Halomsorjan.hu

 

Neveléstörténet I. évfolyam 2004/3–4. szám 127–151. o.

 

Karacs Zsigmond

A földesi zsidók népiskolai és felekezeti oktatásának múltja

 

Alig másfélszáz éves múltra tekinthet vissza a földesi zsidó lakosság intézményes nevelésének története. Ennek a rövid időszaknak a feltárását is megnehezíti, hogy a hitközségi és iskolaszéki iratok1 kutatásáról az 1944. évi deportálás következményeként le kell mondanunk, sorsáról semmilyen információval nem rendelkezünk. Az adatok összegyűjtésével mégis megkíséreljük ezeknek az éveknek a küzdelmes életét felidézni.

Földes 1876-ig a történeti Szabolcs vármegye faluja, 1848-ig kuriális nemesi közigazgatással. II. József népszámlálási adataiból kitűnően lélekszámát akkor számottevően csak Nyíregyháza és Nádudvar múlta felül. Földes 2292 fős lakosságának 80%-a a nemességhez tartozott, zsidó nem volt közöttük. A megyeszékhely Nagykálló 3 fővel volt népesebb, ahol 60 zsidó is élt, ezt meghaladóan Balkányban 165, Kisvárdán 118, Újfehértón 102 és Nádudvaron 84 zsidó találtatott. Kisvárda csak feleannyi népességgel, mint Földes, a többi a tíz legnépesebb megyei településhez tartozott. A megye zsidóságának összlétszáma ugyanekkor 2276 volt.2 A legnagyobb zsidótartó helyeken a XVIII. század végére már felépült a zsinagóga. 1720-ban Szabolcs vármegyében még csak 30 család élt, Földesen 1734-ben találjuk Herskowitz Jakab nagykállói bérlőt.3 Földes ekkoriban nehéz és hosszú pereket folytatott a lakosság nemesi jogainak és a kuriális községi igazgatás megtartásáért Szabolcs vármegye ellenében. Herskowitz nyolc gyerekével 1741-ben már Nagykállóban él, ahol ezután kezd kialakulni a szabolcsi zsidóság vallási, közigazgatási és szellemi központja, elsősorban a türelmi adó összeszedése biztosítása következtében. S ez nem ment könnyen, hiszen még több mint száz év múltán is, főleg az ortodox zsidók igyekeznek ellenállni minden beavatkozásnak, szervezési és központosítási törekvésnek. Erre napjainkban is utalnak bizonyos jelenségek, hiszen az ortodoxia ma sem szereti a rabbiképzőben végzett világi tudományoktól is „megfertőzött” rabbikat.  

 II. József „A zsidóság rendszabályozásáról” szóló rendelete szerint csak istentiszteletnél használhatják a zsidó nyelvet, világi alkalmakban a velük együtt élő keresztények nyelvét kötelesek használni, ezért megengedte zsidó gyerekek felvételét a nemzeti iskolákba. Nagyobb zsidó közösségek önálló iskolát létesíthettek. A megalakult kállai iskola ezek sorába illeszkedett. Nyilvános elemi iskolai végzettséghez kötötték a zsidók ipari, kereskedelmi és bérleti foglalkozásának engedélyezését. Szabolcsban Fisch Jakob, a megyebeli zsidóság főbírájának 1799-ben a kommunitás pénzéről való számotadásából látjuk, hogy a tanító készpénzbeli fizetése évenként 120 rénesforint, melyet 30 rtf. egyéb járandóság egészít ki. Az iskola taksája 16 rtf., de ebben az évben a kállai új iskola felépítése 500 rtf-tal terheli a megye zsidóságát.4 Úgy tűnik, Szabolcsban az Organisations Entwurf bevezetéséig a kállai az egyetlen a népoktatás hivatalos kívánalmainak megfelelő zsidó iskola. Természetesen a megye zsidólakta falvai közül alig találunk olyat, ahol az inkább, vagy talán kizárólagosan vallásos jellegű oktatást ne folytatnának. Az 1848. évi országos zsidóösszeírás,5 melyben ugyan a nádudvari járás néhány nagy faluét nem találtam meg, 99 szabolcsi tanító nevével ismertet meg. A legifjabb 14, a legidősebb 68 esztendős, akad köztük, aki 25 éve látja el tisztét ugyanazon a helyen, legtöbben viszont csak egy-két éve vannak állomáshelyükön. Nagykállóban 28 éve neveli a gyermeket a 66 éves Libvert József, míg a másik tanító, a 25 éves Fried Jákob csak 1 éve. Néhány helyen igen sok tanítót találunk: Kisvárdán tizenkettőt, Tiszalökön és Bulyon hetet, Nádudvaron hatot. Ezeknek általában semmiféle képesítésük nem volt, csak alkalomszerűen foglalkoztak gyerekekkel, míg megfelelőbb lehetőségük kínálkozott. A kép Raj Tamás kötelességszerűen optimista bemutatása ellenében, sötét.6

 A szabolcsi zsidóság vezetőrétege közel anyanyelvi fokon ismerhette a magyar nyelvet. 1794-ben számukra a vármegye, hogy a Helytartó Tanácsnak a toleranciális taxával kapcsolatos kegyelmes parancsolatát megérthessék, „azt a maga erejében Magyar Nyelvre is fordítván a Zsidó Birák és általok az egész Zsidó községnek ki adtuk”.7 A kállai iskola minden bizonnyal élenjárt a magyar írásbeliség terjesztésében. Csillag Mihály, 1846-ban a kállai izraeliták hites metszője héberről magyarra fordított iratoknál tanú, vagy fordító, az egyik ékes magyarságú móringlevél záradékában olvashatjuk tőle: „tevődött általam Sidóról Magyarra”.8 Az ötvenes évek abszolutizmusa nyilván visszarendezést okozott. Csillag Mihály nevét sem 1848 előtt, sem utána nem találtuk más alakban. Az 1850-ben Csokajon született Emmánuel fia, aki atyja után negyven évig volt földesi rabbi, még a hetvenes években született gyermekeit is Stern néven jegyeztette be és csak a századforduló előtt tért vissza a családja a Csillag név kizárólagos használatára. Az 1850–60-as években az izraelita anyakönyvek is jobbára német nyelvűek. De az már inkább a nagymérvű, galíciai zsidó bevándorlás következménye lehetett, hogy az 1883-ban megnyitott hajdúböszörményi zsidó népiskola tanítója, Lippe József szerint a tanulói alig tudtak magyarul.9 

 Földesen az ezernyolcszázas évek elejétől tűnnek fel ismét a zsidók. 1820-ban imaházuk és rituális fürdőjük volt, mindjárt kezdetben Talmud Tórát és jesivát alapítottak.10 Az 1820–21-es katonai évre szóló toleranciális taxa névszerinti összeírásában még nem találunk tanítót, míg Nádudvaron, ahonnan a földesiek nagyobb része jött, Hebemán Kálmán tanított. Az első adat: a földesi zsidó tanítót11 Vidszik Ábrahám szabómester panaszára megbünteti a földesi nemesi tanács. 1835. július 12-én ifjú nemes Gáll György behatolva a zsidó templomba, botrányt rendezett, a híveket és a tanítót a tanulókkal együtt kizavarta. A felháborodott zsidóság Weinberger József vezetésével csapatostól járult a nemes tanács színe elé. Meghallgatás után a hadnagy a nemes ifjút, mint zsidó eklézsia háborítót és vasárnapon zenebonát indítót, elfogatta és vasraverve bezáratta a községi tömlöcbe.12 Úgy tűnik, Schwarcz Áron haláláig Földesen maradt, özvegye 1848. október 23-án Pécsi László szabolcsi alispánhoz folyamodik Jákob fia érdekében: „Ha a törvény másoknak igazságot szolgáltat én is mint az állodalom egy legszegényebb polgára, bátor vagyok hinni és reményleni, hogy részemre is igazság szolgáltatik, s nevezett fiam részint mint család fent tartó, részint mint egy tehetetlen s ügyetlen édes anyának egyedüli gyámja, a katonai szolgálat alól mentesittetni fog, annyival is inkább, mivel a földesi izraelita közönség 166 lélek után már három katonai egyént így illetőségénél többet állított”.13 

 Az 1848. évi összeírásban találjuk Ebstein Mózes tanítót, 48 éves galíciai születésű, felesége Weinberger Zsuzsanna Puchón, gyermekei Biszterecen, illetve Galgócon születtek, ez utóbbiak talán tanítói állomásai.14 1864 február 10-én halt el Földesen, ahol a 478. számú házban lakott. Az összeírásban látjuk, hogy becsületes magaviseletű. 1841–1847 között kerülhetett Földesre. Az 1848–49. évi szabadságharcban Salamon Dávid kovácslegény szolgált a 6-ik huszárezredben, együtt az oskolát végzett földesi nemes Karácsony Gáborral. Bár az előbb említett három ifjú helyettesíttette magát a honvédségnél, a földesi zsidók áldozatkészségére jellemző, hogy csupán ők több fegyvert adtak be a szabadságharc céljaira, mint a szomszédos Szovát egész lakossága.15

 Földes református iskolája latin osztályokkal a debreceni kollégium partikulájaként működött, tanítói nevét a XVII. század közepétől ismerjük, száz évvel később pedig már külön leánytanítókat is alkalmaznak. A szabadságharc után életbeléptetett osztrák iskolatörvény sok fájó rendelkezése ellenére megvetette iskoláztatásunk modern átalakulásának a lehetőségét. A földesi csonkagimnáziumot főelemi iskolává minősítették vissza, ami az egységes elveknek megfelelően négy osztályos többtanítós iskolát jelentett. Az összes felekezet iskolája a katolikus egyház felügyelete alá került. Az iskolabajárást, ha kellett, akár csendőri segédlettel is, de biztosították. Az eddigi jesiva minden bizonnyal fennmaradt, hiszen egy 1929. évi adat még az akkori működését dokumentálja. Nem valószínű a céder akár kétosztályos alelemiként való fennmaradása, átalakulása. Ahol nem tudtak önálló iskolát fenntartani, a zsidó gyerekek más felekezetű tanodákba kényszerültek járni. Nehezítette a helyzetet a pesti zsidóságra kimért, de az ország összes hitközségére kivetett hadisarc, mellyel Haynau a hazai zsidóság szabadságharcban betöltött szerepét „jutalmazta”. Ferenc József jóindulata a hadisarcot az országos izraelita iskolaalap számára biztosította, ennek Szabolcs megyében a nagykállói Weisz Ignác volt a kezelője, majd a balkányi Weiszhaus Ferencre és a szintén kállai Mandel Józsefre bízták16 Az önkényuralom hitközségek alakítására kényszerítette a zsidókat, a császári és királyi főhadparancsnokság megkeresése folytán a vármegye az anyakönyvek pontos vezetésére utasítja a rabbikat, amit számukra most már kötelezővé tettek, mivel eddig kevés helyen és esetlegesen végeztették. Egyes településekről egy anyahitközséghez sem akarnak tartozni, elkerülendő az ellenőrzést, amire viszont a községek elöljáróit és a szolgabírákat is kötelezték. Ugyancsak előírják a zsidók számára az állandó vezetéknév használatát. A későbbiekben az anyakönyvek alapján a tankötelezettek összeírásának az ellenőrzése is a szolgabíró feladata, ez az újoncozáshoz is elengedhetetlen.17 

 1860 után az iskoláztatás terén részben visszaálltak az 1848 előtti állapotok, de ez leginkább az iskolalátogatási fegyelem lazulását hozta. Elsősorban az izraelitáknál elszaporodtak az engedélyezett, vagy engedély nélküli magániskolák, ez utóbbiak főleg a céderek voltak, melyekről rendkívül lesújtó korabeli véleményeket ismerünk. A berendezések és az iskolaszerek hiánya miatt testet, lelket nyomasztó körülmények között, egésznapos guggolással sajátították el a vallási ismereteknél alig többet adó tanulnivalót a képesítés nélküli tanítóktól.18 

 Közelebbi források hiányában Földesen is ezeket az állapotokat feltételezzük. A tanítás folyamatossága minden bizonnyal megvolt, hiszen már atyja halála előtt Epstein Salamonnal 1863-ban mint tanítóval találkoztunk, s a családban átörökített tanítói tapasztalatok az oktatásban bizonyos színvonalat is jelenthettek. Epstein Salamon 1815-ben született Bistericben, Árva megyében. Felesége, Friedmann Záli 1878. január 28-án koldúsként halt meg Földesen.19 A hamarosan zugiskolákká nyilvánított céderek bezáratását 1866. július 1-jével rendelte el a Helytartótanács, ezt a rendeletet a kiegyezés utáni közoktatási kormányzat továbbra is hatályban tartotta. 1867-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kérésére Szabolcs vármegye beterjesztette az izraelita hitközségek által az országos zsidó iskolai alap javára teljesített fizetések számadását az előző évekről. 1868-ban a nagykállói izraelita főelemi iskola tanítói fenntartási költségért folyamodnak, de a vármegye ezt az érdekelt hitközségek kötelességének tartja.20 A kállai iskola már egyre kevésbé számíthatott az önálló hitközségekre bomlott megyebéli zsidóságra, mint a már csak a nevében megyei főrabbi Benedikt Bernát, aki 1867-ben a három évvel előbb elhunyt apja, mint megyei főrabbi örökségéhez tartozó elmaradt papbérek behajtására a vármegye segítségét kéri, akit az illető szolgabírákhoz utasítottak.21 Érdemes itt megjegyezni, hogy az 1852-ben a Nagykállóban is főelemi iskolává süllyedt református partikulát 1868-ban reáliskolaként kívánták feltámasztani, mely szintén megyei érdekeltségűnek számított. Közel 23 ezer forintot ajánlottak fel, amiből bőségesen kivették részüket a kállai és a megyebéli izraeliták.22 Az 1868-as XXXVIII. törvénycikk egységes alapokra helyezve rendezte az elemi oktatást, s egyik feltételül szabta a tanítók oklevéllel igazolt képesítését.

 A báró Eötvös József által összehívott zsidókongresszus 1868-ban a zsidóság vallási tekintetben való megoszlását eredményezte. A keleti területeken túlnyomórészt az ortodox irányzat kerekedett felül. Eleinte hitközségek szerint teljesen atomizálódva még látszat felsőbbséget sem tűrtek maguk fölött s ide csatlakoztak a földesiek is. Átmenetileg az ortodoxia a néhány meglévő elemi iskola beszüntetését eredményezte, megnövekedett a céderek száma, hiába születtek rendelkezések az azonnali bejelentésükről és bezárásukról. 1869. szeptember 1-jén az új törvények szellemében megkezdte működését a Szabolcsmegyei-Hajdúkerületi tanfelügyelőség.23 A tanfelügyelő a megye területén lévő, az 1868. évi XXXVIII. tc. értelmében az engedélyezett magánintézetek jegyzékét bemutatta Szabolcs vármegye közgyűlésének. A községekben levő felekezeti iskolák más vallású tanulókat is kötelesek felvenni, mivel a törvény nem kötelezi, hanem a feltételek betartása esetén feljogosítja az egyházakat, úgyszintén a magánosokat is iskola állítására.

 1870-ben Szabolcs vármegyében 13 vegyes elemi, 2 fiú elemi és 1 felsőbb fiú izraelita elemi népiskola működött. 6 saját és a 11 bérelt épületben 20 tanterem és 6 tanítólak volt. Az iskolák felszereléséhez 13 számolótábla, 3 fali olvasótábla, 9 fali térkép, 2 földgömb tartozott. Könyvtár és testgyakorlószerek sehol nem voltak. 3 fő-, 16 rendes és 11 segédtanító oktatta a 344 fiút és 124 leányt, akik mindkét féléven át jártak iskolába. Tankönyve 383 gyereknek volt, 85-nek nem.

 A Hajdú kerület 3 vegyes népiskolájába 90 fiú és 18 leány, Bihar vármegye 1 fiú, 1 leány és 9 vegyes népiskolájába pedig 192 fiú és 85 leány járt.24

1873-ban Földesen működött Fischer Mór tanító engedélyezett magániskolája szellemi előmenetelét tekintve rossz iskola. (Találkozunk még ennél gyengébb minősítéssel is!) Hiányos a felszerelés, külsőleg, belsőleg rossz a berendezés, ülőpadok (sok iskolában az úgynevezett kocsmai hosszú, rossz asztalok és lócák vannak), és más egyéb nélkülözhetetlen iskolai bútorok hiányzanak – állapítja meg Kiss József tanfelügyelő. Ugyanekkor Földesen Goldstein József és Glück Jákob nem engedélyezett mózes vallású magániskolái gyenge minősítést kaptak. A földesi anyahitközséghez tartozó Tetétlenen működő engedélynélküli magániskola sem kaphatott jobb minősítést. Az ezekben folyó vallástanítás nyilvánvalóan nem volt összeegyeztethető az állami oktatás elvárásaival.25

 Az ország területének közigazgatási átszervezése miatt a Hajdú kerületből, kiegészítve Szabolcs és Bihar vármegyei részekkel, 1876-ban megalakult Hajdú vármegye. A királyi tanfelügyelőség 1878-ig még a régi keretek között működött, s ekkor lett külön tanfelügyelője Hajdú vármegyének. A népnevelési bizottság viszont a megyével egyidőben már 1876-ban megalakult, melybe az időközben Földesről Nádudvarra átkerült és a tanítói oklevelet megszerzett Fischer Mórt is beválasztották,26 mint a megye egyetlen, az új közoktatásügyi követelményeknek megfelelő izraelita tanítóját. Fischer Mór 1843-ban született Galántán, s talán éppen a fenti lesújtó vélemény hatására szerzett tanítói oklevelet magánúton 1875-ben az Országos Izraelita Tanítóképző Intézetben,27 mely éppúgy a Ferenc József által visszajuttatott Haynau-féle hadisarcból született, mint a Rabbiképző Intézet. Fischer Mór 1885-től az Országos Magyar Izraelita Tanítóegyesület tagja. Nádudvarról 1900-ban vonult nyugalomba és Budapestre költözött tanítónő lányához. 1916. október 4-én halt meg és a Kozma utcai temetőben nyugszik.28

 A VKM 1877-ben a zsidó hitoktatási tanodák és zugiskolák iránti beavatkozásról adott ki rendeletet, azonban a csekély anyagi fedezettel bíró iskolák, illetve hitközségek a minimális feltételek teljesítésére is alig voltak képesek, nem beszélve az okleveles tanítók katasztrofális hiányáról, minek következtében 1877-ben egymás után adták ki a határozatot Hajdú megyében Kaba, Nádudvar, Földes, Tetétlen, Vámospércs, Sámson izraelita zugiskoláinak bezárásáról. A községeket kötelezték a zugiskolák keletkezésének pillanatában való jelentéstételre és bezárására, a Talmud Tóra iskolákat azonban 1883-ban kivették ez alól.29 Míg a hitközségek mindent megtettek a hitoktatás biztosítására, a számtalan zugiskolának bizonyuló tanodákban nyilván nem az állami oktatást szorgalmazták, addig az izraelita elemi iskolák sokáig a lét és a nemlét határán állottak. Nem egy helyen az évenkénti megszűnés és újjászületés volt a sorsuk. A nádudvarit, hogy fennmaradhasson, rövid ideig községinek nyilvánították. Alig segített a helyzeten az izraelita iskolaszékek felállítása. Állandó volt a súrlódás az iskolaszékek és a tanítók között, gyakran csekély fizetésüket is csak tanfelügyelői segédlettel kaphatták meg, pedig egyre többen szereztek oklevelet és nemcsak az izraelita tanítóképzőben, mert nemcsak az állami, de a különféle egyházi tanítóképzők is alig tettek különbséget a felekezetileg tarka képzősök között. Nádudvaron 1879-ben a már gyermeket nem nevelő módosabb szülők az 5%-os iskolai adót nehezményezték. Fischer Mór tanító fizetésének kiadatási ügye pedig a VKM-et is megjárta, s mind e mellett a gabella mentességét kérvényezni kellett, mert a lakása egészségtelen.30 

 Az 1873-ban megvizsgált földesi, nem engedélyezett magániskolai tanítók közül Goldstein Józsefet 1863-ban már családos emberként látjuk Földesen, felesége a régi Nyul családból való Ágnes. 1887-ben egyik Földesen férjhez ment lánya anyakönyvi bejegyzésénél még mint tanítót látjuk, a hitközség vallástanítóként alkalmazta, oklevele nem volt. Talán ő lehetett az 1876-ban létesített elemi iskola tanítója, hiszen 1881-ben már más vallástanítóról is tudunk. Földesen a 478. számú ház gazdája.

 A szintén 1873-ból ismert tokaji, vagy beregszászi születésű Glück Jákob szintén családos ember volt, felesége Weisz Cili, tanítói oklevele neki sem volt. 1886-ban mint magánzóval találkozunk vele Püspökladányban. 1877-ben még Földesen élt. A század végére visszaköltözött Földesre. 1899-ben a 4. számú házból ment férjhez az egyik lánya, 1902-ben ugyanonnan egy másik lánya, aki 1882-ben Püspökladányban született. Őt mindkét alkalommal vallástanítóként látjuk bejegyezve. Talán lányait követve Nagyváradra költözött, mert később nem találjuk nyomát Földesen.

 1873. április 28-án Földesen házasságot kötött Feldheim Móric (Mózes) Schlesinger Fánival. 1886-ig kereskedő-házaló, majd 1888-tól haláláig vallástanítóként látjuk. Oklevele nem volt. Az 59. számú házban lakott előbb, majd a 371. szám alatt. 1846-ban született Hajdúsámsonban, és Földesen halt el 1901. IV. 5-én.31

 1876-ban a földesi ortodox autonom hitközség önerőből saját helyiségében állított fel iskolát. Ezt elemi iskolának szánták egy tanteremmel, egy tanítóval és 80 növendékkel.32 A község lakossága 1869-ben 4549, még mindig Szabolcs megye tíz legnépesebb települése közé tartozott. A zsidók száma 251.33 1880-ban Hajdú megyében a 4388 lélekszámból már 289 a zsidó. Az újonnan megnyílt földesi iskola csak oklevél nélküli oktatót állíthatott be, nevét nem ismerjük. 1877-ben a földesi izraelita tankötelesek iskoláztatásáról a tanfelügyelő jelent a vármegyei közigazgatási bizottságnak. Ennek érdemi részét sajnos nem sikerült megtalálnunk.34 Remélhetőleg nem ezt zárták be ez évben zugiskolaként. A VKM az iskolaszékek felállítási kötelezettségével is növelni kívánta a felekezetek felelősségérzetét a tanügy iránt. Az országszerte katasztrofális képesített tanítók hiánya felszámolására egymás után nyíltak az állami és felekezeti intézetek, ahol a már állásban lévők magánúton is szerezhettek oklevelet. A földesi református iskolához is ekkor került az első okleveles tanító. Itt ugyan csak szerkezetváltás történt, mert a partikuláris kötöttségből eredően a debreceni kollégiumban végzett és további felsőoktatásban való tanulásra készülő rektorokat kaptak. Az utolsó földesi rektorként tartjuk számon a pedagógiai mozgalmakban és sajtóban országos hírnevet szerzett Vincze Józsefet,35 akinek a példájára választotta Karácsony Sándor is a pedagógiai pályát.36 Vincze József a Tanügy című lap Felekezeti iskolaügy rovatának vezetőjeként a zsidó tanítók helyzetének ismertetését és körülményeik javításáért való küzdelmet is vállalja.37 A nehézségek miatt, úgy tűnik, a közoktatási kormányzat a nyolcvanas évek elejéig a zugiskolának minősülő zsidó iskolákat hallgatólagosan eltűrte. 1883-ban VKM-rendelet alapján újabb véglegesnek szánt roham indult a céderek, a zugiskolák ellen, melyek amúgy is megfogyatkoztak, mivel az ortodox felekezetek nem tartották szívügyüknek a közoktatást, alapvető elvi kifogásaik lévén az izraelita tanítóképzőben végzett tanítók ellen. Bezáratás lett a sorsa az egyeki, a kabai és a földesi zugiskoláknak. Ezek képesítetlen tanítóval működő elemi iskolák voltak. A Talmud Tóra iskolákat ezentúl más elbírálás alá helyezték. Kiss József megyei tanfelügyelő egyben intézkedett a zugiskoláknak keletkezésükkori azonnali bezáratása iránt, továbbá rendelkezett az izraelita tankötelesek bármely felekezeti, állami vagy községi iskolába való felrendeléséről.38 Az áldozatkészség hiánya miatt (amit csak részben motiváltak anyagiak), Földes környékén Hajdúnánáson, Derecskén, Komádiban, Biharnagybajomban szűnt meg a kívánalmaknak megfelelni nem tudó iskola. Hajdú vármegyében, beleértve Debrecent is, csak Nádudvaron és az 1882-ben is a VKM-segélyért forduló Balmazújvárosban maradt zsidó elemi iskola, Biharban pedig a Földessel szomszédos Berettyóújfaluban.

 Elképzelhetjük, hogy micsoda belső küzdelmet és lelkiismereti válságot éltek meg az ortodox hitközségek, miután sok egykori iskolatartó hely megpróbálta ismét megnyitni iskoláját. A szomszédos megyékre kitekintve is, Tiszafüred, Hajdúsámson, Nagyvárad, Tiszadada, Rakamaz, Nagykálló, Sátoraljaújhely és köztük ott látjuk Földest is.39 Végignézve a névsoron, előzményeiben még a II. József alapította oktatási intézményt tekintheti ősének. Természetesen ugyanekkor Földes község elöljáróságának, tehát nem az izraelita hitközségnek, külön jelentést kellett tenni az ottani izraelita zugiskola bezáratásáról.

 A megnyíló és nyilvánossági jogot nyert földesi izraelita elemi iskola tanítója a megszűnt komádi iskolából jött Fischer Ferenc lett, oklevéllel rendelkezett (nem az Izraelita Tanítóképzőben szerezte), ez volt a feltétele, hogy az Országos Izraelita Tanítóegyesület tagja lehessen, ahová már az előző évben, még Komádiban felvették.40 A Felvidékről, Turóc megyéből került az Alföldre, Záboron született 1857-ben, Turányban lakott, felesége Bruck Janka a turóci Szucsányban született. Rövid Komádiban való tanítóskodás után 1883-tól 1901-ig volt Földesen, ahol rengeteg problémával kellet megküzdenie. Anyagi nehézségeit súlyosbította a földesi izraelita iskolaszék és hitközség vezetőinek önzése és kicsinyessége. Mind a nyolc gyermeke Földesen született. Földes után 1908-ig szülőföldjén, Turányban, ezután a szomszédos Árva vármegye székhelyén, Alsókubinban tanít 1916-ig, majd a következő évben két kis árvai falu következett: Jaszenica és Podvilk. 1922-ben még a Trianon után Lengyelországhoz csatolt Podvilkról ad életjelt. Emánuel nevű fia 1909-ben belügyminiszteri engedéllyel családi nevét szülőfalujára való tekintettel Földesre változtatta. A 13. számú házban laktak.41

 A tiszaeszlári vérvád felborzolta a kedélyeket. Földesen nem okozhatott különösebb lélekrombolást, erre adatot nem találunk. Sőt, „A nagy per” földesi epizódszereplője, Kossuth Lajos kevés személyes barátja közül való Balásházy Jánosnak az unokája, bogdányi Farkas Albert ekkor hortobágyi csendbiztos, haláláig földesi lakos, egyedül a hatalmat képviselők közül, aki a vádlottak védőjének, Eötvös Károlynak az elismerését is kivívta. „A csendbiztosról olyan értesülést nyertem, hogy állásához méltó s emberséges érzületű férfiú volt. Se a vádlottak, se a tutajosok nem panaszkodtak rá.” Eötvös azt írja: „A tutajosokat Farkas Albert balmazújvárosi csendbiztos vette kezébe”. A történeti hűséghez, a helyi zsidó iskola körülményeinek megértéséhez ez is hozzátartozik.42

 A tanítókkal szemben támasztott követelmények rendezése után, (mellett?) a VKM 1884-ben az izraelita rabbiktól megkövetelendő minősítvényről adott ki rendeletet. 1886-ban már azt követelték, hogy az izraelita anyakönyvvezetők a születésekről és halálozásokról havonta adjanak adatokat. Megkezdték az izraelita anyakönyvi kerületek véglegesített rendezését. A földesi anyakönyvi kerületnél maradt Tetétlen, de Sápot elcsatolták. Felmerült a püspökladányi anyakönyvi kerülethez való csatolás is, de a földesi és tetétleni zsidók kérelmezésére elálltak e szándéktól. Némi hivatalos huzavona után Csillag Mihály rabbi lett az anyakönyvvezető. Halála után fia, Stern (Csillag) Emmánuel rabbit 1891-ben először szintén nem fogadta el anyakönyvvezetőnek a VKM43 a rabbiképzős bizonyítvány hiánya miatt. A földesi hitközség elnök Weinberger Ferenc lett.

 A földesi izraelita iskolaszék első elnöke Nyúl Samu, ő volt névadó komája Fischer Ferenc tanító 1884-ben született első gyermekének. Az iskolák anyagi gondja e korban örök téma maradt. 1884-ben ismét megszűnt a sámsoni, új keletkezett Nánáson és Vámospércsen. Ez évben Hajdú megyében 8 magyar nyelvű zsidó elemi iskola volt. A nyolc férfi tanító közül csak egynek nem volt oklevele, aki segédtanítóként vezette iskoláját. Mindegyik anyanyelvi szinten volt képes magyarul oktatni. Működött három magán elemi iskola is.44 A VKM-hez az országos izraelita alapból való segély iránti kérelmet a földesi, balmazújvárosi, hadházi és nánási iskolák nyújtottak be. 1885-ben ismét a földesi, valamint a böszörményi hitközségek kértek iskolájuk számára segélyt.45 Új iskolák alakultak Szoboszlón, ismételten pedig Sámsonban és Vámospércsen. A VKM 1887-ben elutasította a szoboszlai, a sámsoni és a földesi iskolák kérelmét, hogy az országos iskolai segélyből kapjanak. Ekkor Hajdú megye 13 zsidó elemi iskolájából 11 vegyes, 1 fiú és 1 leány, és mind magyar oktatási nyelvű. Huszonegy tanítója közül 18 rendelkezett oklevéllel, 17 rendes tanító és 4 segédtanító, 18 férfi és 3 nő, mind a 21 képes magyar nyelven oktatni. Szolgálati idejük szerint: 0–5 év kilenc, 5–10 év négy, 15–20 év kettő, 20–25 év négy és 25–30 év között tanító kettő volt. Az 1868. évi XXXVIII. tc-ben megállapított tantárgyak közül megfelelő eredménnyel tanított tantárgyak: hit és erkölcstan 2, írva olvasás 13, ész- és írásbeli számvetés 13, nyelvtan 10, beszéd- és értelemgyakorlat 11, hazai földrajz 13, hazai történelem 7, általános földrajz 7, általános történelem 3, természettan 1, természetrajz 11, gazdasági és kertgyakorlat 0, polgári jogok és kötelességek 4, ének 13, testgyakorlat 10, rajz 2, szépírás 13, női kézimunka 1, a házi ipar valamely ága 0, egészségtan 13 Hajdú megyei zsidó iskolában.46 Különböző forrásokból néhány kivétellel sikerült megállapítanunk az ez évi megyei tanítók nevét. Az egyes helységnevek mellett feltüntettük az 1890. évi izraelita lakosság számát, és ahol sikerült megállapítani, zárójelben megadjuk a modern zsidó iskola folyamatos fennállásának első évét. Ezek a legtöbb esetben 1944-ig működtek.47

Debrecen

3999

(1886)    külön fiú- és leányiskola.

Kohut Mór, Kuti (Schönbrunn) Zsigmond, Simonovits Dezső és neje, Schőn Ilka,

Lővingerné Farkas Fanni, Róth József, Smilovits Mihály, Kutiné Horovitz Amália.

Balmazújváros

388

?

 

Földes

284

(1883)

Fischer Ferenc

Hajdúböszörmény

588

(1883)

Lippe József

Hajdúhadház

381

(1884–1891)

Gottlieb Áron

Hajdúnánás

640

(1883)

?

Hajdúsámson

274

(1885)

Fisch Gyula

Hajdúszoboszló

462

(1885)

Eichenbaum Lipót

Nádudvar

460

(1873–1925)

Fischer Mór

Püspökladány

550

(1885)

Gömöri Ármin

Tiszacsege

225

(1887–1921)

?

Vámospércs

181

(1885- néhány év,

1901-től állandó)

Liebmann Ignác

Működött zsidó iskola a Földessel szomszédos két bihari helységben.

Berettyóújfalu

811

?

Löwy Sámuel

Derecske

478

(1884)

 

Sajnos, itt nem tudunk bővebben foglalkozni a fenti iskolák történetével, pedig az itt-ott nyomtatásban megjelent adatokat összevetve a kéziratos forrásokkal, jó néhány eltérést találunk. Hajdú megye izraelita tankötelesei (Debrecent kivéve) 6–12 éves korig 421 fiú és 394 leány, akik 36 leány kivételével mind iskolába jártak, az ismétlőiskola-köteles 124 fiú és 133 leány közül 35 leány nem látogatta az iskolát. A tanköteleseket e tanévben az egyes településeken házanként írták össze, az iskolamulasztó gyermekek szüleit pedig megbüntették.

 Az izraelita iskolák szellemi állapota még mindig sok kívánnivalót hagyott maga után. Kettő kapott jeles, 3 jó és 6 elégséges minősítést, rossz iskola már nem volt. A tanítói átlagfizetés 504,8 Ft, a segédtanítóké 375 Ft évente. Az izraelita iskolákban a fizetések nem érték el az országos átlagot és még ezekkel is állandóan hátralékban voltak az iskolafenntartó testületek. 1887-ben a tanfelügyelőnek Balmazújvároson, Hajdúböszörményben, Földesen, Hadházon, Nánáson, Püspökladányban, Sámsonban és Vámospércsen kellett a fizetések kiadásáról intézkedni.48

 A hitközségek húzódoztak a tanítói díjlevelek kiadásától. 1893-ban Fischer Ferenc földesi és Szerényi Fülöp csegei zsidó tanítók juttatnak el kérelmet a megyei közigazgatási bizottsághoz díjleveleik megállapítása és megerősítése érdekében.49 Ez a helyzet kölcsönös vádaskodásra és panaszra adott okot 1894-ben Fischer Ferenc és az új iskolaszéki elnök, Grünstein Mór és társai földesi lakosok között. Az ügyben a járási főszolgabírónak kellett eljárnia. Utána azonban Fischer Ferenc kénytelen volt újabb kérelemmel fordulni hátralékos fizetése behajtása iránt a tanfelügyelőhöz.50 Ilyen körülmények között, melyek országszerte sok hasonlóságot mutattak a földesihez, meddő kísérletnek látszott az Izraelita Tanítóegyesület felhívása a zsidó iskolák történetének a megírására.51 1893-ban egy ötvenegy kérdésre választ váró kérdőívet is szétküldtek Felhívás a magyar izraelita tanítókhoz címmel. A millenniumi kiállításon a zsidó népiskola külön figyelemben részesül. A következő kérdéscsoportokra kértek választ: I. Az iskola. II. A tanító. III. A gyermekek.52 Micsoda kincs lehetne a kezünkben, ha csak ezekre a kérdésekre adandó választ beküldték volna! (Ezt és egy 1930-ból származó másikat kérésemre 1989. március 9-én egy óra alatt kitöltötte Kuti József volt földesi zsidó tanító.) Földes már a tíz év előtti felhívást is válasz nélkül hagyta, azt, amelyben az izraelita anyakönyvi hivatalokat felkérték a zsidó iskolák és tanítók, továbbá a hitoktatók adatainak beküldésére.53

 A Hajdú vármegyei Tankerület királyi tanfelügyelője 1889 végén vizsgálta a földesi iskolákat. A reformátusoknál hat tanteremben hat tanítóval és hat osztályban külön tanították a fiúkat és a leányokat. Az I., a II–III. és a IV–VI. osztályoknak volt tanítója. Az így elkülönített osztályok szerint négy jeles, kettő jó anyagi állapotú, szellemi tekintetben három jeles, egy jó, egy elégséges, egy pedig rossz. Az izraelita vegyes elemi iskola I–IV. osztályból állt egy tanteremben egy tanítóval, elégséges anyagi és rossz szellemi állapottal. Az ismétlőiskola a reformátusoknál 1 fiú és 1 leány, míg az izraelitáknál 1 vegyes osztályból állt. A jegyzőkönyvben látjuk még a tanítók nevét is, de a tanulók számára nem tért ki.54

 1896-ban a földesi ortodox izraelita hitközség államsegély iránti kérelmét elutasították, mire a hitközség elöljárósága bejelentette iskolájának megszüntetését. A megyei közigazgatási bizottság válaszul községi iskola felállítását rendelte el, mire visszakoztak, hiszen a fenntartási költségek továbbra is őket terhelték volna. A hajdúhadháziak lemondtak felekezeti iskolájukról, a hasonlóan népes hajdúdorogi hitközség pedig meg sem kísérelte iskola felállítását. 1897 végével a földesi zsidó iskolaszék ismételten bejelentette iskolájának megszüntetését a folyó tanév végével. Újból a községi iskola felállításának elrendezése lett a válasz, az ügyben a községi elöljáróság is jelentést terjesztett fel és határozatot hozott a községi iskola felállítására.55 Közben Fischer Ferenc tanító ismételten panaszt tett a hitközségi elöljáróság ellen, melyről főszolgabírói feljegyzés is készült. A földesi zsidó iskola mégsem szűnt meg. Fischer Ferenc tanító a lakbér megállapítását, az izraelita hitközség pedig az államsegélyt kérelmezi.56

 A szeptember 7-i földesi közgyűlés jegyzőkönyve némi bepillantást ad az ügybe: „…Ezeknek előrebocsátása után előadja miszerint egy régi ügy t.i. az izraelita iskolatárs ügye vár megoldásra a mennyiben a földesi izr. lakosok eddigi felekezeti iskolájukat beszüntették anyagi viszonyaik elégtelensége miatt, s állam segélyt esetleg egy községi iskolának mi előbb felállítását kérik. A községi képviselőtestület bár a törvényben elő írt teendőjét ismeri, s teljesen tudatában van annak is, hogy annyi gyermek, mint a mennyivel a helybeli izr. hitfelekezet bír iskoláztatás nélkül nem lehet, mind azonáltal tekintetbe véve azt, hogy itt a reformált és izraelita hitfelekezeteken kívül más hitfelekezet nincs, a református hitfelekezet pedig azonkívül, hogy 10 % isk. adózás, minden gyermek után  még 2 f 50 kr tandíjat fizet – külön a közbirtokosságnál is évenként 700 frt külön segélyt kénytelen igénybe venni – a törvényben kimondott 5%-nál magasabb iskolai adót községi iskola felállítása esetén sem tartoznék fizetni – a ref. Népiskolában pedig az izr. tanulók helyszűke miatt el nem helyezhetők, elhatározza, hogy a n. m. miniszter úr kéressék fel, hogy vagy az izr. iskolát segélyezze, vagy állami iskolát állítson fel. Jelen határozatának meghozatalára a képviselő testületet különösebben az is indította, hogy a folyó év sok nemű elemi csapás és élet sújtott lakosságot újabb pótadók kivetése által nagyobb terhek elviselésére képesnek nem tartja, végül egyszerűen csak konstatálja azon tényt, hogy az izr. hitfelekezet külön rabbit, kántort és vallástanítót ez utóbbit 300 frtos fizetéssel tart fenn.”57

 Ezt a helyzetet elemző, bár diplomatikus jegyzőkönyvi bejegyzés után érdemes megismerkednünk Fischer Ferenc földesi tanító panaszos levelével, melyet az Izraelita Tanügyi Értesítő szerkesztőjéhez írt, s igen tanulságos a szerkesztő reagálása, ahogyan az eset kapcsán az országos oktatási helyzetet jellemzi.

„Tekintetes Szerkesztő Úr!

Kegyes elnézéséért esedezem, a midőn becses tanácsáért folyamodni bátorkodom, de önhibámon kívül előre nem látott kétségbeejtő jövőm késztet arra, hogy tekintetességed kegyes utbaigazítását kérjem ki a következő ügyben.

Tizenöt éve, hogy a helybeli orth. Izr. iskolánál mint rendes tanító működöm s mint váratlan villámcsapás ért e napokban a helybeli hitk. Elnök azon felszólítása, hogy idejében nézzek egy másik tanítói állomás után, mert a helybeli izr. hitközség ezelőtt két hónappal a tanfelügyelőségtől érkezett azon kérdésre, vajjon alkalmazott tanítójának önerejéből képes lesz e ötödéves korpótlékot fizetni, ellenkező esetben pedig állami segélyért folyamodjék, hitközségünk elöljárósága azon határozatot hozta, hogy nemcsak nem képes tanítójának korpótlékot adni, hanem egyáltalában nem is tudja továbbra iskoláját fenntartani. Az elöljáróság kérvényt nyujtott be a megyei közig. Bizottsághoz, hogy a hitközség szegénysége miatt a helybeli izr. iskolát szüntesse be. Eligazodás végett személyesen a megyei kir. Tanfelügyelőhöz fordultam, kitől azt hallottam, hogy a megyei. Közig. Bizottság hitközségünk említett kérelmét figyelemre méltatta, elannyira, hogy rövid idő mulva a tanfelügyelő és főszolgabíró ki fognak küldetni azon célból, hogy a hitközség vagyoni állapotát puhatolják ki, s ha ennek szegénységét tényleg kiderítik, tegyenek kísérletet az izr. iskolának községi iskolává való átalakítására, ha pedig ez nem sikerülne, akkor javasolják az iskola beszüntetését. Egyben a tanfelügyelő azt tanácsolta, hogy ne késedelmezzem más állomás után nézni.

Mint más korosabb ember s 7 kiskoru gyermeknek atyja alázatosan kérem tekintetességedet, mit tévő legyek én ezen reám mérendő szörnyü csapás ellen?! Kartársaim napról-napra növekedő száma mellett miként reményelhessem én, hogy akár csak évek múlva is más állomásra tegyek szert, annál kevésbé egy hamarjában?

Kérem alázatosan tekintetes szerkesztő urat, méltóztassék velem közölni, hogy kihez forduljak védelemért hitközségünk eme csupán gonoszság és önkényből eredt szándéka ellen?

Nem állíthatom ugyan, hogy hitközségünk tagjai gazdagok, de vannak közöttük többen, akik szépen jövedelmező üzlettel birnak, vagy iparágat folytatnak s ugy igen tisztességesen megélhetnek; épen ezeknek tanköteles gyermekeik jelenben nincsen, s a véletlen ugy hozta magával, hogy éppen a mindennapi kenyérért keservesen fáradozó szülőknek lesznek jövőben tanköteles gyermekeik. Hitközségünk jobb családjai tehát, nehogy őket az iskolaadó terhe ezentul is érzékenyen sujtsa, s tekintve, hogy éppen ezen jobb móduak képezik a hitk. Elöljáróságát, a hivatolt oknál fogva sürgetik is iskolánk beszüntetését.

Hogy hitközségünk a vagyoni tönk szélén nem áll, bizonyíthatom azzal, hogy a f. év niszén hónapjában visszalépett hitk. elöljáróság zárszámadása alkalmával jelen voltam, midőn tételként kimutatták, hogy hitközségünk a lefolyt évben az iskola fentartásához kivetett adón kívül kizárólagosan kultuszcélokra 2294 frt 71 krt bevételezett és ugyanannyit költött. E kívül egy vallástanító díjazására 320 frt fordíttatott. Az újonnan választott elöljáróság a f. évre ugyancsak kultusz-célokra hasonló nagyságu költségvetés előirányzatot javasolt és e javaslat el is fogadtatott.
Az elősoroltaknál fogva legyen szabad megkeressem tekintetességedet az iránt, kegyeskedjék velem közölni azon hatóság címét amelynél én indokolhatnám, hogy hitközségünk nem szegénységből, hanem gonoszlelkűségből, önfejűségből s talán személyem iránti ellenszenvből akarja, hogy én eddig is csak inséges kenyeremtől megfosztassam s azért akarja iskolánkat föloszlatni. Vagy ha ezen uton orvoslásra nem számíthatnék, kihez kell alázatos kérelmemmel járulnom aziránt, hogy iskolánk beszüntetése esetében engem megfelelően kártalanítsanak, vagy szabad e reménylenem, hogyha a nagym. kultuszminiszter iskolánk beszüntetését helyben hagyná, hogy a helybeli 425 frtnyi fizetésemhez arányosított segélyt nyugdíj fejében fogom élvezni.

Midőn ismételten nagybecsű tanácsáért és kegyességből nyujtandó utbaigazításáért tekintetes Szerkesztő úrhoz esedezem,

Maradok legmélyebb tisztelettel alázatos szolgája

1897. május hó 17-én

izr. tanító”

„Szerkesztői megjegyzés. Ime ismét egy példa annak a szomorú képnek az illusztrálására, miként gyulad ki hirtelen a mit sem sejtő szerencsétlen zsidó tanító feje fölött a tető, a mint válik hirtelen porrá, hamuvá évtizedek munkájának eredménye. E levél annyira aktuális, annyira visszatükrözteti a felekezetünk kebelében duló fejetlenséget, hogy azt nyilvánosan tárgyalni kötelességünknek ismerjük. Mindenek előtt ismét látunk egy hitközséget, melynek elöljárósága csak a maga zsebét, néhány garasát félti, nem érzi az erkölcsi felelősséget, hanem hajlandó egy jövendő generáció legszentebb érdekeit feláldozni, egy hitközség fejlődését megakasztani csupán azért, mert a vezető elemeknek ez idő szerint tanköteles gyermekeik nincsenek. Mely hanyatlása a zsidó községi szellemnek, a zsidó erkölcsnek! Mily megszégyenítő, mily lealázó reánk nézve az a tapasztalat, mely a polgári hatóságok figyelmét felekezetünk felé tereli. S nincs e ime igazunk, midőn vezércikkünkben a szervezkedés szükségességét hangoztatjuk. Összeférne egy az állam által tényezőnek elismert vallásfelekezet tekintélyével, hogy a tanfelügyelő és főszolgabíró urak esetleg egyoldalu információ alapján becsukjanak egy iskolát s szélnek eresszenek egy családos tanítót, ki férfikora javát egy községnek, egész életét mostoha díjazás mellett az ünnepies alkalmakkal frázisokban annyira magasztalt népviselésnek szentelje! S hogy mily aggályos, mennyire egyoldalu lehetett a … elöljáróság <<információja>>, arra enged következtetnünk a tanfelügyelő úr tanácsa. Ki jelentjük ezennel, hogy mi a … tanító ügyét meg fogjuk vizsgálni, s ha az illető 15 éven keresztül hiven szolgálta a községet, mely ma is, a vallástanító fizetését beleértve, 2600 frtos budgettel dolgozik, ugy megfogjuk tudni védelmezni az ő igazait. De menjünk tovább. Nem megszégyenítő e, hogy nincs felekezeti fórum, mely az ilyen aggályos eseteket mint felsőbb hatóság megvizsgálja, nem tűrhetetlen dolog-e, hogy ily nyiltan kijátszatik a törvény, midőn egy rendes, jó iskola helyett valami obskurus melamed ismét chéderbe fogja a hitközség gyermekeit. Nem megszégyenítő-e, hogy most a … iskola szünetelni fog 5–6 évig, de mihelyt csak egy befolyásos és jómódú zsidónak  tanköteles gyermeke lesz ujból felállítják  a zsidó iskolát, melynek azonban ép oly kevéssé lesz existentiája, mint a mostaninak.

Ismételjük, ha csak egy ilyen község volna, nem foglalkoznánk annyit a dologgal, ámbár egy 9 tagú tisztességes család, legnagyobb részvétünkre érdemes. Ámde itt ez a község gyűjtőfogalom, mely alatt sok tanítócsalád pusztulását kell értenünk.

A tanító pedig azt cselekedje, hogy tiltakozzék nyomban a közig. Bizottságnál a hozott határozat ellen, utalással azon körülményre, hogy a mely hitközség több mint 2600 frt-ot vesz fel a budgetjébe és mely még tavaly is 2200 frt-os budgetjét nem csak fedezi, de egy uj hittanítói állást kreálni volt képes, az nem jöhetett hirtelen abba a szomoru helyzetbe, hogy iskoláját bezárja, mert a kultuszkiadások felényire is redukálhatók, ha a hitközség nemcsak erkölcsi, de törvényben megállapított kötelességeinek teljesítésére a tanítóval szemben szoríttatik.

Nem valószínű, hogy a polg. Község a zsidók kedvéért közs. iskolát állítson, erre a zsidó tanító ne számítson. Mert a községi iskolák felállításánál kuliszák mögött is sok-sok praktika történik ám!

A nyugdíjról pedig egyelőre ne beszéljünk.

Azt pedig határozottan követeljük, hogy a tanító ne egyezkedjék az elöljárósággal bizonyos végkielégítésre nézve. Egyszerűen tiltakozzék elmozdíttatása ellen s ebből ne engedjen egy lépést sem.

Ennyit általánosságban. Kollégánk megnyugtatására pedig szolgáljon, hogy ügyében nyomban eljártunk a minisztériumhoz és azt a megnyugtató biztosítást nyertük, hogy előterjesztéseink kellő sőt teljes figyelembe fognak vétetni. Ezek alapján a további lépéseket is nyomban foganatosítottuk, melyek kollégánk ügyének kedvező fordulatot fognak adni.”58

 A kemény és áldatlan küzdelem egyelőre a tanító sikerét és az iskola fennmaradását hozta, a vámospércsi és hajdúhadházi mellé nem került oda egy harmadik zsidó iskola a megyében. 1898-ban már megállapították Fischer Ferenc földesi tanító díjlevelét, lakbér illetményét, mentesítették a gabella illeték alól. A községi elöljáróság az útadót is leírta. Az ortodox izraelita hitközség ötödéves korpótlékot kér számára. S a felsőbb gondoskodás jelét látjuk abban, hogy a megyei közigazgatási bizottság a VKM 71/898. sz. rendeletére felterjesztette Fischer Ferenc tanító javadalmáról felvett jegyzőkönyvet. A támogatást érezve Fischer Ferenc újabb kedvezményként kéri a II. osztályú kereseti adó törlését és a IV. osztályú adó mérséklését. A VKM jelentést kér a földesi izraelita iskola fenn, vagy fenn nem álltáról s 1899-ben is külön leiratban foglalkozik a földesi tanító korpótlékával.59 De újból nehézségek támadnak, ismételten kérelmeznie kell a lakbérilletménye megállapítását. Az Izraelita Tanügyi Értesítő tovább támogatja tanácsaival: „Forduljon kérésével Hajnal titkár urhoz, ő el fog járni ügyében, de irja meg neki, mikor adta be kérvényét. A gabella ügyben forduljon azon irodához mely alá községe tartozik.” 1900 végén azonban már látszik, a hitközség nem tudja megbocsájtani tanítója lázadását. „Hitközségének galád eljárása intésül szolgáljon önnek, hogy hidegvérét megőrizze. Persze 20 évi szolgálat után szeretnének új tanítót, pláne, ha valamely befolyásos atyafinak kale lánya is van. Ha ön egészséges, ugy ne féljen a főorvostól, mert van ám föllebbezési fórum és pedig az országos közegészségügyi tanács, melynek kiküldött orvosa legjobb meggyőződése szerint fog véleményt mondani. Nem szükséges tehát, hogy ide 6 hétre feljöjjön megfigyeltetni magát, mikor a 8 gyermek számára még kenyérre is alig jut. Szépen volnánk, ha egyszerü ráfogásokkal is ki lehetne forgatni a tanítót állásából. Ennyire még nem jutottunk. Irjon azonban egyesületünk elnökének, kérje meg, hogy irasson tanfelügyelőjének az ön érdekében és sorainak foganatja lesz.”60 Maradásra azonban már nem volt érdemes gondolni és 1901-ben a VKM arról értesíti a megyei közigazgatási bizottságot, hogy Fischer Ferenc földesi izraelita tanító fizetéskiegészítése és korpótléka folyósítását beszüntette.61

 Néhány adattal rendelkezünk az új század első tizedének vallástanítóiról. „A hitoktatás külön teremben (cheder) történt, ezt a <> (hitoktató) végezte”- látjuk a Kuti József kitöltötte kérdőívben. 1901–02-ben volt vallástanító, az 1867-ben Nagyazaron (Zemplén megye) született Schreiber Mór, kinek Fried Róza a felesége. 1905-ben Pláner Mór (Mózes) a vallástanító, Mádon született 1871-ben és 1894-ben kötött Földesen házasságot. Feleségét, Feldheim Linkát 1944-ben deportálták Auswitzba. 1907–08-ban az 1876-ban született Kupfer Izsák a vallástanító, felesége Saubermann Regina volt.62 Kutinál olvassuk, hogy ezenkívül a tanítónak „rendszeresen be kellett számolni a tanulók előmeneteléről a valláshoz való viszonyukról”, továbbá azt írja, hogy a „vizsgálatok évvégén ünnepélyes körülmények között, a szülők hitk. Vezetősége és a főrabbi jelenlétében voltak”.

 Az új földesi tanító, Friedmann Náthán a Torontál megyei Nokrinban született, magánúton szerzett oklevelet a budapesti izraelita tanítóképzőben 1896-ban.63 Mivel nem volt tagja az izraelita tanítóegyesületnek – talán épp ezért választották meg –, nem sikerült róla bővebb adatokhoz hozzájutnom. Honnan jött és hová ment Földesről, egyelőre nem tudjuk. 1901-ben már államsegélyt és a tanítói fizetés kiegészítésére engedélyezett összeg folyósítására kér jóváhagyást számára a földesi izraelita iskolaszék. 1903-ban viszont az iskolaszék csak többszöri sürgetés után tudta beterjeszteni a számadást az államsegélyről, először ebből is csak az 1901. évi tanítói nyugtákat. Az iskolaépület és a tanterem hiányos felszereléséről adott jelentést 1902-ben az iskolaszéki elnök. Úgy tűnik, megfelelő anyagi háttér hiányában nem vehették igénybe az országos izraelita iskola alapból felvehető törlesztéses kölcsönt. 1904-ben már nagyobb gondot fordítottak az iratkezelésre, mert minden további nélkül terjesztették be a számadást a tanítói államsegélyről.

 A következő évben a VKM a népiskolai ifjúsági könyvtárak könyvjegyzékének közzétételéről ad ki rendeletet.64 A földesi református iskola ekkor 341 kötettel rendelkezik.65 Nincs adatunk arra, hogy a zsidó iskolának volna ifjúsági könyvtára, sőt, az izraelita iskolaszék azt jelenti, hogy a tanítói könyvtárhoz szükséges köteteket sem tudja beszerezni. Az is jelzésértékű, hogy 1906-ban a tanító oklevelét azért nem tudják felterjeszteni, mert az éppen szabadságon van. 1907-ben kérvényezik a tanítói fizetés kiegészítését, 600 korona államsegélyt kér erre az izraelita hitközség, s benyújtják az 1905. és 1906. évi tanítói fizetéshez és korpótlékhoz kapott államsegélyről való elszámolást. A VKM csak 100 korona előleget engedélyez, s a kérvényt újbóli tárgyalásra küldte vissza, ugyanúgy, mint a református egyház két új tanítói állomás felállításához támogatást igénylő kérelmét. A földesi izraelita iskolaszék ezek után ismét bejelenti, hogy államsegély nélkül az iskolát nem tudják fenntartani. A VKM elrendeli a községi iskola felállítását és természetesen arról is értesít, hogy Friedmann Náthán volt izraelita tanító államsegélyét megszüntette.66

 A VKM sürgeti a községi iskola felállítását, az izraelita hitközség viszont szeretné megtartani az iskoláját, s még 1907-ben beterjeszti az alkalmazandó tanító díjlevelét, akinek a nevéről nem történik említés. Szoboszlay Sándor 1928-ban megjelent munkájában említ egy Róna N. (Kuti szerint Nándor) nevű tanítót, feltehetően róla van szó. Nem találjuk nyomát annak, hogy elfoglalta-e állomáshelyét.67

 Róth Mór tanító díjlevelét 1908 elején terjesztette be a hitközség a megyei közigazgatási bizottsághoz, majd államsegélyt és korpótlékot is kér és kap az új tanító számára. Szabolcs megyében, Vasmegyeren született 1878-ban. A tanítóképzőt 1904-ben végezte magánúton jó eredménnyel az Országos Izraelita Tanítóképző Intézetben.68 1905-ben Nyitrarudnón tanít, amikor a választmány felveszi az Izraelita Tanítóegyesületbe, de már az év végén Körösladányban találjuk. 1906-ban az Izraelita Tanítóegyesület üdülőtelep létesítéséért alakult társulatának is tagja lett, kik 1908 nyarán már telket is tudtak vásárolni Balatonberényben.69 Földesen feleségével, Ehrenfeld Eszterrel az 523. számú házban lakott. Aktív tagja a tanítóegyesület 1903-ban alakult Alföldi fiókkörének, s részt vett annak 1909 nyarán Debrecenben tartott ülésén. A VKM az ő tanítósága idején küldte ki a magyar tannyelvű iskolák törzskönyvének a mintáját. Az új tanévben viszont már a nagyváradi ortodox elemi népiskola tanítója, ahol még 1940-ben Észak-Erdély felszabadulásakor mint nyugdíjas, vallástanítóként működött.70

 A földesi izraelita hitközség 1909-ben Klein Emil tanító díjlevelével jelentkezik a megyei közigazgatási bizottságnál és kér korpótlékára államsegélyt. Klein Emil 1879. XII. 7-én született Hódmezővásárhelyen. 1899-ben szerzett jól megfelelt minősítésű oklevelet a kiskunfélegyházi állami tanítóképzőben. Még az évben Biharnagybajomban kezdte tanítói működését, ám a következő évben már Tiszaigaron találjuk, ahol 1909-ig tanított. Hittanra, héber olvasás és írásra, bibliai történetek fordítását magyarra, németre, német olvasásra, írásra és nyelvtanra okította tanítványait.71 Földesen feleségével, Lőwinger Johannával az 534. számú házban kaptak lakást. A megyei tanfelügyelő a felekezeti tanítók helyzetének enyhítésére 200 koronás személyi pótlék engedélyezéséért fordult a VKM-hez, a kultuszkormányzat figyelme azonban elsősorban az elemi iskolák nemzeti jellegének az erősítése felé fordul, csak Hajdú megyébe 223 bádogcímert és 210 címeres nemzeti zászlót küld, melyhez a következő évben a Franklin Társulat is csatlakozik Himnusz- és címertáblák küldésével. A magyar nyelvű népiskolák törzskönyvének egy példányát pedig elhelyezik a M. Kir. Tudományegyetemen.72

 1910-ben találunk először adatot a földesi községi iskolai alapvagyon évi jövedelmének a megosztásáról. 1899-ben a tagosítás alkalmával alapították 11 holdnál valamivel nagyobb területtel, s hatévenkénti kishaszonbérbe adással tették jövedelmezővé.73 A tanfelügyelő meglátogatta a földesi zsidó iskolát, s jegyzőkönyvben rögzítette a hiányosságokat, az izraelita hitközség viszont jelenti, hogy iskoláját a követelményeknek megfelelően átalakítani nem képes. Az izraelita és a református iskolaszék tandíj kárpótlásra is igényt tart.74 Földes község elöljárósága 1903-ban eltörölte a tandíjat, ennek részbeni fedezésére a reformátusok a földesi „Kállay Alap”-ból kaptak segélyt, úgy tűnik, a zsidók ebből nem részesülhettek.75

 Klein Emil megkapja az államsegélyt és visszaküldik az illetőségi igazolványát, viszont hamarosan a tanfelügyelőhöz kénytelen fordulni a havi tanítói fizetésének behajtása iránt. 1911-ben a VKM elrendeli minden tanítói állomás javadalmi jegyzőkönyvének a kiállítását. Klein Emilét is beküldik, s továbbra is megállapítják számára az államsegélyt és az izraelita elemi iskola részére is tandíj kárpótlék címén 559 K államsegélyt. Az izraelita hitközség az új iskola felállítására egy éves haladékot kér, mivel azonban a tanfelügyelő a tanterem és az árnyékszék rossz és veszélyes állapotáról jelent, ősszel már nem állapítanak meg számukra tandíj kárpótlás címén újabb államsegélyt.76 Szeptember 5-én a községi elöljáróság Klein Emilt beválasztja a községi egészségügyi bizottságba.77

 1912-ben a földesi elöljárók ismét felterjesztik az iskolai alapvagyon, most már az 1911. évi jövedelmének szétosztását az iskolafenntartó egyházak között. Megkapják az engedélyt visszamenőleg 1910-re is, az akkori 634 koronát is eloszthatják, sőt az 1912. évi jövedelemmel is rendelkezhettek. A földesi izraelita iskolaszék többszöri iratváltás folyamán beterjeszti a lelkészlak iskolai célokra való átalakításának tervezetét és még az évben jelentik, hogy felépítették, de még nem adták át használatra. A hitközség 7000 koronás államsegélyre nyújtja be kérelmét a VKM-hez iskolaépítés céljára, melyre azonban nem kapja meg a jóváhagyást, csak a tanítói fizetés kiegészítését engedélyezik. A tanító lakásügye rendezését is kéri.78

 A VKM elrendeli, hogy ezután az elemi iskolai végbizonyítványokat az iskola pecsétjével ellátva lehet kiadni.79 1914-ben továbbra is engedélyezik a községi alapvagyon jövedelmének felosztását az iskolába járó tanulók arányában, az 1913. éviből 587 korona a ref. egyházat, míg 47 az izr. hitközséget illeti. Az 1914. évi adatokból megismerhetjük az elosztás alapját képező tanulók számát is, a reformátusoknál 675, a zsidóknál 60 tanuló járt iskolába, ennek alapján kapták meg az 576 K 74 f illetve 51 K 26 fillért.80 A Kir. Építészeti hivatal a tanítói lakást megvizsgálja és javaslatot tesz rendbehozataláról. Az izraelita hitközség kéri az iskola adófőkönyv és a hitközségi adófőkönyv kiadatását. Az év további részében már csupa háborús készülődéssel kapcsolatos iratokat látunk, kimutatásokat kérnek a bevonult tanítókról, szolgálati viszonyaik megállapításáról, a polgári illetményeikről, s bekérik a népoktatási intézményekben működő tanerők személyi adatait. Klein Emil 1914. VIII. 25-én vonul be a M. Kir. 3/IV. népfelkelő gyalog zászlóaljhoz. 1917. VIII. 1-jén kinevezték gazdászati tiszthelyettessé, és még az év október 3-án leszerelt. Szolgálata idején a Károly csapatkereszt, a Bronz vitézségi érem és a Koronás vaskereszt kitüntetéseket kapta meg.81

 Klein Emil első felesége 1912-ben meghalt, s még az évben házasságot kötött Abelesz Gizellával. Míg a fronton volt, rendbehozták a tanítói lakást. A megyei tanfelügyelő felmérte a főleg bevonulások miatt üresedésben lévő tanítói állomásokat, megpróbálta azokat betölteni és rögzítette a változásokat. Felmérték az iskolák elhelyezését is. Vámospércsen katonák foglalták le az izraelita iskolát, emiatt nem kezdhették meg a tanítást. Földesről ugyan nem találtunk erre adatot, de tanítóhiány miatt a zsidó iskola tanulói – mindössze kilencen –, a református iskolába jártak. Nehéz helyzete miatt mindkét felekezet sürgeti az iskolai alapvagyon 1915. évi jövedelmének ráeső részét. A reformátusok 595, az izraeliták 8 K-t kaptak.82 1916-ban rendeleti úton bekérik az izraelita iskolaszéki jegyzőkönyveket, Klein Emil pedig fizetést kiegészítő államsegélyt kér, amit 1917-ben kap meg ruhasegéllyel együtt, s benyújtja a családi pótlék igényét.

 Az iratokban 1919 elején látjuk Róth Cecilia földesi izraelita tanítónő nevét, utoljára 1921-ben találkozunk vele. Mindkét alkalommal háborús segélyben részesült. Szoboszlaynál helyettes tanító.83 Jelenleg nem tudjuk, mi indokolta a beállítását Klein Emil leszerelése után, akinek a forradalmak alatti magatartását megvizsgálva az előírt 26 pont alapján azt nemzeti és erkölcsi szempontból teljesen kifogástalannak találták.84 1920-ban a ranglétrán is előbbre jutott. Mindemellett anyagi helyzete nem rózsás, 1922-ben látjuk, hogy házikertjén kívül semmiféle természetbeni járandóságot, vagy ahelyett készpénzváltságot nem élvez. A felügyelet annyira szoros, hogy még az iskolai mulasztások ellenében befolyt büntetéspénzekről is jelentést kell tennie. Újból szabályozzák az iskolai törzskönyvek vezetését, naprakészen minden változást jelenteni kell.85 Szabályozzák a református és izraelita tanítók államsegélyhez való jutását is. A földesi zsidó tanító javadalmát a hitközség évi 9000 K-ra köteles kiegészíteni és ez egészítendő ki az államsegéllyel.86 A pénzromlás következtében ez időről időre módosul. A földesi iskolaszék a megyei közigazgatási bizottságtól Klein Emil tanító 1924 január-februári tanítói kezdő javadalma közlését kéri és benyújtja a tandíj kárpótlás utáni kérelmét is. Ebben az évben Klein Emilt pályázat útján megválasztják püspökladányi izraelita tanítónak, azonban megfelelő lakást nem tudtak biztosítani, ezért Földesen maradt.87 1925-ben létrejött Földesen az iparostanonc iskola, ahol Klein Emil tanító a felügyelőbizottság tagja és jegyzője.88 1926-ban a közigazgatási bizottság bekérte a tantermek és a tanítói lakások adatait.89

 A községi alapvagyon szétosztása továbbra is az eddigi elvek alapján történt, ám az 1931. évi felosztás mellékleteként az izraeliták elszámolásában látjuk, hogy már a tanítói fizetés kiegészítésére is felhasználhatták, mert 1929-ben 750, 1930-ban 813,72 pengőt fordítottak erre, e két évben összesen 2843,95 P-t kaptak csak innen iskolafenntartás céljaira. Az 1923-tól meglévő könyvtárról már a következő tanévből találunk adatot, ám a könyvtár fejlesztésére alig juthatott valami, mert a fenti elszámolásban együtt látjuk a karbantartással. 1929-ben 104,02 pengőt fordítottak rá. Általában a tandíjból is szántak a könyvtár fejlesztésére, azonban nem valószínű, hogy ezt el is költötték, hiszen 1930-ból 2, 1931-ből 3,90 P maradványt találunk. Az 1931–32. tanévben a 24 tanuló közül 20 fizetett 1 pengő tandíjat.90 Szoboszlay 1928-ban megjelent munkája szerint a földesi zsidó iskolának 10–10 darabból álló ifjúsági és tanítói könyvtára volt. Klein Emil 1937. VIII. 11-én hunyt el Földesen.

 A háború utáni eseményekhez tartozik, hogy Karácsony Sándor 1920 nyarán első gimnazista diákjait Budapestről elhozta nyaralni szülőfalujába, Földesre, s ezt nyolc éven keresztül, néha évente más iskolai szünetekben is megtette, nemcsak nyáron. A zsidó diákok elhelyezésében Csillag Emmánuel rabbi segítette.91 A zsidó és keresztyén ifjúság évtizedekig együtt futballozott és birkózott a földesi sportegyesületben,92 s a közös élmények is okai lehettek annak, hogy nem bukkantunk később sem antiszemita jelenségekre. Karácsony Sándor toleranciájára jellemző, hogy a negyvenes években debreceni egyetemi tanárként meglátogatta a debreceni zsidó gimnáziumot, kiváltva a jobboldal viharos ellenzését.93

 A két háború között vallástanítókként találkozunk 1924-ben Grósz Bernáttal, 1927-ben Lipsitz Hugóval, 1939-ben pedig Winkler Sámuellel.94 Természetesen a vallástanítók teljes és megbízható névsorának az összeállítása még igen sok és valószínű a tökéletességig nem vihető kutatást kíván.

 Elérkeztünk az utolsó földesi zsidó tanítóhoz, Kohen Józsefhez. 1912. X. 12-én született Tiszafüreden, ott végzi elemi és polgári iskoláit, 1931-ben szerez tanítói oklevelet a Budapesti Izraelita tanítóképzőben. Öcsödön, majd Somogyban Pusztakovácsin házitanító, azután Ricsén (Zemplénben) helyettes tanító, s 1937-ben kerül pályázat útján Földesre havi 100 pengő fizetéssel, melynek a felét államsegélyből kapja. Emellett kántor az ifjúsági egyesületben. 1937. XI. 21-én feleségül vette elődjének leányát, Klein Elvirát, aki két apró gyermekével Auschwitzban pusztul el. Ma Kuti néven Debrecenben él, e dolgozathoz nyújtott szíves segítségét ezúton is köszönöm.95 Tőle tudjuk, hogy az iskola felszereléséhez 20 fapad, 1 tábla, 2 falitérkép, körzők, vonalzók és néhány kézikönyv tartozott, a gyerekeknek olvasó-,ima- és számtankönyveik voltak. 31 tanítványa közül 2–3 más vallású volt, már a tízes évekből is tudunk református tanulóról a földesi zsidó iskolában. Az ő idejében tandíjat nem fizettek, az év végi vizsgálatokat ünnepélyes keretek között tartották a szülők, a hitközség vezetői és a főrabbi jelenlétében. Az arra érdemesek jutalomkönyvet kaptak. A bizonyítványt az igazgató (tanító) és az iskolaszéki elnök írta alá. A növendékek gyermekszíndarabokat adtak elő, rajz-, torna- és kézimunka-versenyeken díjakat nyertek. Az iskola a németek bevonulása után megszűnt.96 „1944. május 19-én szedték össze a zsidókat Földesen, nem hagytak itt egyet sem” – olvashatjuk az egyik református család bibliájában.97 A tanulók nagyobb része elpusztult a deportálásban. A földesi zsidó iskola mártírjai:

Berger János 1936.

Spitzer Ibolya 1936. I. 2.

Buxbaum Edit 1933. VIII. 17.

Spitzer Jenő 1932.

Kolchier Jenő 1937. III. 9.

Spitzer Stefánia 1933.

Kolchier Tibor 1933. I. 4.

Weisz Ervin 1934. I. 17.

Leitner Róza 1932. IX. 6.

Weisz Izabella 1937. III. 4.

Lerner Ibolya 1933. III. 8.

Weiszberger Edit 1936.

Margittai Edit 1935. IV. 19.

Weiszberger Zsuzsanna 1935.

Margittai Hermann 1934. II. 21.

Winkler Béla 1934.

Margittai Magdolna 1932. IV. 8.

Winkler Hermann 1937.

Schachter Márta 1937.

Winkler Hugó 1932.98

Kohen József 1942-től kezdve kisebb megszakításokkal munkaszolgálatot teljesített, távollétében helyettesítőket állítottak be az iskolába. A felszabadulás Szomor községben érte a 104/2. munkaszolgálatos századdal, 1944. XII. 24-én. 1945. január 15-én már Földesen tanított a református iskolában, ott folytatta a tanulmányait az öt hazakerült iskolás. Kohen József 1947-ben átsorolását kérte az állami tanítókhoz és október 6-tól Debrecenben tanított. Újra nősült, és 1954-ben az egri pedagógiai főiskolán magyar-történelem szakot végzett. 1955-től 1973-ig, nyugdíjazásáig a Zákány utcai általános iskola igazgatójaként dolgozott.


JEGYZETEK

01 A földesi izraelita hitközség vezetősége alkotta az iskolaszéket, a tanító jegyzőként szerepelt.

02 OL. Kancelláriai lt. Acta. Gen. 4772/786 Szabolcs vm. A Danyi Dezső, Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 1960. című munka kihagyta a zsidók adatait.

03 SzSzBmL. Iv. A. F. 35. N. 220. 1734. Acsády Ignác (1897): A magyar zsidók 1735–38-ban. IMIT Évkönyv. Budapest, 179. p. Az említett Földes az előbbiek ellenére mégis elírás, a Sopron megyei Füles helyett.

04 OL. C. 55. 1/147./10840/1794. és 1/19 1800.

05 SzSzBmL. IV. B. 102. 5. d. 48. csomó 635. 1848.

06 Raj Tamás: Az oktatás szerepe a zsidó hagyományokban. Előadás A zsidó iskolaügy története Magyarországon című tanácskozáson. 1994. XII. 14.

07 OL. C. 55. 1/102/7967/1794.

08 SzSzBmL. IV. A. 1/h. 1384. kötet 347. tétel

09 Lippe József (1936): Emlékeim dr. Baltazár Dezsőről. Izraelita Tanügyi Értesítő. 224. p.

10 Ujvári Péter (1929): Zsidó Lexikon. Budapest, 284. p.

11 Földes halotti akv. 1900. IX. 22. özv. Glück Mózesné Schwarcz Zsuzsánna 79 éves korában meghalt, született Földesen, az apja néhai Schwarcz Áron tanító.

12 Herpay Gábor (1936): Földes község története. Debrecen, 236 p.

13 SzSzBmL. IV. B.106. 2. doboz 5. tétel 1848.

14 Ld: 5. jegyzet

15 SzSzBmL. IV. B. 106. 4. doboz 5 tétel 1849.

16 SzSzBmL. IV. B. 253. 1867. 138. sz. Ferenc József 1850. IX. 20-án Haynau 2.300.000 forintnyi kivetett hadisarcát egymillióra csökkentve izraelita iskolaalapra változtatta.

17 SzSzBmL. IV. B. 253. 1868. 634. és 653. sz. valamint 1869. 1. sz.

18 Szántó (Eleázár): A zsidó zugiskolák (cheder) s a közoktatási miniszter úr legújabb rendelete. Az Országos Magyar Izraelita Tanító Egyesület értesítője. 1883. 57. sz.

19 Földes Ház. Akv. 1900. VI. 13. Epstein Betti, néhai Salamon tanító leánya kötött házasságot Winkler Lajossal.

20 SzSzBmL. IV. B. 253. 1867. 1236. sz.

21 SzSzBmL. IV. B. 253. 1867. 830. sz.

22 Schurina István (1896): A Nagy-Kállói Magy. Kir. Állami reáliskola története. Nyíregyháza, 21. p.

23 Szoboszlay Sándor (1928): Hajdú vármegye és Debrecen Sz. Kir. Város népoktatásügye. Budapest, 24. p.

24 A Vallás és Közoktatásügyi M. Kir. Ministernek az országgyülés elé terjesztett jelentése a népiskolai közoktatás állapotáról 1870-ben. II. rész. Buda, 1871. 30., 126. és 198. p.

25 Kiss József (1874): Szabolcsmegyei és Hajdukerületi népiskolák 1873. évi tanügyi állapotáról szóló Elnöki jelentés és a nevezett tankerületek 1873. évi közoktatási állapotának táblás kimutatása. Debrecen.

26 HBmL. IV. B. 912/b. 66. köt. 1877. 221. sz.

27 Bánóczi József (1897): Az Országos Izr. Tanítóképző-intézet története 1857–1897. Budapest, 69–79. p.

28 A Kozma utcai izraelita temető kartotékjai. Budapest.

29 HBmL. IV. B.912/b. 66. köt. 1877. 263. sz. és 68. köt. 1883. 800. sz.

30 HBmL. IV. B. 912/b. 67. köt. 1879. 134. sz.

31 Földesi izraelita és állami anyakönyvek megfelelő bejegyzései.

32 Szoboszlay i. m. 78. p.

33 Ónody Bertalan (1871): Szabolcsmegye népszámlálási kimutatása 1870-ik évben. Nyíregyháza.

34 Ld: 29. jegyzet

35 Karacs Zsigmond (1991): Vincze József, a földesi tankönyvíró néptanító. Óvóképző és tanítóképző főiskolák tudományos közleményei XXIII–XXIV. Debrecen, 213. p.

36 Karácsony Sándor (1938): Magyar nyelvtan társas-lélektani alapon. Budapest, 5. p.

37 Veritás: Adatok a zsidó tanítók helyzetéhez. Tanügy. 1894. 21. sz. 6. p.

38 HBmlt. Iv. B. 912/b. 68. köt. 1883. 894. és 1101. sz.

39 A Vallás és Közoktatási M. Kir. Miniszternek a közoktatás állapotáról szóló és az országgyűlés elé terjesztett tizenharmadik jelentése 1882/83-1883684. Budapest. 1884. 35. p.

40 Az Országos Magyar Izraelita Tanító Egyesület értesítője. 1882. 120. p.

41 M. Kir. Belügyminisztérium 158832/VI. 1909. sz. a. kelt. Eng. Fischer Ferenc életének további állomásait nyomon követhetjük az Izraelita Tanügyi Értesítő 1908., 1916. és 1922. évfolyamaiban.

42 Eötvös Károly (1914): A nagy per, mely ezer éve folyik s még sincs vége. I. kötet. Budapest, 314. p.

43 HBmL. IV. B. 912/b. 69. köt. 1886. 314., 651. és 1076. sz., valamint 71. köt. 1891. 416., 525., és 827. sz.

44 Ld: 39. jelzet, helyesebben a tizennegyedik jelentés. Budapest, 1885. 174. p.

45 HBmL. IV. B. 912/b. 69. köt. 1885. 303. sz.

46 Ld: 39 jelzet, helyesebben a tizenhetedik jelentés I. köt. Budapest, 1888. 178. és 194. p.

47 Hajdu megyei és néhány Földes közelében levő bihari település zsidó tanítói a XIX. és XX. században. Táblázatos összeállítás. Összegyűjtötte a szerző, főleg az Izraelita Tanügyi Értesítő 1875–1944., a HBmL. IV. B. 126b. 66–100. köt. és több más forrás alapján.

48 Kiss József (1888): Tanügyi jelentés Hajdu vármegye (Debrecen sz. kir. Város kivételével) 1886/87 iskolai évi népoktatási állapotáról. Debrecen.

49 HBmL. IV. B. 912/b. 71. köt. 1893. 685. sz.

50 HBmL. IV. B. 912/b. 71. köt. 1895. 883. sz.

51 Izraelita Tanügyi Értesítő 1895. évf. 235. p. A 237. p. egy részletes tájékoztatót közöl az iskola történetének megírása elősegítésére, hat fejezetre bontva a számtalan kidolgozható kérdést: I. Az iskola alapítására vonatkozó adatok. II. Az iskola régibb állapotára vonatkozó adatok. III. Az iskola jelenlegi belső életére vonatkozó adatok. IV. Az iskola vagyonára és állapotára vonatkozó adatok. V. Az iskola elöljáróira s a tanítókra vonatkozó adatok. VI. Általános közlendők.

52 Izraelita Tanügyi Értesítő 1893. 219. p.

53 Az Országos Magyar Izraelita Tanító-egyesület Értesítője. 1886. 200. p.

54 HBmL. IV. B. 912/b. 2. csomó VIII. 1/1890.

55 HBmL. IV. B. 912/b. 72. köt. 1897. 332. és 525. sz.

56 HBmL. IV. B. 912/b. 72. köt. 1897. 734., 889. és 1073. sz.

57 HBmL. V. 625/b. 1. köt. 36. sz.

58 Izraelita Tanügyi Értesítő 1897. 147–149. p

59 HBmL. IV. B. 912/b. 73. köt. 1898. 971. sz.

60 Izraelita Tanügyi Értesítő 1899. 134. p. és 1900. 305. p.

61 HBmL. IV. B. 912/b. 73. köt. 1901. 268. sz.

62 Földesi állami anyakönyvek adatai alapján

63 Ld: 27. jegyzet

64 HBmL. IV. B: 912/b. 76. köt. 1905. 198. sz. és 740. sz.

65 Magyar Minerva, a magyarországi múzeumok és könyvtárak címkönyve. IV. évf. 1904–1911. Budapest, 1912. 385. p. Népiskolai könyvtárak létesítéséről: HBmL. IV. B. 912/b. 66. köt. 1877. 263. sz. továbbá: A magyarországi népoktatásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szervezete és közigazgatása. I. köt. Budapest, 1893. 349. p.

66 HBmL. IV. B. 912/b. 78. köt. 1907. 684. és 1206. sz.

67 HBmL. Iv. B. 912/b. 78. köt. 1907. 1718. sz. Ld még: 32 jegyzet

68 Ld: 27. jegyzet

69 Izraelita Tanügyi Értesítő. 1905. 46. p., 1908. 35. p. és 279. p.

70 Izraelita Tanügyi Értesítő. 1941. 56. p.

71 HBmL. IV. B. 912/b. 10. csomó III. 2122/1924.

72 HBmL. IV. B. 912/b. 80. köt. 769. sz., 990. sz., 1100. sz. és 1548. sz.

73 HBmL. IV. B. 912/b. 5. csomó III. 333.

74 HBmL. IV. B. 912/b. 81. köt. 1910. 775. sz., 856. sz. és 977. sz

75 HBmL. IV. B. 912/b. 8. csomó III. 131.

76 HBmL. IV. B. 912/b. 82. köt. 1911. 312., 488., 948. és 1271. sz.

77 HBmL. IV. B. 625/b. 1911. évi jkv.

78 HBmL. IV. B. 912/b. 83. köt. 1912. 62., 127., 690., 1207. és 1354. sz.

79 HBmL. IV. B. 912/b. 84. köt. 1913. 37. sz. Bemutatom az iskola és az egyház pecsétlenyomatait: A FÖLDESI IZR. NYILVÁNOS ISKOLA PECSÉTJE. 1890 (körbélyegző, az évszám középen). Földesi aut. orth. izr. hitközség. PECSÉTJE. (körbélyegző, a PECSÉTJE szó középen)

80 HBmL. IV. B. 912/b. 5. csomó III. 201.

81 Ld: 71. jegyzet

82 HBmL. IV. B. 912/b. 6. csomó III. 71.

83 HBmL. IV. B. 912/b. 90. köt. 1919. 184. sz. és 92. köt. 1921. 721. és 1008. sz. Ld még: 32. jegyzet

84 Ld: 71. jegyzet

85 HBmL. IV. B. 912/b. 91. köt. 1503. sz., 93. köt., 1922. 410. sz. és 3383. sz., 94. köt. 577. sz.

86 HBmL. IV. B. 912/b. 11. csomó. 2733/922.

87 Ld: 71. jegyzet és HBmlt. IV. B. 912/b. 11. csomó III. 1543/925.

88 HBmL. IV. B. 912/b. 11. csomó III. 515/1925. és Szoboszlay i. m. 80. p.

89 HBmL. IV. B. 912/b. 12. csomó III. 438/926. a tanfelügyelőség iratai közt nem található.

90 HBmL. IV. B. 912/b. 17. csomó III. 954/932.

91 Karacs Zsigmond (1997): Karácsony Sándor és a zsidóság a szülőfalu hagyományainak vonzásában. Előadás a Politikatudományi Intézetben szervezett Szárszó-konferencián, 1993. I. 9. A népi mozgalom és a magyar társadalom. Tudományos tanácskozás a szárszói találkozó 50. évfordulója alkalmából. Szerk: Sipos Levente, Tóth Pál Péter. Budapest. 244–251. p.

92 Lengyel Mihály és Péter Imre (1984): Földes félévszázados sporttörténete, 1934–1984. (h. n.).

93 Komlósi Sándor hozzászólása a 6. jegyzetben említett tanácskozáson.

94 Földesi állami anyakönyvek adatai alapján.

95 Kuti József önéletrajza. Debrecen, 1984. XII. 24. Készült a szerző felkérésére.

96 Kuti József által kitöltött 1893. és 1930. évi kérdőívek.

97 Karacs Lajos Bibliája.

98 A Debreceni Csendőrkerület 1944. deportálás előtti összeírásai a Tiszántúli Izraelita Községkerület irattárában. Ebből megjelent: nevek. A Hajdú megyéből kiűzött zsidók nevei. (Szerk: Gavriel Bar-Shaked) New York, 1993.