Honismeret 1988. XVI. évf. 3. szám 8–12. old.
Karacs Zsigmond
Karacs Ferenc és
munkássága
Karacs Ferenc százötven éve, közvetlenül a pesti nagy árvíz után halt meg.
A maga építette ház, ahol lakott, ellenállt a zúgó árnak, csak a múlt század
végén indult rohamos városfejlődésnek esett áldozatul, 1911-ben bontották le.
Egykori helyére – a valamikor Ősz, ma Szentkirályi utca 23. számú házon –
emléktábla figyelmeztet: „Itt állott
Karacs Ferenc rézmetsző háza, ahol Katona József 1811-ben és 1813-ban lakott.”
A házigazda rézmetszetű térképei után országosan ismert, azok, akik házában
megfordultak, netán ott is laktak, a reformkori Magyarország színe-virága.
A Szabolcs (ma Hajdú-Bihar) megyei Püspökladányban született 1770. március
22-én, Fáy András emlékkönyvében lévő saját kezű bejegyzés szerint. Leánya
visszaemlékezései alapján, nemes szülőktől, atyja: Karacs János, anyja Makay
Sára. A püspökladányi anyakönyv Péter gyermekének tudja az e dátum alatt
bejegyzett fiút, az anya nevét akkor még nem jegyezték fel. Nem találjuk nyomát
bátyja, János anyakönyvi feljegyzésének sem. Az anyakönyvek ebben az időben még
sok kívánnivalót hagytak maguk után. Ott születtek-e, vagy csak ott laktak, kik
voltak a szüleik? Módszeres kutatás talán majd pontosabb információhoz juttat
bennünket. A község akkor a királyi kamara birtoka, lakói taksás viszonyban
álltak az uradalommal. A feudális kori összeírások Püspökladánvban nemes
Karacsról nem tudnak, bár a nemesség eltitkolása az uradalmakban előfordult. A
közeli Földesen viszont a nemességét mindenkor igazolni tudó, jómódú Karacs
família élt. Karacs Ferenc és családja későbbi fennmaradt levelezése (az
Akadémia Kézirattárában), továbbá korabeli, nyomtatott könyveik a nemességet
látszanak erősíteni. A család két változatban is meglévő rézmetszetű címerképe
akár Karacs Ferenc kezétől is származhatott.
A család a török uralom előtt és alatt a Nagykunságban élt. Neve is kun
eredetre utal, karacs = feketés. Kunok már a honfoglaló magyarokkal együtt is
jöttek, újabb tömegeik a tatárjárás után települtek be, kiváltságos kerületeket
alkotva. Személyükben az ország nemeseivel azonos elbírálás alá estek. Gyárfás
István A jászkunok története című munkájában felbukkan a XII. században egy
Karacs nevű szkíta-besenyő vezér. Ez azonban a névazonosságon túl, messzemenő
következtetésekre nem ad alapot. Csak annyit, hogy a magyarság még, a török
népekkel való régi együttélése során átvett szavai közé e család neve is hozzá
tartozik.
A jászkunok közvetlenül a nádor fennhatósága alatt álltak, aki egyúttal
jászkun főkapitány is, elöljáróik a különböző szintű kapitányok. (Innen eredhet
a vőfélyversek kunkapitánya.) A török defterekből tudjuk lokalizálni a család
első ismert lakóhelyét, 1572-ből Ecseget a Nagykunság szélén. Az 1590-es évek
török dúlásai futásra kényszerítették a kunokat. A Nagysárrét mocsarai között
találtak menedéket. Bocskai Szoboszlóra telepített lovaskatonái főképp kunok
voltak, Karacs is akadt köztük, utódai hajdúnemességgel éltek. A Sárréten a
bujdosók közül 1609-ben a Kisrábén élő Karacs Péter kap címereslevelet Báthory
Gábortól. Róla, már Karcagra visszatérve, érdekes történetet találunk Györffy
István Nagykunsági krónikájában. 1649-ben a nagykunok nevében indul Pozsonyba,
a országgyűlésen levő nádorhoz Karacs Jakab két társával. Az egyre inkább
divatba jövő címereslevelekből – a nádor jóvoltából – ő is kap egyet III.
Ferdinándtól 1654-ben, népes családját is felsorolva benne, bár a török uralom
alatt gyakorlati jelentősége nem sok lehetett. A vendégként Nógrádban működő
Heves megye közgyűlésén, Füleken, a következő évben szabályosan kihirdették. Az
1675-ös Heves megyei összeírás három nemes családot talál Karcagon. Talán ezért
is lett 1679-ben comes, nagykunkerületi kapitány Karacs Gábor.
A századvégi felszabadító háborúkban ismét a futás a nagykunok sorsa.
Karacs Ferenc Nádudvarról költözik vissza Karcagra a századfordulón, hogy egy
újabb évtizedes menekülés után 1712-ben Hajdúnánásról kerüljön ismét vissza.
Györffynél olvashatjuk, hogy nemes Karacs Ferenc főbíróságában épült újjá a
karcagi templom. A család karcagi ágát ezután már csak a redemptio utáni
bácskai kiköltözés érintette. Három testvér: Karacs Pál, István és Mihály
1692-től Földesen élt. Karacs Pál Földes kuriális nemes helységbeli
hadnagyságához a község nemesi szabadságának megtartása és megerősítése
kötődik. Ecsedi István Karacs Ferenc térképmetsző élete és működése című
kötetében Földesről származtatja Ferenc elődeit, elmondva, hogy földesi nemesi
előnevüket Püspökladányban is megtartották. Vajon honnan vette? A földesi
Karacsok 1767-es nemesi bizonyságlevelében az előbbi három Karacs testvér
utódai között ott találjuk István fiait: Istvánt és Pétert, a leszármazottaik
már nem éltek Földesen. Ők költöztek volna Ladányba?
A XVIII. század nyolcvanas éveiben a két ladányi Karacs fiú a debreceni
kollégium diákja. Az alsó osztályokat minden valószínűség szerint a püspökladányi
partikulában járták. Ladánynak nem volt gimnáziumi tagozata, így János
Debrecenben, Ferenc pedig a kollégiumi bejegyzés szerint Karcagon tanult,
mielőtt a kollégium akadémiai tagozatára beiratkozott volna. Erre eddig
egyetlen életrajzírója sem figyelt fel. Teréz lánya azt írja, hogy atyja 11
éves korában lett a kollégium diákja, de az 1787-es bejegyzés másról
tanúskodik. Szobatársa, Márton József egy, Csokonai Mihály három évvel
fiatalabb nála. Később Márton József adta ki Bécsben Csokonai első gyűjteményes
kötetét. A Karacs lányok többször töltöttek a bécsi egyetem magyar tanára
családjánál hosszabb időt. Majd Napóleon hadai elől menekülve Bécsből, Mártonék
hónapokig laktak Karacs Ferenc pesti házában. Leányaik fél évszázad múltán is
jó barátságban éltek. Karacs Ferenc kedvenc kollégiumi tárgyai a mértan,
földirat, természettan és a rajzolás. Kiváló tehetsége volt a nyelvekhez. A
latin az előadás nyelve, de a görög és zsidó nyelv is erőssége. Később Pesten,
egy tudós rabbi barátja gyönyörködött ékesszólásában. A kollégiumból legációra
jártak, egy alkalommal az öreg Wesselényihez kerültek Zsibóra.
Már debreceni tanuló korában rajzolt térképeket, és a rézbe vésést is ott
kezdte meg. A főiskola végeztével három évig Margitán lett akadémikus rektor.
1793-től Pesten folytat mérnöki tanulmányokat, az egyetemen Dugonics is tanár,
akinek majd a könyveit rézmetszetű ábráival illusztrálja. Karacs ekkor a
józsefvárosi Ötpacsirta (ma Puskin) utcai Zofal-házban lakott, 45 év múlva,
mikor meghalt, az öreg Zofalné kérte, hogy ő öltöztethesse fel a jó Karacs
urat. Mint rézmetsző művész már első pesti évében ismertté vált. Hogy
tökéletesítse művészetét, Bécsbe ment tanulni, ahonnan az orosz cári udvarba és
Münchenbe is hívták. Ő Kazinczy biztatása ellenére – a művész nem egy hazáé,
hanem a világé – visszatért Pestre, kijelentve: ha minden magyar művész
külföldön virágoztatja tehetségét, akkor a magyar művészet sohasem virul fel,
akkor a művész saját sorsán segít, s nem mozdítja elő nemzete csinosodását.
1796-ban számos követnek és főúrnak bemutatják a reményteljes ifjút.
Református létére a katolikus főpapság karolja fel, rábízva a püspöki megyék
térképeinek rézbe vésését. Felkérték a Lipszky-féle mappa munkálataihoz is.
Egyik korai munkája Vályi András Magyar Országnak leírása mellékleteként rézbe
metszett Magyarország-térképe. A Pesten lakó főurak, Teleki László, Vay Miklós
pártfogói voltak, Széchényi Ferenc asztalvendégei közé fogadta. Új lakhelyre
költözött a belvárosi Újvilág, (ma Semmelweis) utcába. 1802-ben feleségül vette
a Rákospalotán született Takács Évát, kit a dabasi Halász családnál ismert meg.
Takács Ádám egyházi irodalom terén is kitűnő lelkész árvája méltó társa lett
Karacs Ferencnek. Őt tartják az első magyar újságírónőnek. 1822-ben a
Tudománvos Gyűjteményben való fellépte évekig tartó vihart kavart. Némelyik
sértett férfiú nem átallotta megkérdőjelezni a nők íráshoz való jogát.
Széchenyi István a Hitel aláírt példányával tüntette ki.
1803-ban nagyobb szállást vettek ki az Üllői úti, Három Versenyfutóhoz
címzett házban. Ennek a helyére épült később a Köztelek. Itt Karacsnál gyakorta
összegyűltek azok – Dugonics, Fejér Györgv, Virág Benedek, Kultsár –, kik
Bécsnek a magyar művelődésben való gátló szerepe miatt zúgolódtak, és
reménykedve várták a magyar irodalom és művészet hajnalodását. 1807-ben ismét
legénykori szállásán, az Ötpacsirta utcában bérelt lakást, de elhatározta, hogy
saját házat fog építeni. Kultsár István barátjával 1806-ban egy fazsindelyű,
csúcsos fedéllel ellátott egyemeletes házat építtetett, egy ma inkább
műteremnek nevezett munkaszobával. A ház 1847-ig volt a Karacsoké. Kultsár
eladva telkét, rézsút vett egy másikat, rá kerti házat építtetett, ahol az
irodalom barátai összejöhettek. A különböző rendű és rangú vendegek mind
megjelentek csapatostól a Karacs házban. Virág Benedek szavai után hamarosan
Karacs-Tusculánumnak nevezték mások is az otthonukat. Az itt összegyűlt
társaság megbeszélte a Tudományos Gyűjtemény alapítását, majd az Auróra
születését.
Gyermekei az 1796-ban alakult pesti református egyház iskolájába jártak,
magyarul még csak ott lehetett beszélni. Felsőbb tanuló csak katolikus
intézménybe járhatott, és még házitanítónak sem fogadhattak protestánst, csak
1830 után. A Kálvin téri templomot is József nádor református feleségének
köszönhették, Hermine főhercegnő tette le 1816-ban a templom alapkövét. A pesti
Jótékony Nőegylet elnöke 1817-ben a családdal barátságos viszonyban lévő Teleki
Lászlóné lett, de német nyelvű ügyvezetése miatt Karacsné az ismételt hívások
ellenére távol tartotta magát. A Pestre kerülő tanulni vágyó ifjak rendre
felkeresték a családot. Támogatást reméltek és kaptak. Náluk lakott Beregszászi
Nagy Pál, ki a rézmetszést is elsajátította. A katolikus Katona Józsefet
tiltották a protestánsoknál való lakástól, titkos szerelme, Széppataki Róza
gyakori vendégeskedése miatt mégis odaköltözött. Lakott még ott Kisfaludy
Károly és Kerekes Ferenc debreceni kollégiumi tanár. A leggyakoribb látogatóik
között volt: Pethe Ferenc, Virág Benedek, Kultsár István, Somogyi Sándor (a
szegedi könyvtáralapító apja), Döbrentei Gábor, Angyalfy Mátyás, Horvát István,
Fáy András, Szentgyörgyi János (akinek a kezevonásai őrizték meg Karacs és neje
arcvonásait), Ferenczy István, Domby Márton (Csokonai életrajzírója).
Viszontlátogatásokra együtt jár a nejével, sőt többeknél a gyerekeit is
szívesen látták. A nem állandó pesti lakosok közül is sűrűn felkeresték: a két
Kisfaludy, Kazinczy, Vörösmarty, Kölcsey – kinek első arcképe is a Karacs
házban készült –, Garay János, Vajda Péter. A ház barátja volt Kovács Pál győri
orvos és író, színdarabot írt Karacsné névnapjára, amit a család barátai és
tagjai 1828-ban előadtak a ház asszonyának. Karacs a szerzőnek meglepetésül a
két kis színdarabot ki is nyomatta. Buzgó pártolója volt a szépművészetnek és
az irodalomnak, gazdag könyvtárában a megjelent magyar nyelvű munkák
feltalálhatók voltak. A földszinti könyvtárszobát – utcára nyíló ablakain
belépve – néha még a család távollétében is használták ifjú barátaik. A hazai
ipar felvirágoztatásának híveként gácsi, puchói posztót, sasvári kartont és
felsőmagyarországi gyolcsot használt a család, iskolás gyermekeik hazai festésű
kék gyolcsban jártak. Állandó céltáblájául a későbbi védegyleti mozgalmat
kiváltó, külföldi árucikkeket majmolóknak, bálványozóknak.
Karacsék jól ismerték a Pesten játszó magyar színészeket. A pesti német
színház építésekor sokan hitték, hogy az a magyar szinészet pártfogását fogja
elősegíteni, Karacs is metszett egy táblát a zárókövébe: A művelődés
előmozdítására ... Színészeink azonban csak nagy ritkán és alig megtűrt
vendégek lehettek ott. Magyar színészekkel sokszor találkozhattunk a Karacs
háznál: Murányi Zsigmond, Lefevre Teréz, Kántorné, Déryné, Udvarhelyi, Benke
József. Karacs szoros barátságban állt Kultsár Istvánnal, aki legaktívabb
ösztönzője volt a magyar színészet létrejöttének, Kultsár mint lapszerkesztő a
Hazai és Külföldi Tudósításokban mellékletként rendszeresen közölte Karacsnak
az eseményekhez kapcsolódó térképeit és ő adta ki Karacs Európa atlaszát is.
Kultsár magyar ruhában járt, magyar színészetet, magyar zenét, magyar táncot,
magyar nyelvet törekedett Pest német városában megvalósítani, sőt az általa
kiadott térképeken is mindent magyarosítani akart. Mont Blancot Fehér hegynek,
Schwarzwaldot Fekete erdőnek akarta metszetni. A vele vitázó Karacsnak azt
mondta: nem így teszi-e velünk szemben a külföldi? Rosszul teszi, mi ne
kövessük a hibát – kapta rá a választ. Az 1809-ben Pesten működő magyar
társulatnak Kulcsár volt az intendánsa. A színészek szögletes mozdulatainak
feloldására Karacsné tanácsára tánctanárt fogadott, akit azonban Kulcsárnak
kellett megtanítani a magyar táncra. Amit viszont pesti bálokon csak 1829-ben
táncoltak először, az egyik táncosné Karacs Róza volt.
Karacsék és a színészek közötti jó viszony még 1807-ben kezdődött, az
akkori színtársulatból Murányiék is az Ötpacsirta utcai házban laktak. A család
szorgalmas színházlátogató volt, a színészek legtöbbjével életük végéig jó
kapcsolatban maradtak. A színházhoz való vonzódás (és Déryné) húzta Katona Józsefet
is a Karacs házba, ahol a Bánk bán némely részeit írta. 1848-ban a pesti
előadás után sokan jöttek megnézni azt a festetlen fenyőfa asztalkát, ahol a
Bánk bán született. Katona a Jeruzsálem pusztulása kéziratát Karacsnénak
ajándékozta. Alkalmakként fellépett a színpadon is. A hír az apjáig eljutott,
aki 1812-ben feljött Kecskemétről és betoppant Karacsékhoz. „Illendő köszönés
után elég nyersen kérdé: – Lakik itt egy Katona Józsi nevű korhely? Anyám
sejtve kivel van dolga, azt felelé: – Katona József, egy becsületes ifjú igen
itt lakik. – Én vagyok az atyja, mint hallom beállt komédiásnak. – Játszik
néha, de nem színész. Ő szorgalmasan tanul.” Ezután sikerült rábeszélni, hogy
az esti előadáson nézze meg a fiát. Kotzebue: A szerelem gyermekét adták. „Az
öreg Katona elérzékenyülve fordult a mellette ülő anyámhoz. – Hol tanulta ez a
fiú ezt? bizony magamat is megríkat. – Ugye nem komédiás? – Látom, hogy nem az,
de azért csak jöjjön ő haza! És indult, hogy azonnal megy fel a színpadra.”
Előadás után a színészek meghívták a közeli Aranykéz vendéglőbe fiával együtt,
akit aztán jól lehordott és értésére adta, a színészkedés helyett lásson a
kenyeret adó tudományokhoz. (Karacs Teréz visszaemlékezéseiből.)
1815-ben az Aranykézben búsultak a széledőben levő színészek. Karacs
Ferenc odalépett Udvarhelyi Miklóshoz. „– Mit busul barátom? – Nem segíthet
rajtam. – Hátha. – Összevergődtünk néhányan, ha csak Kecskemétig el tudnánk
jutni, ... de sehol sem tudok utiköltséget teremteni. – Csak ez a baj? ha
segíthet ez valamit, fogadja barátom - kinálta meg 60 forinttal. – Nem tréfál?
– Senki bajábol nem szoktam tréfát űzni!” Ezt a történetet jóval Karacs halála
után, 1860-ban mesélte el Udvarhelyi Egressy Gábornak.
1833-ban, amikor Budán a magyar színészet állandósulni igyekezett, ismét a
Karacs ház két barátja, Döbrentei Gábor és Fáy András neveztetett ki
Igazgatóul. Benke József is igyekezett Juci lányát felhozni. De a színészek
ismét vidékre szorultak. A csalódott Benke, útközben a Karacs házban
megszállva, Bécsbe indult a lányával, hogy ott német színésznőt faragjanak
belőle. A Karacs lányok azonban megfogadtatták vele, hogy soha más, mint magyar
színésznő nem lesz, s lett belőle Laborfalvi Róza.
A szabadságharc utáni üldöztetéseket kerülve, Karacs egyik veje, Nagy
Gábor is színész lett Takács Ádám néven, utána a lánya Takács Emesként. Az
1880-as évek közepétől pedig Karacs Imre operaénekesként az Erkel által
megzenésített Bánk bán főszerepét alakította, 1907-ben Amerikába kikerülve több
alkalommal igazgatta a New York-i magyar színtársulatot.
Kevés szó esett még Karacs Ferenc rézmetsző munkásságáról. A régi
századfordulón még alig van megélhetést nyújtó lehetősége annak, aki réz- és
térképmetszésből akar Pesten megélni. Márpedig Karacsnak ez volt a szándéka,
házastársul is vagyontalan leányt keresett. A nemzeti ébredés kezdete neki is
megnyitotta a munkálkodás alkalmait. Görög Demeter 1804-től már Karacsnak is ad
megbízásokat a Magyar Hírmondóhoz mellékelt megyetérképek elkészítéséhez. A
püspöki megyék térképeinek pontossága jó ajánlólevél volt további megbízások
elnyerésére. Pest akkor kifejezetten német város, 1817-ben hatvanezer lakosából
még az ezret sem éri el a magyarok száma. Van mit tenni a magyarosodásért, a
magyar művészet és nemzete csinosodásán. A század elején Lipszky János: Mappa
Generalis Hungariae művén dolgozik. Talán e munkának a bizonysága is
hozzájárul, hogy igen hamar jó híre lesz. „Karacs ... a Mappák metszésére
nézve, ... gyönyörű munkái az ahhoz értő mesterek ítélettétele szerént is, az
Anglus Mappákkal vetekednek” - írja a Magyar Kurír 1801-ben. Nem csoda, hogy a
rézmetszetek alacsony ára ellenére házat építhetett és Szadán szőlőt vehetett
egy évtizedes munkája után. Megbecsülését háza vendégeinek díszes sora mutatja,
kiknek nevét maradéktalanul fentebb nem soroltam el és arra itt sem
vállalkozhatok. Karacs önmagát is állandóan műveli, kedvencei Róma és Göröghon
nagyjai. Repertoárjában is megtalálhatjuk az ókori világot bemutató térképeket.
Kis műhelyében, ahol két réznyomót is találunk, egy Engelsmann nevű német segéd
mellett családja is besegít. A szokástól eltérően a térképek feliratait is maga
metszi. Sokszor látják reggeltől estig a réztáblái fölé hajolva dolgozni.
Láttuk az arra érdemeseknek kijáró pártfogói tevékenységét, nála tanulta a
rézmetszést a somogyi Vörös László. Még csak Fényes Eleket említem meg, akit
apja általi kitagadása miatt nyomorban látott dolgozni. Hogy népes családjával
éhen ne vesszen, Karacs közbenjárása segített Trattner-Károlyinál is, mivel
munkája révén a kiadóknál és a nyomdáknál is baráti kapcsolatot tartott fenn.
Reménytelen vállalkozás sokoldalú tevékenységét részletesen bemutatni,
néhány tárgykörről azonban feltétlenül illik szólni. A mai szemmel is
legfontosabb és a beavatottak között ismertebb a térképkészítő munkássága. A
korában legelterjedtebb a Hármas Kis Tükörhöz metszett Magyarország vármegyéit
és Erdélyt bemutató két térkép (az 1826., 1844., 1849. és 1850. évi kiadások
szignáltak) Ecsedi szerint 1800-tól mind az ő keze munkája. Budai Ézsaiás:
Oskolai magyar új átlásában öt ókori térképlapja található. Főműve az Európa
Átlása, melyen csaknem két évtizedig dolgozott. Hazánkat többször rézbe
metszette, így 1838-ban a Magyar Tudós Társaság kiadásában: Magyar és
Erdélyország földképe. A megyéket az 1802-ben elkészült Varasd megye
bemutatásával kezdi. Európa szinte minden államát rézbe metszi, de „A Föld két
félgolyóbisa képe” is a közönség elé kerül.
Karacsnak rendkívüli tehetsége volt az írásmetszéshez. A térképek
feliratain kívül megmutatkozott a régi oklevelek hasonmás kiadásában.
Különlegesség a Miatyánk 1 cm átmérőjű körbe való metszése. Az ő ügyes kezére
bízta Horvát István a Tudományos Gyűjteményben megjelenő régi magyar
nyelvemlékek bemutatását, köztük a Halotti levél másolatát, a székely
rovásírást. A Magyar Tudós Társaság tagsági jegyeit, ugyancsak az évkönyvek
címlapjait, bennük az oklevelek tucatjait. Sok más címlap között testvére
Karacs János, Virág Benedek, majd a későbbi Auróra kötetei fűződnek a nevéhez.
A térképek egy részénél illusztrációkkal is találkozunk. Megrendelői ezt
az oldalát is igyekeztek kihasználni. Tájképek, arcképek, címerrajzok
gazdagítják Karacs vésője által a korabeli műveket. Horácius, Szent István,
Szent László, Kálmán király portréival szolgálja az ismeretterjesztést.
Különböző mértani ábrák, gazdasági eszközök mellett a Kálvin téri református
templom alaprajza és homlokzati képe is az ő munkája. Ez utóbbi az ország
minden református gyülekezetéhez, sőt családjához eljuthatott, mivel ezzel
jutalmazták a templom építéséhez való hozzájárulást.
Az 1838-as pesti árvíz idején
Wesselényi kérésére sem hagyta ott szeretett réztábláit, mintha érezte volna,
hogy az utókor el akarja orozni hosszú évtizedek küzdelmes munkáját. 1838.
április 14-én halt meg, a vízártól romba dőlt utcákon a Karacs ház környékét
alig lehetett megközelíteni, egyszerű koporsóját mégis hatalmas tömeg kísérte a
régi ferencvárosi temetőbe.
Halála után Európa Atlaszát Hunfalvy János neve alatt adta ki Heckenast,
majd Franklin; de még az elorzást is felületesen követték el, mert a
leköszörülés ellenére több táblán rajta maradt Karacs neve.
Ma már hozzáférhetetlen életrajzát 1912-ben írta meg Ecsedi István
teljesen Karacs Teréz kéziratait követve. Néhány éve pedig a nyíregyházi Levéltárban
dolgozó László Géza állította össze kiegészítésre alig szoruló bibliográfiáját.
Szülőhelyén középfokú iskola és a rá vonatkozó dokumentumokkal bőségesen
rendelkező múzeum őrzi a nevét.