Halomsorjan.hu

A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994

Debrecen 1996 161–187. old.

Karacs Zsigmond

A váradi Kun család históriája a XVII. századtól napjainkig

A történet valahol elkezdődik

Lucae, Michaelis et Andreae Kun de Várad

Biharpüspöki évtizedek

Küzdelem a beilleszkedésért

Egy pillantás Földes XVIII. századi társadalomképébe

Kun Mihály és családja

Az osztálylevél és Kun István további sorsa

Kun Pál

Kun Mihály

Földesi változások

Kun Mihály a XIX. század második felében

Epilógus

FÜGGELÉK

Váradi Kun Lukács, Mihály és András nemesi levele 1649

A Kun család címere

A váradi Kun család címerének leírása.

A Kun család leszármazása I. tábla

A Kun család leszármazása II. tábla

Zsigmond Karacs

Legjobban és legtömörebben úgy jellemezhetjük a Földesen élt váradi Kun családot, hogy egy a milliók közül, akiknek a nyomonkövethető három és félszázados múltjában a mindennapi létfenntartás elemi szükséglete volt örökös és legfőbb gondjuk. Egyszer címeresnemeslevél formájában megkörnyékezte őket a szerencse, megadva számukra a felemelkedés lehetőségét LUCAE, MICHAELIS et ANDREAE KUN de VÁRAD hivalkodik az oklevél. A predikátumot azonban talán egyszer sem használták, sem a családi hagyomány, sem az iratok nem árulkodnak róla. A váradi török foglalás hamar végetvetett a felemelkedés illúziójának és az elkövetkezendő három évszárad sem tette jóvá a sors buta és tragikus fintorát. Életük később is inkább csak kacérkodás volt a szerencsével, torz kacérkodás, hiszen alkalmanként nem egy jobbágycsaládnak gondtalanabb életre adódott lehetősége. Egyszerre fenn és lenn voltak, a nemesség egy része hozzájuk hasonlóan küszködött, sokuknak még a szerény megélhetéshez való tíz-húsz hold föld sem adatott meg. „Kiváltságaik révén a parasztságtól élesen elkülönültek, nemesi funkcióik ellátására viszont „paraszti” jellegük miatt alkalmatlanok voltak; ...a magyar középkor... a népesség mintegy 4–5 százalékát ... kitevő nemesi masszát hagyott az újkorra, benne azzal a parlagian műveletlen, de kiváltságolt szellemmel eltelt kisnemességgel, melyet éppen Bibó István teljes joggal az újkori magyar társadalmi fejlődés legkártékonyabb jelenségének” nevezett.1

Szabó István „feltárta azt a folyamatot amelynek keretében a török hódoltság kezdeteitől országszerte nagyon sok család szerzett – túlnyomórészt birtokadomány nélkül – nemesi címereslevelet, ...ezek az „armalisták” a nemesség igen jelentős részét, sokhelyütt abszolút többségét tették ki a XVII. század második felétől.”2 Nemesi állapotuk lehetőségeit gyakran a megyei választásokon, a kortestanyákon élték ki. Szabolcs vármegye kisnemessége különösen hirhedt volt erről és konzervativizmusáról. Választási hadjárataik gyakran, a lefizetésből és a leitatásból eredő véres verekedésekbe torkolltak. Az 1836-os szabolcsi véres tisztújításról Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósítások című kéziratos lapja is beszámolt. „A konzervatívok kedvenc érve, hogy a reformerek a bocskorosok kiváltságait meg akarják szüntetni. ...Balásházy János írja – s példákkal igazolja, hogy a szabolcsi köznemességet okos türelmes szóval, felvilágosító munkával a reformtörekvések mellé lehetne állítani.... Nagyon híres lett ez a tisztújítás. A korteskedés, a választási visszaélések szinte klasszikus példáját adta.3 A konzervatívok fő kortesei közt találjuk a Földesen lakó bogdányi Farkas Gábort és Imrét.4 Kun Pál is Földesen lakott, bár a választáson való szerepéről nem szól a fáma, a napidíjnak ő sem állhatott ellen, hiszen apró birtokát szinte holdanként adta zálogba, még nem nemes vejének Kulcsár Sándornak is. Éppen Szabolcs megye kisnemessége volt egyik leghevesebb ellenzője a jobbágyfelszabadításnak és az ősiség eltörlésének. 1848 után a földesi kisnemesek egyrésze is cselédsorba jutott, nem egyszer tehetősebb társaik, rokonaik gazdaságában. A kapitalizmus korában paradox módon egy idei nemesi jogon azonban még a koldusként élő egykori nemes is felkerült a választási listára,5 míg a volt adófizetők csak bizonyos vagyoni cenzus alapján lehettek szavazóképesek. Balásházy János 1857-ben megjelent, A tagosztályban való zavarok tisztába hozataláról... című munkájában a kisnemesek lakta Földes problémáit boncolgatja, s keresi a megoldást; ajánlja a gyermekeknek az ipari és a kereskedelmi pályákat. Felemlíti azt is, hogy a volt úrbéreseknél (jobbágyoknál) törvény szabályozta a bizonyos mértéken aluli osztozkodást. „Egyébiránt, ki konokul marad az osztozás mellett, az elébb-utóbb szaporítandja az annyira szükséges napszámos osztályt.”

A Kun családnak sikerült néhány hold földjét megtartani, s 1945-ig végig a falu szerényebb anyagiakkal bíró, de a cselédsorsot elkerülő lakosai között maradtak. Az új idők szele hozta el számukra a munka utáni felemelkedés lehetőségét. Kun Mihály az egyik életerős földesi termelőszövetkezet elnöke, leánya pedig tanító lett, szép társadalmi elégtételül az egykor írástudatlan kisnemesek utóda betűvetésre tanítja a legújabb kor gyermekeit. A Kun család története cáfolata annak a ránkerőszakolt közhiedelemnek ami az egykori nemességet (mely a koldusszegénytől a hercegi jómódban élőkig megosztott volt) csak az uralkodóosztály kizsákmányolóival azonosítja.

A TÖRTÉNET VALAHOL ELKEZDŐDIK

A családnevek kialakulását hazánkban a XIV–XV-ik századtól kisérhetjük nyomon és a XVII–XVIII-ik századig számtalan névcserét érhetünk tetten. A Kun családnév egyértelműen a hazánkban több helyen letelepített és a magyarságba beolvadt kun népre utal. Bihar váregyében a XIII-ik század közepétől Zsáka és Körösszeg környékén volt a kunoknak kisebb telepeik. A Váradhoz még mindig közeli Nagykunság a mohácsi csata után, állandó hadak járta területté vált, a XVI. század végén a törökök többször végigpusztították, lakosainak tömegei ekkor a Bihar megyei Nagysárrét mocsaraiban rejtező falvakban találtak menedéket. Ekkorra a kunoknál is kialakultak a családnevek, viszont az új lakóhelyre kerülők egyrésze az elhagyott otthonra emlékeztető ragadványnevet kapott, ami a mindennapi névhasználatban idővel kiszoríthatja és amint számtalan példa mutatja ki is szorította az eredeti családnevet. A Kun család így feltehetően kun eredetű, vagy kunok által is lakott területről származik. A Kun családnévnek Nagyváradon, ahol a XVII-ik században éltek egyértelműen megkülönböztető jellege volt, míg a kunok között ahol mindenki kun volt, nem válhatott családnévvé.6 A török uralom utáni 1692. évi Bihar megyei összeírásban több „Cumanus” (kun) megkülönböztető jelzőt találunk, ami még egykori kiváltságos társadalmi helyzetükre vonatkozott, a kunok személyükben a nemesekkel egyazon elbírálásban részesültek.7 Az új helyzetben, már a IIabsburg uralom az egész országra való kiteljesedése idejétől, az egyéni kiváltságot kapottak kivételével a kunok is elvesztették privilégiumaikat. A Kun család erre az időre már egyéni adománnyal rendelkezett, ami erősebbé vált a hajdani közös kun kiváltságoknál.

LUCAE, MICHAELIS ET ANDREAE KUN DE VÁRAD

Nagyvárad a XVII. század közepén az Erdélyi Fejedelemség legfontosabb végvára. I. Rákóczi György a fiát, a későbbi II. Rákóczi Györgyöt tette meg váradi főkapitánynak, aki e tisztségét atyja haláláig megtartotta. „Kiváló helyettest adott melléje Ibrányi személyében, kire fiát bízta és kinek kezeibe Várad megtartását tette le ... a fiatal főkapitány beiktatása 1640. augusztus 14-én fejedelmi pompával, Erdély főurainak jelenlétében, a harmadfélezernyi hely őrség felvonulásával kapcsolatban történt.”8 Ibrányi Mihály a fejedelem unokatestvére, 1636-tól volt váradi főkapitány.

A Partium kiemelkedő kulturális központja is lévén, Váradon nyomda és az 1557-ben alapított nagyhírű református kollégium működött, melyet a később debreceni gyakorlatból ismert módon, a környékbeliek már ekkor végrendeleteikben adományokkal is támogattak.9 A városban a polgárság mellett nagyszámú nemesség élt. Itt lakott, szolgált katonaként, hajdúként, vagy csak egyszerű polgárként a három Kun testvér: Lukács, Mihály és András, akiket Ibrányi Mihály vicekapitány ajánlására szolgálataik fejében s annak jutalmazására, az ifjú fejedelem II. Rákóczi György Déván 1649. június 28-án kelt címeresnemeslevéllel adományozott meg, melynek szövegét egyúttal beírták a gyulafehérvári Liber Regiusha, az úgynevezett erdélyi királyi könyvekbe.10 A királyi könyvekbe való bemásolása a nemeslevél adományozásnak, a közhiedelemmel ellentétben, úgy az erdélyi fejedelmi, mint a magyar királyi kancellárián, igen sok kívánnivalót hagyott maga után, mert számtalan nemesi levelet ismerünk amelyeknek akárcsak rövidített változata sem szerepel a Liber Regiusokban. E hiányosságokat némileg pótlandó, az egykori hiteleshelyi és vármegyei levéltárakban találunk igen sok, de korántsem mindenre kiterjedő nemeslevél másolatokat.

A család címerét csak leírás után ismerjük, mivel az oklevél elején a címer helye üresen maradt, ez gyakori jelenség az erdélyi nemesleveleknél, s ritkább a királyi kancellária által kiadottaknál. A címerfestésért külön díjat kellett fizetni, az oklevélért megállapított taksán felül, melyet mint esetünkben is az adományozottak valószínű megtakarítottak, nem tartva igényt a címerképre, ezt a jelenséget az anyagiakkal bőven rendelkező családok okleveleinél is tapasztalhatjuk. Hazánkban sohasem volt olyan kultusza a családoknál a címereknek, mint azt nyugaton tapasztalhatjuk, szép számmal találunk olyan nemes családot amelynek nem volt adománnyal megerősített címere, vagy ha volt is semmilyen nyomát nem találjuk, hogy bármilyen formában élt volna vele.

Pártfogójuk Ibrányi Mihály még ez év decemberében meghalt.11 A Kun család azonban az erdélyi nemesség tagjaként mégis megindulhatott a feudális társadalom keretei által biztosított felemelkedés útján. Az adományozottak az armálist Bihar vármegye nemesi közgyűlése elé terjesztették, ahol azt annak a rendje és módja szerint kihirdették, a közgyűlés az adományozás tényét ellentmondás nélkül elfogadta, ennek alapján 1650. január 4-én Váradon az oklevélre rávezették a kihirdetési záradékot, miáltal a megye nemessége soraiba fogadta őket. Későbbi hiányos adatok arra utalnak, hogy a család a közeli Püspökiben apróbb birtokra tett szert zálog, vagy adomány címén. Püspöki ekkor a váradi vár tartozéka volt és talán kialakult gyakorlat lehetett, hogy a vár szolgálatában állók ott adományhoz jutottak, mint Török András váradi porkoláb, akinek a családja Püspökiben egy kúriára kapott donációt.12

Nagyvárad állandó harckészültségben állt, egyaránt célpontja volt a Habsburg és a török törekvéseknek. Újabb és végső veszedelme II. Rákóczi György 1657-es lengyelországi hadjárata következtében szakadt rá. A fejedelem Várad körül gyűjtötte a hadakat, a hadjáratot a Kun testvérek sem igen kerülhették el.13

Az év végén a porta által lemondásra kényszerített fejedelmet még kétszer választották újra, a török által támogatott Rhédey Ferenc, majd Barcsai Ákos ellenében. Gyulai Ferenc váradi főkapitány a várat végig II. Rákóczi György hűségén tartotta, sőt az Erdélyt pusztító törökök ellen a váradi helyőrség katonáit is kiküldte. A következmény nem váratott sokáig magára, Szejdi Ahmed budai pasa felégette a hajdú városokat és Várad környékét, a lakosságot kardélre hányta, a megmaradtakat rabszíjra fűzte. Rákóczi halálosan megsebesült a fenesi csatában és a haldokló fejedelmet Váradra hozták, majd a fejedelem holttestét kísérve Gyulai főkapitány otthagyta Váradot. Ezalatt 1660. július 14-én Ali pasa hatvanezres seregével megjelent a vár alatt. A lakosság elmenekült, a várban mindössze 850 fegyverfogható férfi maradt, köztük a Kun testvérek.14 Boldvai Márton az egyik bihari alispán, a Rakamazon táborozó Des Souches császári tábornokhoz ment segítségért, aki azonban tízezer emberével tétlenül várta Várad elestét. A negyvenhat napon át tartó ostrom alatt felére fogyott védők augusztus 27-én adták fel a várat, szabad elvonulás feltétele mellett. Ali basa megengedte, hogy a nyomdát a részben kinyomtatott Bibliákkal együtt Kolozsvárra szállítsák, a kollégium felszerelését pedig negyven szekérrel Martonfalvi György professzor a diákokkal Debrecenbe vigye.15 „S a várbeli nép, mely a védelem közben el nem hullott volt, 28-án kiköltözve a várból, Püspöki alatt meghált.” Egy része Erdélybe Désre és Tordára, a nagyobb rész 200 szekéren Debrecenbe költözött, akik akartak, házaikat, kertjeiket bírva szabadon maradhattak.” ... minden érték amit a kivonulók el nem vihettek, a fosztogató csapatok zsákmánya lett. A megyei levéltár ekkor leégett, annyi kiváló történeti emlékkel.”16

BIHARPÜSPÖKI ÉVTIZEDEK

A három Kun testvér túlélte a török ostromot és úgy tűnik mindhárman Püspöki birtokukon telepedtek le. Erről vallanak egy 1736. évi jegyzőkönyv Püspökiben élő tanúi. Lukácsot csak egy 1666-ban született tanú ismerte, meghalt, vagy elköltözött, sorsát nem ismerjük, utódairól nem tudunk. A másik két testvérről biztos értesülésünk van, hogy Püspökiben hosszabb ideig éltek.

„... tudgya aztis hogy az Török birodalma alat Kun András és Mihály Püspökiben laktanak és mint testvér Attyafiak úgy tartattanak s Kun Andrásnak halála után jószága Kun Mihállyra mint testvér Attyafira szállot.”17

A Várad közelében levő községek, mint a vár tartozékai a török részéről is nagyobb védelemben részesültek, így átvészelhették a török uralmat. Életük mégsem volt zavartalan, a tatárok már 1665-ben templomával együtt felégetik. 1676-ban Wesselényi Pál a bujdosók vezére táborozott Biharon és Püspökiben, 1678-ban pedig Thököly Imre tartózkodik több ízben Püspöki városában. 1689-ben lakosai úrasztali edényeikkel együtt Debrecenbe menekülnek.18

A török az uralma alatti területeken adózás szempontjából nem ismerte el a nemesi kiváltságokat, ennek hatását észlelhetjük a már idézett 1736-os jegyzőkönyvben; a tanúk közül kettő semmit nem tudott a Kun família armálisáról. Ezek szerint az örökölt jószág sem haladta meg egy mezővárosi polgár átlagos vagyonát, illetve egy jobbágytelek mértékét, mert az egykori tanúk emlékezetében ez tükröződött volna. A törökök a fejadót pedig bárkire való tekintet nélkül mindenkitől beszedték, így semmi sem különböztethette meg őket a város többi lakosától, a nemesi levél meglétéről, pedig csak a közelebbi ismerősök tudhattak.

A Várad és Püspöki közti területen is jócskán megváltozott a Szalárdi által idézett idilli kép, ahol a Sebes-Körös szép szőllős és gyümölcsös kertek között halad és „a környül való szép föld lakosainak nagy nyugodalmat szolgáltat.”

A vidékre azonban Várad visszafoglalása sem hozott nyugalmat. Az új uralom már az első évben, 1692-ben összeíratta Bihar vármegye lakosságát, ami ugyan sok kívánnivalót hagyott maga után, azt azonban elfogadhatjuk, hogy Püspöki összeírt 75 magyar családfőjével a környék legnépesebb helye, míg Váradon senkit sem írtak össze. 1693-ban a tatárok ismét dúlják Püspökit, a lakosság pincékbe rejti előlük a búzáját. 1703-ban a rácok rabolták ki és égették fel a várost, mely évekig pusztán maradt, elbujdosott lakosai csak 1711-ben tértek haza.

Püspöki 1557 és 1692 között a váradi vár tartozéka volt, 1692-ben a királyi fiskus uralta. 1693-tóI Lipót császár rendeletére az 1552. évi dikális összeírás alapján, többszáz egykori egyházi birtokkal együtt a váradi püspökség kapja vissza.19 Ez a rendelkezés az időközbeni különféle jogcímű birtoklásokat hatályon kívül helyezte. Bizony ezzel úgy a Kun család jószága, mint a már Földesen élő Török familia adománylevéllel bírt kúriája is a váradi latin püspöké lett.

Az 1692-ben Püspökiben három fiával összeírt Kun István igen csak más családhoz tartozott, mert a családi iratokban említést sem találtunk róla.

Kun Mihálynak a fia Pál élt ebben az időben, felesége földesi Nagy Ilona, lakóhelyükről biztos tudomásunk nincsen. Feltételezzük, hogy az 1689-es futás után nem tért vissza, hanem felesége családjának földesi birtokán élt. 1703-tól Püspöki pusztán állt, a Várad körüli kuruc ostromgyűrű nem kedvezett az újratelepülésnek. 1711-ben pedig amikor már lehetőség lett volna erre, Kun Pál és felesége sem volt az élők sorában. Mihály fiúk 1705-ben valószínű Földesen született. Egy 1730 után Szabolcs vármegyéhez benyújtott kérelmében írta: „sem Attyámat sem Anyámat nem ismertem mikoron árvaságra maradtam” tehát négy-öt évnél idősebb nem lehetett.

Kun Mihály 1736. évi nemességigazolása miatt Püspökiben folytat vizsgálatot Bihar vármegye. A kihallgatott tanúk közül a Püspökiben élő nemes földesi Nagy János 43 éves, rokona az igazolási kérő Kun Mihálynak, azt vallja, hogy Kun Pált és fiát Mihályt jól ismerte, a többi tanú azonban csak tudja, hogy Kun Mihály a fia Kun Pálnak. Azt jelenti ez, hogy Kun Pál már előbb Földesen lakott, talán 1689-től, vagy legalább 1703-tó1, amikor még földesi Nagy János is ott élt. Valószínű Nagy János látta és olvasta is a Kun család ármálisát. Két tanú: Szabó István 70 éves (az 1692-es összeírásban három ilyen nevű is van) és Bota István tudja és látta a Kun család ármálisát, mely most a Földesen lakó Kun Mihály kezében vagyon. A másik két tanú: Erdélyi János 74 éves (az 1692-es összeírásban szintén szerepel) és Mártony György nem tud az ármálisról, de mindegyik tanú hasonlóan vall arról „tudgya hogy nevezet Kun Mihálly édes Attya volt néhai Kun Pálnak, ez pediglen mostan Földesen lakó Kun Mihállynak edes nemző Attya volt.”

KÜZDELEM A BEILLESZKEDÉSÉRT

Kun Mihály életének első huszonöt-harminc évét biztos helyhez kötni nem áll módunkban, mégha sejtjük is, hogy ez valószínű Földes lehet, sorsáról egyet-mást mégis megtudunk abból az előbb már idézett iratból mely árvaságát ecseteli: „Mikoron magam gond viselisire kelletöt jutnom, igazsagomat Szeginysigemtül viseltetvin Nemessigem erant fel nem allithattam, mivel Szüksigem ara nem liven mint hogy más Szolgája voltam, hanem Mostanaban házassagra advan magamat akarvan felallitani mint mas Armalistak.”20

A kérdéses időszak több tucatnyi adófizető, nemesi és mindkét réteget érintő földesi összeírását átnézve 1678-tól 1739-ig, melyek éppúgy nem voltak teljesek, mint az 1692-es Bihar megyei, Kun Mihály nevét első alkalommal az 1736. évi adófizetők összeírásában látjuk, az előbbiekből tudjuk, hogy ekkor már mint házas ember nemességigazolást kezdeményezett, ennek ellenére még 1737-ben is az adófizetők között találjuk.21 Szabolcs vármegye 1738-ban igazolta Kun Mihály nemességét a II. Rákóczi Györgytől kapott ármális és az 1736-ban Bihar vármegye által foganatosított tanúvallomások alapján.22 1738-ban már a nemesek közt írják össze. A család tagjai ettől kezdve 1848-ig mindig szerepeltek, az eleinte szinte évenként ismétlődő nemesi összeírásokban.

Kun Mihály édesanyja a legrégibb földesi birtokos családból származó Nagy Ilona, Baán Kálmán szerint első ismert ősük Földesi Tamás fia András 1342-ben szerepel. A család később két ágra szakadt, a Földesi és a földesi Nagy nevet használják, a közös eredet megnyugtató tisztázására azonban még további kutatások szükségesek. Földessi néven 1449-ben Hunyadi János adományozott a családnak címereslevelet, amellyel és Szabolcs vármegye bizonyságlevelével Földesi András igazolta nemességét 1729-ben Bihar vármegyében. A földesi Nagy család kétségtelenül igazolható őse az 1572. évi török defterben is szereplő Nagy Borbás. A család földesi tekintélyét mutatja, hogy tagjai a XVIII. században tíz alkalommal álltak a községi közigazatás élén. Kun Pálné Nagy Ilona testvérének Gergelynek a gyermekei közül János (aki 1736-ban Püspökiben lakott) és Gergely 1754-ben nádori donációt kért és kapott a Földes melletti Mezőszentmiklósra, több osztályos társával együtt.23

Részlet a földesi Nagy család leszármazási táblájából

Az ifjú Kun Mihály szülei halála után, apai rokonsága nem lévén, az anyai örökségét kézben tartó Nagy családbeli rokonságának gyámolítására szorult és mint árvának szolgálat lett a sorsa. Az összeírásokba így többszörösen nem volt miért felvenni; kiskorú, cselédként tartott rokongyerekként nem volt érdemes az összeírók figyelmére. Viszonyaival, várható öröklésbeni jussával feltétlen ismerősök lehettek a földesiek, ezért kaphatta feleségül Domokos Annát a legtehetősebb földesi nemes családok egyikének leányát. A később megindított földesi református születési és halotti anyakönyvek adataiból következtetve 1730-nál sem előbb, sem később nem igen házasodhatott. Domokos Anna ekkor tizenhat éves lehetett és első gyermekük Kun Judit sem születhetett 1731-nél később.24 Ezeket az adatokat már bizonyítékként fogadhatjuk el földesi tartózkodását illetően. Egyelőre azonban mint a felesége házanépével együtt lakó családtagot még mindig nem írták össze. Egy nem egészen hiteles bizonyíték erősíti feltevésünket, és pedig az 1748-ban készült Szabolcs vármegye Földes Kuriális Helységben lakó nemes személyek összeírásába Kun Mihály és több más személy neve mellé 1730-as évszámot írtak.25 Mindezek után, hogy a község és a vármegye is elismerte, befogadta, már csak a rokonai önzésével és kapzsiságával kellett még Kun Mihálynak megbirkóznia.

EGY PILLANTÁS FÖLDES XVIII. SZÁZADI TÁRSADALOMKÉPÉRE

A község hivatalos neve: Földes Kuriális Nemes Helység, nézzük mi rejlik e szokatlan elnevezés mögött. A földesi javarészt egy-két kuriát bíró nemesség közös érdekeik szem előtt tartásával, kötbér (vinculum) alapján helyi nemesi joghatóságot teremtett. Előzményei régibb időkbe nyúlnak vissza, ennek a király által is elismert első jelét Zápolya János 1537-ben Váradon kelt rendeletében találjuk. Az 1583-ban már állandósuló török uralom már arra kényszeríti a földesieket, hogy csak kellő biztosíték és igazolás mellett fogadjanak be bárkit maguk közé. A máshol is birtokos nemes is csak a földesi törvény magára nézve kötelező voltának elismerése és vinculum lefizetése után telepedhetett le. Ezáltal egységesen léphettek fel és igazíthatták el úgy a török, mint a két magyar főhatóság követeléseit. Közös kiváltságaikat 1624ben Bethlen Gábor, majd a Habsburg uralom beköszöntével 1692-ben I. Lipót oklevél kiadásával elismerte. 1703-ban II. Rákóczi Ferenctfől, 1718-ban III. Károlytól kaptak újabb megerősítő kiváltságleveleket. Szabolcs vármegye, ahová a község 1876-ig tartozott, már a török kiűzése utáni években a kiváltságaik megszüntetésére törekedett. A községi nemesi joghatóság végül is csak 1848-ban szünt meg. II. József népszámlálása a férfi lakosság több mint 79%-át találta nemesi állapotban. Az egymás közti községen belüli ügyek, perek, úgymint a nemesemberek megbüntetésének a lehetősége is, akik fölött máshol csak a megyei, vagy még felsőbbhatóság ítélhet, Földes joghatóságának a kezében maradt, az e gyakorlatot megszüntetni kívánó a vármegye által indított, sok Szabolcs vármegye és Földes község közötti per befejezése után is, kivéve a pallosjog gyakorlatát, melyet 1779 évi felfüggesztése előtt már egy félévszázada amúgy sem alkalmaztak. A megyéhez az országos törvények által odautalt nemesi ügyek, az egyéni nemesi igazolások tartoztak. A községi törvényhatóság tényleges erejét mutatja, hogy 1747-ben a Földesen lakó Ibrányi István pénzbünetése miatt hiába ment panasszal a vármegyére, Szabolcs vármegye ez ügyben is elismerte a földesi tanács illetőségét. Szabolcs vármegye pedig igen szigorú mércével vizsgálta Földesen a Helytartó Tanács által országosan szorgalmazott nemességigazolásokat. Amint Kun Mihály esetében is láttuk az erdélyi fejedelmek által kiadott nemesleveleket azonban a Diploma Leopoldinum szellemében elismerték, a fejedelmi adományok azonban, különösen ha egyházi érdekek álltak vele szemben, gyakran hatályukat vesztették a Neoaquistica Comissio működése következtében.26

A református egyház iskolapolitikája a nagyváradi és a később egyedül maradt debreceni kollégium erős hatására alakult ki, a földesi nemesség színvonalas iskolakultura teremtésében méltó társa volt az egyháznak. A községben a debreceni kollégium partikulájaként csonkagimnázium működött, első tanítóját 1665-ből ismerjük. A következő két évszázadban messze környékre sok lelkészt, tanítót és jegyzőt adott a község. 1705-től földesi lelkész volt Martonfalvi Sámuel, a Váradról Debrecenbe átmenekített kollégium vezetőjének Martonfalvi Györgynek a fia.27

A földesi nemes tanács a nehéz időkben messzenyúló kapcsolatokat tartott fenn, fizetett megbízottjai voltak az erdélyi fejedelmi, majd a bécsi királyi udvarban.

II. Rákóczi Ferenc vezénylő tábornoka Károlyi Sándor is 1704 őszén Földesre teszi a fő hadiszállását, hadait pedig Biharban és a Nagykunságban telelteti.28

A földesi nemesség eredetét tekintve a Kun családhoz hasonló armalistákon kívül a kis és középbirtokos rétegekből került ki. A XVIII. századra már néhány kivétellel csak Földesen és a szomszédos Szentmiklós pusztán birtokoltak. (Szentmiklós a XVII. század végén pusztult el.) Sok család távolabbi birtokai az Újszerzeményi Bizottság áldozataivá váltak. Az ősiség eltörlése előtt már a legmódosabb família földesi birtoka is csak éppen megközelítette a 200 holdat, ezen alul széles skálája volt a különböző birtoknagyságoknak, egészen a teljesen vagyontalan és a már csak névleg kuriát bírókig.

KUN MIHÁLY ÉS CSALÁDJA

Kun Mihály (1705–1783), felesége Domokos Anna. A Domokos família a XVIII. században alig marad el tekintélyben a földesi Nagy családtól, hiszen a földesi nemes közönség nyolcszor választ közülök főbírát, illetve ahogy 1729 óta nevezik, hadnagyot. A Domokos család a XVII. század közepén került Földesre, Domokos András Hajdú János lányával Annával kötött házassága révén. Fia Domokos Pál hat fiával szerteágazó dinasztiát alapított a községben.29 Az egyre szűkülő térre szoruló vagyonszerzésben az újabban beköltözött Domokos família éppúgy nem volt szentimentális, mint a régi adományos Nagy família. Az utódok szerint Jókai Mór aranyemberének egyik mintájául szolgáló Domokos János is e családhoz tartozik, az 1930-as években a földesi rokonok pereskedtek hatalmas örökségéért.30

Részlet a Domokos család leszármazási táblájából:

Kun Mihály nevét 1738-tól már rendszeresen ott találjuk a földesi nemesi összeírásokban, 1742-ben hozzájárult az insurrekcióra a földesiek által kiállított 13 lovaskatona felszereléséhez. 1741-ben még ármálistaként írták össze,31 1752-ben accordantes,32 az 1754/55. évi országos nemesi összeírásban viszont már a birtokosok közt látjuk. A nevét ugyan elírás folytán az országos levéltár példányán Kána alakban olvashatjuk, s így vette át Illésy, majd Kempelen is tizenegy kötetes munkájába, de a szabolcsi levéltár eredeti összeírásában helyesen Kun Mihályként szerepel.33 A birtoka azonban igen csekély birtokocska volt, egy belső nemesi telek a hozzá tartozó szántóföldekkel együtt mintegy 50 hold körüli terület. Rokonai jóvoltából ehhez is igen nehezen jutott, majd mint látjuk gyermekei által ez is hat felé oszlott.

1754. november 13-án a földesi Nagy, Domokos, Kőrösi, Pércsi, Török és Thuri famíliák tagjai nádori donációt kértek és kaptak a Földes melletti Mezőszentmiklós pusztabirtokra. A beiktatásnak a többi érdekelt földesi nemes fegyveres kézzel állt ellent, erre az adományt kérők 1755-ben kijelentették, hogy a Szentmiklós pusztán tényleg birtokos földesi nemesek érdekében kérték a nádori adományt, mégis majd csak 1766-ban tettek a váradi káptalan előtt nyilatkozatot hogy a donációt az alább felsorolt lakosok nevében is kérték. Ebben a névsorban aztán már Kun Mihály nevét is megtalálhatjuk.34 Ám ez a lajstrom sem volt teljes, mert még 1806-ban is pereskedtek az adományozottak utódaival a Karacs és a Bíró család tagjai.35

Kun Mihály időközben, 1761-ben súlyos betegségbe esett és élete végéig, huszonkét esztendőn keresztül nyomorgott.36 István fia ezért csak apja halála után gondolhatott házasságra, míg az öt lány testvér, ki előbb, ki utóbb férjhez mehetett. A beteg Kun Mihálynak még sógora Domokos Ferenc kapzsiságával is meg kellett küzdenie, aki a jogos jusstól is elütötte. Kénytelen volt a hadnagyhoz és a földesi nemes tanácshoz fordulni: „mivel a divisió miközöttünk a földek, a malom a szőlők eránt fügőben vannak ...ezt nyilvan tugya Domokos Ferenc sogor uram hogy ezt megparancsolta az edes atyok: Ferenc a földeket igazán eloszátok már etől félt amiben estek a gyermeki...” Domokos Ferenc a tanácson keresztül adott válasza igen fennhéjázó és magabiztos volt: „keresse Törvényel, ha tetszik”37 Az ügyben aztán 1765. október 30-án Földesen tartott inqvizíciót Ibrányi Miklós szabolcsi alispán, a következő kérdőpontokat téve fel Mata Demeter 62, Karats János 70 s Nagy Mihály 72 esztendős nemes tanúknak:

1. Ismerik e Kun Mihályt.

2. Édesanyja Nagy Ilona és felesége Domokos Anna után micsoda jószágot bírt Földesen és a Szentmiklósi pusztán, hány teleket.

3. 1754-ben Idősb Domokos János és Nagy Gergely több társával együtt Kun Mihályt örökös fassió mellett megerősítették.

A tanúk válasza egyértelmű, Kun Mihály „Földesen Királyi Privilegiummal 1 teleket. Sztmiklóson Palatinalis Donatioval bizonyos just a váradi káptalanban költ fassioval jussának birodalmában megerősítették a fentiek.”38 Az 1766-ban a váradi káptalan előtt tett nyilatkozat után végül a Domokos család 1771. április 6-án kelt osztálylevele megnyugtatóan rendezte a vagyoni vitát, melyben Domokos János örökségén hat gyermeke egyenlő mértékben osztozik.39

Ezek után ismerkedjünk meg röviden Kun Mihály gyermekeivel.

Judit a legidősebb leány 1753-ban ment férjhez Jó Mártonhoz. Földesen először 1722-ben találkozunk a Joó családból Mihállyal. Szabolcs vármegye 1748-ban még elfogadja, de a következő évben már elutasítja nemességigazolási kérelmüket. 1605. április 24-én kelt Rudolf királytól kapott oklevelüket hiába mutatják be, mert a leszármazást nem tudják igazolni. A továbbiakban ezután a Joó família az adófizetők közé tartozott.

A második leány Erzsébet 1759-ben lett a Szalontán lakó Darvasi István felesége. A Darvasiak 1563-ban nyertek címeresnemeslevelet I. Ferdinándtól, 1783-ban a Bihar vármegye előtti igazolásuk alkalmával újabb legfelsőbb megerősítést nyertek, melyet a királyi könyvekbe is bevezettek. A családból éppen a Kun-örökség révén írták össze 1792-ben Darvasi Istvánt és Mihályt, mint nem helyben (Földesen) lakó szentmiklósi birtokost.

A harmadik leány Anna öreg Domokos János szolgájának Gál Mihálynak lett 1766-ban a felesége, aki nem volt a tagja a Földesen élő nemes Gál famíliának, majd halála után újból férjhez megy 1795-ben a szintén nem nemes Szilágyi János obsitos katonához, aki már 1798-ban meghal.

A negyedik leányt Sárát nemes Bene Péter vette el 1779-ben. A családból Földesen először Bene Istvánnal találkozunk 1712-ben, aki a szomszédos Derecskéről került Földesre, a família Torna vármegyéből származik. A Szabó, Bene és Miskolczi család 1633. november 16-án kapott közös címeresnemeslevelet II. Ferdinándtól.

Az ötödik leány Katalin nemes Ványi Ferenchez ment férjhez szintén 1779-ben. A Ványi família Szatmár vármegyei eredetű, őseik még 1268-ban kaptak ott adományos birtokokat István ifjabb királytól. Földesen 1572 óta találkozunk a nevükkel.

Az egyetlen fiú Kun István csak a szülei halála után házasodhatott meg, két hónappal anyja temetése után vezette oltár elé Bíró Máriát, aki azonban már a következő esztendőben meghalt. A Bíró család (akik egy időben Takács néven is szerepeltek) nevével 1692-től találkozunk Földesen, előbb a néhány éve elpusztult Mezőszentmiklóson éltek. 1613. március 22 én kaptak címeresnemeslevelet II. Mátyástól. Kun István csak 1788-ban kötött újabb házasságot. Oláh Erzsébetet véve feleségül. A Dancsházi Oláh család 1699. április 20-án kapott címeresnemeslevelet I. Lipóttól. Földesen 1752-ben találkozunk először velük, viszont tíz évvel előbb már a községben élt egy nem nemes Oláh család is.40

AZ OSZTÁLYLEVÉL ÉS KUN ISTVÁN TOVÁBBI SORSA

A szülők halála után a családi vagyont még kilenc-tíz évig a testvérek osztatlanul birtokolták. A szülői házban lakó Kun István azonban egyedüli gazdának érezvén magát, 1792-ben két esztendőre zálogba adja az Inacson levő öt vékás földet, melyet nem tud visszaváltani, így még 1802-ben is még csak az adósság részleteit fizeti.41

A Kun testvéreknek az már igazán nem tetszett, hogy fivérük kéretlenül elherdálja az örökséget, ezért aztán, hogy az osztatlan birtok ki ne csússzon a kezük közül, 1793. március 25-én felosztották egymás között.

”Mi Tttes Ns Zabolcs Vgyében Földessi Curialis Hellységben lakók: ugymint Ns Kun István N. Kun Judit Joó Mártonné, Kun Ersébeth N. Darvasi Istvánné, Kun Anna Gál Mihályné Kun Sára Bene Péterné Kun Kata N. Ványi Ferencné, adjuk tudtokra és értésekre akiknek illik ezen Osztály Levelünkk rendiben hogy mi Néhai Ns Domokos Anna édes Anyánkról Jure Successionis reánk nézendő és Földesi nem különben Sz. Miklosi Praediumon fekvő Szántó és Kaszálló Földeinkre nézve illyen Atyafiságos és meg másolhatatlan Osztályt tettünk a mint következik”

1. „N. Kun István Rata Portioja, vagyon...”	köblös	vékás
a Földesi Határon Az Inacson a Nádas Ároknál	2	2
A Halom közön az Ujfalusi Utra dülőben	2	2
A Szent Miklósi Preadiumon Derecskei utra Dülőben	3
A Gyilkos Dülőjében	1
2. Kun Ersébeth Aszszonynak a Jussa vagyon
Az Inacson a Nádas Ároknál	1	1
A Medgyesbe	2	2
M. Szent Miklósi Preadiumon a Derecskei utra dülőben	3
A Gyilkosnál	1
3. Kun Judith Aszszony Rataja következik
A Földesi Határon. Az Inacson	1
A Bodzáson	1
A Borzikusba	2	2
M. Szent Miklósi Praediumon A Csárda előtt Debreczeni u dülőben	3
4. Következik Kun Anna Aszszony Jussa
A Földesi Határon. Az Inacson	1
A Szilközön a Tetétleni Határra dűlőben	2	2
M. Sz. Miklósi Praediumon A Nagy Gergely szállása dülőjében	3	–
A Gyilkosnál	1
5. Kun Sára Aszszony Jussa következik
A Földesi Határon Az Inacson	1	–
A Szilközön	2	2
M. Sz. Miklósi Praediumon a Debreczeni utra dülőben a Csárda e.	3	–
A Derecskei útnál	1	–
6. Kun Katalin Jussa következik
A Földesi Határon. Az Inacson	1
A Bodzáson	1
A Borzikusba	2	2
Sz. Miklósi Praediumon A Nagy Gergely Szállása dülőjében	3

„Meily Atyafiságos Osztalyunk mindnyájunkk meg egyezett akaratjából lett kívánván ezt szentül és állandóan meg tartani és állani, hogy egyikük is (Sub Voena Calumniae) semminemű szín és practertus alatt fel nem bontyuk, aki pedig közülünk is fel akarná bontani tehát a meg irtt poenalitast a Haza Törvényének ereje szerént a meg álló felek a fel bontó félen minden Törvényes Remediumok félre tételével csak az Helység Hadnagya erejével is desumálhassák vagy desumaltathassak Ide jarul az is hogy a Telek beli Portionak sertalitasa kinek kinek osztatlan marad

Meliy dolognak alladóbb erősségéről ezen Divisionalis Levelünket saját kezünk kereszt vonásával meg erősitettük”42

„Coram et per me Gabrielem Nagy mp”43

A kettős földesi határon, – úgymint a valóságos földesi és az elpusztult Mezőszentmiklós területén – összesen 43 köblös és 15 vékás44 földet bírt a Kun család a Domokos-örökségből, mely eddig is a határ tíz különböző helyén volt, most az osztállyal ez huszonnégy még kisebb parcellára bomlott. Kun István kezében mindössze 8 köblös és 4 vékás terület maradt.

A Nagy család örökségéből, nagyanyjuk Nagy Ilona után gyaníthatólag hasonló nagyságú terület felett rendelkeztek. Mint láttuk Kun István 1792-ben már ebből adott az Inacson zálogba 5 vékás földet Ványi Sándornak 40 vforintért két esztendeig „az az Ugarlás Szerint Két Mag belőle kivételig”. A törlesztés azonban nehezen ment; 1795-ben 3, 1799-ben 7, 1802-ben pedig 4 vonás forintot vett még fel, tovább növelve az adósságot. Nem találtam nyomát annak, mire használta Kun István az egymás után zálogbaadott földek után kapott summát, de egyik húzta maga után a másikat, amint egy 1795 évi zálogszerződésből kiderül:

„A Szénás Laponyag dülejébe" három köblös földjét már előbb zálogba adta és most miután Domokos János osztályos atyafia magához váltotta, újfent neki is elzálogosítja 120 vonás forintért és egy márjásért mostantól számítva hét esztendei időtartamra, az előző évi zálogba adás idejét Szent Mihály napját véve a kiváltás napjának. 1798-ban 14 márjásokat, 1802-ben újabb ötvennégy forintokat vett fel e föld terhére.

Kun István (1739–1804) halála után özvegye Oláh Erzsébet próbál megállni a lábán. Az apja Dancsházi Oláh István az 1754/55 évi országos nemesi összeíráskor Földesen az armalisták között volt felírva, említésre méltó örökség alig maradt utána.

A Kunék zálogszerződésére 1805-ben felírt újabb 12 forint felét még az elhunyt férj vette fel. Az özvegy ekkor már házépítésre gondol és megállapodik nemes Ványi Gáborral, aki a 12 Vforintot leteszi Domokos Bálintnak és a felépülendő ház ára megítéltetvén ráírják majd az előbbi föld majdani kiváltásához, „auctióba és három mag haszon vételre átfog adódni”.

Időközben felépült a ház, 1806. február 12-én már fel is becsülték nemes Széles János, nemes id. Szabó Bálint exmissus szenátor urak és nemes Szőke Miklós, valamint nemes Bíró András becsühöz értő mesteremberek:45

1. Szarufák és szaru-ülések 28 szál, minden szál megér
1 márjást, többet nem, mert nagyon vékonyak	9		17
2. Létzek mind öszve 14 szál, egy egy szál 6 kr.	1		33
3. 232 Kéve nád, száza 8 Vforint	18		28
4. Létz = szeg 100, 24 kr			24
5. Kortz = veszsző 300, száza 30 kr	1		39
6. Vályog 1000, száza 1 Vforint	10
7. A Falnak fel-rakása	2
8. A Szaru fák öszve-vágása	4
9. A Nád kötés	5
10. A Padlás-tsinálás	1
Summa	53	Vft	39	Kr

Egy hónap múltán Oláh Erzsébet maradéktalanul kifizette Ványi Gábornak a 12Vft auctiot, mind az 53 Vft és 39 krajcár építési költséget. Mindezek fedezésére 1806 elején már a 17 éves Pál fiával veszi fel az újabb kölcsönt, amiből csak 36 vft és 34 krajcár a készpénz, a többi a 13 vft-ba számított árpa, csizma, bocskor 7 vft 3 kr., a szántás 9 vft. összesen: 64 vft és 37 kr., ezért újabb négy évi maghaszonvételre adják a földjüket, végül 1808-ban e zálog szerződés helyett új kontraktust írnak.

Részlet az Oláh család leszármazási táblájából:

Oláh Erzsébetről egyszer hallunk még, testvére a Dévaványán élő Oláh Zsuzsanna írja 1809-ben: „Ezenn Levelemet Atyafiságos szeretettel ajánlom Nemes Mata János Bátyám Uramnak, és Kun Istvánné Néném Aszszonynak, Oláh Erzsébetnek.” Kéri, hogy „holmi haszontalanságért az Atyafiságot, melly mindennél (elébb) való... meg nem kell háborítani... légyenek hát addig tsendességbe mig én is haza fogok menni. Köszöntöm Kigyelmeteket Édes Atyámfiai mindnyájann, Köszöntöm az egész Ns Tanátsot, s köszönöm azonn Birákhoz illő Jó, és egyenes szivüségeket, mellyel erántam távol lévő Atyafihoz viseltettek, s mint irja Bátyám Uram.”46

Minden bizonnyal ez a családi perpatvar is a vagyon körül forgott, s talán összefüggésben lehetett Gaal Mihály özvegye Ns. Kun Anna Testamentumával.

KUN PÁL

Kun Pál (1789–1849) a felnőtt kort egyedül érte meg testvérei között, így nem kellett osztoznia az örökségen, mégis állandó pénzügyi nehézségek környékezték. Még anyja életében megtámadja idősb Joó Ferenc és nemes Bene Sándor osztályos atyafiaival együtt, nagynénjük Kun Anna végrendeletét, aki kizárólagos örökösévé unokatestvérüket nemes Ványi Mihályt tette meg, a három darabból álló 5 köblös zálogos szántóföldben, valamint a Nagy és az Új kertben levő két darab szőlőben. „Mint Néhai Ns Kun Mihály Nagy Atyánkról és Néhai Ns. Domokos Anna Nagy Anyánkról álló és mi közttünk Törvényes Maradékok között még osztatlan Jószágokhoz.” Jogaikat ellentmondó levelükben kívánják biztosítani.47

Kun Pál 1811-ben házasodik meg, Szatai Máriát véve feleségül. Szatai István mint mikepércsi hajdú 1615-ben 85 társával nyert Bethlen Gábortól fejedelmi megerősítést birtokára. Földesen 1706-ban tűnik fel Szatai János, 1748-ban Szatai István, mint Cseli leszármazó pereskedik Karacs Jánossal, családi iratokért. A család nemességet nem igazolt, Földesen az adófizetők között írták össze őket.48

Részlet a Szatai család leszármazási táblájából:

1813-ban Kun Pál az osztály szerint neki jutott „Nagybajomi telekecske és utánna való földecske” elzálogosításával vesz fel nemes Szabó Mihály sógorától 31 Rft-ot, ez a birtokrész 1832-ben még mindig zálogban van, ekkor ns Szabó Mihály ismét ad rá 10 Rft-ot. Egy másik terület 1815. évi zálogbaadásánál bizonyos célra hivatkozik és kap 137 Rft 6 krajcárt, idősb és ifjabb Joó Ferenc „Bátyám Uraméktól a Mezőszentmiklóson a Derecskei utra dülőben levő 6 vékás föld tiz mag haszonvételig” való zálogolásáért. 1816-ban egy újabb szentmiklósi, a Gyilkosra dülőben levő egy köblös szántóját veszi zálogba 87 Rft-ért ifjabb Joó Ferenc két mag haszonvételre.

Kun Pál 1820-ban kénytelen a „Nemzetes Hadnagy Urhoz és az érdemes Ns Tanátshoz” fordulni, az atyja által még 1795-ben a Szénás laponyag dülejében néhai V. Domokos Jánosnak elzálogosított három köblös föld ügyében, amit több rendbeli aukcióval Kun Pál és az édesanyja is megterhelt. Az örökös V. Domokos Sándor új contraktust csináltatott és a benne levő summákat egybe íratta, „nékem aki betüt sem esmerek által adta.” 1819-ben ezt elkérve olyan summa pénzt írt bele amit bizony Kun Pál sohasem vett fel, s Katona György magyarázta meg néki.49 A panaszt, ha időbe került is, sikerült rendezni és 1828-ban új zálogszerződést írt a község hites nótáriusa Kemetsey Péter, melyet Szabó Mihály és Rittóch József esküdtek aláírásukkal is megerősítettek. A kontraktus tükrözi az azóta eltelt idő pénzügyi változásait, miszerint 1795-ben 125 vonásforint ezüstpénzben 1828-as árfolyamon átszámítva 106 rhénesforint és 15 krajcárt jelent, mely azonban többrendbeli aukcióval amiket részint a „Sckála” előtti bankócédulában, részint utána váltócédulákban fizetődtek ki, együttesen konvenciós, vagy ezüst pénzben értve 144 rénesforintot és 12 krajcárt tett ki. Újonnan pedig még felvett 21 rénesforintot tizennégy mag haszonvételre, mely időkig a törvényes oltalmat is vállalja az esetleges megháborítók ellen, úgy a maga mint a maradékai nevében. A zálog summa lefizetésével pedig, a magok kivétele után tartoznak a földet birtokába visszabocsátani. Ez utóbbi lehetőség azonban időben egyre távolabb került, mert újabb és újabb kölcsönökkel egyre jobban eladósították a családot.

1838-ban ismét az Inacson a Nádas ároknál levő földterületből kerül egy rész zálogba ifjú ns. Sápi Lajos kezébe tizenöt mag haszonvételig, 55 váltóforintért. Időközben ezt a területet az egyik veje Kulcsár Sándor váltotta magához, akitől 1847-ben 6 vft-ot vesz fel egy mag haszonvétel idejéig. 1842-ben egy másik szentmiklósi földet is zálogba adott Kulcsár Sándornak, mégpedig a Gyilkosi járásban a Gyilkosi útra dűlőben levő három vékás területet 78 váltóforint 30 krajcárért, tíz mag haszonvételre. Ugyanekkor még egy három vékás területet ad át Kulcsár Sándornak az Inacson két mag haszonvételre 30 váltóforintért. 1844-ben, az 1842-ben zálogbaadott mellett Szentmiklóson még két vékás területet ad a vejének öt mag haszon vételre 52 vft-ért, 1847-ben pedig már az együtt levő öt vékás területre vesz fel újabb aukciót, 20 vft-ot, három mag haszonvételéig.

1844-ben úgy látszik igen nagy pénzszűkében lehetett, mert ns. Kun Mihály fiától, annak házassága előtt egy héttel 52 vft-ot vesz fel a szentmiklósi határon a Derecskei útra dűlőben levő hat vékás szántójából két vékást ad érte, öt mag haszonvételre. Ugyan akkor Szatay Mária is zálogba adja, fiának, két vékás szilközi szántóját öt mag haszonvételre 49 vft-ért. Kun Pálnak és fiának Mihálynak hozzávetőleges testi mivoltáról is értesülünk az 1842. évi nemesi útileveléből; eszerint Szabolcs vármegye kuriális Földes Helységében lakó nemes Kun Pál mintegy 54 esztendős alacsony termetű, vékony ábrázatú, őszes hajú, vereses bajszú, sárga szemű, testi hiba nélküli magyarul beszélő valóságos nemes ember. Itt olvassuk azt is, hogy kézírása magyar, de mint tudjuk egy betűt sem ismert még harmincegy éves korában, ám lehet e megállapítás a fiát illeti. Mihály fiáról már kevesebbet árul el az útilevél: „24 éves Gesztenye szinhaju himlőhejjes ábrázatu magoss termetü”.

Kun Pál és felesége Szatai Mária is 1849 júniusában haltak meg az orosz csapatok által behurcolt járványban. Az anyakönyvi bejegyzés szerint Szatai Mária volt az első kolerás halott Földesen. Az egy héttel előbb elhunyt Kun Pál sinlődözésben halt el, ezt látjuk az ugyanaznap elhunyt Mihály unokája halála okaként is feljegyezve, mert a halottkém feltehetően még nem ismerte fel, vagy még nem merte feltételezni a kitörő járványt.

Kun Pálnak Mihály fián kívül még két leánya ért felnőtt kort.

Sára 1835-ben lett a furtai születésű Kulcsár Sándor felesége. Az apa a Szakállba való Kulcsár Mihály a furtai református pap lányát Erzsébetet vette nőül. Szentesi Kőrösi (Komáromi) György lelkész felesége pedig a földesi Mogyorósi Antós Erzsébet volt, így Kulcsár Mihály az anyósa örökébe költözött 1816-ban Földesre, az adófizető családok közé tartozott.

A második leány Zsuzsánna 1843-ban ment férjéhez Szilágyi Istvánhoz, a családról alább bővebben szólunk.

KUN MIHÁLY

Kun Mihály (1816–1897) első házasságát 1844-ben kötötte Szilágyi Máriával. A Szilágyi család nem nemes, nevükkel 1719 óta találkozunk Földesen, a XVIII. század első felének zavaros viszonyai között nem egyszer a nemesek között írták őket össze, mivel 1701. XI. 7. I. Lipóttól címeres levelet kaptak, de nemességet nem igazoltak, így 1749 óta az adózók között találjuk őket, viszont több más földesi adófizető családhoz hasonlóan, ők is rendelkeztek nemesi birtokkal. A község eredeti határán jobbágytelek sohasem volt, sőt az egykori Mezőszentmiklós falu teljes egészében Földes határába olvadt területén is csak a Dézsmaszérű nevű határrész emlékeztet az egykori jobbágyi földhasználatra, mert a XVIII. század folyamán hallgatólagosan a földesi kuriális telkek tartozékaivá váltak. Itt az adófizető lakosság sem jobbágy, hanem libertinus (szabados), vagy agilis (az anyja által félnemes), korabeli szóhasználattal parasztnak nevezték őket, fura társításként a jobbára szintén paraszti munkát végző földesi nemeseknek. Meglepő, hogy még az 1970-es évek elején a kataszteri birtokíveken még mindig nemestelekként tartották nyilván a falu telkeit. Az adófizetők, már akiknek volt ugyanúgy birtokolták és rendelkeztek földjeikkel, mint nemes társaik, több alkalommal készült összeírás a Földesen nemesi birtokkal rendelkező parasztokról. Szükség esetén zálogba is adhatták birtokukat, mint a Szilágyi család tette 1840-ben. Néhány esetben talán ez a birtoklási mód is könnyebbé tette azt, hogy az 1754-es országos nemesi összeírás után két-három családnak nemesedési perek folyamán sikerült még 1848 előtt a nemesség sorába visszajutni. (Mint tudjuk Arany János Nagyszalontán lakó családjának ez nem sikerült.)

1840-ben Szilágyi György, Mária Berki Józsefné, Rebeka O Tóth Györgyné és a hajadon Mária (a későbbi ns Kun Mihályné) képekben mint édesanya Bojtor Sára néhai Szilágyi János özvegye és Szilágyi Juliánna Pécsi Mihályné zálogosítják el a Halomközi járásban a Gyepáros dűlejében lévő két vékás szántójukat ns Ványi Sándornak 45 rft-ért, – aki később átadta ns ifjabb Domokos Istvánnak, s tőle még 15 rft-ot vettek fel –, tizenöt esztendeig, végül még további 4 forintot vettek fel rá. A zálogbaadók férjei és maga Bojtor Sára is mind az adófizetők közé tartoztak.

Az 1852-ben meghalt Kun Mihályné Szilágyi Mária után két felnőtt kort ért gyermek maradt. Kun Julianna Ványi Márton hitvese lett, e csatádról már szóltunk. Kun Ágnes pedig a Bihartordán született, előbb Kabán lakó, majd Földesre költözött nem nemes Sárosi Károlyhoz ment férjhez.

Részlet a Szilágyi család leszármazási táblájából:

FÖLDESI VÁLTOZÁSOK

Mielőtt Kun Mihály és családja további sorsával ismerkednénk, röviden ki kell térnünk az 1848-at követő idők, nem csak az országot megmozgató – melyek feltehetően amúgy is közismertek –, hanem az elsősorban Földes községet érintő gyökeres változásokra. E dolgozat elején említést tettem a szabolcsi kisnemesség konzervativizmusáról. A jobbágyfelszabadítás, a jogegyenlőség, az adózás kiterjesztése a nemesekre a földesiek életében, gazdasági lehetőségeik korlátozásával, kifejezetten hátrányos volt, amire úgy hiszem, jelen esetben nem szükséges bővebben kitérni. A földesiek a szabadságharcból mégis alaposan kivették a részüket, a század végén mintegy hatvanan részesültek honvédnyugdíjban. Világos után a Kossuth-bankók térítés nélküli begyűjtése súlyos anyagi veszteséget okozott a lakosságnak, Földesről 6750 Ft 45 krajcárt szolgáltattak be a debreceni királyi harmincadhivatalba.50 Az önkényuralom súlyosságát fokozták azok a rendeletek, amelyek a község életének eddigi menetét alapvetően felforgatták, megváltoztatták, hiszen minden családot életvitele átértékelésére kényszerítettek. Ez intézkedések közül az egyik, mely inkább csak pszichikailag hatott; a községet kivették Szabolcs vármegye ezeréves kötelékéből, és az újonnan alakított alig egy évtizedig fennálló Észak Bihar vármegyébe kebelezték. Annál inkább elevenbe vágó volt a telekkönyvi rendelet, melyben az első lépés; 1849. december 28-i kelettel még nem vonatkozott a (volt) nemességre, a járási telekkönyvekbe minden nem nemesi fekvőséget bevezettek. Nem csak a telekkönyvnek, hanem a hitelnek (lásd: Széchenyi fellépését e tárgyban) is legnagyobb akadálya az ősiségi és zálogviszonyokban gyökerezett, hogy ez az akadály is elháruljon az átalakulás elől, született meg az ősiségi, s egyéb birtokviszonyokat rendező 1852. november 29-i legfelsőbb nyílt parancs. Elvben már az 1848-i pozsonyi országgyűlés a XVI. törvénycikk által eltörölte az ősiséget, ennek gyakorlati megvalósítását szolgálta a legfelsőbb nyílt parancs, 19. §-a „a zálog szerződéseket jövendőre egyáltalában eltiltja”51, 1853. május 1-től kezdve pedig bevezették az Ausztriában már 1811 óta érvényben levő általános polgári törvénykönyvet. Ezek után már nem volt akadálya, hogy az 1853. április 18-i igazságügy-miniszteri rendelettel a telekkönyvi előmunkálatok haladék nélkül a nemesi javakra is kiterjesztessenek. A zálogszerződéseknél követendő eljárás szerint a régebbi, a kikötött időt túlhaladóaknál 1854-ig még pert lehetett kezdeni a visszaváltásért. Az újabban kötötteknél, legfeljebb a törvényesen leghosszabb 32 éves időtartam után egy évig még visszaválthatók, ha netalán annyi időre kötötték. Ennek következtében 1885 után már nem lesz lehetőség a zálogba adott javak visszaváltására.52

Földesen 1853. január elsejére bevezették a házak megszámozását, feltehetően a II. József idejében létrehozott, majd eltörölt alapokon. A község telekkönyve egy ideiglenes és megsemmisített után 1857. december 24-re „a tettleges állapot szerint újból elkészíttetett”.53

A sok családi osztály következtében egy-egy család javai a határ negyven-ötven pontján feküdtek, gyakran lehetetlenül kis parcellákban, így még egy égető problémát kellett megoldani, a tagosítást. Balásházy János akadémikus már a század első felében figyelmeztetett a tagosítatlan birtokok okozta gazdasági veszélyekről, majd Földesre költözve 1856-ban külön kötetet szentelt a helyi tagosítási problémáknak.54 1866-ban Balásházy unokája, Farkas Albert kezdeményezésére indította meg a tagosítást a földesi közbirtokosság, mely sok gond és egyenetlenség után 1897-ben nyert befejezést.

KUN MIHÁLY A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN

Kun Mihály 1853-ban másodszor is megnősült, a szomszédos Tetétlenen lakó nem nemes Gál Mária lett a felesége. Ez a Gál család 1776-ban már az újratelepített Tetétlenen élt, a reformátusokat elüldöző egri püspök tiszanánai birtokáról került oda.

Térjünk most vissza a Kun Mihályt idéző iratokhoz. Az októberi diploma, és a februári pátens után úgy tűnt egy pillanatra, levegőhöz jut a magyar közélet, beindult a vármegyei adminisztráció. Szabolcs vármegye új pecsétet, és ezzel ellátott új útilevél nyomtatványt csináltatott a debreceni Okolicsányi és Társa nyomdájában. 1861. június 21-én kapta kézhez nemes Kun Mihály az új útipasszusát, úgy tűnik az egykori társadalmi rend még mindig funkcionál, illetve újraéled: „mint igaz járatbeli nemes ember a fent kitett utazásában mindenütt szabadon bocsátassék.” olvashatjuk rajta.55 Két évtized múltán külseje nagyot változott, az egykori gesztenyeszín haja ekkor már őszes, szeme sárgás, ábrázatja tiszta, nyoma sincs az egykori himlőhelyes arcnak, bajusza sárga, termete magas, testi hibája nincs, magyarul beszél, kézírása nincs. Az egykori nemesi állapot még évtizedekig különböző kedvezményeket biztosított. A választási listára, még a vagyoni cenzus figyelmen kívül hagyásával még minden egykori nemes felkerült, pedig az új korszak könyörtelen volt velük szemben, ezért váltott már 1877-ben az egykori nemes Mata család egyik tagja cselédkönyvet, ahonnan már természetesen elmaradt a nemes titulus.56

Hiába volt azonban az 1852. évi legfelsőbb nyílt parancs, a passzív rezisztencia egyik, de önpusztító formájaként a zálogszerződés továbbra sem ment ki a divatból. Kun Mihály 1864. évi záloglevele minden bizonnyal nem egyedi jelenség a korabeli Magyarországon. Most a Bodzáson lévő két vékás földje kerül 40 osztrák értékű forintért Domokos Lajos „etsém” kezébe. Kun Mihály és megszorult társai számára ekkor már más lehetőség is kínálkozott, még 1861-ben a földesi közbirtokosság magánpénztárából57 vett fel negyven osztrák forintot. A háromévi kölcsönzés határidejét újabb három évre meghosszabbíttatta, s erről 1866-ban írásbeli megállapodást kötöttek, ebből kitűnik, hogy az évi hat százalékos kamat mellett a pénztár teljes biztonsága miatt Kun Mihály belenyugszik, hogy a már használatba vett telekkönyvbe az adósság bejegyeztessék. Még 1866-ban végleges eladásra is kényszerül, a 963-as számú telekkönyv 3036. hrsz. alatt bejegyzett földjét adja el Z. Török Józsefnek.

Az állandó anyagi nehézségek közepette, mintha sikerült volna megkapaszkodni. Kun Mihály 1869-ben már vásárol, még pedig nyilvános árverésen, mint a legtöbbet ígérő veszi meg Karácson Gábor árváinak a Nagykertben levő 9 sor szőlőjét 135 osztrák értékű forintért, egyelőre hozomra, amit végül is 1881-ben fizetett ki, mert időközben még vejének, Ványi Mártonnak 1879-re már kamataival 132 forintra szaporodott két váltóját is kénytelen rendezni, megfizetve belőle 92 forintot, a fennmaradó negyven forint egy új adóslevéllel és 1881-es lejárattal már ötven forint kötelezettséget jelentett számára. Mindkét ügyletet Karácson Lajos, először mint Karácson Gábor (volt 48-as honvéd) gyermekeinek nagybátyja és gyámja, a másik esetben mint Ványi Márton kölcsönadója bonyolította le. Karácson Lajos ügyes ember lévén, Lovassy Lászlón és Móricz Pálon keresztül másodkézből többszáz hold földterülethez jutott az Esterházyak felszámolt derecskei uradalmából Berettyóújfalu határában az Andaházi-pusztán, anyagilag megalapozva ezzel a családja életét, s többek között unokája, Karácsony Sándor, a későbbi egyetemi tanár tanulási lehetőségét is.

Úgy látszik azonban, Kun Mihálynak további erőfeszítésekre volt szüksége a felszínen maradáshoz. 1883-ban ismét a földesi közbirtokossági pénztár segíti ki 24 osztrák értékű forinttal évi 8%-os kamatra és a 963. számú telekkönyvben levő ingatlanára való betáblázás terhe mellett.

A tagosítási iratokból látjuk, hogy Kun Mihály mintegy hat katasztrális holdnyi földje mennyire szétszórva feküdt a község határában. Két beltelkén és a Nagykertben, valamint a Gúnárkertben lévő ingatlanán kívül az Alsó-dűlőn egy, az Osztáspusztán három darabban, a Keleti Szilközön egy, a Bodzáson egy, a Nagygyepáros dűlejében egy, a Derecskei úton szintén három darabban álltak, amiket a beltelkek és a kerti földek kivételével kicserélésre szánt a Zilahon működő Lábas Gyula birtokrendező mérnök. Ezeken kívül még a Hegyeshatáron egy, ismét a Bodzáson egy, továbbá a Déli Inacson három részből álló földdel rendelkezett.58

Az immár öreg Kun Mihály meggondolva az élet bizonytalan voltát, 1895. december 27-én végrendelkezett Fodor János földesi jegyző előtt, amit Rácz József esküdt, Szőnyi Bálint és Gonda László aláírásukkal megerősítettek.59 Az összes ingatlan haszonélvezetét feleségére, Gál Máriára hagyta, akinek csak halála után vehetik gyermekei, unokái tényleges használatba a jussukat a következőképpen: Az ingóságait Kun József kapja, a debreceni úti pusztán levő 5 (?) öl szántót néhai Sárosi Károlyné utáni unokái kapják, a Gyepárosnál levő egy vékás szántó néhai Ványi Mártonné utáni unokájáé legyen. A ház-udvart Kun József kapja, s majd Gál Mária halála után 20–20 forinttal elégítse ki négy testvérét, illetve azok gyermekeit. A fel nem sorolt ingatlanokat pedig Kun Mihály, Kun József és Kun Zsuzsanna Végh Lajosné gyermekeire hagyja egyenlő arányban.

Idősb Kun Mihály 1897. január 11-én bekövetkezett halála után felvett hagyatéki leltár C csoportjában kimutatott ingatlanok cselekvő állapota 2110 korona összértéket mutatott, amelyben ház-udvar, szőlő és nyolc darabból álló szántó került összeírásra.

Kun Mihálynak második feleségétől három felnőtt kort érő gyermeke született.

Zsuzsanna, a legidősebb, 1879-ben ment férjhez Végh Lajoshoz, kinek a családjával 1727-ben találkozunk először Földesen. A família 1617. május 1-jén kapott címeres nemeslevelet Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől. Végh Lajos halála után Kun Zsuzsanna 1913-ban ment újból férjhez Rácz Ferenc debreceni gépészhez.

Mihály (1862– ), 1885-ben Kemecsei Sárát vette feleségül, a Kemecseiekkel már 1714-ben találkozunk Földesen, ősük mint mikepércsi hajdú, 85 társával együtt fejedelmi megerősítést kap Bethlen Gábortól 1615-ben ottani birtokára. Érdekes, hogy a fentebb említett Szatai családdal ellentétben, kiknek az őse szintén mikepércsi hajdú volt, az ő nemességüket igazolták és végig megtalálhatók a nemesi összeírásokban, talán mert vérségi kapcsolatban álltak a régi, szabolcsi alispánokat is adó Kemecsei családdal, s erre vonatkozó iratokat is be tudtak mutatni. Kun Mihály első felesége halála után, 1904-ben vette el Domokos Sárát – a Domokos családról fentebb már szóltunk –, kitől Mihály (1906-1944?) fia született, őt már 1966-ban nyilvánították holttá, mivel a II. világháborúban eltűnt. 1934-ben vette feleségül Antós (Mogyorósi) Ilonát, e família 1662. november 1-jén Apafi Mihálytól kapott címeres nemeslevelet, folyamatosan 1749 óta találkozunk velük Földesen. Egy leányuk maradt, Irén, Jenei Mihályné, ma is Földesen é1.

József (1871–1953), 1898-ban kötött házasságot Szatai Zsófiával, a Szatai családról már szintén beszéltünk. Öt felnőtt kort ért gyermekük volt. Zsófia 1920-ban ment férjhez a biharnagybajomi Szabó Imréhez. Margit 1931-ben lett a felesége Domokos Károlynak, aki szintén odaveszett a II. világháborúban, 1955-ben nyilvánították holttá, két árva maradt utána: Margit és Róza. Kun Gábor és Ágnes elkerülték a házasság kötelékét, ma együtt élnek az apai házban. A család nevét, most is mint háromszáz év óta, mindig egy fiú vitte tovább, Kun Mihály.

EPILÓGUS

Kun Mihály (1903–1984) 1930-ban vette el Sápi Rózát. A ma élő Sápi család őse Oláh Lukács, a XVII. század első felében vette el a Földesen élő Sápi Benedek négy lánya közül az egyiket, és 1646. november 2-án kapott címeres nemeslevelet a fia Sápi névre kérve, hogy az ősi nevet tovább vigye, azóta is megszakíthatatlanul Földesen élnek.

Kun Mihályt a front közeledtével más negyvenöt javakorabeli földesi férfivel 1944 végén Pestre szállították, ott érte őket a háború vége.60 Hazatérte után ismét pár hold földjén gazdálkodott. 1950-ben a földesi békebizottság elnöke, majd a még ez év október 22-én megalakuló községi tanács V. B. tagja lett.61 Az erőltetett formában kibontakozó szövetkezeti mozgalom őt sem hagyta érintetlenül. 1951. február 22-én alakította meg a kisparasztokból (javarészt az egykori kisnemesek utódaiból) álló Kossuth Tsz-t, melynek ő lett az elnöke.62 Abban az évben igen jó termés volt, mely lehetővé tette a beadási kötelezettség kiemelkedő teljesítését. „Hajdú-Bihar megye dolgozó parasztjai kövessétek Földes, Sáp és Dancsháza dolgozó parasztjait a beadási kötelezettség teljesítésében” – hirdették a korabeli szórólapok.63 Furcsa módon mindhárom település 1848 előtt kuriális nemes község volt. Elismerő oklevelet kapott Kun József is, a Mihály apja, a beadás teljesítéséért, aki több gabonát adott a hazának.64 1956-ban bár sokan kiléptek a tsz-ből, a magot meg tudta őrizni. 1959-ben egyesülve a Petőfi Tsz-szel, a szövetkezet a Lenin nevet kapta. Kun Mihály a Lenin Tsz elnökeként ment nyugdíjba 1969-ben. 1978-ban újabb felülről kezdeményezett egyesülés után már csak egy, a Rákóczi Tsz maradt (?) a községben, mely az újabb változások után, napjainkban van a felbomlás állapotában. Kun Mihály gyermekei közül Róza és Irma házasságban élnek Földesen, Mihály és Emma élve a felemelkedés lehetőségével mérnökként, illetve tanítónőként elkerültek a községből.

Végül hadd fejezzem ki mélységes hálámat Kun Gábornak, aki lehetővé tette a kezében lévő régi levelekbe való bepillantást.

FÜGGELÉK

Váradi Kun Lukács, Mihály és András nemesi levele. 1649.

Nos Georgius Rákoczy Dei gratia Princeps Transsilvaniae Partium regni Hungariae Dominus et Si culorum Comes etc Memoriae commendamus tenore praesentium significantes quibus expedit uniuersis quod nos, cum ad nonullorum fidelium Dominorum Consiliariorum nostrorum, signator autem Generosi Michaelis Ibrani de Jain ... rais et praesidii nostri Varadiensis Vice Capitanel singularam nobis propterea factam riuer cossionem, tum ucro attentis, et consideratis fidelitate, et fidelibus seruitiis LUCAE, MICHAELIS et ANDREAE KUN, de VARAD, quae ipsi primum huis regno nostro Transsylvaniac, et partium Hungariae idem annexarum, ac deinde nobis etiam, in omnibus occasionibus rerumque et temperam uicissi ... bus iuxta uirium suaram possibilitate fideliter et constanter exhibuerunt ac in futurum sueq exhibituros se et imponsuros pollicentur. Eosdem itaque LUCAM, MICHAELEM et ANDR KUN haeredesq et posteritates ipsorum utriusque sexus uniuer ex Principalis potestatis nostras plenitudine e s.am, et conditione minus Nobili in qua nati sunt et hacteniis exederiint eximendos, ac in coetum et numerum, uerorum et indubitatorum regni nostri Transsylvaniae, et partium Hungariae, eidem annexarum nobilium clementer annumerandes aggregandos cooptandos, et adscribendos duximus preut exinimus annumeramus, aggregamus cooptamus et adscribimus praesentium per uigorem: Decernentes expresse ut a modo de inceps suecessinis somper temporibus iideni LUCAS, MICHAEL, et ANDREA KUN haeredesque et posteritates ipsorum utriusq sexus uniuersi pro ucris, et indubitatis nobilibus habeantur et reputentur. In signum auteni huius modi uerae, et perfectae Nobilitatis cor haecarma seu nobilitatis insignia. SCUTUM videlicet militare coelestini coloris in cuius campo siuc arca, Corona aurca est posita, ex qua homo depiclus umbilicoteniis energens, dextra manu gladium igmatum suizum porrectum sinisere uero ires candidi lilii flores tenere compicitur Supra Scutum galea militaris clausa est pozita, quam contogit diadema regium gemmis, et unionibus apprime ornatum, abuiroq locre Scuti teniae sculenmisei uarier colorum Isincinde defluen, utrasq oras, seu margines pulchorime ambiunt, et exornant, prout haec omnia in capite, seu principio praesentium Irarum nrarum, docta manu, arieq Pictoris clarius expressa et deplan esse cernienter. Amino deliberate, et ex certa scientia liberatitaq nostra Principali, annotatis LUCAE MICHAELI, ANDREA KUN haeredibusq et posteritatibus ipsorum, utriusq sexus uniuersis, gratiose dedimus et contilimus donaumusq annicentes, et concedentes, ut ipsi praescripta arma seu Nobilitatis insignia, more aliorum uererum, et insignitorum nobilium, armes utentium, ubiq in praeliis hastiludus eorneamentis, duellis monomachus ac aliis quibusuis exercittiis militaribus, necnon sigillis uexillis uelis corinis aulacis, annulis clypeis, tentoriis, et sepulchsis generaliter uero, quarum libet rerum et expeditionum generibus subine ... suncerae et perfectae nobilitatis titulo quo cos, ab uniuersis et singulis cuiuscunq status conditionis honoris oficii dignitatis praeminentiaeq el functionis homines existant, insignitos dici haberi nominar et reputari uolumus, ferre gastare omnibusq et singulis fis honoribus gratiis privilegiis immunitatibus et praerogatiuis quibus caeteri ueri nati et indubitati regni nostri Transsylvaniae, et partium Hungariae eidem annexer nobiles, et militares homines quomodocunq de iure, et ab antiqua consuetudine utuntur fruuntur et gaudent perpetuis semper temporibus uti frui et gaudere ualeant atq possint. In cuius rei memoriam, firmitatemq perpetuam, praesentes Iras nras pendentis et authentici sigilli inunimine roboratas, memoratis LUCAE, MICHAELI et ANDREA KUN haeredibus et posteritatibus ipsor utriusq sexus uniuersis, gratiose dandas duximus et concedendas. Itatamen uta Capitaneis Arcismae Varadini ipso haeredesq et posterittes ipsor dependeant. Datum in Curia Deuenei die decima Octana Mens Juny Anno Domini Millesimo Sexcentino Qudrageso Nono.

Georgius Rákoczy	Joannes Horvat de Palocz
mpr	Secretarius mpr.

A Kun család nemeslevelére rávezetett kihirdetési záradék: „Anno Doni 1650 die 4 Januar in Generali . . . . . .Cottus Bihar Waradini celebrata exhibet . . . . . clamatar publicata . . . . . . . . . nomine Contradicenter

Fran: Belinyesi

Juratus Notar mp”

A Kun család címere

A váradi Kun család címerének leírása

Fordította: Ritoókné Szalay Ágnes

Kék színű katonai pajzs, amelyiknek felülete mezején aranykorona van, ebből köldökéig lefestett férfi emelkedik ki, jobb kezében kinyújtva hüvelyéből kihúzott kard, baljában három fehér liliom látható. A pajzs fölött zárt katonai sisak, amelyik drágakövekkel és jóféle gyöngyökkel kiválóan díszített királyi koronával fedett. A pajzs két oldaláról különböző színű takarók folynak le, amelyek annak mindkét szélét szegélyezik és díszítik. Mint ahogyan mind ezt a jelen írás fejénél és kezdetén a festő hozzáértő keze és művészete igen szemléletesen láthatóvá tette. A címeres nemeslevélen a címer helye üresen maradt, a szerző ennek a leírásnak az alapján és a korabeli erdélyi fejedelmi kancelláriából kikerült címerrajzok figyelembevételével rajzolta meg a Kun família címerét.

A váradi Kun famíliáról található források a magyar családtörténeti irodalomban:

Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal, VI. 514. Kun család. Kun nevű nemes családot találunk Szabolcs s több megyében.

Kempelen Béla: Magyar nemes családok. V. köt. 343. és VI. köt. 296.

Kána – Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Szabolcs megyében Mihály vétetett fel az igazolt nemesek közé. Kun (váradi) – Nemességét 1649-ből 1. Gyfv. LR. XXIV/110.

Turul 1888. évf. melléklet 5. Kun de Várad 1649. Gyfvári kpt. 24. L. Reg. 110.

Illéssy János: Az 1754-55. évi orsz. nemesi összeírás. Kána Mihály

Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapaija statistikai és geographiai tekintetben. IV. 218., 232. és 236.

Szabolcs vármegye. Nemesség s birtokosok. Kun

Földes, F.(öldes) U.(rak) Kun P.(uszta) Sz.(ent) Miklós; birtokosai: Kun

Lásd még: Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. II. köt. 21. o. és IV. köt. 114-115. o. ugyanazokkal az adatokkal.

Herpay Gábor: Nemes családok Hajdúvármegyében. 177. Kun földesi család. Címeres nemeslevelet nyertek Rákóczi György fejedelemtől 1649-ben András és Mihály, s Mihálynak Pál fiától származott unokája Pál, illetve ennek fia Mihály 1738-ban Szabolcs vm. előtt igazolják nemességüket. 1738. f. 39. N. 290.

Herpay Gábor: Földes község története. 181. Kun c. n. 1. 1649. Rákóczi Györgytől András és Mihály részére. Kih. Szabolcs vm. Mihálynak Pál fiától származó unokája Pál, s ennek fia Mihály Szabolcs vm. előtt igazolják nemességüket. 1738. f. 39/290.

Helyesbítések:

Kána nevű nemescsaládról nem tudunk, az 1754/55. évi összeírás névkörnyezetéből, valamint a Szabolcs megyei (SzSzBÖL) levéltárban levő eredeti összeírásból kitűnik, hogy a másoló írnok elírásából született Kun Mihály neve helyett.

A nemességszerző Kun Mihálynak Pál fiától, Mihály nevű unokája volt, amint az egykorú tanúvallomási jegyzőkönyvekből kitűnik. Herpay a szabolcsi levéltár „Elenchus Personalis sive Productionalis Nobilium. I. 1567-1767.” című kötetéből vette a kétségkívül elírt adatot, melyet ellenőrizni nem volt módjában. A Kun család nemeslevelét pedig először Bihar vármegye közgyűlése hirdette ki, és nem Szabolcs vármegyéé. Az első kihirdető megye záradékát szokták rávezetni az adománylevélre, mely egyúttal azt is igazolja, hogy az adományt a megyei közgyűlés is jogosnak ismerte el és azt kifogásoló ellentmondás nem volt, illetve az ellentmondást a megyei nemesi közgyűlés nem találta alaposnak és elfogadhatónak. Másodszori, illetve további kihirdetéseket a legritkább esetben szokták az adománylevélre rávezetni, ezek a nemességigazolások alkalmából fordulhatnak elő, ám a nemességigazolásokról a vármegyék külön hiteles okiratokat adnak az érdekelteknek. A Kun família nemeslevelén is csak Bihar vármegye záradéka található.

A KUN család leszármazása I. tábla

A KUN család leszármazása II. tábla

01. Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról. (Bp., 1983.) 64.

02. Pálmány Béla: A magyar nemesség átrétegződése a kései feudalizmus századaiban. = A magyar polgári átalakulás kérdései. Tanulmányok Szabad György 60. születésnapjára. (Szerk.: Dénes Iván Zoltán, Gergely András, Pajkossy Gábor. Bp., 1984.) 39.

03. Bene János: Tisztújítás Szabolcs vármegyében 1836-ban. = Marxizmus-leninizmus-történettudomány. (Nyíregyháza, 1980.) 36., 40.

04. Farkas Gábor 1840-ben, az ilyen módszereket mélyen elítélő Balásházy Jánosnak, Kossuth zempléni barátjának lett a veje, Balásházy később maga is Földesre költözött. Karacs Zsigmond: Balásházy János Földesen = Múzeumi Kurír 30. sz. 42.

05. Karacs Zsigmond: Kisnemesi hagyományok Földesen = Előadás az Önkéntes néprajzi és nyelvjárási gyűjtők XI. országos találkozóján. Gödöllő, 1983. július 5. (Kézirat.)

06. Kálmán Béla: A nevek világa. (Bp., 1969.) 15., 61., 74. – Rásonyi László: Hidak a Dunán. (Bp., 1981.) 130.

07. Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idején. (Bp., 1943.) 214.

08. Horváth Jenő: Váradi freskó, Nagyvárad története. Bp. (é. n.) (1940.) 81.

09. Sólyom Gergely zsákai várkapitány végrendelete, melyben a „skola kilencedet" halála után is biztosítja. Kelt Váradon, 1615. Magánkézben. Sólyom József volt földesi tanító örököseinél.

10. Az oklevél tűrhetően olvasható. a függő pecsétje a zsinórral együtt hiányzik. Aláírások: Georgius Rakoczy, Joannes Horvat de Palocz Secretarius. Magánkézben. Kun Gábornál. – Az oklevél kivonata: OL. Gyulafehérvári káptalan. Liber Regius XXIV. kötet. 110.

11. Izsépy Edit: Ibrányi Mihály váradi vicekapitány = Hadtörténelmi Közlemények XXX. évf. (1983). 193.

12. Karacs Zsigmond: A Török család védlevele Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől = Honismcret, 1980. 6. sz. 36. SzSzBÖL (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Önkormányzat Levéltára) IV. A. 1. fasc. 39. No. 290. 1738. Sunt Acta productinalia Nobilium.

13. Nagy László: hajdúvitézek. (Bp., 1983.) 259. „lévén ezen az országnak mind élemedett s mind ifju, nagy közép rendeiből, nemesség, szász és székely státusiból s az hajduságból is felette számosan ..."

14. Tanúvallatási jegyzőkönyv Kun Mihály nemességéről. 1736. november 8. Váradolaszi. A Kun család kezében. – Szabó István 70 éves tanú Püspökiből: „Kun Lukács, András és Mihálly egy testvér Attyafiak voltak és azokat mind ismérte, s Váradnak az Török által tett megh vétele előtt ottan laktak.”

15. Bunyitay Vince: Nagyvárad a török-foglalás korában. (Bp., 1892.) 29., 43., 44. – Szűcs István: Szabad királyi Debrecen város történelme. II. (Debrecen, 1871.) 399., 598. „a debreceni collégium, ... Váradnak a török általi elfoglalása után három annyi számra is megnövekedését mutathatá fel a togátus tanuló ifjaknak.”

16. Nadányi Zoltán: Bihar-vármegye. (Bp., 1938.) 423. – Borovszky Samu: Bihar vármegye és Nagyvárad. (Bp., é. n.) 196., 516. – Szalárdi Gábor. Siralmas magyar krónikája. (h. n. (Bp.) 1980.) 623. – Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában. (Bp., 1918.) 332.

17. Bihar vármegye tanúvallatási jegyzőkönyve Kun Mihály nemességéről. Váradolaszi, 1736. november 8. Erdellyi János 74 éves püspöki tanú vallomása.

18. Barcsa János: A tiszántúli ev. ref. egyházkerület történelme. I. Debrecen (Debrecen, 1906.) 215.

19. Mezősi i. m. 204. „A birtokjog tisztázása, mint azt a váradi püspök birtokainál is látjuk, még évtizedekig elhúzódott.”

20. Tekintetes Nemes Szabolcs Vármegye eleiben nyújtandó Alázatos Instantiaja az belól irtnak. Az Tettes Vármegyenek Leg Kisseb zolgaja Földesen Lakos Kun Mihálly. (1735?) Dátum nélküli irat a Kun család kezében.

21. SzSzBÖL. IV. A. 1. fasc. 40. No. 373. 1739. Conscriptio nobilium armalistarum ac arandatorum . . . In Possessione Földes: Michael Kunn.

22. SzSzBÖL. IV. A. 1. fasc. 39. No. 290. 1738. Sunt Acta productionalis Nobilium ab Ao. 1730 usq. 1739. Az irat 23 földesi család nemesség igazolását tartalmazza. – SzSzBÖL. IV. A. 1. fasc. 39. No. 291., 292. 1738.

23. Baán Kálmán: A földesi Nagy család története és leszármazása. = Magyar Családtörténeti Szemle, 1942. IX. 196. – Karacs Zsigmond: Forrásgyűjtemény a földesi családok történetéhez. Kézirat. – Uő: Földesi családok leszármazási táblái. (Kézirat.)

24. A földesi református egyház halotti anyakönyvei: Series Beate Mortuorum Ad hibitaque Concione Funebci Sepultorum Consignari cepta ab Ao. 1746. Per Michaelem Szalatsi Pastorem eccla Ref. Földes. 1784. február 6. özv. Kun Mihályné 70 eszt., 1798. május 12. Jó Mártonné Kun Judit 68 eszt.

25. SzSzBÖL. IV. A. 1. fasc. 49. No. 262. 1748. Conscriptio nobilium armalistarum ... – Lásd még: 22. jegyzetből: „Ao. 1730 usq. 1739.”

26. Herpay Gábor Földes község története. (Debrecen, 1936.) – Az eredeti kiváltságlevelek HBÖL. (Hajdú-Bihar megye Önkormányzatának levéltára) V. 625/a. 3. Feudális kori iratok (Földesről) 1537-1734.

27. Barcsa János: A debreceni kollégium és pártikulái. (Debrecen, 1905.)

28. Károlyi Sándor önéletírása és naplójegyzetei. = Rákóczi tükör. I. (Bp., 1973.) 114.

29. Lásd 23. jegyzetból: Forrásgyűjtemény és a leszármazási táblák.

30. Karacs Zsigmond: Az aranyember öröksége. = Magyar Nemzet, 1979. november 18.

31. SzSzBÖL. IV. A. 1. fasc. 42. No. 357. 1741. Universorum Dnorum Cathologus tam possionatorum quorum Armalistarum Nobilium, in gremio hujus Comitatus de Szabolcs residentium ... Sequentur Armalistae Processus ejusdem Földes Mich. Kun.

32. SzSzBÖL. IV. A. 1. fasc. 53. No. 420. Conscriptio dominorum nobilium ... In Posses Curiali Földes Accordantes Seqventer in ordine Michael Kun.

33. OL. A. 75. Kancell. Lt. Cathal. Nob. Nr. 30. Szabolcs vm. Dominorum Terrestrium intraneorum Kána Mihály – Illésy János: Az 1754/55. évi országos nemesi összeírás. (Bp., 1902.) – Kempelen Béla: Magyar nemes családok V. 343. Kána ... , de a VI. 296. Kun (váradi) hibátlanul szerepel. - SzSzBÖL. IV. A. 1. 1240. köt. Elenchus Personalis sive Productionalis Nobilium I. 1567-1757.

34. HBÖL. V. 625/a. Földes község iratai. 3. Feudális kori iratok 1537-1734. Eredeti oklevelek.

35. Herpay i. m. 251. o. A nádori donációból részesülők nevei közt Kun György, Kun Márton, Kun Mihály, majd alább Nagy Erzsébet Széles Györgyné is olvasható Herpay munkájában ábécé rendbe sorolva. A 34. jegyzetben említett eredeti váradi káptalan által kiadott iratban és a mellette levő magyar fordításban ez a sorrend: Kun Mihály, Márton, György, a két utóbbi név között nem egyértelmű a vessző, talán nem is az, tehát nem Kun Márton és Kun György olvasandó, hanem Márton helyesen Marton György neve az amit ott olvashatunk. Az Abaúj vármegyéből jött Marton György 1761-ben vette nőül Széles Katalint, Széles Gergelyné (nem Györgyné, sajnos itt is hibás a fordítás, nagyon sokszor összekeverik a Georg és a Gregor alakot) Nagy Erzsébet leányát, így ő is jogosan részes a nádori donációból. Ezek szerint Kun Márton és Kun György sohasem létezett.

36. A földesi református egyház halotti anyakönyvei: 1783. április 1. Kun Mihály 22 esztendeig nyomorgó, 78 eszt.

37. Kun Mihály keltezés nélküli megkeresése a földesi tanácshoz, rajta Domokos Ferenc, a tanács által közvetített válaszával. Magánkézben.

38. Anno 1765. Die 30a Octobris in Oppido Cuiriali Földes, ... ad Instantiam, Egregy Michaelis Kun emenetam, ... Sequentem per egimus Collateralem Inquisitionem. Magánkézben.

39. Herpay i. m. 162. és 187.

40. Joó, Darvasi, Bene, Ványi, Bíró és Oláh családok, lásd 29. jegyzet.

41. Kun István Contractusa. Dat. Mensis Die Földes 25. Maji 1792. Magánkézben.

42. Az osztálylevél birtokleírásait rövidítettük, példaként az eredeti szövegből egy részlet: „Az Inacson a Nádas Aroknal napkeletrül a Ns. Nagy Familia, nap nyugotrul Kun Ersébeth Aszszony szomszédságában.” – A földesi családok osztályleveleiben kialakult gyakorlattal ellentétben itt az egyességet megbontónak nem kell vinkulumot fizetni, hanem egyből a helység hadnagya előtt igazítják el vitás dolgukat.

43. Nagy Gábor rokon lévén, több alkalommal segített a Kun család iratainak elkészítésében, később 1810–13 között ő volt a helység hadnagya.

44. Egy köblös = egy katasztrális hold = 1600 négyszögöl. Egy vékás = egy magyar hold negyedrésze = 1200 négyszögöl : 4 = 300 négyszögöl.

Az 1857-ben elkészült földesi kataszteri telekkönyvben így áll:

„Ez adó-községben következő mérték szokásos, úm.

Térmérték:

egy hold szántóföld a, 1600 négyszögölével Cat holdra hozva át tesz egy holdat

egy kaszás rét a, 1200 négyszögölével Cat holdra hozva át tesz 3/4 holdat

egy kapás szöllő a, 200 négyszögölével Cat holdra hozva át tesz 1/8 holdat

egy hold legelő a, 1600 négyszögölével Cat holdra hozva át tesz 1 holdat.”

Lásd: HBÖL. VI. 127/y. 7. Vallomány, vagy telek könyve Földes adóközségnek.

45. Curi. Földes I Iellység 1806k Esztendőbeli Jegyző Könyvéből ad Nro. 33. – Ki irta és ki adta N Ujfalusj Gábor mk Hites Notari a. 1806. d. 26 Febr. Magánkézben, Kun Gábor tulajdona. Anno 1806. d. 12. February Özvegy Kun Istvánné Oláh Erssébeth Aszszony Ns. Ványi Gábor által lett Házának épitése e szerént betsüllődött.

A címeres nemeslevél hátoldalán levő családi feljegyzések tudósítanak egy újabb, fél évszázaddal későbbi házépítésről: „Kun Miháj Idesapám háza Készült 1859"

46. A levél Kun Gábor birtokában.

47. Curialis Földes Hellysége 1806k Estendőbeli Jegyző Könyvéből Ad Nrum 202. Protocolláltatott Idősbb Joó Ferentz, Ns Bene Sándor és Ns Kun Pál osztályos Atyafiaknak protestáló és ellent mondó Levelek Néh Gaal Mihály Özvegye Ns Kun Anna Nénnyek Aszszonynak Testamentoma ellen, ... Magánkézben, Kun Gábor tulajdona.

48. Lásd: 29. jegyzet.

49. Úgy ez, mint az eddigi és ezutáni záloglevelek Kun Gábor kezében vannak.

50. Herpay i. m. 156.

51. Az ósiségi s egyéb birtokviszonyokat rendező 1852. november 29-ki legf. nyílt parancs ismertetése s magyarázata. 1. füzet. Írta: Tóth Lőrinc (Pest, 1853.) 43.

52. Schnierer Gyula: A telekkönyvi eljárás rendszeres kézikönyve ... (Pest, 1864.), ebből különösen a 19. §. Zálogvisszaváltási és ősiségi igények. 48-52.

53. HBÖL. VI. 127/y. 7. Az első, ma nem ismert telekkönyv igen hamar elkészülhetett (ebből eredhettek a hibái is), e feltételezéshez ad némi alapot az, hogy az eddig számozatlan földesi telkek házszámait a földesi református egyház anyakönyveiben 1853. január elsejétől, bizonyára felsőbb parancsra, következetesen használja. Az új telekkönyvben a biztosi felülvizsgálat alkalmával figyelembe vették a becslés ellen beadott felszólamlásokat, amelyek tükröződtek az első, de megsemmisített telekkönyv hibáiban.

54. Balásházy János: A tagosztályban való zavarok tisztába hozataláról ... (Pest, 1857.)

55. Magánkézben, Kun Gábor tulajdona.

56. A szerző birtokában.

57. 1897-ben az államtól a regálék megváltásaként kapott 90 ezer forint egy részéből az addigi közbirtokossági magánpénztár átalakult Közbirtokossági Magánpénztárrá. Karácsony Sándor szerint a tőke más részéből többek között a földesi gyerekek tankönyv- és tanszerellátását fedezték az első világháború kitöréséig, erre azonban egyértelmű bizonyítékot eddig nem sikerült találnom.

58. Magánkézben, Kun Gábor tulajdona.

59. A püspökladányi királyi járásbíróság őrizetében lévő eredeti végrendeletről készült hiteles másolat. Kelt P.Ladányban, 1897. Mart. 4én. Kun Gábor kezében.

60. Fénykép a Budapestre hurcolt földesi férfiakról. Özv. Gál Imréné tulajdona, másolata a szerzőnél.

61. 1944–1969. Földes község tanácsának emlékfüzete. (Debrecen, 1970.) 23. és 28.

62. A 25 éves földesi Lenin Tsz története (Debrecen, 1974.) 9.

63. Röplap a szerző tulajdonában.

64. Elismerő oklevél Kun József földesi lakosnak. 1951. augusztus 20. Kun Gábor tulajdonában.

Zsigmond Karacs

DIF GESCHICHTE DER FAMILIE KUN VON VÁRAD

Die Familie ist entweder von kumanischer Herkunft oder sie stammt aus cinem Gebiet, das jemals von Kumaniern bewohnt worden war. Den drei Geschwistern, Lukács, Mihály und András Kun, die in Varadinum wohnten, wurde cin Adelsbrief am 28. Juni 1649 vom siebenbürgischen Fürsten György Rákóczi II. verliehen. Ihr Wappen ist nur nach Beschreibung bekkant, sein Platz auf der Urkunde blieb leer. Obwohl es im Adelsbrief nicht um Schenkungsgut geht, verfügten sie in den folgenden Jahren über cin kleineres Gut in Biharpüspöki. Die Geschwister Kun überlebten die Belagerung des Varadinum von den Türken im Jahre 1660 und liessen sich in Biharpüspöki auf dem Gebiet der Türkenherrschaft nieder. Die Adelsprivilegien wurden von der türkischen Macht nicht anerkannt und die Adeligen wurden verfolgt. Der Adelstand wurde der Familie Kun nur im engeren Kreis zugegeben. Nur Mihály hatte cinen Sohn: Pál, der die Tochter der Familie Nagy im Földes heiratete und nach der Flucht vom Jahre 1689 in Földes lebte. Sein Sohn, namens Mihály, wurde 1705 dort geboren, verlor aber schon als kleines Kind seine Eltern. I Er wurde von seinen Verwandten errogen, er diente bei ihnen bis zu dem jahrc 1730, da er heiratete. Dann erachtete er die Wiederherstellung seiner Adelsrechte für nötig. 1736 wies er seinen Adelstand vor dem Magistrat des Komitats Szabolcs nach. Bis rum Erlöschen der Adelsrechte, dem Jahre 1848, waren dir Familienmitglieder in den Adelskonskriptionen des Komitats zu finden.

Der Schauplatz des Leben der Familie war „Földes, die kurialische adelige Ortschaft, die über vom Komitat Szabolcs kaum abhängiges Verwaltungs- und Gerichtsrecht verfügte und 70 Prozent der Einwohner im Jahre 1786 zum Adelstand gehörte. Mihály Kun wurde zuerst als Adelsbriefbesitzer, später nach der Adelskonskription des Landes 1754/55 als Gutsbesitzer in hvidenz gehalten. Von seinem Landgut kann man aus der Adelstandvereinbarung zwischen seinem Sohn, István, und seiner Töchter im Jahre 1793 eme Vorstellung haben. Die väterliche Erbschaft war kaum mehr als 43 Joch. Die mütterliche Erbschaft war fast von solcher Grösse, das Landgut der Familie durfte auch im optimalen Falle höchstens 100 Joch sein. Dies wurde von István Kun mit seinen Verpfänden ständig verringert. Von der nächsten Generation bekam Pál neuere mütterliche Erbschaft von den Dominikanern. Das Sich immer wiederholende Verpfänden führte zu weiterer Verringerung. Páls Sohn, Mihály, setzte die Gutsverringerungstätigkeit seiner Vorfahren fort. Im Jahre 1848 wurden mit dem Erlöschen des Avitizitätsgesctzes auch die Pfandverschreibungen für die Zukunft verboten. Das führte zur Katasterevidenz der Adelsgüter. Danach zahlten sie als Bürger Steuer, aber viele Adelsafunktionen wurden noch bis zum Ausgleichsgesetz vom Jahre 1867 beibehalten, wie z.B. das Stimmrecht im Falle der Vermögenslosigkeit bis zum Tahrhundertwende. Mit einer Pfandverschreibung konnte man nicht zum Geld kommen, so unterschrieb man also Wechsel, was in das Grundbuch intabuliert das Ende bedeutete. Nach dem Tode von Mihály Kun im Jahre 1897 waren sein Haus, Hof, Weinberg und Ackerfeld aus 8 Grundstück nur von 2210 Kronen Wert. Seine Söhne und Enkelkinder waren als Kleingutbesitzer in Evidenz gehalten. Sein Enkelkind, Mihály Kun war später lange der Vorsitzer cines lebensfähigen LPGs.