Halomsorjan.hu

 

A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002–2003

Debrecen 2003  173–183. old.

 

Karacs Zsigmond

LAPOK A MEDGYESI CSALÁD TÖRTÉNETÉBŐL

 

A Medgyesiek neve és eredete

Medgyesi Pál

A Medgyesiek nemessége és címere

Medgyesi Mihály ága:

Kálló, Debrecen, Nagykőrös, Böszörmény

Medgyesi István bihari és szatmári utódai:

Micske, Szentjobb, Kaplony, Piskolt, Margitta

A földesi Medgyesiek, Mihály és István utódai

A Medgyesiek Debrecenben

Zsigmond Karacs

 

 

 A MEDGYESIEK NEVE ÉS EREDETE

 

Meggyes-i, a család neve a magyar névadási szokásoknak megfelelően a származásra, birtok­ra utaló helynévből alakult ki.1 A mai magyar nyelvben közismert földrajzi név elemzésétől elte­kinthetünk.2 A földrajzi alapnév személy illetve székely nemzetségnévként is ismert.3 Jelen család esetében ez utóbbi néveredeteket mellőzhetjük, kizárva még a család laikus tagjaitól László Gyula által is átvett feltételezéseket.4 Megállapodhatunk a magyar nyelvterületen számtalan helyen elő­forduló településnévi eredetben. A család bizonyíthatóan első ismert tagja Medgyesi Pál Praxis pietatis című munkáját 1636-ban Lónyai Zsigmondnak ajánlotta5 „Ugyan kiváltképpen is részel­tetett jótéteményiben. Ide való az, hogy gyermekkori állapotomban a Nemes és Nemzetes Ifju Lónyai István Urammal a bártfai Scholában együtt taníttatott, mely nékem mennyit használt le­gyen, mostani állapotomban tetszék meg.” Az életrajzíró Császár Károly szerint is ezek a sorok közeli ismeretségről tanúskodnak. Lónyai Zsigmond bírta többek között a szatmári Aranyos­meggyest, itt tanító 1623-ban Medgyesi P. János.6 Egy a Román Akadémia kolozsvári könyvtárá­ban levő tankönyvben olvashatjuk: „Sum Pauli P. Medgiesi et amicor (um) ejus Anno 1624. Debreczini.”7 Ez a számunkra egyelőre feloldhatatlannak tűnő P. (akárcsak Anonymusnál) elfo­gadhatóvá teszi az aranyosmeggyesi származást. Ezt a feltételezést látszik erősíteni az, hogy Medgyesi Pál, amint az oklevélen lévő feljegyzés tanúsítja 1643-ban Szatmár megyében hirdette ki armalisát.8 Sajnos Szatmár vármegye protokollumaiban a kihirdetésnek nem találjuk a nyomát amiben közelebbi helyhezkötődésére szerettünk volna választ találni.9 De Császár Károly említi, hogy 1649-ben Medgyesi Pálnak a szatmári Szinyérváralján levő kis birtokát feldúlják. Tovább haladva a múló időben, ide kívánkozik még egy későbbi kutatásokkal megerősítendő adat. A deb­receni kollégium anyakönyvtára őrzi, az ehhez a családhoz tartozó nagykőrösi tanár Medgyesi Pál iratait 1777-ből Samuelis Megyesi név alatt.10 Ennek a Pálnak az apja szintén Pál volt, akit Ara­nyas-Medjesi Sámuel hetényi jegyzővel vélek azonosítani.11 Mindezek után feltétlen egyet kell értenem Sz. Kürti Katalinnal, aki Medgyessy Ferenc szobrászművészről írt munkájában felveti a további családkutatás szükségességét, ám ő is egy anyai oldalról többszörösen a Medgyesi csa­lád történetének szempontjából – mellékágnak minősülő leszármazási tábla alapján, egy évszá­zaddal előbbre helyezi a család ismert eredetét.12 Mivel e munka nem személyi monográfia, ha­nem családtörténeti feldolgozás, a család nevének írásában, ha nem kifejezetten személyre utal, a leggyakoribb tormát választottam, mely egyben archaikus és a mai névhasználatnak sem mond ellent. A Medgyesi név az évszázadok során a leíró pillanatnyi nyelvi iskolázottságától függően számtalan alakban fordult elő, e változatok felsorolására itt nem vállalkozhatok. Érzékeltetésükre a ggy alakváltozataiból, az s, illetve ss, valamint az i, j és y kombinációiból született névformák variációinak egyrészét, köztük a konkrétan e családhoz tartozó Pál több történeti formáját láthat­juk Kázmér Miklós említett művében. A régiek nem tulajdonítottak a névalak állandóságának fontosságot, megszilárdulásának az állami anyakönyvezés bevezetése adott keretet, azóta a leg­csekélyebb változtatásra engedélyt kell kérni. A kiegyezés után a dzsentriesedő közfelfogás hatá­sára a családnevek y-ra végződő írásmódja a nemesi, ennek hatására sok, évszázadokig i-re vég­ződő nevet használó nemes família az y-os írásmódot kérvényezte, elfeledkezve a ypszilonisták és jottisták múlt századeleji küzdelméről, amikor ez utóbbiak az egykori fejedelmi területek hagyo­mányait képviselték.13 A Medgyesi család több ága kérte az 1642-ben kapott címeresnemes­levélben található Medgyessy névalak használatának engedélyezését.

 

MEDGYESI PÁL

 

Az egyes családok múltjában visszatükröződnek a magyar történelem mindennapjainak küz­delmei, elmulasztott lehetőségei. Feltárásuk lehetősége nagy mértékben függ attól a szereptől amit a múló időben egyes tagjai betölthettek, és attól a szerencsés, vagy szerencsétlen kutató munkától, amiben sohasem lehet eléggé kiaknázni még a lehetséges felmerülő forrásokat sem. Medgyesi Pál családjának első oklevélhez köthető tagja. Életével és munkásságával kivált az átlagos emberi életutak sorából, számos művelődéstörténeti feldolgozás tárgya, melyek általában hozzáférhetők az érdeklődök számára.14 Elegendőnek látom ezért lehetőleg csak a családtörténethez megkíván­ható adataira szorítkozni. Medgyesi P. János tanító az apja lehetett, mint ahogy a debreceni kollé­giumban Medgyesi Pált 1634-ben tanárként követő Medgyesi István pedig a testvére, aki nyuga­lomba vonult lelkészként Szatmáron tűnt el előlünk 1661-ben.15 Az Aranyosmeggyest a XIII–­XIV. században bíró Megyesinek is nevezett családhoz való kapcsolat fel sem merülhet, hiszen tőlük a somlyai Bátoriak, tőlük pedig a Lónyaiak örökölték a birtokot.16 A János nevében lévő P. betű a család korábbi nevének rövidítése, s a korabeli szokásoknak megfelelően, talán éppen ő vette fel az új lakóhelyére utaló Medgyesi nevet. Medgyesi Pál 1605-ben született Aranyosmeggyesen. Bártfai és debreceni tanulóévei után Debrecen város támogatásával külföldi akadémiákra indult, Oderafrankfurtban, Leidenben és Cambridge-ben képezte magát, ahol lelkes híve lett a puritanista, presbiteriánus eszméknek. Hazatérve a debreceni kollégiumban tanít 1631 végétől. 1634-ben Szinyérváralján lelkész, 1637-ben Munkácson, 1638-ban Nagyváradon prédikátor, ez év végétől lett I. Rákóczi György udvari papja. Gyulafehérváron tart házat, első felesége halála után 1639. május 3-án ülte Szászvároson lakodalmát Fodor Erzsébettel. Minden tekintetben él­vezte a fejedelmi pár bizalmát. I. Rákóczi Györgyöt útjaira elkísérte, tolmácsa, követe és kiáltványainak fordítója. Prédikációit annyira kedvelte a fejedelem, hogy ha távol volt tőle, szövegét utólag megkérette. Puritánus elvei miatt nem használta fel lehetőségeit vagyonszerzésre, csak kis szinyérváraljai birtokáról tudunk, melyhez még a fejedelmi udvarba kerülése előtt jutott. Lórántffy Zsuzsannával az özvegy fejedelemnével 1648-ban Sárospatakra ment, ahová a fejede­lem 1645-ben anabaptistákat telepített. A szintén presbiteriánus elveket valló fejedelemné, több­ször a fiával II. Rákóczi Györggyel szemben is megvédte a református egyház hagyományos vo­nalával szembekerült Medgyesi Pált, aki rövid nagybányai lelkészkedés után 1652-től ismét a fejedelemné udvari papja, annak haláláig, 1660-tól sárospataki lelkész, ott is halt meg valamikor 1663 és 1667 között. Özvegye 1669-ben ment hozzá Hodorai Mihály szatmári alkapitányhoz. Medgyesi Pál három és félszázad óta jelen van irodalmi életünkben. A két háború között három teljes munkája látott újra napvilágot, köztük a Praxis pietatis.17 1980-ban Szalárdi János munkájá­nak a végén jelent meg több Erdély összeomlását elsirató egyházi beszéde. 1984-ben pedig ke­zünkbe vehettük Erdély romlásának okairól szóló füzetét.18 Természetes tehát, hogy Medgyessy Ferenc kedvenc olvasmányai közé tartoztak neves elődjének prédikációi,19 nem hiába kedvelte őket annyira I. Rákóczi György. Az újabbkori baptisták a Patakon is élt anabaptisták utódainak tartják magukat. Medgyesi Pál, – aki csak pártfogójuk lehetett, festett képét ott látjuk a baptisták budapesti székházában, a nagy szellemi elődök között. Szinte sorsszerű volt, hogy a múlt század végén a baptista misszió során az utódai közé tartozó földesi Medgyesiekből egy család közéjük állott.20

 

A MEDGYESIEK NEMESSÉGE ÉS CÍMERE

 

A Medgyesi Pál életével és munkásságával foglalkozók dolgozataikban nemességére nem tér­nek ki, ezekben ennek a kérdésnek a jelentősége nem számottevő. Esetünkben ez nemcsak kike­rülhetetlen, hanem sarkpontja a további feldolgozásnak. Medgyessy Pálnak és meg nem nevezett feleségének 1642. május 12-én Bécsben III. Ferdinánd címeres nemeslevelet adományozott, mely a korabeli armalisok általánosságait tartalmazza, érdemleges információ nélkül. Egyénivé a név, a címerrajz és címerleírás teszi. Az oklevélen olvasható ignobili szintén az általánosságokhoz tarto­zik, nem a kiállítás előtti jogi helyzetről tájékoztat, a biztosan már előzőleg a nemességhez tarto­zók címereslevelében is gyakran látjuk. Elsősorban a kevésbé nevezetes, vagy ismert származást jelenti és csak másodsorban a nemnemesit, Medgyesi PáI esetében ez utóbbi nem kizárt. Az oklevélben a Medgyessy névalak inkább a királyi Magyarországra jellemző, ezért Medgyesi Pál to­vábbra is az erdélyi részek hagyományait követte nevének használatában. I. Rákóczi György bi­zalmas emberének kiállított armalis gesztus értékű volt a Habsburg ellenes összefogástól tartó III. Ferdinándtól. Az ekkor éppen királyi uralom alatti Szatmár vármegye 1643. február 11-én Szatmár városában tartott nemesi közgyűlésén hirdették ki Medgyesi Pál armalisát, az érvényes­séghez szükséges egy évi határidőn belül. A divathullámként gyűrűző magyarországi címereslevél dömping a XVII. században tetőzött. Szerencsés tulajdonosaik, akik ekkor még csak azt vélték reprezentálni, hogy a Szent Korona tagjai, nem is sejtették, hogy utódaik számára a következő században a nemesség igazolás majdnem biztos alanyát kapták meg. Az armalis XVIII. századi igazolásokban játszott szerepe erősítette azt a később kialakult felfogást, hogy a dátuma az illető család nemességének is a kelte. Nem egy család két-három címeresnemeslevelet kapott, míg sok nemes família mai napig nem rendelkezik armalissal. Természetesen sok az olyan család, akiknek ez jelentette a köznépből való kiemelkedés lehetőségét. Medgyesi Pál prédikátori minőségében már nemesnek számíthatott. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1629. július 13-án Gyulafehérváron kiállított oklevelével a református lelkészeknek és utódaiknak nemességet adományoz, melyet I. Rákóczi György éppen 1642. május 10-én, amikor Medgyesi Pál armalisa kelt, erősít meg.21

A különféle Medgyesi famíliákról Nagy Iván csak általánosan szól, s mellékesen említi Medgyesi Pál pataki protestáns lelkészt.22 Erre utal Császár Károly amikor azt írja: A XVII. szá­zadban több Medgyesi nevű családról van tudomásunk, de hogy melyikhez tartozott, vagy egyál­talán tartozott e valamelyikhez, kétséges. Kempelen Béla pedig Medgyessy Ferenc szobrászmű­vész közbenjárására,23 ezt a családot is számbaveszi, ugyan több ilyen nevű família konkrét meg­nevezése mellett, akikkel rokoni kapcsolatot keresni meglehetősen reménytelen vállalkozás.24

A család címerének másolatát és annak a címerképhez igazodó leírását a Dunamelléki Refor­mátus Egyházkerület levéltárában őrzött eredeti oklevél után adjuk.25 A pajzs két oldalának köze­pétől felfelé irányuló ezüst ékkel három részre hasított pajzs. Alul zöld földből kék mezőbe fel­nyúló zöld lombú fa. A két felső vörös mezőjű sarokban egy-egy ezüst liliom. A nyílt katonai si­sakon lévő koronán álló jobbra fordult daru felemelt bal lábával követ tart. A pajzstakarók kék­arany, vörös-ezüst színűek.

A huszadik században, mivel az eredeti oklevélhez kellő mértékű kutatás hiánya miatt hozzá nem jutottak, két változat született. Mindkettőben csillag váltotta fel a liliomot, s a mező felosztá­sa is a címerpajzs alján kezdődik és hiányzik az ék, más néven szarufa, valamint a színezés is elté­rő, az egyik változatban pedig fenyőfát találunk.26

A Nagykőrösre került Pál lelkész két címeres pecsét változatot használt, az elsőben a pajzs al­só harmadát egy monogramm foglalja el, feljebb szorítva a címerképet. Az újabb változatban kettős ovális pajzsot látunk, egyikben a címer, a másikban monogramm látható. Debrecenben Mi­hály pecsétlenyomata mértani ábrát formáz, ugyaninnen tudunk id. Gáborné pecsétjéről, melyet azonban nem ismerünk.27

 

MEDGYESI MIHÁLY ÁGA

Kálló, Debrecen, Nagykőrös, Böszörmény

 

Medgyesi Pál 1639-ben házasodott újra, az 1642. évi armalisban sem felesége, sem fiai nevét nem látjuk, ekkor talán nem volt élő gyermeke. A későbbi nemesi igazolásokból kitűnik, hogy gyermekei közül István és Mihály felnőtt kort ért és családot alapított. Feltehetően 1650 körül születtek, az előbbi a Bihar megyei Micskén, az utóbbi Nagykállóban tűnik fel. Mihály ága őrizte az armalist, ez általában az idősebb testvér öröksége volt, s Mihály utódai több nemzedéken át viselték a Pál nevet. Mihály és István zsenge gyermekkorukban, anyjuk újraházasodása révén Szatmárra kerültek. Mihály Nánássy Jakabbal képviseli a hajdú városokat a tárgyalásokon az 1705. május 8-án kötött fegyverszünet alkalmával.28 1714-ben Nagykállóban ductor,29 a város hadna­gya. A 78 esztendős Hegedűs György kállai lakos erről így vall 1775-ben: „Kállóban lakos Me­gyessy Mihályt... jól ismérte, mint hogy vélle mint akkori Város Hadnagyával Pozsonyban, Kas­sára is utazott ...Micskén lakos Medgyessy Istvánnak Testvérje volt, de hogy ezeknek az Attyokat Pálnak hívták, csak magátul Megyessy Mihálytúl hallotta.”30 Nagykálló a szatmári béke (1711 ) után kikerült a várkapitányok kormányzata alól és Szabolcs vármegye közigazgatása alá rendelték. A lakosság, hogy önállóságát megtarthassa 33 000 forintban megegyezett a kamarával ám néhány rövidlátó ember „zenebonája” miatt a remélt szabad királyi városi státusból semmi sem lett.31 Ez ügyben járt a tárgyalásokban már tapasztalt Medgyesi Mihály a pozsonyi és a kassai kamarákhoz. 1723-ban Mihálynak malma van Kállóban. 1732-ben már csak özvegyét találjuk 4 árvával, mint eddig is az adófizető lakosság körében.32 Mindebben semmi kivetni valót nem kell keresnünk, a szatmári békében ugyan a nemesség jogait biztosították, de az adófizető lakosság számának növelése érdekében, minden nemest egyéni igazolásra szorítottak, sokan pedig az ele­inte zavaros körülmények miatt csak később jutottak el a felismerésig, hogy nemességük érdeké­ben bármilyen lépést tegyenek, mert a sokféle motiváció között, például a városi polgárság sorai­ba való kerülést elfogadhatónak tartották. Nem is találjuk a család tagjait az 1754–55 évi országos nemesi összeírásban, annak ellenére sem, hogy Micskén 1742-ben hozzájárult az insurrekció költ­ségeihez István, Földesen pedig 1746-ban tanúk bizonyítják, hogy István régi eleitől nemesi kúri­át bír. Olvassunk még az 1775 évi tanú vallomásából: „Igaz az Kállai Medgyessy Mihálynak va­lóságos fija legyen Megyessy Pál, mostani Debretzeni Typographus ... Megyessy nevet mind ez ideig fent tartották, sőt az Armalisokat is Sok ízben látta ... és igaz Nemesi Szabacságban éltek Authenticatus confirmat. (hitelesen bizonyítja).” A tanúvallomások és az eredeti armalis bemuta­tása után Szabolcs vármegye rakamazi közgyűlésén 1776. november 6-án nemesi bizonyságleve­let állított ki, amelybe Pálnak, Pál fia nevét is belefoglalták. Idősebb Pál, akiben Aranyas-Medjesi Sámuel hetényi imádságos könyvet is író jegyzőt véljük, Debrecenben Dabasi Oláh Máriát vette feleségül, 1752-ben Pál fia születése idején debreceni bíró, s láttuk 1775-ben tipográfus, azaz nyomdász. 1788-ban az érmelléki Diószegen volt nyomdája, s 1800-ban ott vették fel özvegyét a nemesi összeírásba. Az ifjabb Pál a debreceni kollégiumban tanult, s majd ugyanott előbb a költé­szeti osztály. majd a metafizika tanításával és könyvtárossággal, végül szeniorsággal bízták meg. Ezután svájci és német akadémiákat látogatott. Hazatérve a nagykőrösi iskolához hívták meg rektorprofesszornak. 1792-ben választotta lelkészévé a nagykőrösi gyülekezet. Több egyházi be­széde jelent meg nyomtatásban. A könyvtári viszonyokat tárgyaló kéziratát Megyesi Sámuel név alatt a debreceni kollégium könyvtárában, más kéziratait a Ráday gyűjteményben találjuk, többek között Rövid Summája a Politikának és Rövid Summája a Statisztikának címmel.

1796-ban Pest-Pilis és Solt törvényesem egyesült vármegye közgyűléséhez fordult: ,,.... a Szokott Bizonyság Levelet, tőlem származott Pál, József és Ferencz Gyermekeimnek bé iktatásá­val ki adatni tnéltóztasson ... alázatos hív Szolgája Nemes Medgyesy Pál Nagy – Kőrösy H (elvét) C (onfession) Lévő Eclesiának Predicatora.” A kérésnek az egyesült vármegye eleget téve, az újabb bizonyságot gyermekei nevének beírásával, 1796. június 10-én a húsz év előtti és ekkor be­nyújtott Szabolcs vármegyétől kiadott bizonyságlevélre rávezette.33 Az 1784-ben született Pál 1799-ben írt alá a nagykőrösi iskola törvényeinek. 1819-ben szerzett orvosi oklevelet és orvosi disszertációja is még az évben megjelent.34 Pár évi nagykőrösi működés után a Hajdú kerület főorvosává választották, 1831-ben halt meg Hajdúböszörményben, egy lánya maradt. József fiata­lon, akadémikus rektorként halt el Kiskunlacházán. Míg Ferenc ügyvédként nőtlenül hunyt el 1846-ban Nagykőrösön.35 Az 1642. évi nemeslevél, az itteni Medgyesi ág kihalása után a nagykő­rösi liceum könyvtárába került.36

 

MEDGYESI ISTVÁN BIHARI ÉS SZATMÁRI UTÓDAI

Micske, Szentjobb, Kaplony, Piskolt, Margitta

 

Medgyesi István Micskére kerülésének idejét nem ismerjük. Fia szintén István 1742. novem­ber 10-én az osztrák örökösödési háború miatt meghirdetett insurrekcióra 25 rénesforintot fizetett, egy másik szintén az évi adat szerint tizenhárom társával együtt állít katonát.37 Az 1775. évi tanú­vallomásból tudjuk, hogy az igazolni kívánó Medgyesi Mihály és István atyja két ízben adott az insurgensek közé lovas katonát. A családi kapcsolatokról így vall Szentkirályi István 78 éves micskei tanú: „Esméri a Debretzenben lakó Meggyesi Mihály és Micskén Tettes Bihar Vár­megyében lakó Megyesy István eő kegyelmeket, ... egytestvérek, s mind ketten néhai Ifjabb Megyesy Istvánnak fijai ... Azon két egy testvéreknek Nagy Attyját, ... Öreg Megyesy Istvánnak hívták, ki is egy Testvér volt Kállóban lakos néhai Megyesy Mihállyal, kiket mind kettőjüket a Tanú jól ismert ... az Attyok Megyesy Pál lett volna ... úgy hallotta ... Ezen elől Számlált Megyesiek mindenkor igaz Nemeseknek tartattak, Nemes Levelet másoknak mutogatták, ... az Attyok Néhai Megyesy István Micskén maga Curialis helyén lakott és producens Megyesy István mostan is Curialis helyen lakik Micskén, és mind az Attyok mind ezen Megyesy István igaz Ne­mesi Szabadságban éltek és soha paraszti terhet nem viseltek.”38 Nem tisztázott miért maradt ki István az 1754–55 évi országos nemesi összeírásból, mikor adatunk van arról, az 1758-ban 51 esztendős nemes Medgyesi István Micskén él, talán szintén ő az akit 1747-ben Csanáloson talá­lunk.39 Túl sok az István aki Micskéhez, illetve az István nevű apa, fiú, unoka hármashoz köthető. A mellékelt leszármazási tábla érzékelteti ezt a problémát. Anyakönyvi vizsgálatok lehetőségének hiányában a micskei ágak kutatásában több nehézséggel kell szembenéznünk, így az 1789-ben szereplő Nagy Sándorné Medgyesi Sára, akár a Mihály testvére, vagy Istvánnak a lánya, esetleg a testvére is lehet.40 1818-ban Bige Márton Bihar vármegye tiszti ügyésze produkcionális pert indít „Mitskei lakos és Nemesi Szabadságban élő Meggyesi István Eo kigyelme mint Alperes ellen,” E per következtében a micskeiek újabb bizonyságlevélért folyamodtak most már Bihar vármegyé­hez, amit 1820-ban meg is kaptak, István és fiai Károly és Sándor micskei, Gábor pedig széplaki lakos nevére, akik bemutatták apjuk István fia István részére 1776-ban Szabolcs vármegye által kiadott testimoniálist.41 Ám a fiskus csak 1823. november 26-án reagál erre érdemben: „Megje­lent és ezen Alperes már magát Legitimálván sőt Legitimale Nemessége felett Testimonialissa is lévén hát ezen Kereset aloll magát fel oldoztam.”42 Az 1830. évi nemesi összeírásban megtaláljuk ezt az Istvánt viszont Gábornak már csak az özvegyét láthatjuk.43 Az 1820-ban igazolt Károly 1843-ban Micskén a nemesek fóhadnagya, s e tisztségében állít ki bizonyítványt Margittán élő rokonai számára rokoni kapcsolatukról, azok nemességigazolásához.44 Holott 1842-ben a Hely­tartó Tanács rendeletére ismét folyamatba teszi Meggyesi István özvegye s fia Károly ellen a ne­messég igazolására szorító pert Zilahy Lajos Bihar vármegye tiszti alügyésze, s 1845. május 2-re Váradolasziba idézi.45

Pálnak István fiától való unokái közül László és György utódai 1790-ben kaptak Szabolcs megyétől bizonyságlevelet. Egyelőre szintén rejtély, hogy a Medgyesi család tagjai miért Sza­bolcs vármegyétől kapják a testimoniálist, nem pedig a szokásnak megfelelően az 1643-ban a család armálisát kihirdető Szatmár vármegyétől, ahonnan egyetlen e családot illető nemesi bi­zonyságlevélre való utalással sem találkoztam, pedig Szabolcs csak a szatmárira való hivatkozás­sal adhatott volna ki újabbat. Medgyesi László Szentjobbon volt prédikátor, Barcsa János szerint 1760–67 között.46 Az ő István fia látható az 1789. évi összeírásban47 az 1790. évi bizonyságot is Szentjobbon kapja. 1807-ben az utolsó nemesi felkeléshez hadi segedelemre 2 forint 44 krajcárt, ugyanekkor múzeumra 8 krajcárt adott.48 1830-ban Szentjobbon Györgynét írták össze erről az ágról pillanatnyilag többet nem tudunk.

György 1790-ben bizonyságlevelet kapott Kaplonyban, Szatmár megyében, szintén prédikátor volt.49 Barcsa szerint 1749 és 1772 között Álmosd, Szamosudvarhely, Értarcsa voltak lelkészi ál­lomásai.50 Két fiát látjuk az 1790-es testimoniálisban Ferencet és Györgyöt aki Czegén51 élt György, Pál és János fiaival. Összevetve az 1843-ban nemesedési perbe idézett Margittán lakó Medgyesi József és István által bemutatott iratokat, úgy tűnik az idősebb Györgynek Ferenc és György mellett János fia is volt. A producensek bemutatják a Piskolton lakó Nobilis Georgius Megyesy 1772. december 5-én kelt útilevelét, a már fentebb említett micskei hadnagyi szék bizo­nyítványát, valamint többek között a margittai két testvér József és István, apjuk Sámuel szárma­zását bizonyító 1844. január 24-én kelt tanúvallomási jegyzőkönyvet. Itt vall tanúként nemes Gellér Pál 74 esztendős piskolti lakos: „Megyesi János ... hét esztendőkig volt Nemesi Főeskütt, az apját is Néhai Nemes Öreg Megyesy Györgyöt szinte jól ismertem ... sőt még azt is tudom, hogy ennek a Jánosnak a fija Sámuel, csizmadia mesterséget tanult és Margitára származott.”52 János aki 1765-ben kötött Piskolton házasságot, 1800-ban 30 krajcárt adott az insurrekcióra, 1807-ben már 1 forintot ad a hadi segedelemre, s a múzeumra 3 krajcárt.53 1809 táján pedig hét évig nemesi főesküdt Piskolton. Sámuel nevű fia 1805-ben insurgens, 1807-ben hadi segedelemre 2 forint 40 krajcárt, múzeumra 8 krajcárt fizet. 1818-ban „a magok Nemességek bé bizonyítására a Tettes Törvény Szék eleibe ef. Sept 21-ik Napjára Váradra Törvénybe idéztettek.” Sámuel kö­vetkezetesen nem tett eleget a perbehívásoknak, s 1826 után újabb idézéssel nem találkozunk. 1841-ben 70 éves korában meghalt, 1830-ban még megtaláljuk az összeírásban.54 1843. szeptember 15-én veszi elő újra a fiskus a pert és „Folytatólagos Nemesség bizonyítását követelő”-en margittai lakos Sámuel fiait Józsefet és Istvánt idézi, akik már hajlandók bizonyítani. „Sze­gényemberek régólta kéntelenek nemességek bizonytalanságától félni, most beállítván Személye­sen tanúit kéri a Tekintetes Törvényszék által meg hitelesíttetni ... a Megyesy családok Deb­reczenbe – Piskolton – Micskén és Margitán régi időtől nemesi szabadságba élnek s ezek közzül egyik vagy másik saját körülményei szerint a nemes megyétől váltott is nemesi Bizonyítványt, de hogy csak kissé nem számláltatott az alpereseknek apja vagy nagy apja, azt az emberi részvétlen­ségbe, és szegényi állásukba alapítják, mely esetek többször és több régi nemes családokat ki tö­röltek a nemesség névsorából.” A fentebb már említett iratok mellett, Sámuel nemesi terheiről szóló bizonyítványa, s anyakönyvi kivonatok bemutatása után még hivatkoznak az 1725 és 1735. évi királyi rendeletekre, melyek elegendőnek tartják a nemesség bebizonyítására a 60 évi folya­matos békés használatot, mely általuk „bépróbáltatott.” Amint a már idézett Gellér Pál vallja: „ezek mint Nemesi Szabadságban éltek, és éppen azért viselhetett közöttünk Megyesi János is oly sokáig Nemesi Fő esküttséget.”55

 

A FÖLDESI MEDGYESIEK, MIHÁLY ÉS ISTVÁN UTÓDAI

 

Pálnak István fiától származott unokája Mihály, „aki is Vándorló Szabó legény lévén Földe­sen megházasodott, s úgy telepedett ott meg, s utána a Maradékai is ... mintegy harminc eszten­deje hogy meghalt.” Olvashatjuk nemes Gáthy Mihály 79 éves szoboszlai lakos 1817. évi vallo­másában.56 „A Földessen lakó Megygyesiek mindég Nemesi Szabadságba éltek és élnek most is, s semmi paraszti terhekbe nem részesültek            Mihálynak .... Három Testvérei voltak, úgymint Megygyesi István, Megygyesi László és Megygyesi György s a Tanú ezeket is mind jól ismerte ... az Atyafiságot egymás között mindég fel tartották s egymást meg is látogatták.” Ismerte Mi­hály utódait is: „ezenn Tettes ns Zabolcs Vgyben Curialis Földes Helységében lakott de mostaná­ban már meghalálozott Nemes Megygyesy Bálint Eö kigyelmét, valamint annak édes Attyát is a kit Ns Megygyesi Jánosnak hívtak.” A tanúk esküjük és jó akaratuk ellenére is tévedhettek, mert bizony Medgyesi Jánost az 1759 és 1770 közötti összeírások adózóként, sőt szolgaként mutat­ják.57 A földesiek nemességének erősítésére a debreceni Medgyesi Mihály 1791-ben ad bizonyító levelet. „Földesi Medgyesi Jánosnak az édes Attya Medgyesi Mihály, az én édes Atyámmal Medgyesi Istvánnal egy testvér volt. ... az Attyok Medgyesi István volt. ... Földesen lakó Medgyesi János igaz vér szerint való atyánk fia.”58 Az 1793. évi Szabolcs vármegyei protokollumban találjuk nyomát a földesi Megyesi Bálint és gávai (Megyesi) István nemességbizonyító pere elindításának.59 1795. január 1. kelt, az azután évről évre rendszeresen kézhez kapott, nemesi útilevél Megyesy Bálint számára.60 1796-ból pedig Bihar vármegye iratai közt találunk adatot a földesi Medgyesi János ne­mes személyről.61 Bálint utódait ezután rendszeresen megtaláljuk az 1833, 1836 és 1847. évi ne­mesi összeírásokban.62 1837. december 4-én kérnek „Nemesi Bizonyságot” Szabolcs vármegyétől Földesről János, Sándor és István, Bálint életben lévő fiai: „Tttes Bihar Vmegye Mitske Helysé­gében lakott n Megyesi István Nemességét a Felség jóváhagyása mellett is megállapíttatván ezen Tttes ns megyétől az ide mellékelt ... Bizonyságot kinyerte. Hogy a mi Szép Atyánk ugyan azon Megyesi famíliából való és a Bizonyságot nyert Istvánnak Testverje volt ... bizonyítjuk.” Minde­zek erősítésére Török Sámuel földesi hadnagy ad bizonyságot, az emberemlékezetet meghaladó idők óta nemesi szabadságban élésekről, nemesi terhek és felülésekkori katona állításokról. Me­lyek alapján Hunyady József tiszti ügyész szerint: „Nemesi szabadságban élésekről szólló Bizo­nyítvány kiadódhatik. – Költ NkáIlóba. 14 december 1837.”63 Az 1837-ben igazolást kérő István Bálint fiának Gábor unokájától származó István a debreceni Református Teológiai Akadémia könyvtárosaként hunyt el 1981. április 3-án. Gyermekkorában Karácsony Sándor földesi paraszt­gimnáziumának tanulója és innen indulva lett református lelkész. A debreceni kollégium 400-ik évfordulójára megjelent tűzoltó diákokat ábrázoló bélyegen ő is rajta van. Az 1944. március 16-án kelt belügyminiszteri Bizonyítvány szerint régi magyar nemességét, a Medgyessy családi név, a földesi előnév és az 1642 évitől kissé eltérő családi címer használatához való jogát igazolta.

A földesi Medgyesiek közül István 1746-ban kért nemessége igazolásához tanúvallomási jegy­zőkönyvet kiállítani. A 70 éves földesi nemes Karmasin Bálint vallja: „Tudgya bizonyossan es Ismerte az Tanú az Utrumban Specificalt Medgyesi Istvánnak édes Attyát Medgyesi Istvánt, azt is tudgya hogy az Nagy Attya is Medgyesi István volt. Azt is bizonyosan tudgya az Fatens, hogy azon Medgyesi István mostan is Földesen Régi eleirül allo örökös Nemes Curiat bir es azon lakik ... Azt is bizonyossan tudgya ez Fatens hogy azon Medgyesi István praedecessai is igaz Nemes embereknek tartattak és Nemesi Szabadsággal éltek.”64 Sajnos az 1749. évi igazolásának csak a jelzetét találhattam meg, elesve származása bővebb információitól.65 Itt talán választ kaphattunk volna arra is, hogy 1748 és 1758 közt őt, 1766-ban pedig özvegyét miért találjuk Földesen az adózók összeírásában. Mint nemesi jószágot bíró parasztokat látjuk 1792-ben Földesen és Mező­szentmiklóson István fiait, Istvánt, Jánost és Mihályt.66 A XIX. század első felének nemesi össze­írásaiban az ez ághoz tartozó földesi Medgyesiek éppúgy megtalálhatók mint Mihály utódai. Medgyesi Sándor (1827. II. 19 – 1884. I. 19. 1848/49-ben honvéd. Az 1792-ben összeírt Mihály Sámuel fiától származott unokája Lajos gyermekeivel együtt baptista lett az 1880-as években.67

 

A MEDGYESIEK DEBRECENBEN

 

Medgyesi Pál Micskén lakó István fiától származott unokájának Istvánnak Mihály fia került Debrecenbe, míg István nevű testvérét Micskén találjuk. Mihály immár másodszor házasodott 1758-ban Debrecenben, 1776-ban kapott bizonyságlevelet Szabolcs megyétől, a család legfelsőbb helyen jóvá hagyott nemességét ugyan ebben az évben a Liber Regiusba is bevezették. Mihály fia Mihály Sámsonban tűnik fel, 1800-ban a nemesi felkelésre fizet 10 rft 30 krt. 1807-ben hadi se­gedelemre 60 ft 16 krt múzeumra 3 ft 1 krt ad. 1830-ban Lászlót és Gábort írták össze, míg 1832­-ben Gáborné Gábor, Károly, László látható a conscripcióban. Medgyesi Károly 1836-ban Bihar megye útján elégtételt kér Borsod megyétől, mert a sajókeresztúri és palkonyai bírák útilevéllel bizonyított nemességét megsértve, vele méltatlanul bántak. A Debrecenbe költözött Mihálynak Gábor fiától való unokái: Gábor, Károly és az elhalt László fiának nevében is 1840-ben kapnak Szabolcs vármegyétől újabb bizonyságlevelet. 1844-ben id. Gáborné pecsétjével találkozunk, vé­gül ugyanőt látjuk Gábor és Károly fiaival az 1847. évi összeírásban.68

Az 1840-ben bizonyságlevelet nyert Gábor fia Ferenc 1904-ben vallás és közoktatásügyi mi­niszteri rendeletben igazolja azt, hogy a családinevük helyesen Medgyessy, majd az ő fia Ferenc szobrászművész 1943-ban vkm. intézvénnyel igazíttatja ki a család nevét apja házassági anya­könyvi bejegyzésében. Gábor testvérének László Gyula által említett családtörténeti kutatásaihoz nem sikerült hozzájutnom, viszont Ferenc hagyatékában több iratot találtam, mely azt bizonyítja a presbiteriánus Medgyesi Pált nem ötletszerüen mondta ősének, hiszen leszármazási táblát is állí­tott össze a család debreceni ágáról Pálig visszavezetve. Az apai nagyanyja elődeiről is látunk egy genealógiát, az 1549-ben élő Tegzes Györgyig, akit természetesen nem vehetünk figyelembe a Medgyesi családfán. Medgyessy Pál egy keltezetlen (1911?) levelében a történetét és leszármazá­sát taglalja családjuknak, itt felhívja bátyja figyelmét arra is, hogy fiát jó volna törvényesíteni. E levél úgy tűnik, Medgyessy Ferenc abbeli szándékának kielégítésére született, hogy a család ott legyen Kempelen Magyar nemes családok című sorozatának megfelelő kötetében. A levél szélére Medgyessy Ferenc odaírta a Sz. Kürti Katalin monográfiájában lévő családi címer leírását.69

 

 


01 LENGYEL Zoltán: Magyar névkönyv. Budapest, 1917. 119.

02 KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, 1980. 415.

03 KÁZMÉR Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV–XVII. század. Budapest, 1993. 722.

04 LÁSZLÓ Gyula: Medgyessy Ferenc (1881–1958) Bp., 1968.7.

05 MEDGYESI Pál: Praxis pietatis. Budapest, 1936. 15.

06 CSÁSZÁR Károly: Medgyesi Pál élete és működése. Bp. 1911. 6.

07 HEREPEI János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. II. Budapest-Szeged, 1966. 183.

08 Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltára. Eredeti oklevél.

09 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár N. A. 501. prot. 1643. A továbbiakban: SzSzBML

10 FEKETE Csaba–SZABÓ Botond: A Tiszántúli Ref. Egyházker. Nagykönyvtárának (Debrecen) kézirat­katalógusa. Bp. 1979. 175

11 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. 1. Budapest, 1891. 235. 1737-ben írt egy imádságoskönyvet.

12 Sz. KÜRTI Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen. Db. 1981. 30.

13 BALÁZS László: A felekezetek egymáshoz való viszonya 1791–1830. Budapest, 1935. 39.

14 TARNÓC Márton: Erdély művelődése Bethlen Gábor és a két Rákóczi György korában. Budapest, 1978. 94–103.

15 NAGY Sándor: A debreceni ref. koll. Hajdúhadház, 1933. 401.

16 FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. Pesten, 1851. reprint kiadás 1984. 50.

17 MEDGYESI PáI: Rövid tanítás a presbyteriumról. Bp. 1934.

18 SZALÁRDI János: Siralmas magyar krónikája. Bp. 1980. 686.

19 LÁSZLÓ Gyula i. m.

20 MEGGYESi Lajost 1882 május 1-én merítette be Kornya Mihály Derecskén. – A budapesti baptista gyülekezet tagnyilvántartó naplója.

21 LEHOCZKY Tivadar: Bethlen Gábor fejedelem nemeslevele református papjai részére. = Turul. 1897. évf. 192. Az oklevél másolat: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV. A. 12/c. 5. csomó, 10 boríték. A továbbiakban: HBML

22 NAGY Iván: Magyarország családai.... Pest, 1860. VII. 406.

23 Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár. Fond 25/I – Medgyessy Pál levele.

24 KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok. VII. Bp. 1913. 138, 143

25 Elébb a Nagykőrösi főgimnázium könyvtára őrizte. (pecsét)

26 Az eredeti szövegben Pinus = fenyő van, a címerképen pedig lombos fát látunk, mint Medgyessy Ferenc változatában.

27 KŐSZEGHI Sándor Nemes családok Pestvármegyében. Bp. 1899. 234. – SzSzBML IV. A.  I. F 37. N 1262. 1837. - HBML, IV. A. 12. csomó 2. boríték.

28 VARGA Geiza: Hajdúmegye leírása. Debrecen, 1882. 52.

29 CSEPELYI Tamás: A nagykállói járás múltja és jelene. Nagykálló. 1970. 108.

30 Országos Levéltár Filmtár P. 1110. doboz (az első irategyüttesben)

31 BOROVSZKY Samu: Szabolcs vármegye. Bp. 1900. 154.

32 CSEPELYI i. m. 111, 113

33 Pest Megyei levéltár N. 3-C/2 Pest-Pilis-Solt vármegye közgyűlési iratai A. nob. 1796–2–1020

34 SZINNYEI i. m. VIII. Budapest, 1902. 976­

35 BENKÓ Imre: Nemes családok Nagykőrösön 1848 előtt. Nagykőrös, 1908. 227.

36 Lásd 25. jegyzet: Elébb a Nagykőrösi főgimnázium könyvtára őrizte. (pecsét)

37 Lásd 30. jegyzet: Országos Levéltár Filmtár P. 1110. doboz (az első irategyüttesben).

38 Lásd 30. jegyzet: Országos Levéltár Filmtár P. 1110. doboz (az első irategyüttesben).

39 HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték.

40 Lásd 39. jegyzet (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték).

41 Lásd 39. jegyzet (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték).

42 HBML IV. A. 6/e 10. csomó 304.

43 Lásd 39. jegyzet (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték).

44 HBML IV. A. 6/e 15. csomó 580.

45 Lásd 42. jegyzet (HBML IV. A. 6/e 10. csomó 304).

46 BARCSA János: A Tiszántúli Református Egyházkerület történelme. II. Debrecen, 1908. 339.

47 Lásd 39. jegyzet (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték).

48 Lásd 39. jegyzet (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték).

49 HBML IV. A. 12/b 3. csomó 37.

50 BARCSA i. m. 198, 332, 239.

51 Valószínű az akkor Doboka megyei Cege (= Czege)

52 Lásd 44. jegyzet (HBML IV. A. 6/e 15. csomó 580).

53 Lásd 44. (HBML IV. A. 6/e 15. csomó 580) és 39. jegyzet (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték).

54 Lásd 42 jegyzet (HBML IV. A. 6/e 10. csomó 304.) 39. (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték) és 44. jegyzet (HBML IV. A. 6/e 15. csomó 580).

55 Lásd 44 jegyzet (HBML IV. A. 6/e 15. csomó 580).

56 SzSzBML IV. A. 1. 37. csomó 1262. darab 1837.

57 SzSzBML IV. A. 1. F 68. N 2114. 2182, 2208. 1767.; F 35. N 19. 1770. (Karacs János szolgája volt. N 2114.)

58 Lásd 56. jegyzet (SzSzBML IV. A. 1. 37. csomó 1262. darab 1837).

59 SzSzBML IV. A. l. Prot. 1793. 301. oldal

60 Lásd 56. jegyzet (SzSzBML IV. A. 1. 37. csomó 1262. darab 1837).

61 Lásd 39. Jegyzet (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték).

62 SzSzBML IV. A. l. F 9. N 634. 1793. = itt van az 1833. évi földesi ö.i.; IV. A. 1/e 1321 csomó 1808–1847.

63 Lásd 56. jegyzet (SzSzBML IV. A. 1. 37. csomó 1262. darab 1837).

64 SzSzBML IV. A. 1. F47. N 284. 1746.

65 SzSzBML IV. A. 1. F50. N 202. 1749.

66 SzSzBML. IV. A. 1. F49. N 252. 1748.; F50. N 350. 1749.; F68. N 2118, 2177, 2208. 1767.; F9. N 634. 1793.

67 Magyarországi Baptista egyház anyakönyvei. Budapest VI. Aradi u.

68 Lásd 39. jegyzet (HBML IV. A. 12/c 13. csomó 2. boríték), és

23. jegyzet (Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár. Fond 25/I – Medgyessy Pál levele).

69 Lásd 23. jegyzet (Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár. Fond 25/I – Medgyessy Pál levele)

4. jegyzet (LÁSZLÓ Gyula: Medgyessy Ferenc (1881–1958) Bp., 1968.7.) és

12. jegyzet Sz. KÜRTI Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen. Db. 1981. 30.).

 

 

 

Zsigmond Karacs

 

BLÄTTER AUS DER GESCHICHTE DER FAMILIE MEDGYESI

 

Der Verfasser stellt die Geschichte der Familie Medgyesi auf Grund ausgedehnter Archiv­forschung – er hat in staatlichen und kirchlichen Archiven gleichermaßen Daten gesammelt – dar. Die erste schriftliche Erwähnung des als frühesten Ahnen der Familie anzusehenden Pál Medgyesi wird auf Anfang 1600 datiert. Die Studie informiert über die Geschichte und die Umstände der Erhebung in den Adelsstand sowie das Adelswappen der Familie. Unter den späteren Abkömmlingen beschäftigt sich der Verfasser mit den im Zweig des Mihály Medgyesi bzw. des István Medgyesi in Evidenz gehaltenen Nachkommen. In der Geschichte der aufeinander folgenden Generationen erstreckt sich die Famitiengeschichte im geographischen Sinn auf cin verhältnismäßig weites Gebiet. Die Abkömmtinge der Familie Medgyesi sind zugegen in Bihar, Szatmár, Erdély, aber auch in Nagykőrös und Nagykálló und ihr in der weiteren Region verlaufendes Leben ist immer mit vielen Fäden mit den historischen Vorgängen der Epoche verbunden. Besonders interessant macht das Thema der Arbeit die Taisache, dass auch der Bildhauer Ferenc Medgyessy cin Abkömmling dieser Familie Medgyesi war. Dokumente be­weisen, dass auch er sich lebhaft für die Vergangenheit seiner Ahnen interessierte.