Halomsorjan.hu

Hajdú-Bihari Napló 1980. I. 27. 37. évf. 22. szám

Karacs Zsigmond

FÖLDES KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGEI

A Sarló

Földes kulturális életének jelentős hagyományai vannak a helytörténet, a néprajz, az irodalom, a munkásmozgalom, a nevelés, az agrártörténet köréből, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem; Milyen sok hasznosítható tanulsággal szolgálnak nagyjaink életükkel, életművükkel, ha elsiklunk felettük, lassan feledésbe merülnek? Felsorolásuk e keretek közt szinte lehetetlen, a jelentősebbeket azért megemlítem. Zoltai Lajos, a debreceni múzeum első igazgatója, Balásházy János mezőgazdász, az első akadémikusok egyike, Karácsony Sándor egyetemi tanár, Vincze József egy tucat tankönyv írója az elmúlt században, Lengyel Imre a közelmúltban elhunyt filológus, Karacs Imre, a New York-i magyar színház igazgatója, a száz év előtt nyelvőrködő Bakoss Lajos, Szabó Gáspár, a Tanácsköztársaság mártírhalált halt Veszprém megyei kormányzótanácsi biztosa, Kiss Ferenc, a debreceni egyetem első rektora, Csáth Géza író, Erőss Lajos református püspök, az ország legnagyobb szükségpénz gyűjteményével rendelkező Éles Géza, Rápóti Mihály, a XVII. századi naplóíró lelkész.

További felsorolással nem akarom próbára tenni az olvasó türelmét, mégsem hagyhatom említés nélkül a vendégként Földesen tartózkodók közül Jókait, Németh Lászlót, Bóka Lászlót és Csokonait. A ma is élők közül most csak egyet említek: dr. Boross Zoltánt, aki egyike volt a most már 51 éves Sarló alapítóinak.

Ez volt a Sarló

annak a tanulmánygyűjteménynek a címe, ami tavalyelőtt a jubileumi évben megjelent a Kossuth és a Madách Kiadó gondozásában. A Párttörténeti Közlemények tavalyi második száma ismerteti röviden a Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett, Sarló mozgalom tudományos emlékülését. Itt mondta Szabolcsi Miklós megnyitó szavaiban, hogy a nép saját ügyének érzi a közelmúlt új és új birtokbavételét. E gondolatokkal azonosulva elemezte Balogh Edgár társadalomtudományi és nemzetiségi szempontok figyelembevételével a Sarló működését, különös tekintettel a szociális és történeti vonatkozásaira. „Itt a népiség és az osztályharc találkozott, szembeszállva a két ország kétféle nacionalizmusával.” Megelégedéssel szólt arról, hogy érdemes volt feltárni és a ma fiatalságának átadni a mozgalom haladó örökségét, mely a továbbiakban is igen nagy feladatot ró a helytörténet, a honismeret munkásai számára Hangsúlyozta, hogy a fiatalok érdeklődését fel kell kelteni a szociográfia iránt, nagyobb nyomatékot kell adni az úgynevezett élményiskolának. Ezt szolgálja az ifjúságnak szánt üzenete: „Nvitott szemmel járd be hazád” – szoros kapcsolatban az egymás mellett élő nemzetiségekkel. Követve a Sarló örökségét, mely az élő internacionalizmust képviselte. A szülőhely története és hagyományai kutatása vezetett a Sarló és a honismereti mozgalom kapcsolatához, a Sarló mozgalom Balogh Edgár által is kiemelt feltárásához és további felkutatásához, aminek a továbbiakban a Déry Múzeum lett méltó gazdája és folytatója.

A földesi honismereti bizottság tagjaként kerestem fel a jelenleg Debrecenben élő dr. Boross Zoltánt földesi kapcsolatai miatt. Beszélgetéseink közben természetesen nem csak Földesról esett szó. Megelevenedett előttem az ifjúsága, a trianoni békeszerződés utáni csehszlovákiai magyarság sorsa, a pozsonyi és a prágai magyar egyetemisták mozgalmi élete, a Sarló tevékenysége. Beszélgetéseink során alakult ki bennem a Sarló mozgalom átfogó képe, hogy felkeltse a részletek iránti érdeklődést is. A prágai magyar diákok Szent György Körének a távoli eszmei rokonságon kívül talán semmi kapcsolata nem volt a polgárháborús Oroszország plakátjain levő vörös Szent Györgyhöz, mégis e megerősödő és tudatossá vált eszmei kapcsolat vezetett a Sarló nevéhez és célkitűzéseihez. Boross Zoltán aktív szerepet vállalt a munkából, agitált, cikkeket írt, előadásokat tartott. A Sarló irodalmi téren is kiváló tagjaitól eltérően az élet más szerepet szánt neki: ő lett a megtartó erő. Fél évszázadon át gyűjtötte és őrizte a Sarló, a sarlósok minden megnyilvánulását. Megőrizte máig terjedő hatállyal levelezésüket, számon tartotta a nagyvilágban szétszóródott sarlósokat, publikációikból egy könyvtárnyi anyagot gyűjtött össze. Felelősségteljes és mindenre kiterjedő gondoskodását még fokozta, hogy szülei Gömör megyei feledi házát tisztelhetjük a Sarló szülőházának, erről szól Győry Dezső Öregház című verse. Az 1928-ban Feleden új nevet kapott mozgalom a közeli Gombaszögről indult, a most már nevével is fémjelzett, a munkásmozgalomba torkolló útjára.

Boross dr. a legkritikusabb körülmények között is hű maradva ifjúkori eszményeihez, nagyon vigyázott a sok szempontból pótolhatatlan gyűjteményére.

A csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében szülei egykori földesi otthonába telepítették át, szinte utolsóként, mint a lakosságcsere lebonyolításának egyik magyar megbízottját. Földesen csendes elégtétellel vette tudomásul, hogy a megszakadt Földes–Feled testvérközségi viszonyt – amit éppen a Sarló révén érdemes volna feleleveníteni –, talán tudat alatt folytatva 1950-ben az új utcaelnevezések alkalmával a Sarló is nevet kapott Földesen. Egy évtizedes földesi tartózkodása után 1958-ban költözött Debrecenbe.

A köznek felajánlott gyűjtemény

sorsáról beszélgetve sokféle szemponttal számoltak, az elhelyezést tekintve elsősorban Miskolcot, majd Budapestet vették számba. Miért döntöttek végül a harmadik lehetőség mellett? A sarlósok Ady Endre szellemi örököseinek vallották magukat, aki már előttük hirdette a Dunamedence népei összefogásának szükségességét. Így került szóba Ady debreceni ezen keresztül földesi kapcsolata. A földesi Zoltai Lajos vette maga mellé Ady Endrét, mint a Debrecen Reggeli újság szerkesztője, és biztosította versei megjelenését a lap hasábjain. Zoltai pár év múlva a megalakuló debreceni múzeum nem hivatalos első igazgatója. Szóba került a szintén Földesen született, később debreceni egyetemi tanárként is működő Karácsony Sándor, aki a legvadabb Ady-ellenesség idején állt ki a költő mellett, felmentve őt a hazafiatlanság, a dekadencia vádja alól. Kevesek által ismert tény, hogy Karácsony a csehszlovák katasztrófa előtt, 1938-ban a brünni YMCAkongresszuson a Duna-medence népei együttéléséről és megértésének szükségességéről szólt.

A mérleg nyelve Debrecen felé billent. Debrecennek a magyar kulturális életben betöltött szerepe méltó keretet biztosíthat a Sarló örökségének, ugyanakkor az adományozó mindennap elérhető közelségében maradhat a továbbra is gyarapítani kívánt gyűjteményének.

Kilián István munkájának és Boross Zoltán fiatalokat is megszégyenítő szervező- és segítőkészségének eredményeként 1978. szeptember 21-én megnyílt a debreceni Déri Múzeumban az ötvenéves Sarló emlékkiállítása.