Bihar és Szabolcs megye legrégibb nemes családjainak egyike. Régi iratai közül sok elégett, részben pedig elhányódott, a család történetét teljesen nem ismertethetjük. E régi Pérchy családot egy néhai kiváló genealogusunk, a volt debreceni professzor Nagy Gábor, gyűjteményes munkájában 1 a kihaltak közt említi; azonban ez határozottan téves állítás, minthogy a család jelenleg is több ágában él; és szakadatlan láncolatban az Árpád-kortól kezdve kimutatható leszármazása. Nagy Iván ismert nagy munkájában azonban a mike-pércsi Pérchy családot mint élőt említi, bár röviden, régi eredetének minden érintése nélkül. Az általa ott közölt s a jelen századból való nemzedékrendi töredék azonban tényleg a régi Pérchyek ivadékait tünteti fel, miként ez, az alább közölt adatokból és származékrendből ki fog tűnni.

Az ismert oklevelek sorát V. István királynak Chepanus részére, Pérch nevű föld adományozásával kapcsolatban kelt oklevele nyitja meg, melyet fia IV. László király is utóbb 1272-ben (Datum Albe in vigília nativitatis beatae Virginis) átírt és Chepánt abban megerősítette 2. Kellett azonban a családnak annál régibb oklevelének is lenni, ez pedig II. Endre egy 1225. évben kelt donationalis levele mert — mint alább is érintjük — ezt az oklevelet még 1845. évben kisasszony hava 26-án Szabolcs megye előtt Pérchy János több más családi oklevéllel egyetemben bemutatta 3. Minthogy azonban jelenleg ez az oklevél nem tudni, hogy hol van, tartalmát nem ismerjük, erről csak mellékesen és csak ennyiben emlékezhetünk meg. Kun László 1282. aug. 10-én — Szaláncz vára vívásakor a szeme láttára súlyos kőütést szenvedett Pérchy Dienes részére — ugyancsak adománylevelet állít ki 4. E Dénest azonban egész biztonsággal nem tudjuk a család alább közölt nemzedékrendjébe beilleszteni; hacsak Myke 3-ik fiát Dienest, — akit a családi oklevelek 1320—1335 közti időben említenek — annak el nem fogadjuk. Nem lehetetlen különben, legalább ha az időt tekintetbe vesszük, hogy 1282-ben Dienes már csatában vehetett részt.

Ezért a család első ismert őse, okleveles alapon, kétségtelenül, Chepanus dictus de Peeyrch (nevezett Chepanus Pércsről). Ő az Árpádkor utolsó tizedében még élt, nemkülönben testvére Márton is. Chepánusnak egy Myke (Mike) nevű fia s egy leánya volt, utóbbit a nagybátyja Márton vette el feleségül, aki így unokahúgával Miklóst, és még több leánygyermekét nemzette. Mártonnak a most említett fia Miklós, — édesanyja (Chepánus leánya) jogán — a váradi káptalannak 1317-ben kelt (Datum sabbato proximo post octa-vas santi regis Ladislai) tanúsítása szerint, Peeyrch (Pércs) és Ketheles (Köteles) helységekből őt illető leány-negyed rész iránti igényét jelenti be.5

Mykének gyermekei közül négy fia ismeretes, akik neve: Princh vagy Perench, Zayo vagy Zayus, Dienes és Mihály. Miklósnak pedig — Márton fiának — Mihály nevű fia után két unokája maradt: Ornold (táblázaton Arnold) és Ilona, ez utóbbi Staár Imre nemesnek lett a felesége. Miklós fent említett bejelentett igényét békés úton sikerrel érvényesítette, mert a váradi káptalannak két rendbeli mégpedig 1320-ban (Datam feria sexta proxima ante dominicam Laetare) és 1322-ben kelt (Dat. in die coenae Domini) hiteles kiadványai szerint 6 Myke átengedte Miklósnak és Ornoldnak Peeyrch község keleti részét az azzal járó egyházi kegyurasággal együtt, a leány-negyed (quarta puellaris) jogán, a tartozandóságaival együtt. Az utóbbi keltezésű oklevélben Ornoldnak fiai: Miklós és Mihály is meg vannak említve.

126

Pérchnek, a családnevet is adó Bihar megyei (ma már Hajdú megyei) ősi törzsfészeknek — bár törvényes alapon való — megcsonkítása, nem volt azonban ínyére Mykének; törekvése ugyanis folyton arra irányult, hogy azt valahogyan a rokonoktól visszaszerezze. Ezt azonban már csakis fiai tudták keresztülvinni 1335-ben, amikor Perench, Zayó és Dienes, Szabolcs megyei Ohaát községi részbirtokukért, és az ezen birtokkal járó «boldogságos szűz» monostora, valamint a «Szent-György martyr» szentegyháza feletti kegyúri jogokért, visszacserélték Miklóstól és ennek unokáitól, Ornoldtól, valamint az Ilona és Staár Imrétől származott Chenchlinustól és Miklóstól a már ezek kezein levő negyed-jogon átengedett pérchi és kötelesi részbirtokokat.

Hogy mikor lettek kielégítve az igénylők a kötelesi birtokból, arra okleveles nyomot nem találtunk; ám miként a csereszerződés mutatja, ekkor már negyed-jogon ez is át volt adva nekik. A váradi káptalan előtt 1335-ben kelt (Dat. in octavis Omn. Sanctorum) csereszerződésben 7, erősen kötelezik a feleket azt betartani, a csere tárgyát kölcsönösen nem háborgatni; mert az ezt megszegő félnek alá kell vetni magát a bíró által beígért párviadal ítéletének.

Márton ága — Arnold fiaiban, Miklósban és Mihályban vész el; legalábbis ezek utódjaira nézve további adatok alig vannak. Hasonlóképpen Myke ágán Princh, Zayus és Dénes leszármazottai felől más adatunk nincs, mint az, hogy Zayusnak Péter és Myke nevű fiai voltak. E Myke felől annyit tudunk, hogy Várdai Domokossal perben állva, a kitűzött határnapra nem jelent meg; az e részben végrehajtott nyomozás következtében a leleszi convent (hiteles oklevelet kiadó premontrei szerzetesek testülete) jelenti 1380-ban a királynak, hogy Pérchi Myke ama kifogása, hogy azért nem jelenhetett meg, mivel Horváth János bánnal oda volt a király hadjáratában, nem igaz, mert akkor semmi hadban Myke távol nem volt.

Ugyancsak Myke 1381-ben a király rendeletéből elfoglalta Kisvárdai Domokosnak birtokát, abban nagy pusztítást vitt végbe. 1382-ben perben állt egy Balázs nevű kisvárdai telepítvényessel, akin hatalmaskodást követett el, de a bíróság előtt meg nem jelent, megbírságolták, sőt ismételt makacskodásai miatt kettős bírság terhével is sújtották. (Mind erről a gróf Zichy-codex IV. 138, 176, 183, 184, 185, 196, 200 és 205. sz. oklevelei bővebben felvilágosítanak.)

Ellenben, Myke 4-ik fiának, Mihálynak az ágát okleveles alapon egész a jelenkorig kimutathatjuk; s így a család Mihály utódjaiban él jelenleg is. Az alább említendő oklevelek mutatják, hogy ez időtájt, avagy kevéssel utóbb már, a családnak kezein tetemes birtokok voltak. Egész községek is, valamint birtokrészek. Az ezekre vonatkozó régi adományleveleket nem ismerjük; de bizonyos, hogy ősi birtokok voltak, a későbbi királyok által nagyobbrészt új adomány címén lett megerősítve a család. Így ugyancsak a váradi káptalannak egy 1400-ik évben kelt 8 (die quarto termini praenotati) és Zsigmond király azon évi (Dat. tertio die festi beati Jacobi apostoli) határjárást elrendelő parancsához csatolt, — e határjárás végrehajtását tanúsító okleveléből olvassuk, — hogy Myke 4-ik fiától Mihálytól származott Miklós ugyancsak Myke de Pérch nevű fia által nemzett Mátyás birtokának, a Bihar vármegyei Banch nevű földnek, a határai meg lettek jelölve.

E Pérchi Mykének Mátyáson kívül még két fia volt; László és Benedek, kik személyesen panaszkodtak Zsigmond király előtt, hogy ezen Banch nevű birtokukban Pérchy Zayus fia, Péter, részéről lettek háborgatva. Zsigmond király 1416-ban kelt (Budae in dominica Oculi) parancsával 9 a leleszi conventet utasítja ez ügy megvizsgálására és jelentéstételre, ezért a convent saját kiküldöttje a király emberével Pérchy Zanon fiához Péterhez — ki Papus helységben lakott — kiment, az ügyet rendbe is hozta, Banch (Bánk) helységének önhatalmú megzavarásától fent nevezettet sikerrel eltiltotta.10

A család — női hozomány illetve leány-negyed jogán birtokossá vált a Bihar megyei Zepes, Poch és Ebes falvakban is, az előkelő Szepesy család által. De nem a legjobb viszony lehetett a két család között, mert a súrlódások köztük egymást érték, amiről több oklevél tanúskodik. Ilyen Zsigmond királynak 1423-ban kelt (Dat. Cassoviae feria sexta prox. ante festum Sanctae Trinitatis) vizsgálatot rendelő parancsa,11 melyet a leleszi conventhez azért intézett, mert panaszkodott előtte Mikepérchi László neje — Szepesy Dorottya — és ennek több megnevezett testvére, amiatt, hogy a fentnevezett birtokokban Szepesy István — Ábrahám fia — által háborgatva vannak: felhívja a conventet az ügy kiderítésére.

127

Pérchi László és Benedek, Pérchi Péterrel együtt panaszt emelnek ugyancsak Zsigmond király előtt, hogy Szepesy Imre fiai az ő Vásári nevű községükben a halfogókból a halakat elhordták; több jobbágyukat Ebes faluból és Peresből elfogták, — lovaikat elvitték; — szóval, hogy nagyobb hatalmaskodást követtek el ellenük, ezért a király Ozorán 1423-ban kelt (in festo beatae Barbarae virginis) vizsgálatot rendelő parancsával a leleszi conventet kiküldi az ügy felderítésére.12

Ugyanők — és még Pérchi Miklós Mihály fia is, megint panaszkodnak Zsigmond előtt bizonyos Miklós nevű úr ellen is, — hogy rátörve Vásári birtokukra, ott belső embereiket, különösen pedig egyet kegyetlen szavak s ütések közt megsebesítettek, — lovát, fegyverét elszedték, egy jobbágyát is elfogták majd az erdőbe hurcolva, ott kifosztották, — az erdőt is elfoglalva tartják stb.; nekik, ezáltal tetemes károkat okoztak: ezért a király a leleszi conventet küldi ki vizsgálatra Budán (feria secunda proxima post fest um purificationis Virginis gloriosae) 1426. évben kelt oklevelével.13

A Szepesy-család és Pérchi Miklós — Mátyás fia — között Keötheles és Ebes helységek újbóli határkijelölése, és a tulajdonrészek megállapítása okából, Báthory István országbíró határozata alapján mindkét fél kijelölt békebíráinak — arbiterek — közvetítése mellett 1440-ben határigazítás történt a váradi káptalan azon évi (Datum feria tertia proxima post festum beati Brexii confessoris) oklevelének 14 tanúsítása szerint.

Más oldalról pedig Héderváry Lőrincz nádornak ugyancsak 1440-ben kelt (Dat. Budié feria secunda prox. post festum sanctae et indi-viduae Trinitatis) vizsgálatot elrendelő parancsa 15 mutatja, hogy Pérchi Miklós előtte panaszt emelt, hogy a Szepesyek: Szepesy László és István, valamint János és Mihály — Szepesy Imre fiai — nyolc holdnyi gabonáját egyik jobbágyától elsajátították; Banch helységből egy részt saját Poch nevű birtokukhoz hozzáfoglaltak; stb. Eléggé kitűnik ezekből tehát, hogy e két család egymással megférni nem tudott s a kor szokásához képest részben birtok-, részben jobbágyfoglalás által igyekeztek a Szepesyek a Pérchieket gyengíteni, károsítani.

Most említett Miklós egyébként őseinek birtokára új adományt is szerzett 1440-ik évben; s ebből látjuk főleg, hogy a család tekintélyes birtokok fölött rendelkezhetett. Ugyanis Ulászló király 1440. évben kelt (feria quarta proxima post festum ad vincula beati Petri apostoli) — adománylevelében 16 ezen Miklóst (fidelis nostri Nicolai filii Mathiae de Pérch) hű szolgálataiért, hű és engedelmességet tanúsító érdemeiért, mellyel a fent nevezett király irányában, királlyá választása, majd megkoronázása idejétől fogva, s azóta is nevének tisztességet s becsületet szerezve viselkedett: Bihar megyei Pérch, Kisfalu és Keöteles helységekben, valamint Keszi és Vásári nevű birtokrészekben; nemkülönben Pérch helységhez tartozó Kornistheleke, Csigás, Babolchia és Mikes majorokban; végül Szabolcs vármegyei Horth helységben, melyeket Miklós ősei régtől fogva bírtak, és maga jelenleg is bír, megerősíti és néki s utódainak adományozza; egyszersmind pedig a váradi káptalant megbízza, hogy e birtokokba Miklóst szabályszerűen iktassa be. Ami, a nevezett káptalannak azon évi oklevele szerint 17 (Datum duo decimo die diei introductionis et statutionis praenotatae), ellentmondás nélkül meg is történt.

Úgy tűnik, hogy Miklós a királyi kegy reá vetett sugarától nagyon felmelegedett, mert a sok bosszantást, amit a Szepesyek Miklós családjának okoztak, a király palástjába burkolódzva, egy csapással akarta rajtuk megtorolni; ugyanis egy évre rá, hogy ősi birtokaiban meg lett erősítve, már ismét megkérte a királyt, hogy új adomány címén erősítse őt meg Kurnyúhalma és Csigás nevű birtokában is, amelyek a Szepesyek ősi fészkével, Szepessel határos földek voltak. Erről Héderváry Lőrincz nádornak 1441-ben Budán kelt (Datum sabbato prox. ante dominicam Ramispalmarum), és a leleszi conventhez intézett nyomozó parancsa értesít;18 amelyből kitűnik, hogy a Szepesy családbeliek panaszkodtak előtte, hogy Pérchi Miklós — Mihály fia — a nevezett földekre, amelyek nekik ősi birtokuk s jelenleg is tulajdonukban vannak, az ő tudtuk nélkül a királytól magának új adományt kérelmezett, ráadásul e földeket már el is foglalta. Hogy ez a Csigás nevű föld nem lehetett azonos az 1440-ik évi adománylevélben is megnevezett Csigos nevű majorral, mutatja az, hogy erre nem volt szükséges új adományt kérni, mert abba Miklós minden ellentmondás nélkül 1440-ben be is lett iktatva; hanem ez a föld valószínűleg egy hasonló nevű földút lehetett a szepesi határban.

128

Miklósnak két fia volt: Balázs mester és Miklós. Balázst a XV. század utolsó előtti évtizedében Mátyás király szolgálatában találjuk mint királyi kamarai jegyzőt, akinek a hű szolgálataiért, érdemeiért, és ezekért még a testvérének Miklósnak is, Mátyás király 1485-ben kelt oklevelében a Zaránd megyei Pypoly, Chythagos és Sokló nevű birtokrészeket adományozza.19 Balázs mester elcseréli 1500-ban Kötelesi javai egy részét és erre II. Ulászló királytól jóváhagyást is nyert.20 Leszármazottai felől nincsenek adataink, valószínűleg eltűntek; testvére Miklós azonban ágazatát mai napig kiterjesztette. Utódjai, családi iratok, szerződések, cserék és egyéb bevallások adataiból, nemesi tanúlevelekből stb. összeállítva, az alább közlött nemzedékrendi táblázaton láthatók.

A nemzedékrend okleveles alapon összeállítva a következő:

Ezek közül az I. táblán látható Györgynek Cherneö Annától született hasonnevű fia, Zegedey Pál csanádi püspök és leleszi prépost 1588. évi bizonyítólevele szerint (Dat. feria sexta in festo nimirum divisionis beatorum apostolorum), Szabolcs megyei Horth-i birtokát 140 ft-ért eladta Báthori István országbírónak.21 Ezen Györgynek unokái a Szabolcs megyei Földesen 22 lakó György deák és Ferencz deák kötelesi részbirtokukat, amelyet még őseik nemes Szoboszló városának elzálogosítottak, 1682-ben 18 évre 200 forintért ismét zálogba adják;23 majd a 18 év elteltével ugyanők 1700. évi dec. 1-én 20 évre a zálogidőt újra meghosszabbítják.24

Ezen Ferencz fia Mátyás, a Pérchy-család iratait «egy nehéz három ember méretű ládában» Debreczenben Károsi János házánál helyezte el, mely levelek ládástól 1717-ben ezen ház kigyulladása alkalmával mind a lángok martalékává lettek.25 A másik elzálogosítónak Györgynek fia János 1725-ben újra pénzt vett fel Kötelesre Szoboszló városától; ismét 10 évre kötve le e birtokot. 1733-ban János és Mátyás miután Szoboszlóval a zálogösszeg iránt, mely Kötelest terhelte, megállapodásra jutottak, hogy 18 évi hosszabbítást adnak, azonban fiaik György és Ferencz a váradi káptalan előtt 1734-ben ennek ellentmondanak.26 Az ellentmondó György és testvére Mátyás, hogy magukat Kötelesre nézve jobban megerősítsék, új adománylevelet kérnek; s ez nekik gróf Batthyányi Lajos nádor által 1754. év január 23-án kelt nádori új adománylevéllel meg is lett adva.27

A jelen században Pérchy Dániel Szabolcs megyétől, ugyanő, valamint testvérének Mihálynak fiai: Eduárd és Antal Bihar megyétől is kérnek ki 1845-ben nemesi bizonyságleveleket. Előbbiben felsoroltatnak azok az oklevelek, melyeket: «ezen, és több nemes megyékbe szétágazott és lakos nemes Pérchy-család tagjainak nevükben és képükben is teljes hatalmú megbízottjuk nemzetes Pérchy János, a megye előtt bemutatott; úgymint András királynak 1225-ik, Zsigmond császárnak 1367-ik,28 Ulászlónak 1440-ik, Mátyásnak 1467-ik, Leopold császárnak 1692-ik, Károly császárnak 1718-ik, Mária Thereziának 1752-ik évekről szóló kegyelmes adományleveleik. »29

A család levéltára, mint láttuk, sok pusztulást szenvedett; mindemellett több régi oklevelet ritka szerencsével sikerült a családnak megtartani; sőt, az említetteken felül még, 1834-ben Pérchy János Szoboszló város nemes birtokossága biztosainak kezeire transummáltatás céljából több eredeti oklevelet ad át; köztük két váradi káptalani eredeti kiadványt leány-negyed okán, 1317 és 1320-ból; valamint a fent is érintett Mátyás király-féle 1485. évi adománylevelet is. E levelek holléte felől azonban ez idő szerint nincs tudomásunk. A család ma Bihar, Hajdú és Szabolcs megyékben él; azonban más megyékben is vannak elszórva egyes családtagok. A legújabb nemzedékből Antal (I. táblán) Hajdú megyei hadházi lakos, az 1848/49. évi szabadságharcban honvédszázados volt, fiai közül Árpád Sopronban lakik, az első magyar általános biztosító társaság felügyelője, Zoltán huszártiszt.

Érdekes volna a család nemesi címerlevelét is ismerni, azonban ez az igyekezetünk eredményre nem vezetett; s minthogy Bihar megye 1666. év okt. 8-án kelt bizonyítványa szerint,30 melyben mikepércsi lakos nemes Pérchy István (atyja Miklós, anyja nemes Fekete Ilona) nemesi származását bizonyították, világosan fel van említve az, hogy «mint az e megye sok községében a nemesi családokon sajnos megtörtént a török háborúk dúlásai közepette» így a Pérchy-család «címeres nemeslevele» is elpusztult, elégett; nem lehet tehát sok reményünk arra, hogy azt megismerhessük. A most említett Pérchy István a családfán nem fordul elő; a rendelkezésünkre állott adatok alapján ugyanis a nemzékrendbe nem volt beilleszthető.

125

01 Collection Gabriel Nagy Mss. — Nemzeti múzeum.

02 Wenzel: Árpád-kori Új okmánytár III. 233.1.; úgy Hazai okmánytár: IV.52.1.

03 Eredeti oklevél.

04 Wenzel: IV. 239. 1.

05 A váradi káptalannak 1327. évi átiratából. (Családi oklevelek.)

06 Ugyanabból.

126

07 Szabolcs vármegye által 1793-ban átírva annak megemlítésével, hogy az átírt okmányon levő hiteles pecsét annak hátára nyomva látható.

08 Ugyanazon megyei átiratból. (Erre nézve megjegyzi a vármegye, hogy a pecsét hiányzik, zsinórja azonban részben megvan.)

09 Az egri főkáptalannak 1800. évben (D. Agriae sabbatho prox. ante dominicam 8-am p. Pentecosten in diem 26-am mensis July incidente) kelt eredeti átiratából.

10 Most idézett egri főkáptalani átiratból.

11 Ugyanabból.

127

12 Most idézett egri főkáptalani átiratból.

13 Ugyanabból.

14 Szabolcs vármegyének 1793. évi április 15-én kelt átiratából. (Eredeti oklevél.)

15 Már hivatkozott egri főkáptalani átiratból.

16 Szabolcs vármegyének fent hivatkozott 1793. évi átiratából.

17 Ugyanabból.

18 Egri főkáptalannak többször idézett eredeti átiratából.

128

19 Ez oklevél csak másolatban van meg. Eredetije még 1834-ben is megvolt a családnál — de ennek is több régi oklevéllel együtt nyoma veszett.

20 Családi feljegyzés.

21 Egri főkáptalannak 1801. évi (Dat. feria quarta prox. post dominicam vigesimam tertiam post Pentecosten, in diem quartam mensis Novembris incidente) eredeti átiratából.

22 Földes curialis nemes községre szóló, I. Lipót király által 1692. okt. 1-én kelt adománylevél, VI. Károly római császár s magyar királynak 1718. évi átiratában a család birtokában van.

23 Családi feljegyzés.

24 Váradi káptalannak 1731. évi (feria quinta prox. post dominicam Exaudi in diem decimam mensis Maii incidente) keletű átiratából. (Eredeti oklevél.)

25 Királyi tábla jurátussa által teljesített vizsgálat adataiból. (Családi iratok.)

26 Váradi káptalannak 1734. évi kiadványa. (Eredeti oklevél).

27 Váradi káptalannak 1754. évi iktatást tanúsító okleveléből. (Eredeti oklevél.)

28 Ezen, kortanilag nyilván tarthatatlan évszám, valószínűleg az oklevél téves olvasása, — avagy tollhibából eredhet.

29 Bihar vmegyének 1845. évi márcz. 3-án kelt nemesi tanúleveléből. (Eredeti oklevél.)

130

30 Egri főkáptalannak 1794. évi június 20-án kelt átiratából. (Eredeti oklevél.)