Karacs Zsigmond – Csáth Géza Kosztolányihoz írt két levele földesi napjairól

Karacs Zsigmond

Csáth Géza Kosztolányihoz írt két levele földesi napjairól

Dr. Brenner József 1919. szeptember 11-én megszökött a szabadkai kórház elmebeteg osztályáról, és a gyógyszerész rokonától lopott pantoponnal elindult Budapest felé. A demarkációs vonalon szerb katonák tartóztatták fel, majd bekísérték az őrszobába, hol az elővett pantopont lenyelte, lebukott a földre és meghalt. Így ért véget a századelő nagy ígéretének, Csáth Gézának eltékozolt élete.

Rövid másfél évet töltött Földesen, a katonai szolgálatra bevonult Matolcsy Pál orvost helyettesítve. 1915 októberében, amikor feleségével együtt a községbe költözik, már teljesen átitatta szervezetét a halálos méreg, morfium nélkül már létezni sem tud. A község lakói mindebből semmit sem sejtenek, amint azt sem tudják, hogy orvosuk befutott, jónevú író. Húsz évvel később, amikor Bóka László Karácsony Sándort faggatja (akinek a szülei a Csáth Gézának otthont adó Szőllősy-kúria mellett laktak), csak annyit tud elmondani: „Földesen csendes, magába vonult embernek ismerték, kit a helybeli intelligencia finom modoráért becsült, de senki sem tudta róla, hogy író, hogy (Brenner doktor úr) Csáth Gézával azonos.” 1973-ban amikor a nyomát kutattam, a jó szerencsém gyermekkorom kedves ismerősétől kéretett felvilágosítást.

Sólyom Károlyné már ekkor nyolcvannégy (84) esztendőt megért, kitűnő emlékezettel megáldott néni volt. Brenner József 1916-ban hosszú hónapokon át kezelte nagybeteg apósát, nyár elejétől 1917 januárjáig. Az orvos görbe bottal járt, a felesége is nagy volt, szép emberek voltak. Sólyomné apósának elmezavara volt, az orvos sűrűn eljárt a Debreceni utcán (akkor Bocskai utca) levő, az idén lebontott kétszáz éves nádfedelű egykori Zákány-kúriába. Még ő helyezi el a nagybeteget egy barátja révén Pesten az angyalföldi idegszanatóriumban, de amikor az após januárban meghalt, az orvos már nem lakott a faluban. Meglepetést okoztam vele, mikor elmondtam, hogy egykori orvosuk író is volt, s talán egy kellemes emlékképet tettem zavarossá a Földesen Nagy Brennerként ismert Csáth Géza különös életének és halálának az elmondásával.

Az alább közölt egyik leveléből kiderül, mennyire együtt érzett Csáth Géza a súlyos háborús terhekkel sújtott földesiekkel, a maga nagy elesettségében is ekkor még tudott másokkal törődni. Még telve van irodalmi ambíciókkal. Knernél újabb kötetet szeretne kiadni, egy előbbi földesi levelében – amit Réz Pál tett közzé az Üzenet 1977. évi, Csáth Géza emlékszámában – tizenöt régibb es újabb novellát jelöl meg a soha napvilágot nem látott mű tartalmául. Egy novellán dolgozik, és egy librettó tervét forgatja a fejében, egyik sem született meg, utolsó novellája a Dénes Imre 1918-ban jelent meg az Esztendőben.

Emlékeznek-e rá a faluban, ahol rövid és eltékozolt életének tizenhat, a munkának és az olyan reménytelenül óhajtott újjászületésnek áldozott hónapját töltötte? Bizony nem, hiába porosodik a könyvtárban A varázsló halála, pedig jó földesi szokás szerint rojtossá olvasnák ha tudnák, hogy íróját köti valami a faluhoz. Ébresszük rá őket. Maga a falu is elrugaszkodott tőle, pusztítva az emlékét őriző házakat. Már csak a sorsa beteljesedésére vár az egészségház elhanyagolt épülete, ahol lakott, és mindent elpusztít az idő földesi emlékeiből, hogy még egy emléktábla se kerülhessen azokra a falakra. amelyek még látták őt élni és szenvedni.

***

Az alább közölt két levél a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában a Kosztolányi hagyatékban található. „Szegény Csáth Géza hagyatéka, hozzám írt végrendelkező levelei.” – írta rájuk Kosztolányi, az unokatestvér.

Az időben első a debreceni Árpád téri református templomot ábrázoló képeslap. A postabélyegző kelte: Debreczen 916. ápr. 7.

Ngs. Kosztolányi Dezső úrnak

Budapest Fehérvár út 15/a

Kedves Desiré!

1916. IV. 6.

Levelednek őszintén megörültem. Sajnálom, hogy nem kaptam elég idejében az értesítést Grószi haláláról, mert különben Szabadkán találkozhattunk volna. Jelenleg csak bevásárlások céljából vagyok Debrecenben, Olgával. Egyébként Földesen élünk. Kettesben, azaz hármasban, mert van egy remek Kis okos Kuvasz Kutyánk, akin halálra nevetjük magunkat. (Ha elkezdem hegedülni a Traümereit: érzékenyen. csendesen és tercelve! vonít hozzá. Ilyet még nem láttam. Egy kincs ez a kutya.) Falusi életünk főkép a kényelmes praxisra és az olcsó menagera van alapítva. Jelenleg háborúban ezek fontos szempontok. Feleségem főz nekem és kibontakozott teljesen ritka főző, szakácsi tehetséqe. Én tanulmányozom a parasztot és igyekszem progresszív eszméket elhinteni. A napokban vonultak be itt a 44–50 évesek. Szívszaggató látvány volt. Ez a község amelyből a 39. gy. e. zöme került ki. Minden 3. családnak elesett halottja van. A háborút itt sokkal jobban látni, mint Pesten. Mert nem találkozhatsz 3 emberrel, hogy azok közzül valakinek apja fia vagy testvére el ne esett volna. Így itt élek, semleges falusi életet. Este hegedülök, Jókayt olvasok; egy novellán dolgozom, amely Győrikről szól. A Johanna pandantja lesz. A háború végéig ki akarom választani, hogy hol telepedjem le vidéken.

Ilonkát és téged mindketten sokszor üdvözölve ölel Józsi.

A második levél borítékja nincs meg. Dér Zoltán Az árny zarándoka című könyvében az ötödik bekezdését már közölte.

Kedves Desiré!

Földes 1916. Júl. 12.

Megkaptam második ragasztásos idézettel ellátott levelező lapodat is. Hálásan köszönöm Kedves közbenjárásodat. S ha újra neki adom magam, majd magamat az írásnak – kétségtelenül ennek a jóindulatú és baráti cselekedetednek lesz benne a legnagyobb része.

Azóta már te is régen megkaphattad hosszú levelemet. Kérlek, hogy ha Kedved lesz válaszolni: vedd majd elő ezt és azt a levelet és folytassuk a felvetett témákat. Nézetem szerint ugyanis a levelezésnek csak úgy van teteje! Ha a beszélgetéshez hasonlít. – Ne hidd, hogy ezzel valami nagyot akarok mondani, de tudom, hogy te manapság már – mint levélíró – nem követed ezt a methodust, ellentétben egyetemi diákkoroddal, amikor viszont így cselekedtél.

Knernek a napokban írok. Kézirataim Pesten vannak, és elküldöm neki azokat, mihelyt alkalmam lesz Pestre utazni. Nem szándékozom tőle sok pénzt kérni, sőt direct olcsón adom a kötetet, mert azt szeretném kivinni, hogy példányok után fizessen (úgy mint Erdős Renée fizetteti magát, így saját aláírásával szignál minden eladásra jogosult kötetet.)

Olvastam a P. N.-ban az .„Ördög étlapjá”-t. Mondhatom, hogy nagyon tetszett nekem. Ez valami új dolog volt nálad. Kétségtelenül kiszélesítése a théma-körödnek s így emelkedés – elvileg. A nagy írót kell hogy az egész élet érdekelje. S te most ama finom ételsor leírásával talán először igazoltad, hogy van ízlésed (gustus) és gyomrod. Azt hiszem egész így el fogsz érkezni a természet iránti aprólékosabb érdeklődéshez is, ami szintén hiányzott eddig nálad. – Nem tökéletlenség volt ez a hiány, hanem az ifjúság stigmája, amely még annyira tele van önmagával, hogy nincs ideje és kedve kifelé nézni és lehajolni megnézni egy virágot vagy követ. Így gondolom, hogy egy napon észre fogod venni a természetet, amely eddig csak mint staffage és symbolikusan szerepel nálad. Egyszer majd théma és realitás lesz. Mit gondolsz erről?

K. Desiré! Volna egy nagyszerű operett – thémám, amelyet veled szeretnék kidolgozni – NB A librettot együtt írnok, a verseket te, a zenét én. De nagyon félek, hogy elmeséled a barátaidnak és elkapják az orrunk elől. Azaz egy napon azon veszed észre magad, hogy a színlapon hirdetik a mi thémánkat. Azt mondhatom, hogy páratlanul kitűnő dolog és az operettben egy új lépést jelentene a műfaj számára. Világcikk lenne belőle – ezt tudom.

Vajjon számíthatok-e teljes titoktartásodra. Küldd el levélben becsületszavadat és akkor megküldöm a thémát és a darab vázlatát. A szövegkönyv még a nyáron elkészülhetne.

Még csak egyet róla. Nem volt még ilyen!

Annyira kitűnő, mulattató mulatságos és mégis milyen költői.

Zenésítésre pedig azért alkalmas, mert általánosan ismert történet, be van idegezve reá a közönség és az új relációk a mese teljessége is alkalmas reá, hogy a közönségben már meglevő emlékeket hatalmas erővel ébressze fel és nagy figyelmet érdeklődést keltsen.

Mit dolgozol K. Desiré?

Mi hír Árpiról?

(Ilona most a nyár alatt nem lett-e valamivel soványabb, nem mutatkoztak-e hébe hóba lázak? Főfájások? Mert ha igen, akkor ez ellen lehet tenni!)

Írj! Írj!

Mindkettőtöket sokszor köszöntünk mind a ketten

J. és O.”