Karacs Zsigmond - Karácsony Sándor és Csökmő

Honismeret 1993. XXI. évf. 2. szám 34–40. old.

Karacs Zsigmond

Karácsony Sándor és Csökmő

Az Exodus Kiadó 1941 október elsején megjelentetett egy verseskönyvet, Felkavart régi avar címmel, írója Csökmei Sándor, bevezető sorokkal pedig Karácsony Sándor látta el. Előzőleg, hogy kapósabb legyen több más könyvvel együtt, a kiadó szórólapon reklámozta. „Néhány csudálatosan szép vers. Egy gazdag élet és egy sokrétű lélek megnyilatkozása, a klasszikus magyar éneklésmód drága formáiban. Nagy meglepetés lesz ez a könyv sokaknak, hiszen arra reménység, hogy a magyar szépségeknek még mindig nem szakadt végük, hanem folytatásuk következik. Versszerető embereknek ritka gyönyörűség, költőknek mérték és útmutatás.”1

1941-ben, amikor a háborús verseket tartalmazó Csökmei Sándor-féle kötet megjelent, a katonák újból a frontokon véreztek. A felsőség egy ilyen kötettől természetesen a harci kedv növelését várta el. Karácsony Sándor már a háború után 1947-ben megjelent A magyar béke című kötetében a versfüzet születése körüli problémákat is elmondja.

„A Csökmei-versgyűjtemény háborús időkben jelent meg, háborúról szólott, több darabját nem engedélyezte a cenzúra. Egyiket központi jelentőségénél fogva a szerző kérésemre kicsit átalakította, mert nélküle csonka, sőt érthetetlen lett volna az egész kötet.

Utólag is azt kell mondanom, a maga szempontjából éles ösztönnel cselekedett így az ellenőrzés, csakugyan egy világ feküdt Közte és a vers eredeti szövegének hangulata közt. Az a vers az öreg bakákról szólt és nagyon világosan mutatta a háború kitörését az egyén szempontjából. Így mondta el a békességes kollektívum egyes embereinek lelki változását egészen az ölési kedvig.”2

Az első két versszak változatlanul maradt, a többi ötöt át kellett írni, a hivatalosan elvárt harci szellem hiánya miatt. A többiben két azonosság maradt. Az egyik: a hatodik versszak harmadik és negyedik sora, e két sor a jóváhagyott változatban a negyedik versszakban található. A másik azonosság a hetedik versszak két utolsó sorában, illetve a változat ötödik versszakának utolsó sorában, a harmadik és negyedik sort felcserélve lelhető fel. Nem tisztem e fűzfaverseket elemezni, itt a két változat magában hordja tanulságait. Először ismerkedjünk meg a verssel eredeti fogalmazásban.

AZ ÖREG BAKÁK
1.	Hát az úgy vót, tudja kentek,	2.	Vagy nem akar, vagy tán nem mer,
	Mink hevertünk, űk pihentek,		Mezei nyúl ott az ember,
	Lekonyult a Göncöl rúdja,		Nem igen száll álom rája,
	Nem aludtunk, Isten tudja.		Nem ragad a szempillája.

3.	Pipaszónál meg-megkérdik:	4.	Én se tudom mér, meg ű sem...
	Melyikőtök vétett nékik ?		De hisz akkor minek üssem ?
	Hát a légynek, talán vétünk?		Odamék, vagy idejönne,
	De hisz ő sem vétett nékünk.		Nem tudom én, hogy ütöm le...

5.	Rí az öreganyja, szánja,	6.	Karacsék már ott hurráznak,
	Tán fia van, tán kisjánya,		Pimriék a dombra másznak,
	Felesége visszavárja,		Majd egyszer a sor mán rajtunk,
	Bánja is azt a császárja!		Mán kiugrunk, mán lohajtunk,

7.	Pál maradt először ott el,
	Azut Jóska nász bukott fel...
	Verekedő kedvem támad.
	Megszorítom a puskámat.

És most nézzük az átköltött változatot, az első két versszak nélkül:

3.	Nem rég ettünk húst, meg rípát,	4.	Itt hurráztak, ott hurráztak,
	Elszíttunk rá egy-két pipát,		A komák mind előmásztak,
	Szó nem igen esett köztünk...		Majd egyszer a sor mán rajtunk,
	Hajnal előtt megütköztünk.		Mán kiugrunk, mán lohajtunk.

5.	Mán ott termünk, üknálloknál,	6.	Fizettem én, akkor sokér,
	Az ük svarmléniájoknál,		Az ottvaló pajtásokér,
	Megszorítom a puskámat,		Az ittvaló szántásokér,
	Verekedő kedvem támad.		Magamat ért bántásokér.

7.	Mire mindent megfizettem,
	Alig lettek egyen-ketten,
	Meghóttak vagy hátrábbmentek...
	Hát így vót a, tudja kentek:3

Nyílt titok, hogy Karácsony Sándor e kötetnyi vers szerzőjeként a Csökmei név alá rejtezett. Erről így emlékezik:

„1941-ben kiadták Csökmei Sándor verseit, mint a tizennégyes világháború érdekes dokumentumait. A versesfüzethez én írtam előszót, tudta a kiadó, hogy a hirtelen és végképp elnémult poétához körülbelül olyan szoros rokoni és baráti kapcsok fűznek, mint fűzték annakidején Kosztolányit Esti Kornélhoz. Együtt gyerekeskedtünk, együtt diákoskodtunk, együtt katonáskodtunk, minden titkunkat megosztottuk egymással. Nem lehetett lelkének olyan apró rezdülése, amit ne ismertem volna.”4

Keressük most, ne az okot, hanem csak a miértet e névválasztásban. Lapozzuk fel A magyar világnézetet, azt a kötetet, melyet szülőfalujának, Földesnek ajánl, hogyan vall benne erről ő maga.

„Magyar vagyok. Karácsony Zsigmond fia, az Lajosé, az Bálinté, az Miklósé, az Mátéé, az Péteré, az Istváné, aki fejedelmi donációt nyert Szentpéterszeg birtokra, miután már előbb címeres nemeslevelet kapott csökmői előnévvel. Ezt azóta tudom, mióta az írásokat őrzöm, mint családunkban legidősebb férfiú. A többi ősöm is mind református, nemes, magyar vér. Ezt is azóta és addig tudom, amióta és ameddig az érvényes törvények tudakolták felőlem és tőlem.”5

A család címerének két leírás alapján készült változatát ismerjük.6 A legendák szerint Karácsony Györgytől, a fekete embertől származnak (ki sem magyar, sem református nem volt), akit Balaszentmiklós sikertelen ostroma után Debrecen városa 1570-ben kivégeztetett, fiait pedig befogadta. Herpay Gábor szerint a család eredetileg Debrecenben lakott.7Az 1599-es összeíráskor tényleg találunk Debrecenben Karácsony nevűeket: Demetert, Gergelyt és Jánost, 1601-ben már csak az utóbbi kettőt,8 hogy ez a Gergely azonos-e a Bocskai által megnemesített hajdúvitézzel, nem valószínű.

Biztosat csak 1606-tól Bocskai címeres nemeslevél adományozásától tudunk, azaz a leszármazás vonalát is egyelőre csak addig a Mátéig követhetjük hitelesen, akinek az özvegye 1767-ben házasságkötéssel került Földesre Gergely és Miklós fiával.9 További kutatásra van szükség a megelőző másfél százados időben a leszármazók helyének megfelelő betöltésére, s ott a Karácsony Sándor által említett Péter és István elhelyezésére.

A rendelkezésünkre álló adatok szerint 1606. november 14-én Kassán állította ki Bocskai kancelláriája a magyar nyelvű oklevelet, melyben olvashatjuk hogy: „Az mi zerelmes hívünk Nemes Czeknői Karaczon Gergel egiebkoris mindenkor, kivalkeppen penigh ezekben az mi hazánknak Közönséges megh maradasaert es zabadsagaert indittatot hadainkban, az ő jeles es hüseges zolgálatinak alhatatos neveivel, amire igiekezet minekünk kedvünkben és zerelmünkben lenni... Annak okaert ugian ezen Karaczon Gergelt és ő általa az ő vér zerint való attiafiait Karáczon Andrást és Karáczon Istvánt, azt vegeztük, hogy az mi kegielmünkból es hatalmunknak telliessegeből az köz és nemtelen állapotból és sorból az melyben zülettenek és ez ideigh voltanak, ki vegiük és hogy az Magyar orzághi és Erdeli Nemesek giülekezeti és zama közzé zamlalliuk.”10

Azt bizton állíthatjuk, hogy mielőtt Karácsony Gergely Bocskai hadaihoz csatlakozott volna, Csökmőn lakott. A korabeli gyakorlatnak megfelelően a csökmői előnév ezt bizonyítja.11 Az armalist Bihar vármegye nemesi közgyűlése 1607-ben annak a rendje és módja szerint kihirdette, ha semmiféle ellentmondás nem érkezett, akkor az adomány érvényessé vált és az oklevélre rávezették a kihirdetési záradékot.12 A család neve szinte utalás arra, hogy az Árpád-korban, amikor keresztnévként használták, e vidéken a görög egyházi rítus szemben állt és elsőbbséget élvezett a rómaival. A török korban Földes környékén elpusztult falvak nevei: Szentmiklós, Szentkozmadomján szintén az egykori görög-bizánci befolyást idézik. A bizánci térítés bolgárszláv emlékeiből került az egyházi nyelvünkbe a karácsony szó és fogalom. A személynév előzménye a magyarrá lett Karácson(y) ünnepnév.

„Karasun cum filio suo Chuswet = Karácsony fiával, Húsvéttal.” (1211-ből) Talán olyan emberek viselték a Karácson nevet, akik karácsonykor születtek, írja Kiss Lajos. A hazai családnevek kialakulásának idején – ami körülbelül a XIV. századtól a XVI. századig tartó folyamat volt – , a magyar névadási szokásoknak megfelelően vált apai keresztnévből családnévvé.13 A régibb iratokban gyakran Karácson alakban fordult elő a család neve, a földesi ág 1912-ben vallás- és közoktatásügyi miniszteri intézvénnyel Karácsony alakban ismertette el a nevét.14

Karaczion Gergely esküdt emberként szerepel a Bethlen Gábortól kapott, 1616. december 16-án kelt, gáborjáni nemes hajdúvitézek adománylevelében.15 1618. május 25-én szintén Bethlen Gábortól a család külön adománylevelet kapott gáborjáni és szentpéterszegi birtokára. Úgy tűnik, az előbbi Gergelyé és Andrásé, az utóbbi Istváné lehetett és mindnyájan Gáborjánban laktak, hiszen akkor Szentpéterszeg pusztán állott a gáborjáni hajdúk birtokában.16 A század végén a Karácsony família már Berettyóújfaluban élt. 1688-ban az ott lakó Gergelyt tanúként látjuk, Földesnek a derecskeiekkel a Kék-Kálló vizének feltartóztatása miatti perében.17 1692-ben hajdúként írták össze Berettyóújfaluban Karacson Gergelyt két fiával és három leányával.18 A bihari hajdútelepeket 1702-ben adományba kapják az Esterházyak, bár realizálni csak a Rákóczi-szabadságharc után tudják a birtokbavételt, de ezáltal már a régibb birtokjogok még ha tulajdonosaik igazolni is tudták őket, a Neoaqvistica Comissio mesterkedései miatt elvesztették erejüket. Papírronggyá váltak a Karácsony família adománylevelei is.19 1708-ban a Földessel való jószomszédság megtartásáért Derecskey Ferenc újfalui hadnagy (itt még a hajdú közigazgatás vezetője, a bírónak megfelelő tisztség) mellett Karácsony Gergely is hitet tesz.20 Az uralkodó és a földesurak érdekében állott az adófizetők számának a növelése, ezért nem ismerték el a hajdúkiváltságokat. A nemesek egyénenkénti, a Helytartótanács vezetésével országosan folyó vizsgálata is ezt a célt szolgálta. Az Újfalut is magában foglaló derecskei uradalomnak nevezett Esterházy-birtokon az utasítás ellenére, de a gyakorlatnak megfelelően, a vizsgálatok befejezése előtt, így 1728-ban mindenkit az adózók közé írtak be, így látjuk a szabad menetelű jobbágyok közt Karácson Istvánt és Mátét. 1731-ben azonban Bihar vármegye előtt már minden kétséget kizáróan igazolták nemességüket, ezáltal legalább személyi szabadságukat visszanyerve. Meglehet, az 1692-ben szereplő két fiú az igazoló István és Máté, mint István utódai, akiknek nagyapja István fia Péter; apjukat így Gergellyel azonosíthatjuk, ki ismeretlen nevűként N betűvel jelöltetett a Herpay által összeállított családfán.22 Az 1606-ban élt Gergely és András utódairól 1731-ben már nem tudunk, míg a szintén István ágából való másik István ekkor Biharpüspökiben lakott. Az 1754–1755-ös országos nemesi összeíráskor a Bihar megyei nemesség sorában találjuk Karácsonyi Mátyást (helyesen Máté) és Istvánt.23 A földesi és újfalusi ág Bihar vármegye előtt több ízben igazolta nemességét, így 1731-ben, 1757-ben, 1793-ban, 1818-ban és 1842-ben.24

Míg Karácsony Sándor írói névként, egy verseskötet erejéig a Csökmei nevet használta, az atyja, Karácsony Zsigmond – aki andaházi birtokosként nemcsak Hajdú vármegye, hanem Bihar vármegye törvényhatósági bizottságának is tagja volt – gyászjelentésén a péterszegi nemesi előnevet olvashatjuk.25 Jelenleg ismert forrásaink a Szentpéterszegen (és Gáborjánban) birtokos István Biharpüspökibe került utódait elenyészni sejtetik. Karácsony Sándor is ezt az első Istvánt tudja elődjének – A magyar világnézetben – , kinek másik ági utódai Újfaluban éltek és élnek, Földesre innen származott át a család, az ő további történetüknek az ismertetése már túl messze vezetne tárgyunktól.

A tájékozódás megkönnyítése érdekében lássunk egy a mostani ismereteink szerinti részletet a família leszármazási táblájából:26

Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy a Karácsony család kibocsátó helye Csökmő volt, nem Debrecen. Ám kapcsolatuk a bölcsőhellyel az 1606-os rangemelés után megszűnik, hiszen a nemességet nyert család tagjai Gáborjánban telepedtek le. A Partiumhoz azonban napjainkig hűek maradtak, mivel a későbbi lakhelyeik is e tájhoz számítanak. Voltak-e a famíliának más tagjai, akik még valameddig Csökmőn maradtak nem tudjuk. Előzőleg azonban, ha a legrövidebb idővel számolunk is, száz évig biztosan a faluban éltek. Egy XVI. századi összeírásban már felbukkan a Karachon név.27 Az 1571. évi török defterben a csökmeiek között ott látjuk Karácson Pétert, akiben a nemességet nyert három fiú nagyapját kereshetjük.28 Néhány év múlva, 1588-ban ismét találkozunk a Karaczon névvel a csökmeiek sorában.29

Csökmő már az Árpádok alatt templomos helyeink sorához tartozik. A váradi regestrumban 1219-ben Chytmen alakban olvasható a neve 30 1291-ben Chukmo, 1370-ben Cnukmeu, 1470-ben Cheukmew.31 A Kis-Sárrétbe ékelődve a XVI. század végéig népesebb magyar község volt. A határán átvonul az Ördögárok, egy hajdankori sáncrendszer. Csökmő és Okány között neves lápszigetek voltak, melyekre juhokat hoztak telelni. A lecsapolás előtti több ezer holdnyi nádasa alkalmas búvóhelye volt a környék lakosságának a mindenkori háborúk, a tatár- és törökdúlások idején. Első birtokosa a Smaragd nemzetség, akiknek több, környékbeli település létrehozása is köszönhető. 1398-ban az e nemzetséghez tartozó Szár László hűtlensége miatt a Maróthiak kezébe kerül a fele, s 1404-ben pedig a másik része is Vér Miklós hűtlensége miatt.32 1416-ban már a váradi káptalan is birtokol a Zoárdfiak mellett, 1451-ben a Dengelegiek,33 1470-ben egy része már a Csákyak kezén van s beolvad a körösszegi uradalmukba. Az azelőtt a körösközi ispánság, illetve Békés megye részeként említett Csökmőt ettől fogva Biharban találjuk.34 Előzőleg a felső Berettyó mellett Margitta környékén Biharban már volt egy Csökmő nevű falu, amit a tatárjárás után alapíthattak, 1347-ben Chukmo alakban találkozunk vele, ez azonban a XV. században már puszta.35

A sárréti Csökmő 1552-ben 27 és fél portával a Csákyak és a váradi káptalan tulajdona. 1555-ben a hódoltsághoz számítják, s mint ilyen, a töröknek adózik. 1560 után a reformáció térhódításával megszűnik a káptalan birtoklása. Az 1571-es defterben 39 ház és egy templom után adóznak lakosai a töröknek. 1599-ben és 1604-ben már csak a Csákyak birtokaként írták össze a pusztán álló Csökmőt.36 Szétfutott lakosai azonban újra megülik, 1671-ben református lelkésze Báthori János.37 A török uralom végén újra elpusztul, úgyhogy 1692-ben még a nevét sem vetik papírra az összeírók. Az 1715-ös összeíráskor megjegyzik, hogy új település. Csoda, hogy egyáltalán benépesült, hiszen 1693-ban és 1695-ben a tatárok, 1704-ben a kurucok ellen harcoló rácok dúlják a környéket, az 1709–1711-ig tartó időszakban pedig járvány irtja a még megmaradtakat. A török kiverése után a régi birtokosok utódai benyújtják igényeiket, azonban Csökmőt 1712-ben teljes egészében a váradi káptalan kapta meg, s a jobbágyfelszabadításig kizárólag birtokolta.38 A szabadságharc végén, 1849 július-augusztus havában 244 hadifogoly ellátásáról kellett gondoskodniok.39 Csökmő lakosai 1836-ban kezdtek szabályozási és elkülönítési pert a váradi káptalan ellen, de ez csak 1859 végén fejeződött be. „A bírósági határozat szerint a bormérés gyakorlata változatlan maradt, a szántóföldek pedig három, s a kaszálók egy fordulóban tagosítva... lesznek a földesúri birtoktól elkülönítve kiosztandók.”40 A Sárrétet 1856 és 1879 között lecsapolták, s ezzel megszűnt a lakosságnak sokszor menedéket adó régi vízivilág. A kiegyezés után Csökmő is elindulhatott a polgári felemelkedés útján. A századfordulón a községben olvasókör, polgári kör, dalkör, két temetkezési, kiházasító, önkéntes tűzoltó és kölcsönös önsegély egyesület működött.41 A század elején még egy területi fogyatkozást hozó esemény történt Csökmőn, a váradi káptalan 1911-ben a Darusziget határrészen telepítette Ujiráz községet.42

01 Fizessen elő az EXODUS kiadványaira! (1941. szórólap) – K. S. rövid életrajzát lásd: Karácsony Sándor önállóan megjelent műveinek bibliográfiája. Összegyűjtötte: Karacs Zsigmond. Debrecen, 1986. 4. old.

02 Karácsony Sándor: A magyar béke. Bp., 1947. 132. old.

03 Karácsony idézett műve 133. old., valamint Csökmei Sándor: Felkavart régi avar. Bp., 1941. 28. old.

04 Karácsony i. m. 131. old. Nekem Lükő Gábor mondta, hogy e verseket Karácsony Sándor írta a háború alatt. Később, mikor a Karácsony-életmű összeszedésével foglalkoztam, mások is figyelmeztettek, hogy ki ne hagyjam a Csökmei-verseskötetet.

05 Karácsony Sándor: A magyar világnézet. Bp., 1941. XII. old.

06 Sajnos az eredeti címereslevélhez eddig nem sikerült hozzájutnom, feltehetően csak a címer leírását tartalmazza, a címert magát nem. – Ez az előadás a Karácsony Sándor Művelődési Társaság vándorgyűlésén hangzott el 1992. május 9-én, Csökmőn.

07 A legenda Karácsony Sándortól származik, aki pedig eleinte nem rokonszenvezett a fekete emberrel. Majd amikor neki is hasonló értetlenséggel kellett szembenéznie a hivatalos egyházzal, korai harcostársának és lelki ősének tekintette. Herpay Gábor feltételezése is ide vezethető vissza a család debreceni eredetéről. Karácsony György ortodox görögkeleti vallású, szilágysági születésű oláh volt, több történeti és szépirodalmi feldolgozás készült róla.

08 Szendrey István (szerk.): Debrecen története 1693-ig, 1. kötet, Debrecen, 1984. 278. old.

09 A földesi református egyház házassági anyakönyvében találunk feljegyzést arról, hogy 1767. február 18-án Kis Domokos Ferenc házasságot kötött Újfaluból való Karácson Máté özvegyével.

10 Az oklevél szövegét Karácson Sándor székesfehérvári tanár jóvoltából ismerem, egy keltezetlen és hitelesítetlen XVIII-ik századi átiratból, mely feltehetően az 173l-es nemességigazolás szüleménye.

11 Györffy István is ezen az alapon azonosította a szoboszlai lovas hajdúk származási helyét a Bocskai adományozta oklevélből. V. ö.: Györffy István: Alföldi népélet. Bp., 1983. 215. old.

12 Az 1731. március 2-i nemességigazoláskor bemutatták az eredeti oklevelet, innen ismeretes a kihirdetés éve, a pontosabb dátum és az akkori Bihar megyei közgyűlés helye minden bizonnyal az oklevélre rá van vezetve, sajnos a jegyzőkönyv ezt nem tartalmazza.

13 Györffy György: István király és műve. Bp., 1977. 48. old. – Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1980. 315. old.

14 A földesi református egyház keresztelési anyakönyve: „1891. január 10. született és 15-én keresztelt Karácson Zsigmond földmívelő és Papp Mária fia Sándor született a 618. sz. házban, keresztszülők: dr. Matolcsi Kálmán és Szűcs Mária. Utólagos megjegyzés: A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszternek 1912. évi augusztus 24-én 88467-912 szám alatt kelt intézvénye alapján feljegyeztetik, hogy a gyermeknek és atyjának vezetékneve nem Karácson hanem helyesen Karácsony. Ezzel a téves bejegyzés kiigazíttatik. jegyz. 912. szept. 14. Karácsony (Imre) lelkész.” A régies tájszólási, illetve helyesírási jelenséget módosították ezáltal, ugyancsak ekkor módosult a földesi Zákán családnév is Zákányra. A régibb iratokban találunk példát mindkét alakra.

15 Szendrey István: Hajdú-szabadságlevelek. Debrecen, 1971. 196. old. Ez az oklevél a gáborjáni hajdúk vételi szerződésének fejedelmi megerősítése. Volt egy Bocskai adományozta 1605. december 16-án kelt telepítőlevél is Gáborjánra, de ez vagy a másolata pillanatnyilag fellelhetetlen.

16 Az oklevél hollétéről nem tudunk. A család az 1757. június 13-i nemességigazolásakor produkálta. Ferenc, Gergely, József és Péter ekkor Berettyóújfaluban lakott.

17 Herpay Gábor: Földes község története. Debrecen, 1936. 165. old.

18 Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). Bp., 1943. 67. old. – Mezősinél látjuk (147. old.), hogy 1692-ben Gáborján határához tartozott Szentpéterszeg egykori magyar község, 1552-ben 25 telekkel írták össze. – 185. old.: a nemes lakossággal összeírt Gáborjánnak a hódoltság megszűntekor nem volt földesuruk. Gáborján lakosai azonkívül, hogy saját földjüket megváltották, Kereszturt is örökös birtokul megvették a Vécsei családtól. (213. old.): Gáborján nemes város, de később osztozott a hajdúk sorsában. – 209. old.: A hajdú mezővárosoknál (így Berettyóújfalunál is) mindenütt kiemeli összeírásunk, hogy keresztény időben, vagyis Várad török kézre jutása előtt csupán fegyverrel szolgáltak az erdélyi fejedelemnek, parancsára hadba kellett szállniok, viszont adót nem fizettek és más terheket sem viseltek. A török már nem méltányolta előbbi adómentességüket (a nemesekét sem), hanem Várad elfoglalása után terméstized, különféle adományok beszolgáltatására és a helység népességének arányában készpénzben megállapított összegű évi taksa fizetésére kötelezte a hajdú városokat is. Földjüket „nemesi teleknek” (nobilitarius sessio) mondják.

19 Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után. Bp., 1968. 17. old.

20 Herpay: i. m. 131. old.

22 Tabella genealogica insignis nobilisque familiae Karácson de Csökmő. 1606-1931.

23 Illéssy János: Az 1754/55. évi országos nemesi összeírás. Bp. 1902. 20. old. Itt szintén Mátyás szerepel Máté helyett a téves olvasat, illetve téves átírás miatt, sőt a család nevét is Karácsonyi alakban találjuk az ekkor általában használatos Karácson helyett. Sajnos az országos nemesi összeírás használhatóságát megkérdőjelezi az, hogy tele van elírásokkal. Elrettentő példaként még csak a földesi Kun Mihály nevét említem, aki a Szabolcs megyénél meglevő összeírásban még hibátlanul írva, de az országos levéltárban levő másolaton már Kána Mihály lett belőle, s így került Illéssynél nyomtatásba is.

24 Herpay: i. m. 180. old. – „Karácson c. n. l. 1606. XI. 14. Bocskay Istvántól és 1618. V. 25. Bethlen Gábortól donáció Szentpéterszegre és Gáborjánra: Gergely (Csökmő), András (Gáborján) és István (Szentpéterszeg) testvérek részére. Kih. Bihar vm. A család eredetileg Debrecenben lakott. Egyes ágak Berettyóújfaluba, Szoboszlóra és Földesre szakadtak. A földesi és berettyóújfalusi ág nemességét igazolta Bihar vm. előtt 1731, 1754, 1693, 1818, 1842. években.” – A három testvér valójában 1618-ban Gáborjánban lakott, de talán már 1606-ban, sőt 1605-ben is, eredetileg viszont Csökmőn laktak. A Szoboszlón élők nem valószínű, hogy a három testvér utódaihoz tartoznának. A nemességigazolás dátumai közül helyesbítendő 1754 1757-re, de 1693 is igencsak 1793-ra. Itt jegyzem meg, hogy a Karácson család 1767 utáni földesi és újfalusi történetének ismertetése már túl messze vezetne jelenlegi dolgozatunk tárgyától.

25 Részlet: „Péterszegi Karácsony Zsigmond földbirtokos, Hajdú- és Bihar vármegyék törvényhatósági bizottságainak tagja stb. folyó hó 28-án, életének 54-ik, boldog házasságának 26-ik évében, rövid, súlyos szenvedés után az Úrban csendesen elhunyt. ... Budapest-Földes, 1915. deczember hó 30-án.”

26 Ld. 22. jegyzet. A földesi ág leszármazási tábláját Karacs Zsigmond: A földesi családok leszármazási táblái kéziratos gyűjteményből. A Péter és Máté nevénél levő kérdőjel a leszármazás tisztázásának a szükségességét jelenti.

27 Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp., 1940. 230. old.

28 Győrffy Lajos: Adatok az alföld törökkori településtörténetéhez (Az 1571-es szolnoki török defter fordítása). Szolnok, 1956. 45. old.

29 Jakó: i. m.

30 Karácsonyi János-Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom, az 1550-i kiadás hű másával együtt. Bp., 1903. 240. old.

31 Jakó: i. m.

32 Jakó: i. m. 220. és 230. old.

33 Miklya Jenő (szerk.): Sárréti írások Néprajzi és helytörténeti antológia. Szeghalom, 1965. 165. old.

34 Jakó: i. m. 30., 92. és 230. old.

35 Jakó: i. m. 230. old. Lásd itt a 141. sorszámú Csökmő címszó alatt.

36 Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541–1711. Bp., 1918. 74., 144., 145., 147. és 345. old.

37 Barcsa János: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme I. kötet. Debrecen, 1906. 137. old. 1671. jún. 7. ordinálták lelkészét, Báthori Jánost.

38 Miklya: i. m. 167. old.

39 Dankó Imre (szerk.): Árkádia Antológia a Déri Múzeum Baráti Köre fennállása 50. évfordulójára. Debrecen. 1978. 209. old.

40 Rácz István (szerk.): Parasztság és magyarság. Tanulmányok Szabó István történetíró születésének 90. évfordulója tiszteletére. Debrecen, 1989. 28. old.

41 Borovszky Samu (szerk.): Bihar vármegye és Nagyvárad. Bp., é. n. (1901.) 64. old.

42 Nadányi Zoltán (szerk.): Bihar-vármegye. Bp., 1938. 514. old.