Halomsorjan.hu

 

Hajdú-Bihari Napló 1978. XII. 19. 35. évf. 298. szám

 

Karacs Zsigmond

Jókai-regényalakok nyomában Földesen

 

Eddigi kutatásaim eredményeként olyan feltételezésre jutottam, hogy Jókai járt Föl­desen. Ezt igazolta a Hajdú-bihari Napló 1975. március 9-i számában dr. Boross Zol­tán cikke is. A földesi Török család XVII­–XVIII. századi iratai közt található az alábbi oklevél, amelyről az 1969 és 1972 között Föl­desen sokszorosított Kulturális Híradóban a 3-ik évf. 3. számában egy rövid ismertetést közöltem, úgy gondolom, hogy az irodalom­történészek körében is érdeklődést kelthet, ezért teljes szövegét ismertetem.

„Nos Micháel Apafi Dei gratia Princeps Transilvaniae partium Regni Hungariae Do­minus et Siculorum Comes Damus pro me­moria per praesentes. Hogy az fellyeb el mult esztendükben Debreczeni Városukban lakozo Szenási Mátyás nevü hivünk éretlen elmejü Márton (lehúzva, felette Ferencz) ne­vü fiat az Váradi Törökök hitegettvén el, s bizonyos ideig közöttük is lakván Török val­lásra is állot volt ugyan az ő Törökök igen­lesikból, melly emlitett Szenási Mátyás hi­vünk Márton (lehúzva, felette Ferencz) nevü fia nevekedvén, mind Testében s mind elme­jében abbeli cselekedetit meg szánván, bán­ván, akarva Keresztyeni Vallásunkra rede­álni, s Birodalmunkban viszsza jöni. Vevü magának Kegyelmes Assecurantionkat hogy abbeli goromba eselekedetiert senkitől bán­tása nem lészen: Parancsolván Kegyelmessen es igen serio Birodalmunkbeli minden rend­beli hiveinknek, az mint hogy mü is ennyi­szer emlitett hivünk Márton nevü fiának ab­beli gorombaságát condonallyuk, s condonal­tuk, es hogy senkitől semmi bántása nem lé­szen arról assecuraltuk s Assecurállyuk is ez Levelünk által, ugy senki is az ő Szenási Mártonnak Birodalmunkban valo jövetelit akadályoztatni, s az ő goromba cselekedetit Szemre hánni, vagy azert sem szemellyében sem akarmi nevvel nevezhető javaiban mo­lestalni meg károsittani ne mereszellye, Tartván mindekben ez Kegyelmes Assecurationkal is Levelünkhöz kiki magát. Secus non factur. Praesentibus perlectis Exhibentis restitutis. Datum in Civitate nostre Alba Ju­lia Die Vigesima qvarta Mensis Novembris. Anno Domini Millesimo Sexcentesimo Oc­tuagesimo Secundo. Apafi”

Jókai Törökvilág Magyarországon című re­gényében szerepel egy úgynevezett Szénási magiszter. A kritikai Jókai-sorozat jegyzetei szerint költött alak. Az oklevélben szereplő Szénási vallásváltoztatásai egyeznek a re­génybelivel, aki a regényben Proteus Trans­sylvanicusként is szerepel. Jókai e regénye első kötetének forrásaként eddig csak Beth­len János: Historia rerum Transsylvanicarum cimű műve volt ismert, itt fordul elő Proteus Transsylvanicusként egy Csepregi Mihály ne­vű kalandor, az író a két alakot egybe ötvöz­te. Jelen oklevelünk ezek szerint Jókai egyik forrása. Felvetődik a kérdés, mi módon juthatott Jókai ez irathoz? Két feltételezésem van: az egyik; Jókai a 48-as szabadságharc téli hónapjaiban Debrecenben lakott, a Tö­rök családnak pedig a Piac utcán volt a há­za, így könnyen kapcsolatba kerülhettek egymással. A másik, amit eddig hihetetle­nebbnek gondoltam az, hogy Jókai Földesen látta, mégpedig 1853 előtt, ekkor utazott elő­ször Erdélybe, a Királyhágón keresztül, az út pedig Földesen vezetett keresztül. Nem lehe­tetlen, hogy ekkor is megállt ott, de regénye ekkor már megjelent.

A másik regényalak már sokkal híresebb: ez az Aranyember, helyesebben annak a mo­dellje Domokos vagy Domonkos János. Az 1930-as évek végén nagy lázban tartotta a földesi Domokosokat, ezeknek is a Bácsó ra­gadványnevű tagjait az Aranyember öröksé­ge. 1922-ben hunyt el az Aranyember szűkebb rokonságához tartozó özv. Domokos Mihályné, Tiszaroffon 380 kat. hold teher­mentes birtok maradt utána. Mivel örökösök és végrendelet nélkül halt meg, a hatóságok keresték az igazolt vér szerinti rokonokat. ami csak 1938-ban jutott a földesi Domokosok tu­domására. Lázas munkába kezdtek, előkerül­tek a padlásokról a régi nemesi bizonyságlevelek, a leszármazási iratok. A hiányzó ada­tokat a Szabolcs vármegyei levéltárból és a földesi anyakönyvekből megpróbálták pótol­ni. Az összegyűjtött adatok alapján megállapítható, hogy Domokos Ferenc fiai : János 1768-ban – ez volna az Aranyember –, Sándor 1770-ben született Földesen. Az min­denesetre tény, hogy az Aranyember valóban 1768-ban született, de az apja András, és a Bereg megyei Váriból kerültek Komáromba Sándor öccsével. Ugyanakkor élt Komárom­ban Mihály, akinek a Jánossal való rokonsá­gi fokát megállapítanom nem sikerült, az ő utóda után maradt az örökség.

Az is bizonyítottnak tűnik, hogy a komá­romi Domokosok reformátusok voltak, nem pedig görögkeletiek, Fényes Elek szerint 1839-ben Vári lakosai is reformátusok. Min­denesetre a földesiek az Aranyember örök­ségeként beszéltek a tiszaroffi birtokról. Azonban idézve az egyik levélből: ,,Azt nem tudta eddig egy Domokos sem igazolni, hogy ki volt az édesapja Domokos Mihálynak és hogy tényleg Földesről költözött-e el Komá­romba.” A háború alatt nem volt lehetőség újabb bizonyítékok beszerzésére, utána vi­szont már idejét múlta az ügy. Jókai földesi tartózkodása alatt viszont szóba kerülhetett a mindkét oldalról való ismeretség, mivel abban az időben még számon tartották a fa­luban a különféle rokoni kapcsolatokat. és ha erről még feljegyzés is született, akár Jókainál, akár Boross Zoltán családjában, az perdöntő bizonyíték lehetett volna a Domo­kos rokonok ügyében.

Végül úgy gondolom, nem lesz teljesen ér­dektelen családunk kapcsolata Jókai nejé­vel, kinek emlékét Karacs Teréz, a magyar nőnevelés egyik nagy úttörője hagyta az utókorra. 1829-ben Benke József Juci lányá­val látogatta meg Karacsék pesti házát, kik­nek bejelentette, hogy leányát német színi­iskolába adja. „Szüleim nem helyeselték” ír­ja Karacs Teréz majd így folytatja:.,Mi nő­vérek is megforgattuk szegény Jucit élcelve a leendő német színésznö felett. És ó jóízű kacagás közt megfogadta, hogy csak magyar marad örökre.” Karacsék pesti házában a re­formkorban szinte minden jelentős magyar író és művész megfordult, legtöbb gyakori vendége volt házuknak, Katona József náluk lakott és a Bánk bánt is ott írta. A szabadságharc alatt Laborfalvi Róza játszotta Gert­rudisz királynőt. Karacs Teréz 1846-tól a miskolci nőnevelő intézetet vezette, ott is többször találkozott Benkéékkel, 1854-ben Benke József örömmel kereste fel: „Kedves húgom, hallotta-e már, Jucim (Laborfalvi Róza) férjhez ment, a derék, a jeles író, Jó­kai vette el.”