Honismeret
1997. XXV. évf. 2. szám 88–90. old.
Köszöntjük a 90
éves Boross Zoltánt
Boross Zoltán édesapja
Hajdú megyéből Földesről került a Felvidékre, miután a debreceni jogakadémiát –
amikor Ady Endre is ott tanult – elvégezte. Először Barsba, Aranyosmarótra,
majd Gömörbe Rimaszécsre került járásbírónak, ahol az ifjabb Boross Zoltán
1906. október 25-én született. Az ifjú Boross középiskolásként „Batyiba”
(Rimaszombat) került. Ott lett cserkész, de a pozsonyi Komensky egyetemen
teljesedett ki kapcsolata a felvidéki magyar ifjúság regös mozgalmával, a Szent
György körrel, amiben a Prágában tanuló Balogh Edgár vezetése alatt
egyesítették a csehszlovákiai magyar regöscserkész csapatokat. A regösök
írásainak a Scherer Lajos losonci gimnáziumi tanár szerkesztette Mi Lapunk
adott megjelenési lehetőséget, ott láthatjuk Boross Zoltán első versét is
1926-ból.
A szlovák
nacionalisták kitették Scherer Lajost az állásából. A Szent György körből, az
időközben – történetesen éppen a feledi Boross házban – Sarlóvá alakult
mozgalom vezetői kötelességüknek érezték, hogy segítsenek szerkesztőjükön, aki
talán éppen miattuk került bajba. Kihallgatást kértek Masaryk csehszlovák
köztársasági elnöktől, ki a legnagyobb meglepetésükre fogadta őket. Balogh
Edgár, Terebessy János és Boross Zoltán fiatalságukból fakadó naiv önbizalma
pillanatnyilag elérte, hogy Scherer Lajos Losoncon visszakapja az állását.
Millió koronás ígéretet kaptak egy a magyar kultúrát is támogató kisebbségi
intézet felállítására. Közbenjárásuk eredményeként a szlovákokhoz hasonlóan
azontúl a magyar iskolák tanulói is ingyenes iskolatejhez jutottak.
Regösjárásaikon a
magyar lakta Felvidék, illetve Kárpátalja falvaiban igyekeztek felmérni a
kisebbségi lét minél sokoldalúbb formáit. Boross Zoltán Istók Jánossal járta be
1926 nyarán a gömöri barkóság falvait néprajzi és szociográfiai adatgyűjtés
szándékával, így Serke, Simonyi, Péterfala, Gesztete, Almágy és Sőreg
községekből szereztek a mindennapi lét küzdelmeiről felbecsülhetetlen
tapasztalatokat. E munka jegyében három magyar író vált tudatosan példaképükké:
Ady Endre, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond. Móricz Zsigmond egyenesen az ő
számukra közölte a Mi Lapunkban Gyalogolni jó című írását. Természetes, hogy
nem csak olvasták és elemezték írásait, hanem a személyes találkozás minden
előnyével is élni akartak, Móricz Zsigmondot meghívták egy felvidéki
látogatásra. Móricz Zsigmond 1927 áprilisi felvidéki körútján 10-én érkezett
Feledre, innen kezdve a körút gömöri állomásain Boross Zoltán volt hű kísérője,
aki a Levélféle Móricz Zsigmondhoz című Ady verssel köszöntötte.
Boross Zoltán ma
Debrecenben él, s nem kis büszkeséggel mutatja azt a bőr pamlagot, melyen
valamikor Mikszáth üldögélt, majd Móricz Zsigmond is jól érezte magát – náluk,
Feleden. Boross Zoltán földesi elődei közül az egyiknek felesége Zemplén
megyéből származott és Pallagi ősökkel is büszkélkedhetett. „Móricz Zsigmondnak
egy alkalommal eldicsekedtem közös atyafisági eredetünkről, hiszen az ő egyik
őse szintén a Pallaghy családból, Zemplénből származott.”
Az 1930-as évek
közepén a Sarlósok mozgalmát Csehszlovákiában betiltották, előzőleg pedig
Magyarországon is nemkívánatos személyeknek nyilvánították őket. Boross Zoltán
ifjúkori elveihez és emlékeihez ragaszkodva továbbra is kapcsolatot tartott
egykori Sarlós társaival és gyűjtötte, nyomtatásban megjelent írásaikat.
Feledi otthonuk az
„Öregház” – amit Győry Dezső is megénekelt – édesanyja öröksége, kinek felmenői
közt a Vécseyeket is láthatjuk, ezen a réven az aradi vértanú Vécsey Károly
honvédtábornoknak gyerekkori kedvenc tartózkodási helye volt. A családot itt
érte Felvidék magyarlakta részének a hazához való visszatérése. Édesapja ápolni
és felújítani kívánván szülőhelyével való kapcsolatait; Földes és Feled
testvérközségi viszonyt létesített.1 Az ifjú
Boross Zoltán izgalmas napoknak nézett elébe, a Sarlóban való részvétele miatt
hadbíróság elé állították, szerencsés kapcsolatainak köszönhetően azonban ügye
felmentéssel végződött, sőt még a csehszlovák hadseregben kapott zászlós
rangját is igazolták.2
A háború utolsó
szakaszában Boross Zoltánnak is mundért kellett öltenie, jogi végzettségének
köszönhetően hadbíró főhadnagyként szolgált. Az úgynevezett felszabadulás az
újjászervezett Csehszlovák államban, a Felvidék milliós magyarságának az
üldöztetés hosszú keserves éveit hozta. Elég volt, hogy ha valaki 1938-ban a
bevonuló magyar honvédeket virággal köszöntötte, vagy valamilyen pozíciót,
tisztséget vállalt az elkövetkezett hat évben, hogy az új hódítók háborús
bűnössé nyilvánítsák. Több tízezer magyar került a háborús bűnösök listájára
pusztán nemzetiségük miatt.3 Természetesen
dr. Boross Zoltán is háborús bűnössé nyilvánítva került börtönbe, a családját:
feleségét és két apró gyermekét kivitték a határra, ott hetekig egy tyúkól volt
a szállásuk.
Az erőszakosan
kimódolt csehszlovák-magyar lakosságcserének több volt Sarlóssal együtt Boross
Zoltán is egyik magyar meghatalmazottja lett. A magyarlakta Felvidéket hat
körzetre osztották, ő a rimaszombati érdekvédelmi hivatalt vezette, a körzetek
munkáját a Pozsonyban székelő Jócsik Lajos (Sarlós, részt vett az 1943. évi
szárszói találkozón) fogta össze. A lakosságcsere lezártával, 1949 nyarán
szüleit a feledi Öregházban hátrahagyva, Boross Zoltánt és családját is
áttelepítették Földesre, a nagyszülei házába,4
ahol annak idején a Világos alól menekülő Jókai Mór néhány napra enyhet adó
szállásra lelt.5 Boross Zoltán a magyar
kormány tisztviselőjének számított, így áttelepülésekor szinte mindent magával
vihetett, néhány kisebb csomag elhozásával még másokon is segíthetett. Hatalmas
gyűjteményét a lakosságcseréről az 1970-es évek elején közvetítettem a gyulai
levéltárba, magam megelégedtem a másodpéldányokkal, illetve az eredetiek
másolatával.6 Ugyancsak hiánytalanul
Földesre került a Sarlóra vonatkozó óriási gyűjteménye, melyet szintén a
hetvenes években közvetítettem a debreceni Déri Múzeum irodalmi gyűjteményébe.7
Ifjúkorában
nagyszüleit látogatva Boross Zoltán gyakran járt Földesen, most feleleveníti a
régi kapcsolatokat. „A magyar költészet leggyönyörűbb sorait mormolom – „Elhull
a virág, eliramlik az élet – , a földesi Tisza kúria düledező falai előtt
találom magam. Emlékezetes ház, 1949 nyarán itt találkoztam utoljára Karácsony
Sándor egyetemi tanárral, theológussal, íróval, a magyar élet egyik kimagasló
egyéniségével. Fiatal gyerekkoromban ismertem meg Földesen, diákjaival ott
szorongott a templom karzatján, gomblyukában a cserkész liliomos jelvény, a
hóna alatt a zsoltár és egy Ady kötet. Évek során eltávolodtunk egymástól, de
tudtunk útjainkról. Könyveit nekem a miskolci Királyfalvy Könyvkereskedés
szállította, majd felszabadulás után megküldte A magyar demokráciáról szóló
nagy feltűnést keltő írását. Ki volt Sándor bácsi, mi volt az általa propagált
és azóta is „sandrizmus”-nak nevezett világnézeti irány? Istenes szocializmus,
egyben demokratikus szocializmus. Az istenhitet és a tudatot Istenben tartja
elsődlegesnek, az anyag sorrendileg a tudatot követi. Reformálni akarja magát a
kálvinista egyházat, nem a liturgiát, de az egyház belső demokráciáját, ahonnét
az urak kirekesztették a népet és a pantallósok, basaparasztok és nagyiparosok
ültek a presbiteri székben, de a templombajárás az urak szerint csak „az alsóbb
néposztálybeliek vallásos életének formái”. Minden könyvet elolvas, mindegyik
könyvről véleményt alkot, egy demokrata és egy biblikus ember szemüvegén
keresztül. Megismeri alkotóink közül a valódi értékeket, hiányolja azonban
mindenütt az evangélium szellemét.
Karácsony Sándor
három éve halott. Utolsó találkozásunk alkalmával konok hallgatással jelezte,
hogy a magyar demokrácia az önkény vakvágányára lett átállítva. Ekkor már
elefántózisa oly mértékű volt, hogy a Tisza-lakban nem tudta csak egy öreg
dívány befogadni. Magával megbékülve, a világgal meghasonolva várta a halált.
Én beszéltem, szentségeltem, átkozódtam. Ő hallgatott. Az egykor roppant nagy
hatású professzorra ma már – három év múltán – alig emlékeznek. A „sandrizmust”
törölték a világ elhajló bal-urai.”8
A földesi Boross
ház a rokonság menedéke, velük élt apósa, Éles Géza is, a legnagyobb hazai
szükségpénzgyűjtő, volt diósgyőri polgármester. Ott keresik fel az áttelepített
Sarlósok: Vass László, Bólya Lajos, Jócsik Lajos pedig igen sokszor
meglátogatja, az államtitkárságból kikopva Boross Zoltánnal együtt a talajerő
gazdálkodásban keresnek új lehetőségeket. Egyik földesi tartózkodása idején
felkeresik a harmadik faluba, Nagyrábéra áttelepített Scherer Lajost, a losonci
Mi Lapunk egykori szerkesztőjét. „Szent öregek! Ma Jócsik Lajossal átmentünk
Nagyrábéra, ahol mozgalmunk »szent örege« Scherer Lajos bácsi lakik. Nyolcvanat
már betöltötte, süket, alig lát. Naplót vezet, verseket ír, szomorú
klapanciákat. Alig ismer ránk. Mikor felfedjük magunkat, elsírja magát. »Hát
nem feledkeztetek meg rólam?« Órákat töltünk együtt, fülébe gyónjuk a múltat és
a vigasztalást. Átadja nekem a losonci »Phönix« páholy jegyzőkönyveit. Itt
marad örökre irataim között. Örök emlék. Több lapban olvasom egykori előadásai
rövid ismertetését. Mindenből kifosztották 1945-ben. Egy szál ruhában
eresztették útnak, kiverték ősi otthonából. Mindezt megírja naplójában, ami
most Márfynénál, lányánál van megőrzésben. Sarlóról írt jegyzeteimben sokat
beszélek erről a találkozásról és ennek a nagy nevelőnek szomorú sorsát híven
igyekeztem megörökíteni. Lajossal könnyezve veszünk búcsút Öregünktől.
Bevégeztetett. »Stille und fröhlich« mondja Thomas Mann. Így távozunk.9
Az
1948-as fordulat után Rákosiéknak már a Sarlósok sem voltak szalonképesek,
rövid időre Boross Zoltán is börtönbe került. 1958-ban Debrecenbe költözött a
családjával, sokáig visszavonultan élt. Az 1960-as évek végén, már több mint
egy évtizedes földesi hagyományfeltáró foglalatosságom során hozzá is
eljutottam. Akkor láttam, milyen hatalmas anyaggal rendelkezik. Hosszú
beszélgetéseink után, feladta addigi remete életét, kinyílott a világra. A
Sarló gyűjtemény bekerülésével, a mai napig munkatársa a debreceni Irodalmi
Múzeumnak.
1
A testvérközségi viszony felvételéről szóló megállapodást mind a két község
főbírája aláírta, s a községi képviselőtestület elfogadta.
2
M. kir. miskolci 7. honvéd kerületi parancsnokság. 17.934. szám. Elri. szü.
Oszt. T. 1942.
3
Feledről hat személyt nyilvánítottak háborús bűnössé a csehszlovák hatóságok a
magyarok számára kreált törvények alapján, ebből négy személy az 5. §. szerint
úgynevezett kis háborús bűnös volt, ezen a listán szerepelt dr. Boross Zoltán.
4
A felvidéki magyarság szolgálatában. Interjú dr. Boross Zoltánnal, készítette: Molnár
Imre. Gömör Néprajza XXXIII. Debrecen, 1992. 137–192. old.
5 Karacs Zsigmond: Jókai adalékok
Földesről. Irodalomtörténeti Közlemények 1981. 1. sz. 59. old.
6
Ennek az anyagnak az alapján készült 1986-ban Lázár István egyetemi
szakdolgozata, címe: Magyar-Csehszlovák viszony 1944–1949. ELTE BTK.
7 Karacs Zsigmond: A Sarló a
helytörténet vonzásában. Múzeumi Kurir 1979. 31. sz. 12. old.
8
Boross Zoltán naplójegyzetei
1953. szeptember végén.
9 Boross Zoltán naplójegyzetei
1955. szeptember 21.