Honismeret
1992. XX. évf. 1. szám 101–102. old.
Karacs Zsigmond
A „Nagy Iván” és a földesi
családnevek
Örömmel
és boldog várakozással vettem birtokba a reprint kiadásban megjelent Nagy Iván
Magyarország családai címerekkel és nemzedékrendi táblákkal című munka
köteteit. Örömmel, mert a könyvtárak olvasótermeiben mindig csak futó
találkozásra jutott alkalom az éppen időszerű téma érdekében. Lakva ismeri meg
egymást az ember, a könyv lapjait forgatva mélyedhetünk el tanulmányozásában,
szeretetében. Mennyire hagyja hát magát „Nagy Iván” megismeri?
A
helytörténetet kutató nem élhet meg mélyreható családtörténeti búvárkodás
nélkül. A legjobban elérhető, XVII. század vége és XIX. század közepe közti
másfélszáz év nemesi összeírásai és nemességigazolásai Földesről száznyolcvan
Különböző eredetű családdal ismertettek meg. Az előbbi, illetve későbbi korok
még mintegy harminc famíliával bővítették a repertoárt, s elébem tárult szülőfalum
nemesi társadalma. Semmi sem akadályozhatott most már meg abban, hogy a szinte
királyi könyv (Liber Regius)-ként tisztelt kötetekben azonosítsam e famíliákat,
hiszen talán nincs is olyan nemes család Magyarországon (a teljeset értve
alatta), aki a „Nagy Iván”-ban benne ne volna. Így tartotta a századforduló
környékén a közhiedelem, bár maga a szerző sem osztotta e vélekedést, teljes
joggal, hiszen szerzőként ismerte munkája erényeit és hibáit, legfeljebb mai
bemutatója kelthet hasonló reményeket a külön füzetként mellékelt
tanulmányában.
1. A száznyolcvan nevet
végigfutva hangalakját tekintve huszonnégyet egyáltalán nem sikerült
megtalálnom. Néhány közülük:
Barcsa – 1666. szeptember
29-én kelt címeres nemeslevele, amit a következő esztendőben Szabolcs vármegye
közgyűlésén kihirdettek. E család tagja a tetétleni születésű neves debreceni
kollégiumi professzor Barcsa János, számos és becses történeti munkával
örvendeztette meg az utókort a századfordulón.
Karacs – 1654.
augusztus 18-án kelt címeres levele, amit a következő évben Heves és
Külső-Szolnok vármegye közgyűlése hirdetett ki. E família tagja a reformkori
térképmetsző, a püspökladányi születésű Karacs Ferenc, akiről Nagy Iván a
Századokban megemlékezik. Karacs Imre pedig a századforduló után alakult New
York-i magyar színtársulat igazgatója.
Karmazsin – a
família nem szerzett címeres levelet, de a nemesi összeírásokban rendszeresen
megtaláljuk őket. Ezek az oklevelek, amelyek a Habsburg-házi királyok alatt
váltak általánossá, nem voltak a nemesség kritériumai, csak a későbbi
köztudatban. Ebből a családból való Karmazsin László, aki a közelmúltban volt a
Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora.
2. Mintegy nyolcvan
családot ölel fel a következő csoport, akiknek a nevét megtaláljuk ugyan a „Nagy
Iván”-ban, de a feltüntetett adatok kétségtelenné teszik, hogy semmiféle
kapcsolat nem áll fenn köztük, tehát csak névalakban egyeznek. Közülük is
bemutatok néhány családot.
Boross, másként Borissza –
mezővéggyantai, címeres levele 1649. augusztus 6-án kelt. Boross László az
erdélyi fejedelem lovaskapitánya, több falu birtokosa.
Farkas – bogdányi,
több száz éves szabolcsi illetőséggel, két földesi tagja részt vett a Kossuth
Lajos által is bírált nagykállói véres választáson, címeres levéllel nem rendelkeztek.
Földesi – a
XIV. századtól bizonyíthatóan a község birtokos családja. Címeres levelet is
kapott Hunyadi Jánostól 1449-ben.
Karácsony –
a família 1606. november 14-én kapott címeres levelet. E családból származik
Karácsony Sándor egyetemi tanár, pedagógiai és filozófiai író.
Széles – 1666. február
8-án nyertek címeres levelet. A címerszerző Széles Péter a XVII. század közepén
Debrecen legmódosabb kereskedői közé tartozott.
Zöld – 1651. szeptember
23-án kelt a címeres levele. A családhoz tartozik Zöld Marci hírhedett betyár
és Zöld Sándor, a tragikus véget ért orvos és miniszter.
3.
A következő nagyobb csoportnál már feltételezhető a kapcsolat, még ha biztosra
nem is mehetünk az adatainkkal. Mert vagy azt látjuk, hogy Nagy Iván több megye
mellett Szabolcsot is felsorolja a családok lakóhelyei között, közelebbi
helységmegjelolés nélkül vagy Fényes Elek Geográfiáját jelöli meg forrásul,
miszerint a famíliát Szabolcs vármegye nemessége sorában találjuk. Sajnos, Nagy
Iván következetlenül használta megjelölt forrását, hiszen akkor az első és
második csoportban lévő családok neveinek egy részét feltételenül a
Magyarország családai... lapjain kellene találnunk. Fényes Elek: Magyarország
geográphiai szótára ...Pest, 1851. szabolcsi adatai Szabolcs vármegye 1833. évi
nemesi összeírása felhasználása útján, tehát hiteles adatok alapján kerültek be
a munkájába, bár elírások találhatók benne. Lássunk azonban ebből a csoportból
is néhány famíliát.
Domokos – címeres
levelük elveszett, de 1674. évi kihirdetését bizonyítani tudják. Domonkos
János, Jókai Aranyemberének egyik mintája, állítólag ebből a családból
származott.
Kun – az 1649. június
8-án nyert címeres levelet Kun Mihály téeszelnök családja együtt őrzi Rákosi
által a beadásban való élenjárásként adott új „nemeslevéllel”.
Mata – a Rákóczi György
adományozta és Bihar megyében kihirdetett nemes levelük elveszett, a famíliához
tartozik Mata János neves grafikus.
Medgyesi –
1642. május 10-én kapta a címeres levelet Medgyesi Pál Rákóczi György udvari
papja III. Ferdinándtól. A család tagja Medgyessy Ferenc orvos-szobrász-művész.
4. Az újabb csoportnál
Nagy Iván már egyértelműen Szabolcs megyére utal, ami majdnemhogy kétségtelenné
teszi, hogy földesi családokról van szó. E jellegzetes nevű famíliákból a
megyében aligha fordul elő más eredetű család. A Boldogh, Habokai, Harangi,
Harmati, Jámbor, Nagyidai és Zsidai családok ide számíthatók.
5. Kétségtelen, hogy a
következő családok Földesen éltek, bár helységre utalással náluk sem
találkozunk, sőt névelírás – Koronkai a Koroknai helyett – is
található. Balásházy, Budaházi, ecsedi Csapó, Héti, Koroknai, Ritók,
Sápi, Ványi, Zákány, Zoltai.
6.
Végül is csak két famíliánál van feltüntetve az, hogy Földesen él, a Nyirő és
a Pércsi család ismertetésénél. Ez utóbbi tagja Pércsi Lajos 1958-ban
kivégzett vértanú.
Gondolom
más települések esetében hasonló eredménnyel találkozunk.
Van ugyan egy másik lezárt és megjelent életmű a
magyar családtörténeti irodalomban (Kempelen Béla: Magyarország nemesi családai),
mely a „Nagy Iván”-hoz képest a családok többszöröséről tájékoztat és a kutató
is jobban hasznosíthatja, mivel a különböző családokról pontosabb adatokat és
forrásjelölést találunk, de hát a kiadók útjai kifürkészhetetlenek, talán
reprezentálni akart a színes mellékletekkel. Pedig színes címereket Kempelennél
is lehetett volna hozni, mégis Nagy Ivánra esett a választásuk. Vajon rövid idő
elteltével Kempelen életművével is találkozhatunk reprint kiadásban?