Karacs Zsigmond – Földesi cigány családtörténetek

KARACS ZSIGMOND

Földesi cigány családtörténetek

Földes ma Hajdú-Bihar megyei település. 1876-ban helyezték át Szabolcs vármegyéből 1 az akkor alakult és 1950-ig fennálló Hajdú megyébe. Az egykori Sárrét és a Hortobágy között, a két tájegység természeti jegyeivel ma is találkozhatunk a határában. A 15–16. század társadalmi küzdelmeiken, és az önigazgatás János királytól nyert megerősítésével 2 curiális helységgé vált, az 1549. évi kamarai összeírásba ebből adódóan már nem vették fel.3 A helység a későbbi időkben is meg tudta őrizni kiváltságait, a 18. századi nemességi vizsgálatok során a lakosok megtartották egyéni nemesi jogaikat és Szabolcs vármegyével szemben megerősítették a széleskörű közösségi igazgatási és bíráskodási jogaikat is.4 A II. József kori népszámláláskor, 1784/85-ben a település férfi lakosságának 80%-a rendelkezett nemesi jogokkal.5 A nemesi communitas nem engedett bárkit beköltözni, ha mégis, akkor szigorú feltételeket szabtak, „ami helyünkben törvényünktől nem függő embert be nem veszünk” - jelentette ki az elöljáróság már 1652-ben.6

A földesi nemességre irányuló kutatásaim eredeti célja az volt, hogy a nemesi igazolásokból, összeírásokból és anyakönyvekből feltárjam az 1848/49. évi szabadságharcban részt vett, mintegy százötven földesi nemes famíliájának történetét és összeállítsam genealógiai tábláikat. Közöttük bukkant fel Berki Ádám, akinek cigányok voltak a felmenői.7 Később a földesi baptisták egyik meghatározó személyiségeként találtam rá Berki Sárára. A baptisták családfáját összeállítva 8 látható a Berki család beilleszkedési törekvése, amint előbb az adózó lakosság, majd a 19. század közepén már a szegényebb nemesség tagjaival házasodtak. A mai napig Földesen élő Berki család cigány voltáról már nem szól a helyi lakosság emlékezete, erre legfeljebb a hegedűhöz való rendkívüli kötődésükből adódó muzsikás ragadványnevük utal. Nevüket nem látjuk a földesi cigány lakosság életének változásáról szóló beszámolóban sem, ami a Kirekesztéstől a beilleszkedésig című, 1990-ben megjelent megyei kiadványban olvasható. Ebben, az akkor élő családok név szerinti felsorolása mellett, utalást találunk arra, hogy, „községünkben az 1800-as évek elejére tehető a első cigánycsalád betelepedése”.9

A cigányok földesi megjelenésének első nyomai az említettnél egy évszázaddal korábbiak. 1706-ban Czigány Pali szerepel egy feljegyzésben, aki nem jelent meg a földesi bíró idézésére.10 Bizonytalan annak megítélése, hogy azonos lehet-e az 1712-ben paráznaság miatt fővesztésre ítélt Sigo Pállal.11 Barcsai György neve a következő két évben többször szerepel jegyzőkönyvekben, pereskedik, ami letelepedettségre és beilleszkedettségre utal.12 Nem mondják ugyan cigánynak és mesterségét sem közlik, de valószínű, hogy azonos az 1723-as cigányösszeírásban található Barcsai György cigány kováccsal. A Szabolcs vármegyei cigányok 1723. évi összeírásában 13 Barcsain kívül még három cigány családfőt találunk: Horvát Miklóst, Horvát Jánost, Disznós Istvánt. Lovakat és sertéseket tartottak, és rendelkeztek gabonával is. Mindez letelepedettségre utal, amit megerősít, hogy kettő közülük kovács (faber), kettőnek nincs feltüntetve a mestersége, utóbbiak valószínűleg mezőgazdaságból éltek.14

Az 1741. évi adóösszeírás végén, az adófizetők között szerepel a cigányok közül Disznós István kovácsmester.15 1742-ben pedig már hat cigány családfő található az adófizetők sorában.16 Horváth János, Disznós István (kovács), Barcsai András (kovács), Barcsai Ferenc, Horváth Miklós, Palotai Mihály (kovács, 1 lova van). Vajda György nevét kihúzták az összeírtak közül, vele más forrásban sem találkozhatunk. Barcsai Andrásnak 1 lova volt és 1 tehenet is tartott, ami újabb jele a letelepedettségnek. Az 1746. évi szabolcsi cigányösszeírásban Disznós István már nincs ott. Horváth Miklós valószínűleg már nem élt, Horváth János, Barcsai András és Barcsai Ferenc mellett újonnan megjelenik Farkas Ferenc.17

Az összeírások adatai 1746-tól vethetők össze, illetve egészíthetők ki református anyakönyvi adatokkal, ami azt is lehetővé teszi, hogy a források gyakori pontatlanságait és következetlenségeit korrigálhassuk, vagy feloldjuk az azonos családnevekből adódó nehézségeket. Az anyakönyvekben nem minden esetben írták be, ha valaki cigány volt, a foglalkozást, jogállapotot, társadalmi állást pedig csak a 19. század elejétől jegyezték be. A régóta Földesen lakóknál rendre nem írták be, hogy cigányok, következetesen feltüntették viszont az újonnan beköltözötteknél, vagy ha más településről való házasságkötését regisztrálták.

Földesen 1749-ben már ott élt az adózó Molnár család, azonban Lászlóval és leányával vérségi kapcsolatot kimutatni nem sikerült. A Barcsaiak eltűntek a faluból.

A lókereskedő Horváth Miklós, aki 1742-ben még ott volt az adózók között, 1712 ben még mint sápi lakos tűnik fel először a földesi magisztrátus protocollurnában, peres ügyben. Az ügy részletei nem ismertek, talán ennek folyományaként telepedett le véglegesen Földesen.18 1719-ben káromkodásért kővel a nyakában kalodába zárták, eklézsiát kellett követnie és még 12 pálcát is elszenvedni, azzal a kikötéssel, hogy ha még egyszer hasonló bűnt követ el, „a falubul is ki csapattatik".

Horváth Ferenc 1787-ben meghalt, családja ezután eltűnt Földesről. 1758 után a cigányösszeírásban sem találjuk őket. Az 1760-as években viszont megjelent a mai napig Földesen élő nem cigány adózó Horváth família.

Disznós Istvánnal először az 1723. évi cigányösszeírásban találkozunk. Utódait a század utolsó évtizedéig találjuk Földesen.19

Vajda Györggyel csak az 1742. évi cigányösszeírásban találkozunk, abban is áthúzták a nevét, rövid ideig élhetett Földesen.20 Az ugyanezt a nevet viselő nemes családból a százéves kort megélő Vajda Pál már l722-ben a faluban lakott, utódai a 19. században is ott éltek.21

Palotai Mihályt szintén csak az 1742. évi összeírásban látjuk. Bizonytalan, hogy az a Palotai Mihály akinek 1772. júniusban András nevű gyermeke született, azonos-e vele, vagy a Palotai ragadványnevet viselő nemes Szabó családhoz tartozik.

Egy alkalommal szerepel az 1746. évi cigányösszeírásban Farkas Ferenc.22 Mária leányát 1755. márciusban vette el egy ismeretlen nevű szováti cigány. A földesi birtokos nemes bogdányi Farkas Lászlót 1741-től találjuk a nemesek összeírásában. A napjainkban Földesen élő nem nemesi származású Farkas család a 19. század második felében került a faluba. Ugyancsak ezidőtájt találkozunk a zsidó Farkas családdal is Földesen.

Az anyakönyvek nem csak a családfák összeállításában adnak segítséget, hanem azoknak a cigány családoknak a felfedezésében, megismerésében is, akik talán a szegénységük, vagy más egyelőre nem ismert ok miatt, az elsősorban adózási célból készült cigányösszeírásokban nem találhatók. Ha táblázatba foglaljuk az ismert összeírásokat, kitűnik, hogy a rendszeresen szereplő családok is kimaradhattak egy-egy alkalommal, vagy ha felvették is, de utólag áthúzták a nevüket az összeírásban, amint az 1752. évi consrciptioban előfordul, amit kifejezetten adózási célból állított össze Szabolcs vármegye.23

Az 1752-es összeírásban Horváth János és Barcsai Ferenc szerepel, Disznós István nevét áthúzták. Az 1754-es cigányösszeírásban 24 is felvették mindhármukat, valamint Disznós Györgyöt, utóbbi az 1758-as cigányösszeírásból már hiányzik.25 A földesi cigányok ezekben az években is főként a kovácsmesterséget folytatták, illetve lovakkal foglalkoztak. Ugyanakkor a gazdasági alkalmazkodás jeleként megjelennek azok a bejegyzések, amelyek arra utalnak, hogy ebből-abból, kezük munkájából tartják el magukat, vagyis megélhetésük érdekében napszámosságot, illetve szolgáltató tevékenységeket vállaltak, Barcsai Ferenc pl. a kéményeket tisztította.

Földesi volt Görbe Mihály, aki 1752-ben kötött házasságot a biharnagybajomi Doduma Sárával,26 bizonyára felesége lakóhelyére költözött, mert utódait nem találjuk az anyakönyvekben. Rokona, talán testvére Görbe István családjával a faluban élt. Görbe István 1766. november 13-án halt meg. Görbe Istvánnak Mária és István nevű gyermekei születtek. A leány Rátz István Udvarról való (cigánnyal?) lépett házasságra 1776-ban. Istvánnak egy hencidai leány, Abrug Erzsébet lett a felesége 1782-ben. Görbe Mihálynak Dodoma Sárától négy gyermeke született, Mihály (szül. 1757), János (szül. 1759), Borbála (szül. 1761) és Erzsébet (szül. 1766). Egyéb adataikról annyit tudunk, hogy Borbála 1805-ben halt meg, ő maradt Földesen.

Újabb családot találunk Szabolcs vármegye 1759. évi több társadalmi réteget összefogó összeírásában. Egyszerűen Czigány névvel illették. Az 1756. évi keresztelési anyakönyvből és a későbbi összeírásokból kiderül, hogy a Csatári névre hallgattak.27

Az 1763. évi összeírásban újabb családnevekkel találkozunk. Itt már Csatári néven szerepel a négy évvel korábbról ismert Czigány János. Először tűnik fel Berki Ádám, akinek utódai a mai napig Földesen élnek, feledve cigány elődeiket teljesen asszimilálódtak. Angyal András pedig az anyakönyvben Angyal vagy Nyíri néven fordul elő, csak Nyíriként is találkozunk a családdal. A 18. század végén eltűnnek a faluból. Viszont 1803-tól egy adózó, nem cigány Nyíri család került Földesre. Az 1770-es évek végétől élt a községben az 1780-as évek közepéig családjával a debreceni mészáros Angyal András, ő éppúgy nem volt cigány, mint az 17222-ben Földesen lakó Angyal István.

A földesi elöljáróság minden körülmények között igyekezett pártatlan maradni. A cigányokkal szemben sem engedte a nemesek hatalmaskodását, amint az a jegyzőkönyvekből látható.28 1767-ben pl. határozatban tiltották meg, hogy Czigány János házát Ifj. Bíró István malomépítés miatt lebontathassa.

Gyermeke születésekor Czigány alias Csatári Jánost Csatári Nagy Jánosként írta be az anyakönyvbe az 1759-ben Sápról Földesre jött Pataki István lelkész. Sápon élt nemes Nagy István népes családjával. A beidegződés a cigány Csatári nevét is megtoldotta. Ez a jelenség ismétlődött 1804–1805-ben Szabó János lelkipásztorkodása idején a halotti anyakönyvben, mivel 1804-ben a sápi Nagy János házasságot kötött Földesen.29

Szabolcs vármegye 1769. augusztus 2-án íratta össze a nádudvari járás cigány lakosságát, a családfők mellett feltüntetve a húsz éven aluli gyermekek számát, melyek a mellékelt családfák adataival egyeznek, ahol a nevüket is megismerjük.

Országos rendelkezés alapján Szabolcs vármegyében is falvanként írták össze 1774-ben a cigány gyermekeket. Ha összevetjük ezt az összeírást az anyakönyvekből szerkesztett leszármazási táblákkal, látjuk, hogy erősítik és kiegészítik egymást. Berki Ádámnak az összeírásba felvett gyermekeit két-két évvel fiatalította az összeírás, Samu nevű fiait nem találjuk, az anyakönyvezés korabeli gyakorlata szerint a csecsemőkorban elhunytakat nem jegyezték fel. Zavart okoz viszont, miért maradt ki Berki Péter 1772-ben született Sára leánya, annál is inkább, mert egy következő 1777. évi összeírásban találunk egy ötéves gyermeket név nélkül, 1774-ben szintén Sára nevet kapta a megszületett gyermek, talán az előzőnek tévedésből elírták a nevét, ami később is gyakori jelenség. Csatári István két korábban született fia valószínűleg nem éli az összeírás idején, de hogy az 1772-ben született Rebeka miért maradt ki, ő 1810-ben férjhez ment, tehát 1774-ben élt. Disznós István 1773-ban született István fia pedig nem élhette meg az 1774. évi összeírást.

Az ekkor Földesen élt cigány családok közül, akiket más összeírásokba felvettek, így az Angyal, Horváth és Magyar családoknak is voltak gyermekeik, ügyszintén a conscriptiókban egyáltalán nem szereplő, hosszabb időn át helyben lakó Görbe, vagy csak néhány évet Földesen töltő Bere, Boka családok gyermekeinek csak az anyakönyvekben találjuk nyomát.

Az 1781–1784-es években a cigányügy rendezésével kapcsolatban további összeírások készültek a Helytartótanács rendeletére, a családi, vagyoni és jogviszonyokról. Az első három 1781-ből való, ezekben a nevek azonosak. A negyediken nincs évszám, a nevek nem egyeznek, Berki Jánost Berki Péter váltja fel és Magyar Jánossal bővül a nevek sora. Az anyakönyvekben is csak egyszer találkozunk a nevével 1771-ben, mikor Sára leányát keresztelték. 1756-tól a nemesek között találkozunk Magyar Istvánnal és utódaival. Az 1781–1784. évi összeírásokban csak nevek szerepelnek, hasonlóképpen 1785-ben is, akkor nyár csak két cigányt írtak össze. Barcsai Ferencet és Berki Istvánt.30

A 18. századi cigányösszeírásoknak 1785-ben vége szakad. Az összeírások és az anyakönyvek összevetéséből látszik, hogy több népes család kimaradt, talán annyira szegények voltak, hogy nem látták értelmét felvenni őket az összeírásba. Az anyakönyveket böngészve egy-két alkalommal előforduló nevekkel találkozunk. A bejegyzésekből nem egyszer kitűnik, hogy az illető hosszabb időt tölthetett Földesen. 1774-ben halt meg Dodoma György felesége. Bossányi Mihály Bajomba házasodott 1748-ban. 1765-ben a szováti Bere János vette el Barcsai Máriát, 1766-ban penitenciát kellett tartson, mert feleséges ember lévén leányt jegyzett el,31 gyermekeit a keresztelési anyakönyvekben találjuk. 1770-ben Dulkács vagy Banya Mihály vette el a Bárándról való Károlyi Évát. 1772-ben Nagy Mihály püspökladányi cigány kötött házasságot Dodoma Rebekával. A keresztelési anyakönyv 1766-tól őrzi Bolka János és Ádám gyermekei nevét.

A földesi közigazgatási iratok közt találjuk az adófizető lakosság 1784. évi összeírását, amiben háztartasonként a húsz évet elért gyermekek és atyafiak számát rögzítették. Ebben, minden külön jelölés nélkül a cigány családfők is megtalálhatók. A település az előző években nehéz időszakon ment át. Szabolcs vármegye több mint félszázada törekedett a falu közigazgatási és bírósági önállóságának a felszámolására. Peres ügyekben az ugyanolyan berendezkedésű szomszédos Sáp volt a fellebbviteli fórum, kölcsönösség alapján. Csak a halálos ítéleteket vizsgálta felül Szabolcs vármegye törvényszéke, melyeket rendi különbség nélkül végre is hajtottak Földesen, úgymint a paráznaság és boszorkányság miatt elítélt nemes Vincze Mihálynén, kinek fejét vették és elégették,32 vagy egy cigányon, akit kővel vertek agyon.33 A vármegye és a falu közötti újabb joghatóságiper egészen az uralkodóig minden joghatóságot megmozgatott, végül a pallosjog használata nélkül minden maradt a régiben és 1779-ben egy községi szabályrendelet megalkotásával végződött.34 A közjavak védelmét a nemes tanács mellett még két kirendelt adófizető lakos is szolgálta.

Az említett 1784-es összeírásban a cigányokkal együtt 93 családfő nevét találjuk. Az 1792. évi vármegye által foganatosított nemesi összeírásba külön felvették az anyai vagy feleségi jusson nemesi jószágot bíró parasztok neveit, itt 68 személyt találunk,35 akik közül 55 az 1784. évi conscriptióban is szerepel. Talán az összeolvadás, vagy kényszerű befogadás egyik jeleként mutatkozik, hogy a nyolc cigánnyal együtt 38 családnak nem volt nemesi birtoka. A 19. század elején már parasztbírót választhatott az adózó lakosság. 1815-től pedig a 40 tagú nemesi képviselőtestület mellé hat személyt az adófizetők közül is választhattak. A hadnagy és a 12 tagú nemes tanács ülésén pedig a parasztbíró is részt vehetett.36

A földesi nemesi közigazgatásnak az adózó lakosság felé való nyitása ezekben az években a levegőben lógott és közbeszéd tárgya lehetett, hiszen egy 1813. évi eset kapcsán született verses paszkvillusban, a nemes tanács egyik tagja, Bíró Mihály előtt felrémlik, hogy a paraszt Babó János netalán a pozícióját is elfoglalhatja: „Esküti hejemet okupálná Babó.”37

Az adófizető lakosság 1828. évi országos összeírásában Földesen nem találunk cigányokat, a század elejétől megjelenő zsidókat viszont igen.38 Szabolcs vármegye 1843-ban kötelező tűzbiztosítást rendelt el az adófizető lakosság számára. Nagy István szolgabíró utasítására Földesen Gyöngyösi János parasztbíró és választmányi tagjai alaposan felmérték az adózók biztosítandó vagyonát, itt a cigány családfőket is megtaláljuk.39

Ott találjuk a cigányokat Szabolcs vármegye 1846. évi Közmunkára kötelezettek összeírásában is. Cz. Balogh István és Berki Mihály házatlan zsellérként 3-3, míg Cz. Balogh József, Berki Ferenc, Berki József és Sz. Rácz András házas zsellérként 6-6 gyalognapot volt köteles közmunkán dolgozni.40

Az 1848/49. évi szabadságharc leverése után, a nemességnek az adómentességről való lemondásából az önkényuralom profitált. Az 1852. évi adókivetésbe 41 minden, a legcsekélyebb jövedelemmel rendelkező személyt felvettek. A községházától kiindulva és ugyanoda visszatérve végigjárták a falut, nem maradtak ki a gazdáknál szolgáló cselédek sem. Cigányok, zsidók, parasztok és nemesek egyaránt felvételre kerültek. Ezen a nyomon számozták meg a falu házait. Ezeket a házszámokat 1853-bari az egyház anyakönyveiben már kötelezően beírták.42 Az 1852. évi adókivetésben szereplő cigány családfők, zárójelben a házszám: Rácz János (494), Rácz András (495), Balogh József (496), Balogh András (696). Berki Józsefné (983), Berki József (984), Berki Ferenc (986), Berki András (987), Berki Sámuel (988), Balogh János (1101), Berki Ferenc (1160). Berki Mihály (l204). Az adókönyvben Berki József után 985. sz. alatt harmati Józsefet vették fel. Berki Sámuel után pedig 989. szám alatt Barcsa Józsefet találjuk. Bizonyára egy fedél alatt éltek

Az első telekkönyv ellen beadott felszólamlásokat a biztosi felülvizsgálat figyelembe vételével 1857. december 24-ére újból elkészítették a Földes adóközséget magába foglaló Vallomány vagy telekkönyvet, a helyben szokásos terület- és űrmértékek alapján. A beltelkeknél az anyakönyvekben már használatos házszámokat is rögzítették. A cigányok tulajdonában hét házat és egy pusztatelket találunk. A telekkönyvi betét száma teljesen eltér a házak szárnozásától.43 Hihetetlennek tűnt, hogy még az 1970-es években kiadott telekkönyvi kivonaton is nemestelek feljegyzés szerepel.

A telekkönyvbe a következő földesi cigányokat vették fel, a név előtt a házszám, utána zárójelben a telekkönyvi betét száma: 79 Rácz János háza (1003), 216 Balogh József Cz. háza (377), 217 Rácz András tapasztó háza (376), 342 Balogh Jánosné Cz. udvara (-), 954 Berki Mihály háza (854), 1230 Berki Józsefné háza (715), 1232 Berki Ferenc id. háza (717), 1233 Berki Sámuel háza (718).

Míg a földesi lakosság túlnyomó részének a házastelek mellett kertje is volt, a cigányok közül senkinek a nevén nem találunk kertet. A Berki, Rácz és Balogh családot befogadta a többségi lakosság, házasságaikkal fokozatosan egybeolvadtak. Az adózó lakosság egy része igyekezett a nemesség közé beházasodni, ezáltal az örökségből is részesedni. A Berki család is elindult az asszimilálódás útján, a 19. század közepére már nem csak az adózókkal, hanem a nemesekkel is összeházasodott. A Rácz és a Balogh család pedig a század végére jutott a rokoni kapcsolatoknak erre a szintjére. Ekkorra már viszont megjelent Földesen a Makula, a századfordulón egy másik Balogh, és utána pedig a Rafael család, őket ma is cigányként tartják számon. 1970-ben más családokkal együtt 69-en éltek Földesen. A Berki, Rácz és a régebbi Balogh család utódait sem a falu lakossága, sem a cigányok nem számították maguk közé valónak. Megvalósult a beolvadás, ami hosszú buktatókkal teli sok évtizedes és eredményes küzdelem, egyik a továbbiakra, a jövőre tekintve biztatóbb lehetőségek állomását jelentette a kirekesztéstől a beilleszkedésig folyó törekvésüknek. Bekerülhettek a földesi társadalom alulról következő csoportjába a cicuk közé. A földesi lakosság vegyes eredetű, egzisztenciát kevésbé kialakítani tudó tagjait nevezték cicunak, adózókat és nemeseket egyaránt találunk közöttük. Ezt az elnevezést a 18. század végén egy sárréti faluban megtaláljuk.44 Földesen a két háború között az Oncsa keretében felépült Újsoron kaptak házat. Félszázada még köztudott volt, kik tartoztak közéjük. A nemesi származást viszont már alig tartották számon, annak ellenére, hogy sok családnál még fellelhetők a régi iratok. Manapság a cicu elnevezés már a passzív szókincshez tartozik. Ennek a csoportnak a kialakulási körülményeihez némi támpontot találunk a földesi nemességet jól ismerő Balásházy János két munkájában. „Egyébiránt, ki konokul marad a, osztozás mellett, az elébb-utóbb szaporitandja az annyira szükséges napszámos osztályt.”" - írta Balásházy.45

A Berki család három ágát az anyakönyvi adatok által hosszú ideig tudjuk követni, kettőt több mint száz éven át, a harmadik ág utódai napjainkban is Földesen élnek. Berki Ádámmal együtt több fiatal fiú jött Földesre, akik közül talán nem is mindegyik volt az ő gyermeke, ezeknek, illetve gyermekeiknek nyomát nem tudjuk követni. Az idősebb Sámuelnek a fiát, Mihályt 1796-ban katonaként írták össze.46 A gyökeret eresztett három fiú közül Péternek nagyon sok gyermeke volt, lányait a környékbeli cigányok vették el feleségül. Péter fia Tetétlenre nősült, csak Ferenc maradt Földesen, aki Ványi Ráhelt vette feleségül. Az Árpádok korában már szereplő Ványiak legszegényebb ágát a módosabb rokonai a nemességigazolásukban nem szerepeltették, de azért a nemesi összeírásokra felvették őket, ott látjuk 1774-ben az 1791-ben elhunyt Lászlót, Ráhel apját. Ványi Ráhel szomorú sorsra jutott, megvakult és férje elhagyta. A földesi községi iratok között olvasható az alábbi, 1822. február 21-én íródott határozat : „Ezen nyomorúlt és valóságos könyörületességre érdemes világtalan asszonv segedelméről, a' Földesi Nemes Tanáts és a Nemes Ecclésia tegyen valamelly Keresztyéni intézetet.” Megengedték neki, hogy a helységben házról-házra járva kéregessen.47 Mihály fiuktól való unokájuk Sándor katonaként nősült, utódairól nincs tudomásom. Berki Ferenc aztán, feltehetően Ványi Ráhel halála után újból házasságot kötött az adózó Sarkadi Péter özvegyével a legnépesebb és emiatt igen megosztozott földesi nemes családból való Domokos Rebekával, kinek a halálát követően a legősibb helyi családból való nemes Földesi György idős menyecske lányával, Klárával lépett házasságra.

A Berki család másik ágán Józsefnek négy gyermeke élte meg a felnőtt kort. A lányok a környékbeli cigány családokba házasodtak, Sámuel pedig a 25 éve Földesen feltűnt Balogh famíliába. József azonban az adózók közé tartozó Szilágyi Sárát vette el. A Szilágyi család 1718-ban tűnik fel Földesen, 1770-ig a nemesek közé tartoztak, ekkor a váncsodi rokonok nem adták át a nemesi igazoláshoz szükséges iratokat. 1792-ben a nemesi jószágot bíró parasztok között találjuk a családot. Berki József leányai az adózó Aranyi fiúkhoz mentek férjhez, akik nagy költőnk Arany János bővebb rokonságához tartoztak, életrajzából ismert, mint fosztották meg famíliáját a nemességtől. Az ifjabb Berki József a Bihartordán élő szegény nemes Harmati Zsófiával kötött házasságot, gyermekeinél úgy tűnik, megszakad a család folytonossága. Berki Sámuel két lánya közül Zsuzsanna a cigány Rácz János felesége lett. Az idősebb leányfejjel gyermeket szülő Erzsébet pedig a tetétleni szegény nemes Barcsa József házastársa, gyermekük József Berki néven maradt ugyan, de az ő gyermekeiben megszakad a családfa.

A Berki család harmadik ágát András napjainkig terjedő utódai alkotják. Berki András a nála hat évvel idősebb nemes Jenei Rebekát vette feleségül. Nincs nyoma az anyakönyvben, hogy leányanya lett volna, a penitenciát tartottak jegyzőkönyvében sem szerepelt, úgy tűnik nem akart vénlány maradni. Mihály testvérének utódait felesége után Rásó Jeneinek hívják. Özvegy Rásónét a Disznós családfán találjuk. Rásó György 1724-ben gyilkosságba keveredett Földesen, míg a Nádudvaron élő nemes Rásó család tagjai között főszolgabírót, sőt alispánt is találunk. Berki András két lánya a szomszéd falubeli cigányokhoz ment férjhez. Ferenc fia néhai Tóth János leányát, Máriát vette feleségül, akinek jogállapotát adataim elégtelensége miatt nem tudom eldönteni, talán adózó. Ferencnek egy fia és három lánya ért felnőtt kort. A fiú, András honvéd a szabadságharcban, nevére rábukkanunk a Szabolcs vármegyei újoncozási iratokban. Az állítási lajstromban a második kivetésben ott van a 24 éves Berki András.48 1849 végén eltiltották, Berki András így csak két év múltán vehette el nemes Kemecsei Zsófiát. A Kemecsei famíliának 1833-ban harminc tagját vették fel a nemesi összeírásba. Berki Ferenc lányai közül Zsuzsanna nemes Medgyesi Lajos felesége, az elődje Medgyes Pál I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, a sárospataki anabaptisták istápolója. A másik lány Berki Mária nemes Györfi Lajos neje. A harmadik lányt az adózó Balogh István vette el, az ő fiuk volt Balogh Lajos a magyar baptisták meghatározó egyénisége, vezetője, egyházi szakíró. A baptisták családfájából a Berkiekre épülő rokonsági rendszer tárul elénk. A három Berki lány és a családjuk tagjai alkották a földesi gyülekezet törzsét, és innen indult az említett Balogh Lajos, a két első magyar baptista lelkész egyike, aki Hamburgban tanult. A volt honvéd Berki András nem lett a gyülekezet tagja, az ő utódai ma is Földesen élnek, zenéjükkel a közelmúltig meghatározó személyiségei voltak a helyi báloknak, lakodalmaknak. A Berkiek beolvadási törekvése az 1840-es évektől visszafordíthatatlanná vált, a század végére befejeződött.

Rácz István elhalt feleségétől született István fiával jött Udvariból Földesre, és vette el a már negyedszázada ott élő Görbe családból Máriát. József nevű fiúk a 19. század elején a már végleg Földesen megtelepedett cigány Balog családból való Katalinnal kötött házasságot, Sára leányuk több gyermek szülése után ment férjhez az 1848 előtt nemes Katona Andráshoz. Az idősebb fiú István és a fia András a cigány Csatári családból házasodott, ezt az Andrást 1843-ban Sz. betűvel jelölték (nagyanyja Szabó). Ahol ő és a szintén cigány Balogh József lakott, utánuk nevezték Cigány (ma Kinizsi) utcának. Rácz András lánya Mária előbb a nemes B. Bíró Józsefhez (anyja is Bíró), majd megözvegyülve nemes Geszti Józsefhez ment férjhez, akinek az őse Geszti Ferenc erdélyi főgenerális volt. Rácz András lánytestvére, Zsuzsanna fia Rácz János Berki Zsuzsanna férje, az ő fiuk József az 1848-ig nemes Karacs családból való Juliannát vette el, két fiuk a Katona családba nősült. A 19. század végére a Rácz család is asszimilálódott.

Balogh Sámuel a Csatári családba házasodott, és úgy tűnik, Túrkevére költözött, gyermekei nem Földesen születtek. Megözvegyülve, újból Földesen elvette első neje unokatestvérét, Mihály fia pedig az ifjabb testvérét, aki majd megözvegyülve Püspökibe nősült, odaköltözve gyermekeit is magával vitte. Sámuel első házasságából való leányai közül kettő Berki Sámuel és Rátz József, földesi cigányfiúkhoz mentek férjhez, a harmadikat Szovátra vitték. Balogh Sámuel második házasságából három fiú érte meg a felnőtt kort. József kovács volt, 1830-ban hozhatta Földesre feleségét, a telekkönyvben neve mellett Cs. a Csatári név rövidítése, neki négy gyermeke kötött házasságot. Zsófiát nemes Gál Imre vette el, Eszter a szováti Fekete Bálint felesége lett. István a Dancsházáról Földesre került nemes Végh családból nősült, majd megözvegyülve az adózó Bíró Zsuzsannát vette el. András Berettyóújfaluból hozta a feleségét, gyermekei régi földesi családokból házasodtak a 20. század elején. Balogh Sámuel János fia nemes Cs. Nagy István Erzsébet leányát vette ell nekik egy leányuk született, Ágnes, akit a Kércsről beköltözött Gersenyi István vett el. Balogh Sámuel András fia pedig Tordáról hozta Kiss Erzsébetet feleségül. Zsuzsanna lányukat Magyar József vitte Szentmártonba, József pedig nemes Boldogh Máriát vette el, az ő Julianna lányukat nemes Ványi József vette el. János fiuk pedig Nagyrábéról hozta Pesti Erzsébetet, az ő József fiuknak Bunya Eszter lett a felesége.

A földesi cigány családok történetének fentebb bemutatott integrációs és asszimilációs folyamatairól, valamint annak a település társadalmi változásaival való összefüggéseiről az 1977-ben készült Változás a cigány lakosság életében Földesen című tanulmány szerzőinek nem volt tudomása. A mai földesi cigányság törzsét alkotó Makula, Rafael és Balogh családok közül Makula Péter gyermeke, Gusztáv 1868-ban született Földesen, a többiek még később kerültek a faluba. Az ő történetük külön tanulmány tárgya lehet.

Irodalomjegyzék

Baán Kálmán. 1942. A Földesi Nagy Család története és leszármazása. Magyar Családtörténeti Szemle 1942/9.

Balásházy János. 1857. A tagosztályban való zavarnak tisztába hozataláról. Pest.

Dányi Dezső – Dávid Zoltán. 1960. Az első magyarországi népszámlálás (1785-87). Budapest.

Földes 51/1852ik évi adókezelés. Kézirat.

Gaál Zsigmond – Balogh Jánosné – Sápi Albert. 1990. Változás a cigány lakosság életében Földesen. In Gyergyói Sándor, szerk. Kirekesztéstől a beilleszkedésig II. Debrecen.

Herpay Gábor. 1936. Földes község története. Debrecen.

Kandra Kabos. 1898. A Váradi Regestrum. Budapest.

Kammerer Ernő. 1886. Magyarországi török kincstári defterek I. Budapest.

Karacs Zsigmond. 1998. A baptisták útja. In Körmendi Lajos, szerk. Karcagi Kalendárium. Karcag.

Karacs Zsigmond. 2002a. Kiváltságolt közösség a forradalomban. In Veliky 2002.

Karacs Zsigmond 2002b. A földesi családok rövid története. In Veliky 2002.

Kováts Zoltán. 2002. A népességfejlődés. In Veliky 2002.

Módy Gyula. 2002. Korai birtoklás és társadalomtörténet. In Veliky 2002.

Nagy Károly. 1939. A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen. A Tatos György vendégeinek Mars nótája. 1813. Kézirat.

Tóth Sámuel. 1894. Adalékok a tiszántúli ev. ref. egyházkerület történetéhez. Debrecen.

Varga Geiza. 1882. Hajdúmegye leírása. Debrecen.

Veliky János, szerk. 2002. Földes története I. Földes.

Levéltárak és levéltári, források rövidítései

FRELH : Földesi Református Egyház Lelkészi Hivatala

HBML: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár

MOL: Magyar Országos Levéltár

SZSZBML: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára

Házassági 1746–1807: Házassági anyakönyv 1746–1807. FRELH.

Keresztelési 1853–1865: Keresztelési anyakönyv 1853–1865. FREI.H.

Paenintentium: Series Publicae Paenitentium. Házassági anyakönyv 1746–1807. FRELH.

Cathalogus: Cathalogus Nohilium Nro. 30. A 75. Kancelláriai Levéltár. MOL.

01 Varga 1882. 1.2

02 Herpay 1936. 27–28, 30–31.

03 Herpay 1936. 80, 83.

04 Herpay 1936. 47, 62, 66, 74, 95, 103.

05 Dányi – Dávid 1960.

06 Herpay 1936. 33.

07 Karacs 2002a. 168.

08 Karacs 1998. 175.

09 Gaál – Balogh – Sápi 1990. 441.

10 HBML. V. 625/a. 1. köt. 12.

11 HBML. V. 625/a. I. köt. 67.

12 HBML. V. 625/a. 1. köt. 24, 25. Kováts 2002. 101. tévesen azonosítja a Barcsai és a Barcsa családot.

13 SZSZBML. IV. A. I. F. 24. N. 135.

14 SZSZBML. 1V. A. I. F. 24. N. 135.

15 SZSZBML. IV. A. I. F. 42. N. 367.

16 SZSZBML. IV. A. I. F. 43. N. 624.

17 SZSZBML. IV. A. I. E 47. N. 397.

18 HBML. V. 625/a. 1. köt. 67., 68., 77.

19 SZSZBML IV. A. I. F. 24. N. 135.

20 SZSZBML. IV. A. 1. F. 43. N. 624.

21 Karacs 2002b.

22 SZZBML. IV. A. I. F. 47. N. 397.

23 SZSZBML. IV. A. I. F. 53. N. 419.

24 SZSZBML. IV. A. 1. F. 55. N. 443.

25 SZSZBML IV. A. I . F. 68. N. 2116.

26 Házassági 1746–1807.

27 SZSZBML. IV. A. 1. F. 68. N. 2137.

28 HBML. V. 62S/a. 1. köt. 92.

29 Herpay 1936. 229.

30 SZSZBML. IV. A. I. F. 35. N. 4., N. 5., N., 14., N. 41., N. 80.

31 Paenitentium.

32 Herpay 1936. 150.

33 Herpay 1936. 110.

34 Herpay 1936. 111–114.

35 SZSZBML. 1V. A. I. F. 9. N. 634.

36 Herpay 1936. 116–117, 118.

37 Tatos 1813.

38 Cathalogus.

39 SZSZBML. IV. A. F. 19. 2. csomó.

40 SZSZBML. IV. A. 7/b. 18. köt.

41 Földes 51/1852.

42 Keresztelési 1853–1865.

43 HBML. VI. I27/y. 7.

44 Tóth 1894.

45 Balásházy 1857.

46 SZSZBML. IV. A. I. F. 2. N. 321.

47 HBML. V. 625/a. 3.

48 SZSZBML. IV. B. 103. 3. doboz. l5/a.

Roma Families of Földes (abstract)

This essay seeks to give an overview of the early history of Roma families in Földes (today county Hajdú-Bihar). The first documents attesting the presence of Roma persons date back as early as 1706. Conscriptions of Roma families indicate that in the tirst half of the 18th century several families had been settled in the county (before 1876, Földes belonged to county Szabolcs). From 1746, data of the conscriptions can be complemented and sometimes even emended on the basis of the register of the Reformed Church, tax lists, and other documents. A survey of the documents allows for the reconstruction of several Roma family tre es and gives some insight as to the relationship of the Roma and the authorities. By the end of the 19th century, the families Berki, Rácz and Balogh have gradually assimilated and merged into the group of the so-called cicu, which included nobles as well as tax-paying people living at a low standard. Members of the family Berki appear in documents related to the noble families of Földes as well as to the local Baptist community. The appendices include family trees of the earlier Roma families of Földes, data from conscriptions of Roma, and a table summarising the presence of particular families in the conscriptions between 1723 and 1785.

Mellékletek

I. melléklet. Genealógiai táblák

A Barcsai család leszármazási táblája

A Horváth család leszármazási táblája

A Disznós család leszármazási táblája

Az Angyal vagy Nyíri család leszármazási táblája

A Csatári család leszármazási táblája

A Berki család leszármazási táblája

A Rácz család leszármazási táblája

A Balogh család leszármazási táblája

A földesi baptisták leszármazási táblája

II. melléklet. A földesi cigányok adatai az összeírásokból

Földesi cigányok az 1761. évi cigányösszeírásban

Földesi cigányok az 1763. évi cigányösszeírásban

Földesi cigányok a nádudvari járás 1769. évi cigányösszeírásában

A földesi cigány gyermekek 1774. évi összeírása

Földesi cigányok az 1777. évi cigányösszeírásban

Földesi cigányok az 1779. évi cigányösszeírásban

A cigány családfők Földes 1784. évi összeírásában

Az 1843. évi népösszeírásban szereplő földesi cigány családfők

III. melléklet. Táblázat a cigányösszeírásokról

I. melléklet. Genealógiai táblák

A Barcsai család leszármazási táblája 49

A Horváth család leszármazási táblája 50

A Disznós család leszármazási táblája 51

Az Angyal vagy Nyíri család leszármazási táblája

A Csatári család leszármazási táblája

A Csatári család leszármazási táblája (folytatás) 52

A Csatári család leszármazási táblája (folytatás)

A Berki család leszármazási táblája

A Berki család leszármazási táblája (folytatás)

1943-ban készült fotó földesi cigányzenészekről. A képen balról jobbra: Berki Zsigmond, Asztalos Imre, Berki Albert, Kemecsei

László

A Rácz család leszármazási táblája

A Rácz család leszármazási táblája (folytatás)

A Balogh család leszármazási táblája

A Balogh család leszármazási táblája (folytatás)

A földesi baptisták leszármazási táblája

II. melléklet. A földesi cigányok adatai az összeírásokból

Földesi cigányok az 1761. évi cigányösszeírásban 53

Földesi cigányok az 1763. évi cigányösszeírásban 54

Földesi cigányok a nádudvari járás 1769. éci cigányösszeírásában 55

A földesi cigány gyermekek 1774. évi összeírása 56

Földesi cigányok az 1777. évi cigányösszeírásban 57

Földesi cigányok az 1779. évi cigányösszeírásban 58

A cigány családfők Földes 1784. évi összeírásában 59

Az 1843. évi népösszeírásban szereplő földesi cigány családfők 60

III. melléklet. Táblázat a cigányösszeírásokról

49 Felhívjuk a figyelmet, hogy a genealógiai adatok több ponton is bizonytalanok. A szerző maga mondja, hogy az 1707-ben és 1708-ban szereplő Barcsai György cigány voltára semmi nem utal, mégis azonosnak veszi az l723-ban felbukkanó cigánnyal, de ez az azonosság nem bizonyos! Közvetlen bizonyíték arra sincs. hogy az 1723-ban szereplő Barcsai György cigánynak az 1742-ben és 1746-ban szereplő Barcsai András cigány a fia volt. (Szerk.)

50 A Horváth család genealógiájáhan is bizonytalan a személyek azonosítása. Az 1712-ben és 1719-ben szereplő személy (nem mondják cigánynak) és az 1723-as cigányösszeírásban szereplő Horváth Miklós közvetlen azonossága nem bizonyítható! Az 1723-ban szereplő Horváth Miklós és az 1742-ben szereplő Horváth Miklós azonossága is kétséges Horváth Miklós cigány 1723 és 1742 között máshol nincs. Az 1723-ban egyszerre szereplő Horváth Miklós és János esetében pedig nem biztos, hogy apa és fia. Hasonlóan bizonylalanok Horváth János adatai is. (Szerk.)

51 A személyek közötti azonosíthatóság és a közötük levő kapcsolat itt is bizonytalan. Nincs pl. közvetlen adat arra. hogy az 1723-ban szereplő Disznós István azonosnak vehető a 20 évvel később szereplővel. Az 1752-ben meghalt asszonyról sem bizonyos, hogy valóban a felesége volt. (Szerk.)

52 Több cigány nő is feltűnően idős korban lépett házasságra. További kutatások során dönthető el, hogy az első házasságukra vonatkozó adathiányról van-e szó, vagy valamely okból nehezen tudtak férjhez menni. (Szerk.)

53 SzSZBML. IV. A. I. F. 68. N. 2125. Az összeírás címe: Conscriptio Singarorum... pro anno 1761 deserviens.

54 SZSZBML. IV A. I. F. 68. N. 2170. Címe: Conscriptio Zingarorum... pro anno 1763.

55 SZSZBML. IV. A. I. F. 35. N. 5. Címe: Connotatio Zingarorum Nadudvariensis. Az összeírás utolsó rovatában a fejléc olvasata bizonytalan, feltehetően a gyermekek számát adja meg.

56 SZSZBML. IV. A. 1. F. 35. N. 67. Címe: Conscriptio prolium Singarorum.

57 SZSZBML. IV. A. 1. F 35. N. 21. Címe: Tabellaris conscriptio intuitu regulationis cingarorum. Az eredeti összeírás első oszlopa a helység nevét tartamazza, ezt elhagytuk. Az oszlopok magyarázata: 2. cigány családfő neve. 3. gyermekei neme és életkora (az életkornál az annorum szót elhagytuk), 4. a gyermekek neveltetése. 5. a házak sorában laknak-e vagy kunyhóban, putriban, 6. jogállapot, jobbágy, zsellér. házas zsellér, házatlan zsellér. 7. milyen módon öltözködnek. 8. miből tartják el magukat 9. a helyi bíró alá tartoznak-e vagy vajdához. 10. fogyasztják-e elhullott állatok húsát, 11. kereskednek-e lovakkal, 12. mennyit fizetnek a katonai és a házi pénztárba állami és helyi adó összege rénes forintban krajcárban).

58 SZSZBML. IV. A. 1. F. 35. N. 21. Címe: Conscriptio singarorum. Az oszlopok ugyanazok, mint az 1777-esnél.

59 HBML . V. 625/a. 5. csomó 1781– 1809. Címe: Conscriptio Curialis Possessionis Földes de Ao 1784. Az eredeti összeírásban számokkal jelzett gyermekek nevét és születési évét az anyakönyvekből utólag egészítettük ki.

60 SZSZBML. IV. A. 7/b. 18. köt. Vft=váltóforint