Halomsorjan.hu

Honismeret 1978. VI. évf. 3. szám 43–45. old.

Karacs Zsigmond

Társadalom és település Földes családjainak múltjában

A Honismeret hasábjain 1977-ben két írást is olvashattunk – dr. Vörös Károly és Molnár József tollából – a genealógia fontosságáról. Különösen az eddigi családtörténeti irodalomban szinte teljesen elhanyagolt paraszti és kisnemesi családok története feltárásának szükségéről, amelyek sok új eredménnyel biztatnak nemcsak a helyi, hanem az országos történetírás számára is.

A Földes történetét kutató évszázadokra visszanyúló emlékekre bukkan. Több adatot ismerünk, amelyek szerint a település már az Árpád-házi királyok idejében létezett. A legrégibb ismert forrás 1198-ból való. Herpai Gábor: Földes község története c. alapvető munkáján kívül nagyon sok és különféle kiadványban találhatunk szórványadatokat. Jó pár évvel ezelőtt Földes történetét olvasgatva felmerült bennem a község családjainak megismerése iránti vágy, melyet csak erősített néhai Karacs József, szeretett nagyapám is. Az ő elbeszélései alapján kerestem-kutattam a régi könyvekben, levelesládákban. Böngésztem az országos, a debreceni és a nyíregyházi levéltárakban, ahol nemcsak a Karacs családra, hanem szinte kivétel nélkül az összes földesi családra vonatkozóan találtam adatokat. Nagy segítségemre szolgált több földesi család iratanyagának átnézése is, ezeknek jó részét lemásoltam.

A magyar családnevek állandósulása a XV–XVI. századra tehető, a nemességnél 50–100 évvel előbb állapodott meg, mint a jobbágyoknál. Névváltozások azonban a későbbi századokban is gyakran előfordultak. Természetesen ide nem számítva a ferenc-józsefi kortól megkezdődött hivatalos névváltoztatásokat. A családnevek kialakulásának érzékelésére figyeljük meg a ragadványneveket, ezek ma is születnek, élnek és halnak, ilyen formában alakultak a családnevek is, míg a törvény nem szabályozta a lehetőségeket.

Földes hosszú századokon keresztül kuriális nemesi község volt, anakronizmus, hogy telkei még ma is nemestelekként szerepelnek a telekkönyvben. II. József népszámlálásából ismerjük a lakosság jogi megoszlását: 80% nemes és 20% adófizető. Az 1970-es népszámlálás családneveit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy majd kétszáz év elmúltával az utódok aránya nem változott számottevően. Az egykori nemesség nagy számából következik, hogy zömmel kisbirtokos volt, eredetére nézve azonban eléggé vegyes összetételű nemesség lakott Földesen. Az újszerzeményi bizottság előtt csak igen kevés család igazolását fogadták el Földesen és Mezőszentmiklóson kívüli birtokaikra, így ez is elősegítette a török uralom utáni nemesi közösség megerősödését, melynek közigazgatási szervezete erősen emlékeztetett a hajdú városokéra. (Főbíró helyett hadnagy és a község tizedekre való felosztása.) Földesen az adófizetők sem jobbágyok, van köztük hajdúivadék, félnemes (agilis) és szabad ember (libertinus). A földesi nemesek életmódja nem sokban különbözött a parasztokétól. Legtöbbje egyedül művelte meg 10–20 holdnyi földecskéjét, amely ráadásul 30–40 tagból állott a határ különböző részein. Ezen az állapoton csak jóval az ősiség eltörlése utáni (1898) tagosítás változtatott. Lehetőségeik elvileg korlátlanok, hiszen ugyanúgy a magyar szent korona tagjai voltak, mint a leggazdagabb főnemes. A gyakorlat azonban mást mutatott, leginkább csak a kulturális életben voltak meg a feltételek. Földesen a 48-as szabadságharcig latin nyelvű iskola (partikula) volt. Az iskoláztatási kedvet a sok családnál megmaradt Hármas Kis Tükör is bizonyítja, de szükség is volt főleg a latinra, mert az volt a hivatalos nyelv. A nemeslevelek és a családi iratok nagy része latinul készült, ezeket mindig féltékenyen őrizték. Sajnos a fiatalokat már szinte semmi nem köti ezekhez a régi papírokhoz, a régi házakkal együtt elpusztulnak. Ezúton is kötelességemnek érzem felhívni a község lakosságát: a lommá vált iratokat adja át a Hazafias Népfront Helytörténeti Bizottságának.

A község legrégebbi családja a Földesi család. A nemesi családok egy része a birtokáról kapta a nevét, míg másoknál ez nemesi előnévként jelentkezett, mint a Földesiek testvércsaládjánál, a földesi Nagyoknál látjuk. Ez a két család csak a XVII–XVIII. század fordulója után különült el végképp névhasználat szerint, de később is közösen használták igazolásra az 1449-ben Hunyadi Jánostól kapott címeres levelet. 1464-ig kizárólag e családok (család) tagjai bírták a falut. Ekkor kaptak adományt a Bajomi, a Parlagi és az Esztári családok a Földesiek néhány tagjától elkobzott birtokokból. Ezután – a beházasodások miatt – egyre több új névvel találkozunk. A Földesieknek több faluban voltak birtokaik: a Bodó család örökségeként a földesi határban levő Bodószer mellett övék volt Püspökladány Bodó nevű része, a Mikepércshez tartozó akkor még virágzó falu, Bodóháza is. Az újabb birtokosok szintén rendelkeztek máshol is birtokkal, közülük a Parlagi és a Pércsi családnak több vármegyében voltak jószágai. Nem egy akkori famíliának ma már csak leányági utódai élnek a faluban.

Az első ismert összeírás, amely a község teljes lakosságát bemutatja, a török uralom idejéből, 1572-ből való fejadó defterből ismert: 39 ház és egy templom volt a faluban. Az itt szereplők közül Nagy Barnabásnak, a mai napig élnek fiági utódai, a földesi Nagy és a Földesi család tagjaiként. Sápi László – Benedekkel, aki Bocskai fejedelmi tanácsának a tagja volt, (ez a család fiúágon kihalt) – négy lánya közül az egyik Oláh Lukácshoz ment nőül, fiuk: János 1646-ban felvette a Sápi nevet, így ők ma is megtalálhatók Földesen.

Sápi Benedek másik leánya a Szatmárból Földesre került Ványi Simon fiához, Benedekhez, a harmadik a ma Debrecenhez tartozó Boldogfalván is birtokos máramarosi eredetű Török Bálinthoz ment férjhez (nem azonos a Boldogfalván szintén birtokos enyingi Törökkel). Mind a Ványiak, mind a Törökök ma is élnek Földesen, míg a negyedik leány férjének utódai, a Turiak, már szintén csak leányágon élnek, erre utal a Jenei család egyik ágának Turi ragadványneve.

Szabó András 1607-ben – valószínű eredetére utaló pércsi előnévvel – kapott Rákóczi Zsigmondtól donációt egy kisbajomi nemesi kúriára. Tóth Ambrus utóda, Mihály, 1650-ben kapott III. Ferdinándtól címereslevelet, Veress János és Vörös András utódai pedig Veres néven II. Rákóczi Györgytől.

Újabb száz év után – még mindig a török uralom alatt – Rápóti Pap Mihály református lelkész összeírásából tudjuk, hogy 113 család élt a faluban, de a következő, 1679-ik évben pusztító döghalál 31 családra apasztotta a lakosságot. A járvány után megmaradtakból ma is élnek a következők: Boldogh, Szabolcs megyei de Sárándon is birtokos; Domokos az azóta kihalt Hajdú családba házasodott be; Földesi, Jenei mezősasi eredetű Bárándon is birtokos, Katona zempléni, Kenderesen át került Földesre; Körtvélyesi valószínűleg abauji volt; Nagy a Földesi család másik ága, Nagyidai szintén Zemplén vármegyéből, Pércsi Mikepércsről költözött át, valamint a Sápi, a Szabó, a Tóth, a Török, a Ványi és a Veress családok.

A török uralom alóli felszabadulást követően 1692-ből ismerjük az újabb, a teljes lakosságot átfogó összeírást, amely a község nemesi jogon alapuló régi kiváltságait megerősítő újabb királyi adománylevél alkalmából készült. Ebben a következő – újabban beköltözött és ma is élő – családok neveit találjuk: Biró a ma Földes határához tartozó, akkoriban elpusztult Szentmiklósról jött; Gál szabolcsi eredetű, de ide a bihari Diószegről került; Karacs a törökdúlta Nagykunságból, Karcagról jött; Karmazsin a Pércsi családba házasodva került a faluba; Kőrösi szabolcsi család; Mocsári szabolcsi, ekkor a szomszédos Újfaluban is élt; Nyirő Abaújból jött; Pásztor a Kunságon keresztül Borsodból, továbbá a szabolcsi Vincze család.

Az 1733-as összeírásban már adófizető, tehát nem nemes családok neveivel is találkozunk. Régebbről nem találhatunk máig itt élő, nem nemes családot, mivel 1725-ben a Földesen lakó 13 családot a községből kizárták, mert veszélyeztetve látták a kuriális községi szervezetet.

Bene a felvidéki Torna megyéből Derecskén át került Földesre, Bereczki bihari, Kiss pedig szabolcsi család. Az adófizető családok: Bona Szalontáról, Joó nemesi levéllel is rendelkezett, de a leszármazást nem tudta igazolni, Kádár szoboszlói hajdú és a Varga család. Az 1720-as évek országos összeírásaiból a község – kuriális volta miatt – kimaradt. A későbbi időkből egészen az 1848-as szabadságharcig nem maradt fenn a lakosságot átfogó, teljes összeírás. Sajnos a II. József-féle összeírásnak csak az összesített adatait ismerjük. Mivel ezt a nemesi szabadság megsértésének tekintették, II. József halála után elpusztították. Országos viszonylatban is ritkaságszámba megy, ha valahol a részletes adatok megmaradtak. Földesre vonatkozóan annyit tudunk belőle, hogy 1784-ben 435 család élt a faluban, s a 17 éven felüli férfi lakosság jogi megoszlása a következő volt: 747 nemes és 182 adófizető.

Közel százra tehető a különféle összeírások száma, de ezek csak a lakosság egy-egy rétegét adják, zömmel a nemességét. Külön említésre méltó az 1754-es országos, továbbá az 1793-as, az 1833-as és az 1847-es, végül az adófizető lakosság 1828-as országos összeírása. Szórványos adatokhoz jutunk a zsidók és a cigányság összeírásaiból.

Az 1754-es nemesi összeírás újabb családjai: Balogh Kolozs vármegyéből, Gonda Szabolcs megyéből, Kemecsei régi szabolcsi család, Kovács szatmári eredetű, Kun feltehetően bihari, de Szabolcsból jött, újabb Nagy család Szabolcsból, továbbá Oláh Dancsházáról, Ritók a zempléni Gálszécsről, egy újabb Szabó család, Széles Zemplénből Debrecenen át – ahol a legmódosabb kereskedők közé tartozott –, végül a Végh család Szoboszlóról.

Az adófizető lakosságból – elsősorban az anyakönyvekből megállapíthatóan – az alábbiak éltek e kortól Földesen: Andódi a Boldog családba házasodott, Benke Kabáról jött, Bojtor két tagja is családot alapított, Csiki, Fehér, Gara, nem nemes Gonda, Gyöngyösi, Lázár később megpróbálja nemességét igazolni, egy nem nemes Nagy család, Orbán, Szatai – ki nemesi birtokért perel mint leányági leszármazó, de végig az adófizetők között maradt – és a Vékony család. Az adófizetők között volt a Mogyorósi család, akik 1834-ben igazolni tudták nemességüket és ezután Antos néven szerepelnek nemesi előnévül használva a Mogyorósit. Ők a Székelyföldről kerültek Földesre.

A XVIII. század második felétől a szabadságharcig tartó időszakban beköltözöttek közül a következő családokat kell megemlítenem: Adófizető családok: Aranyi molnármester volt, Balogh több ágra szakadt, Biró a XVIII. század végén csak egy család volt a sok nemes Biró mellett, Csordás Sápról jött, Dajka nagyrábéi, Füleki nemesi birtokkal is rendelkezett, Horváth kétféle van, Jenei, Kiss és Kovács hasonló nevű régibb nemesi családok vannak a faluban Lakatos a Balogh családba házasodott, Lukács molnár volt, Oláh, Patai nagyrábéi eredetű, Pécsi, Rab (a családi hagyomány szerint török fogságból ragadt rá, azelőtt Nagy volt a neve): Rácz, Szilágyi, Szörnyi Szovátról jött, Tóth és Vincze.

A nemes családokból is nagyon sok új költözött be Földesre örökség és házasság útján. Balásházi Sátoraljaújhelyről, Balázsi Téglásról, Barcsa Tetétlenről, Budaházi Sámsonból, Csapó Váncsodról, Farkas Nyírbogdányból, Földvári Debrecenből, Gyöngyösi a szomszédos Sápról, Győrfi Körösszakállról, Harmati Bihartordáról, Habokai szabolcsi, Héti Egyekről, Hodossi Kenderesről, Jámbor Dancsházáról, Karácsony Berettyóújfaluból, Kállai Zemplénből, Király Bagamérről, Kiss Szabolcsból, Koroknai Csengerújfaluból, László Érszentkirályból, Marton Abaújból. Mata Szoboszlóról, Medgyesi Micskéről, Nagy Borsodból, Papp Debrecenből, Rácz Püspökladányból, Szabó Ujfehértóról, Szőke Dancsházáról, Szőlősi Szabolcsból, Szűcs Bajomból, Tóth Szabolcsból, Zákány Derecskéről, Zoltai Szabolcsból és Zöld Biharból.

A nemesi családok igen szaporák voltak, nem egy utódaiból 30–40 család, sőt a Domokos családból 45 él ma is Földesen. A zsidó családokra most külön nem térek ki, róluk csak annyit, hogy tömegesen a múlt század második negyedében jelennek meg és a deportálásukig közel félezerre szaporodtak, ám ma már csak egyetlen személy él közülük Földesen. A cigányság sohasem volt számottevő, ma mintegy hatvan fő él a faluban, zömük az utolsó harminc évben költözött be.