersébeth Aszszonynak Nemzettes Vitézlő Karats Pál Ur hites Tár­sának édes Annya Néhai Gálos Ilona és Gálos Péter mind ketten egy testvérek néhai Gálos Gergelynek az Földessi nemes Cseli Familiábólvaló Házas Társától Cseli Borbá­la Aszszonytól Született édes Gyermekek lettenek volna. 2. dó Hogy ha Néhai Nemzetes Vitézlő Földesi Gálos Péter Ur édes Annya néhai Nemes Cseli Borbála Aszszony itt Földesi Nemes Helységben Lévő örökös Nemesi portióját a Memoria Hominum örök­ké Szabadosson Usualván úgy ezen felyebb Specificalt Nemes Thasnádi Ersébeth Asz­szonyt édes Annya Néhai Gálos Ilona után igaz vér szerént való és azon Nemes Cseli Familia Jószágában osztályos Atyafinak esmérvén minden Contradictio nélkül adott részt nékie azon Jószágból. 3. tio És hogy ha a régiektől is örökké úgy hallotta volna az fatens hogy ezen Thasnádi Ersébeth Aszszony régi igaz vére Cseli familiából való vér volna, az kinek mind itt Földessi Nemes Határon bizonynyos Nemesi portiója vólt mind pedig Mező Szemmiklósban is igaz régi örökös Possessionatus Nemes emberek voltanak, ha mit ezekben tud az fatens tartozik hiti után igazán meg mondani.

Testis Imos Gasparus Szeghi Nobilis Annor Circit 82. Jurat examinut fide mediat fatetur ad I. mum Ez fatens az Utrumban Specificalt Tasnádi Ersébeth Aszszony édes Annyát Néhai Gálos ilona aszszonyt nem esmérte de azon Gálos Pétert mind magát mind pedig az édes Attyát Néhai Gálos Gergelyt jól esmérte, és nyilván tudja hogy azon Gálos Gergelynek felesége vólt Cseli Borbála Aszszony az mely Cseli Borbála Aszszony és Földessi Néhai Cseli István Cseli Gergely és Cseli Mihály mind az Né­gyen egy testvérek voltanak, és azt is tudja nyilván hogy az meg nevezett néhai Gálos Péter ugyan azon Cseli Borbála Aszszonytul Született édes gyermeke vólt Gálos Ger­gelynek, ad 2dum Azt is nyilván valya ez fatens hogy hogy bizonyosson tudgya hogy néhai Földessi Gálos Péter Ur mind maga mind pedig az édes Attya Néhai Gálos Ger­gely úr örökké a memoria Hominum Szabadosson bírták és élték azon Cseli Borbála Aszszony portióját, és azt is hogy igaz vérszerint való Attya fijának esmérvén Néhai Gálos Péter Ur az Utrumban meg Nevezett Thasnádi Ersébeth Aszszonyt, úgy adott részt nékie Minden Contradictio nélkül adott édes Annya Cseli Borbála Aszszony Föl­desi örökös Portiójából az mellyet bírnak mind ez mai napiglan. ad 3tium Nem tsak hallotta ez Fatens hanem bizonyoson is tudgya aszt hogy azon felyeb megnevezett Nemes Cseli Familiának mind itt a Földesi Nemes Határon bizonyos Nemesi portiója volt mind Pedig hogy azon Mező Szemmiklósban is igaz örökös Possessionatus Ne­mes emberek Vóltanak, és hogy mind azon Nemes Cseli Familia Mind pedig az Gálos Familia az Utrumban Specificalt Tasnadi Ersébet Aszszonyt még mais hasonló örökös vérnek agnoscálják

2dus Michael Szabó Annor Circit 70 jurat examinatus fatetur etiam Nobilis Tud­gya bizonyoson ez Fatens hogy Néhai Gálos Péter Ur az Néhai Földesi Nemes Czeli Familiából való Aszszonytól Születtetet édes fija vólt az Utrumban Specificalt Gálos Gergelynek de az Fatens is az meg nevezett Tasnádi Ersébet Aszszony édes Annyát Gálos Ilona Aszszonyt nem esmerte. ad 2dum Secundum utri tenorem fatetur. ad 3tio Tudgya hogy azon Nemes Czeli Familia Régi Örökös Földesi Nemes Familia de hogy Mező Szemmiklosban bírtak vólna ara nem emlékezik és hogy mind azon Czeli Fa­milia mind pedig a Gálos Familia még mais igaz Vér szerint való attyafijának agnos­cályák azon Tasnádi Ersébet Aszszonyt nyilván tudgya.

3tius Martinus Körtvelyesi Nobilis Annor circit 70 jurat examinatur Fatetur ad Imum nihil. ad 2dum Utri tenorem ad 3tium Utri precedens Festis Michael Szabó Fatetur Fassusest

4tus Francisci Domokos Nobilis Annor Circester 60 jurat examinatur Fatetur ad que libet Utri puncta ficuti antecessor Martinus Körtvélyesi Fassusest

5tus Johannes . . . . . . . . . . . Nobilis Annor Circit 72 jurat examinát Fatetur ad que Utri puncta ficuti ante cedestes 4no et 5tius Festis Martinus Körtvélyesi et Francisci Domokos fassisunt . . . . omnibus aequali tenore fatetur

6tus Michael Körösi Nobiles Annor Circit 58 jurat examinat fatetur. ad I mum Hallotta ez Fatens Néhai Nemzetes Kemény István Ur Édes Annyától az ki vólt azon Cseli Mihály Ur Házas társa bizonyoson tudgyák hogy az Utrumban Specificalt Tas­nádi Ersébet Aszszony édes Annya és Gálos Péter Ur mind ketten egy testvérek vól­tanak és az édes annyok azon Nemes Cseli familiából való Leány ág vólt. 2dum Utri tenorem ad 3tium Hallotta ez Fatens a régiektől is hogy azon Tasnádi Ersébet Asz­szony tulajdon azon regi Nemes Cseli Familiából való vér vólna és kinek mind itt az Földesi Nemes határon igaz örökös Nemesi portioja vagyon mind pedig Mező Szem­miklósban is igaz régi Possesionatus Nemes emberek Voltanak az mind hogy mind azon Nemes Cseli Familia Mind pedig, a Gálos Familia igaz örökös vérnek még mais agnoscállják azon Tasnadi Ersébet Aszszonyt.

7. Stephanus Földesi Nobilis Annorum Circit 60 jurat examinat Fatetur ad Imum ez Fatens is Hallotta az édes Attyától Földesi Gáspártól hogy az Utrumban Specificált Tasnádi Ersébet Aszszony édes Annya és Gálos Péter mind ketten egy testvérek az Földesi Nemes Cseli Borbála Aszszonytól Születtetett édes gyermekek Lettenek vólna az attyok vólt azon Gálos Gergely. ad 2dum et 3tium uti proxime precedens Testis Michael Körösi fassus est Fatetur.

8. Johannes Ványi Nobilis Annorum Circit 56 jurat examinat fatetur. ad I-mum Hallotta ez Fatens az édes atyától Ványi Mihálytól . . . . . . . . . . . . . . ad 2dum et 3tium Uti praecedentes 6tus et 7mus testis fassi sunt In omnibus punctis Simoliter fatetur. J. Michael Tóth Nobilis Annor Circit 46 Jurat examinat fatetur Imum Ez Fa­tens is mindenekben hasonló képpen hallotta az édes Attyától Tóth Istvántól vala­mint Szintén ez előtt levő hét tanuk hallották.

10. Andreas Földesi Nobilis Annor Circit 45 jurat examinat Fatetur ad I-mum Hallotta ez a Fatens az Utrumban megnevezett Gálos Pétertül hogy azon Tasnadi Er­sébeth Aszszony édes annyával egy testvér Vólt azon Gálos Péter Ur. ad 2dum et 3tium Nihil.

Super qua praevio modo per nos per acta Inquisitione et Testi um Fassionibus Collectione Literas Nostras Testimonales Sigillo nostro usuato Authentice Corrabora­tas pro futura prae Specificata Elisabethae Tasnádi Controralis Egregy ac Nobilis Pauli Karats et Posteritatis Jurium Sucrum Canteta Necessaria Fide Nostra Mediante extra­dandos duximus et Cocedendes Communi ita Svadenter Justitia aequistate Dátum An­no Die et Loco Ut Supra notat:

Judex Nobilium Földesiensium Johannes Pértsi et Jurati Gregorius Nagy, Stepha­nus Biro, Gregorius Pariter Nagy, . . . . . . . Paulus Domokos, . . . . . . . Nobiles Possesiones Loci hujus Privilegiati Földesiensi.

Lecta Publicata extradata et correcta Perme Johannem Pásztor Loci . . . . Juratus Notarius manu propia.

L. S. Földesi pecsét

Praesentem Copiam eum suo vero et genuino originali per me . . . . eideneque in omnibus punctit et . . . lausulis conformem esse testor . . . . Szoboszlovie die 10. Mensis Augusti 1814. (pecsét) Ioannes Foghtüy m. p. Tabule . . . Jur. Notarius 1724. Költ Ns. Karats Pálné Tasnádi Ersebet Inquisitója.

 

 

III.

Ingvisitió a zálogos Cseli birtok kiváltásáról

 

Infra Scripti Inclyti Comitatui de Szabolts Judlium et jurassor recognoscimus praesentium pervigoren quod nos . . . . . . . . mense infra notatis penes Comissionem Spectabilis ac Generosi Domini Francisci Jármy de eadem et Szolnok Praelibati In­clyti Comitatus Substituti Vice Comitis pro pante et ad instantiam Egregy Johannis Karacs emanatam in nos sonantem et directam in Possesione Curialio Földes Cottui de Szabólts ad jacente habita juxta nobis exhibita Deco Utra puncta talem uti Seque­netur Peregimus Collateralem Inqvisitionem.

Deco Utrum.

Primo Tudgyae Láttae vagy hallottae a Tanu hogy Nemes Cseli Familia Szemmik­losi Predimon Lévő bizonyos Telkeit Zalogba adta Volna Deretskei Lakosoknak ennek előtte regi időkben. Secundo Tudjae Láttae vag hallotta a tanu midőn a Földesi La­kosok kiváltották a Deretskei Lakosoktól azon el Zálogosított Jószágot kik váltották ki és hány Száz Forintokon váltották ki, hány ház Telekbül álló azonkiváltott rész és portio.

Tertio Tudjae Vagy hallottae a Tanu Hogy az akkoron a kiváltó Személyek Né­hay Gálos Péter Uramat Vérnek Fogták azon Jószág kiváltásakor ugy váltották an­nak erejével.

Quarto. Tudgya vagy hallottae a Tanu hogy Karats János Ur Edes Annya Tasnadi Ersebet vólt és ennek az annya Gálos Ilona ki is egy testvér vólt Gálos Péterrel és ezen két Atyafijak osztalyos atyafijak voltanak.

Primus Testis Egregius Valentinus Karmasin Földesiensis Annorum Circiter 65 Juratus examinatus Fassus est ad 1. mum. Hallotta az Fatens hogy az Nemes Cseli Familia Szemmiklósi Prediomon Lévő Telkeit adta vólna Zálogban az Deretskei La­kosoknak, ad 2dum Tudja bizonyosan az Tanu az Földesi Lakosok váltották ki az De­retskeiektől az Felyebb el Zálogositott Jószágot denem tudja bizonyoson hány Forinto­kon váltották vólna ki hanem hallotta az Fatens hogy hat Száz Forint . . . . . . . . . . . . . .  és Négy Száz Forintott az Puszta portiojért  . . . . . . puszta portio . . . . . . . . . . . valyon hány Telekből azon kiváltott portió nem tudja az Fatens. ad 3tio Hallotta az Fatens hogy az midőn ki akarták váltani a Földesiek azon meg irt Portiót az Deretskeiektől Gálos Péter Vérnek tartván magát Cseli Familia uton azon Jószághoz az Gálos Péter örvével váltották ki azon Jószágot az Földesiek és részt is igért neki Foldes Mikor ki akarta váltani deaz midőn már kezekben vólt az Földesiek­nek az meg irt Portio Semmit nem adtak belőlle mivel hogy penze nem Vólt benne. ad 4tum . . . hallotta az Fatens az Deutralis Gálos Ilonának az ki is Predikátornál vált Férjnél de anévét nem tudgya Leánya Vólt vólna az Deutralis Karats János Uram­nak édes Annya az ki is Gálos Péterrel egy testvér lett vólna. Secundus Testis Egregius Senior Stephanus Biro Foldesiensis Annorum Circiter 83 Juratus examinatus Fatetur ad I-mum Nihil ad 2dum Confirmatin omnibus Precedentis Testis Fassionem ad 3tio Hallotta az Fatens hogy az Deutralis Gálos Péternek igérte vólna részt a Földesiek az Deretskeiektől kiváltandó Jószágból demikor asztán kezekben eset az Földesieknek semmit sem adtak belőlle Cocter nihil. ad 4to Hallotta az Fatens az Deutralis Karats János Ur edes annyátul magátul hogy Tasnádi Ersébetnek hivták ő kegyelmét. Cocter Nihil. Tertius Testis Nobilis Johannés Ványi Földesiensis Annorum Circiter 75 Jura­tus examinatus ad . . . puncta Nihil est Confessus.

Quartus Testis Nobilis Stephanus Domokos Földesiensis Annorum Circiter 78 Jura­tus examinatus ad Imum 2dum et reliqua Deutri puncta nihil est Confessus.

. . .  (az irat további része hiányzik)

 

IV.

FRANCISCUS SECUNDUS DIVINA FAVENTE CLEMENTIA, ELECTUS ROMA­NORUM Imperator, semper Augustus, Haereditarius Austriae Imperator, ac Germa­niae, Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae, Sclavoniae, Galliciae, Lodomeriae, & Hyerolimae Rex Apostolicus, Archidux Austriae, Dux Lotharingiae, Venetia­rum, & Salisburgi, Magnus Princeps Transylvaniae, Dux Stiriae, Carinthiae, & Carnioliae, Vürtenbergae, Superioris & Inferioris Silesiae, Comes Habsburgi, Tyroais & c. & c. Fideli Nostro Egregio Josepho Pétery, Tabulae Nostrae Regiae Judiciariae Jurato Notario Salutem, & Gratiam. EXpositum est Majestati Nostrae Nominibus, & in Personis Fidelium aeque Nostrorum Egregiorum Alexandri Biró, Michaelis Ke­metsei, & Alexandri Karats, qua etiam reliquorum suorum Congenerationalium Jura sustentantium; qualiter Anno adhuc 1657, die 13-tia Junii antenati eorundem; Egregii condam Stephanus, Michael & Gregorius omnes Csely, Avitam suam Portionem Pos­sessionariam, in Possessione antiquitus, nunc autem jam Praedio Mező- Szent- Miklós, Comitatui Szabolchensi adjacente, habitam, Oppido Deretske, & Hajdonibus praefatum Oppidum incolentibus, in & pro fiorenis Hungaricalibus 1000. oppignoraverint, qui pignoratitii praetacta bona intermedio tempore ad alios fimili (ut credi par est) Jure temporanco transmiserint, eademque actu per egregios Seniorem Michaelem Domokos, Seniorem Joannem Török, Joannem Pirtsi, Seniorem Michaelem Nagy, & alios coram Te uberius denominandas possiderentur. Suplicatum itaque exstitit Majestati Nostrae, Nominibus, & in Personis antelatorum Exponentium debita cum Instantia humillime; quatenus Iisdem de condigno Juris, Benigni videlicet Mandati Nostri Evocatorii Re­medio clementer providere, Tibique eatenus mandare dignaremur, nec pateremur Eosdem justis suis Juribus improvise destitui. Cum autem Justa petentibus non esset denegandus Assensus, & alioquin juxta Titulos 80. & 82. 1-mae, ac alias ubi e re fuerit uberius citandas Leges, pignora ad Successores impignorantium non abstantibus quibusvis involutionibus accassorialiter rescindendis redire deberent; in sensu autem Articulorum 26. 1723. in causam adtractis certus, ac determinatus Terminus praefigi deberet. Pro eo Tibi harum Serie firmiter praecipientes, Benigne committimus & mandamus; quatenus acceptis praesentibus, praefatos Egregios Seniorem Michaelem Domokos, Seniorem Joannem Török, Joannem Pirtsy, Seniorem Michaelem Nagy, ac alios coram Te uberius denominandos, praetactorum Bonorum Pignoratitiorum Ac­tuales Possessores penes alsignationem Parium Praesentium pro Termino Diei 18-vae Mensis Septembris anni currentis infrasripti, in Liberam Regiamque Civitatem Nost­ram Pestiensem, in praesentiam Tabulae Nostrae Regiae Judiciariae, ad extraserialiter agendum evocare, solitasque super tali Evocatione Testimoniales Exponentiuus extradare noveris, debeas, ac tenearis. Communi suadente Justitia. Nec secus facturus. Datum in Lubera, Regiaque Civitate Nostra Pestiensi, Die Secunda Mensis Junü, Anno

Domini Millesimo Octingentesimo Sexto.

L. S.

Lectum & extradatum per me Andream de Semse, S. C. R. & A. Majestatis Personalis Praesentiae Regiae in Judiciis Locumtenentem & Consiliarium, nec non Comitatus de Ugocsa Supr, Comitem m. pr.

A hátoldalán:

Anno 1806. Die 3-tia Junii Praesens Benignum Suae Majestatis Sacratissimae Mandatum Evocatorium mihi praesentatum est, cujus Benignis Tenoribus, & Continentiis homagiali cum devotione memet conformare non sum intermissu­rus. Signatum Pestini, Anno, Mense, & Die, ut supra.

 

Josephus Pétery

I. Tab. Reg. Jud. Jur. Notarius.

 



 

Zsigmond Karacs

 

ANGABEN ZUR BESITZTUMSGESCHICHTE VON MEZŐSZENTMIKLÓS,

DER IN DIE GEMARKUNG VON FÖLDES EINGEGANGEN IST

 

Die erste schriftliche Angabe über Mezőszentmiklós stammt aus dem Dokument von Róbert Károly, datiert vom 8. November 1311, in welchem er diesen Ort zusammen mit mehreren Dörfern an der Kékkálló Dózsa von Debrecen vermachte. Über den einstigen Platz von Mezőszentmiklós haben sich in der historischen Literatur mehrere einander widersprechende Meinungen herausgebildet. Borovszky, Lukinich und Szend­rey lokalisieren ihn in Bihar, während Zoltai, Herpay und Györffy ihn in Szabolcs erwähnen, inwieweit man die Grenzlinie, die bis 1876 zwischen den Komitaten Sza­bolcs und Bihar bestanden hat, als Grundlage annimmt. Dies wird auch durch die von authentischen Personen durchgeführte Feldbegehung von 1768 im Gebiet zwischen Derecske und Mezőszentmiklós bekräftigt. Gegenwärtig gehört dies ehemalige Dorf gebietsmässig zu der Gemeinde Földes im Bezirk Hajdu-Bihar. Sein Name stammt dem mittelalterlichen Brauch nach vom Schutzheiligen seiner Kirche. Schon im Jahre 1342 war dieses Dorf im Besitz von Sebreth, und sein Schicksal trennte sich von der Herrschaft der Debrecener. 1416 gelangte es in den Besitz der Einwohner von Földes, doch da einige Mitglieder dieser Familie 1464 in einen Mord verwickelt waren, ver­machte König Mátyás im Jahre 1465 den Besitz der zum Verlust von Kopf und Vieh Verurteilten den Familien von Parlag, Bajom und Esztár. János Cseli, der in die Familie Gelei eingeheiratet hatte, erhielt 1549 eine königliche Donation über zwölf

Fronhöfe in Szentmiklós, Einer Dikalkonskription des Komitats Szabolcs aus dem Jahre 1549 zufolge verfügte Szentmiklós über 43 Gehöfte. Die sich nach 1554 auch bis in diese Gegend ausbreitende Türkenherrschaft zog eine allmähliche Verwüstung des Gebietes nach sich. In den letzten Jahren der Türkenherrschaft ging dieses Dorf dann 1685 wahrscheinlich schon infolge des Unwesens, das die nach hier zurück­gedrángten Truppen von Thököly hier trieben, völlig zugrunde. Am 13. Juni 1657 übergaben die Geschwister Cseli ihre zwölf Höfe in Mezőszentmiklós mit allen da­zugehörigen Anteilen und Nutzen den Heiducken von Derecske für 1000 Forint als Pfand. Doch schon in dem darauffolgenden Jahren fiel Derecske dem Rachezug der Türken zum Opfer und war infolge der Einnahme von Nagyvárad drei Jahrzehnte lang ständigen Verheerungen und Verwüstungen ausgesetzt. So konnten die Konskriptoren im Jahre 1692 nach Beendigung der Türkenherrschaft hier nur auf fünf Hei­ducken– und 27 Leibeigenenfamilien treffen. Das verpfändete Besitztum von Cseli wurde 1696 wieder ausgelöst. Von der Familie Cseli waren einzig weibliche Nach­fahren hinterblieben und diese legten kein besonderes Gewicht auf die Einlösung des Besitzes. Daher lösten die Adligen von Földes, welche durch die neoaquistica comissio um ihren Besitz gebracht worden waren, mit Zustimmung der Nachfahren den Be­sitz ein. In ihrer Habgier hatten die Leute von Földes auch ein Auge auf das Szent­miklóser Viehzeug der Parlager geworfen. Diese baten zu ihrem Schutz im Jahre 1729 um eine Palatinaldonation für den gesamten Pusztabesitz von Mezőszentmiklós. Danufhin baten im Jahre 1754 die Földeser um eine Palatinaldonation für die gesamte Puszta von Szentmiklós. Da die Registrierung auch dann noch nicht glatt von Szatten ging, gaben die Personen, die in der Schenkungsurkunde erwähnt worden waren, 1755 eine Erklärung ab, wonach sie im Interesse aller Einwohner von Földes mit Besitz in Szentmiklós um eine Palatinaldonation baten. Die Erben der Familie Cseli, namentlich Sándor Biró, Mihály Kemetsei und Sándor Karacs, konnten sich nicht in die neue Lage finden und strengten somit 1806 einen Prozess an, Damit wollten sie erreichen, dass die alte Lage wiederhergestellt wird. Da sie ihre Rechte von 1754 nicht durch Widersprüche gesichert hatten, verloren sie den Prozess. Hiernach änder­ten sich bis zur Streichung der Avitizität die Besitzverhältnisse in Mezőszentmiklós nicht mehr.