Karacs Zsigmond 1992
Pércsi
Lajos élete és halála
Földesen született 1911. július 21-én,
atyja Pércsy Lajos kovácsmester, anyja Rácz Zsófia. Az öt gyermek között Lajos
másodikként látta meg a napvilágot. Testvérei közül még hárman élnek: Róza a
nővére Szörnyi
Józsefné, valamint Gábor és Ferenc
öccsei. Sándor 1943 januárjában az Ilinka-i harcoknál a Don-kanyarban esett el,
a 12-ik kerékpáros zászlóalj kisharckocsizó szakaszában szolgált. A család a
község közepén, a Deák Ferenc (közismert nevén Temető) utcán a Hunyadi utca
Veres-kút felé eső sarkán álló 625. számú házban lakott, a kovácsműhely is ott
volt a sarkon. A szülők halála után Mocsári Lajos, majd Ábrahám Jenő vette meg.
A Pércsi család a XVII. század közepétől
állandóan Földes kuriális nemes községben lakott. Apáról-fiúra a XIII. század
közepén élt Szemeréig vezethető vissza. Benedek királyi al-étekfogó mester 1421
március 28-án kap címereslevelet Zsigmond királytól. Balázs 1485-ben Mátyás
király kamarai jegyzője. A török uralom előtt Szabolcs, Bihar és Arad
vármegyében voltak birtokaik. A Rákóczi szabadságharcban ifjabb Györgyöt
1706–1708 közt Palocsai György lovas regimentjében, a másik Györgyöt 1708-ban
Bik László lovas regimentjében találjuk. A kuruc háborúk után a Neoaqvistica
Comissió működése miatt sok más földesi nemessel együtt kisbirtokosként éltek a
faluban napjainkig. Petőfi Sándor 1842-ben a hortobágyi nagyfogadót bérlő
Pércsy Viktória Héczei Szabó Antalnéról írta Hortobágyi Kocsmárosné angyalom
című versét. Az idők folyamán a család több tagja volt - a más falvakban
bírónak megfelelő - nemesi hadnagy Földesen. Az 1848-as szabadságharcban
közhuszárként szolgált Balázs, Gábor és Lajos a Miklós huszárezredben, Antal
pedig százados volt. A családnak mintegy 150 tagja él ma is Földesen, ide
tartozik Pércsi József birkózó bajnok is.
Az idősb Pércsy Lajos a kovácsmesterség mellett hat holdnyi birtokából
tartotta fenn népes családját. Lajos hat elemit végzett Földesen, tanítói: Saja
Vilmos, Boldizsár Lajos, Fodor Béla, Nagy István, az V. és VI. osztályban Papp
Imre. Igen igyekvő, magára sokat adó, kissé büszke, jótanuló fiú volt. A helyi
ipariskolában apja nyomdokaiba lépve kitanulta a kovácsmesterséget, a levente
pedig mindenki számára kötelező volt. Karacs József az elemitől kezdve
bevonulásukig igen jó barátja volt, kölcsönösen sokat jártak egymáshoz. 1933.
október 6-án hívták be Berettyóújfaluba az Esze Tamás laktanyában lévő 11-ik
honvédgyalogezredhez. Továbbszolgálóként, majd hivatásosként bent maradt a
honvédségnél. 1939-ben mint őrmestert helyezték Kiskunhalasra a 20/1.
zászlóaljhoz. 1940-ben ott ismerkedett meg Pelle Margittal, akivel 1941. július
12-én kötött házasságot, Lajos fiuk 1942. március 13-án született. Rövid ideig
a délvidéken is szolgált. A hadifogságot sikerült elkerülnie.
1945 után ismét visszahívták
Kiskunhalasra katonának, s rövidesen Pestre küldték a Kossuth Akadémiára, majd
az elvégzése után visszatért Halasra. 1946 őszén Pécsre helyezték ahol egy éves
gyalogtiszti iskolát végzett. 1951-ben került Budapestre a Honvédelmi
Minisztérium kiképzési csoportfőnökségére (a régi felállásban ez volt a
vezérkar), mivel tehetséges volt hamarosan már őrnagyként szolgált. 1955-ben
hivatalból elküldték a Zrínyi Akadémiára, ahol 1956-ban végzett.
Október 23-a előtt családjával
Kecelre utazott szabadságra és csak 30-án tért vissza Budapestre. Bement a
Honvédelmi Minisztériumba, az irodájában mindent szanaszét dobálva talált.
Igyekezett katonatársaival érintkezésbe lépni, azonban mindenki tájékozatlannak
bizonyult, a rádióban gyakori Nagy Imre nyilatkozatokból sem tudott eléggé
eligazodni. Budán laktak a Pusztaszeri ut 12/b-ben, november 3-án egyenruhában
ment ki a környékre széjjelnézni. A Szemlő-hegyen a felkelők felszólították
menjen velük, elment. A főleg civilekből álló felkelők támaszpontja a
Margit-kórház környékén álló Schmidt-kastélyban volt. A 50-90 főnyi fegyveres
csoport időnként 3-400 főre duzzadt. Pércsi Lajos 5-én beszédet mondott és
megkérdezte elfogadják-e parancsnoknak. Rajokat, szakaszokat szervezett,
kijelölte az elhelyezési körleteket, lőszert osztatott. Több ágyút, aknavetőt,
géppuskát, golyószórót és sok gyalogsági fegyvert hordatott össze. Két tiszt
volt még rajta kívül a csapatban, Csiki Lajos hadnagy és Erdősi Ferenc
főhadnagy, akinek a vezetésével felrobbantották a hármashatárhegyi adóvevőt.
November 5-én lőtték a bécsi úton haladó szovjeteket. Igen sok foglyot ejtettek
és közülük sokan velük maradtak harcolni, ezek egyrésze később nyugatra ment, a
saját fogságba esetteket pedig az oroszok kivégezték. Négy hősi halottuk volt
akik talán még ma is a Margit kórház és a Schmidt kastély közötti
területen nyugszanak.
Pércsi Lajos 5-én éjjel hazament a családját meglátogatni, visszatérni
már nem volt alkalma, s ezután a felesége sem engedte az utcára kimenni. A
Schmidt-kastélyban levő csoport még 7-én is harcolt, egy szovjet
gépkocsi-oszlopot lőttek. A megmaradtak 13-án indultak a hegygerincen át
Solymárra és onnan a Pilisbe, ahol feloszlott a csapat. Pércsi Lajos 16-án
jelentkezett a Petőfi Akadémián és leszerelt, mert nem írta alá a
hűségnyilatkozatot (tiszti nyilatkozat). A felesége kérte, menjenek el
külföldre. „Nincs miért meneküljek” - mondta. Agyon nem lőtt senkit, semmi nem
terheli a lelkét. 1957 márciusában a Déli pályaudvaron mozdonyvezetők mellett
vállalt szerződéses állást, másfél hónapot dolgozott mozdonyvezető gyakornokként.
1957. május 9-én az Országos Rendőrfőkapitányság Politikai Osztálya vitte
el otthonról és házkutatást tartott náluk. Előbb a Tolnai Lajos utcában, majd a
Gyorskocsi utcában, végül a Gyűjtőben tartották fogva. 1958. május 9-én a Fő
utcán tárgyalták az ügyét, szervezkedés vezetésével vádolták. Ott voltak
mellette a Schmidt-kastélybeli bajtársai. A feleségét csak ezen utolsó nap
engedték be hozzá, az ítélet előtt beszélhetett vele, azt mondta: „Menj
férjhez.” Még aznap halálra ítélték és átvitték a Fő utcáról a Gyűjtőbe. A
felesége egy másik asszonnyal azonnal ment Kádárhoz, majd Dobihoz, egyikhez sem
engedték be őket. Másnap reggel 6 órára kimentek a Gyűjtőbe, azt mondták nekik:
„Már késő”. 1958. május 10-én 7 óra 41 perckor végezték ki a Budapesti Országos
Börtönben (a Gyűjtőben), Csiki Lajossal és Erdősi Ferenccel együtt.
Nyughelyeként az 1-es parcellát mondták a családjának. Az apja haláláig nem
tudhatta meg mi történt katona fiával, a rokonok tapintatosan elhárították
kérdéseit. (Mikszáth: Prakovszky a siket kovács) A felesége 15 évig nem ment
férjhez, pedig nehezen élt, munkát nem kapott, később kötött holmikat állított
össze kisiparosként, de a fia kezébe szakmát és érettségit adott. Csak 1988-ban
tudta meg, hogy a 301-es parcellába hantolták el a férjét, a 17-ik sor 30-ik
sírhelyén.
Dornbach Alajos ügyvéd indította el a
rehabilitációs kérelmet, 1989 június 16-án Nagy Imre újratemetésekor 10 óra 37
perckor Mensáros László olvasta fel a nevét, délután 6 órakor a Szilágyi Dezső
téri református templomban megemlékező istentiszteletet tartottak. Kitisztított
és márványlappal kopjafával ellátott sírjára az emlékezés hatalmas koszorúit
helyezte a család, s a szalagokon olvastuk az alábbiakat:
|
Igaz ember voltál, áldozat lettél. |
|
Megtört szívvel őrízzük emléked |
|
Feleséged, Fiad, Unokád, |
|
Öcséd és a rokonság. |
|
|
|
Pércsi Lajos emlékére |
|
Hazáért hozott áldozatáért |
|
Sógorod és családja. |
Szülőfalujában, Földesen június 16-án 8 órától a község valamennyi
középületét nemzeti és gyászlobogókkal díszítették, s harangszó idézte az emlékét.
A községháza aulájában elhelyezett fényképe előtt sokan megálltak egy percre és
tisztelettel hajtottak előtte fejet.
Göncz Árpád köztársasági elnök 1990
július 5-én, többek között Pércsi Lajos őrnagyot ezredessé, Csiki Lajos
hadnagyot és Erdősi Ferenc főhadnagyot alezredessé léptette elő. Fény nevére,
áldás emlékére.
1992. június 16.
Kopjafa Földesen
|
|
|
Budapesti Honismereti Társaság
Városunk – Budapesti Honismereti
Híradó
IV. 2006. október
Karacs Zsigmond
Szabadságharcosok Óbudán
A Schmidt-kastély ellenállói
Az
országot 1956. október 4-én a keringő hírek ellenére váratlanul ért a
katasztrófa. Az emberek bíztak a szovjet csapatok kivonulásában, mindenki az
élet normális mederben való újraindulására készült. A III. kerületi Forradalmi
Bizottság az üzemek többségét a hétfői munkakezdésre bíztatta. A Gázművek eddig
is működött. Az Újlaki Téglagyárban hozzákezdtek a kemencék felfűtéséhez. Az
Óbudai Hajógyár karbantartó részlege szombaton elkezdte a munkát, hogy hétfőn
akadály nélkül indulhasson az üzem. A Goldberger Textilgyár és a Selyemipar
Bécsi úti központja is a munka felvétele mellett döntött pénteken. Sok helyen,
így a Bécsi úti és a Csillaghegyi Téglagyárakban munkástanácsok alakultak.
Óbudán megindult a villamos és Esztergom felé a vasúti közlekedés.
Pércsi Lajos őrnagy november 4-én lövöldözésre ébredt. Miután nem jött érte a gépkocsi, hogy elvigye az alakulatához, 10 óra tájban gyalog indult el Pusztaszeri úti lakásáról. A Rózsadomb környékén találkozott egy tiszti csoporttal, tagjai elmondták, hogy a szovjet csapatok megtámadták Pestet és Nagy Imre ellenállásra szólított fel.
Aztán egy civileket vivő gépkocsi állt meg mellette. Tőlük megtudta, hogy tovább menni nem lehet. Felszólították, menjen velük a Schmidt-kastélyba. Ide a déli órákban érkeztek meg. Ott Pataki lövészhadnagy fogadta, mintegy huszonöt katonával, növendékekkel és háromszor annyi fegyveres civil felkelővel. Tájékoztatta a helyzetről és közölte, hogy megfigyelőket küldött a Hármashatár-hegyre.
Megszervezik az ellenállást
Rangidős tisztként Pércsi őrnagy fokozatosan átvette az irányítást. Körbejárta a kastélyt, már első percben megkezdte az igen laza fegyelem megerősítését. Kijelölte az óvóhelyet, a kötözőhelyet, a lőszer- és ruharaktárakat, az elhelyezési körleteket. Megszervezte a belrendet, az őrséget. Az épületet csak az közelíthette meg, aki tudta a jelszót. Kiadott utasításait ellenőrizte, s látta parancsait általában teljesítik is. Hamarosan megszűnt a fejetlenség. Elrendelte, hogy egymást bajtársnak szólítsák. Felhívta az állomány figyelmét, hogy légitámadás esetére védekezési lehetőségük nincs, és aki akar, elmehet. Nem ment el senki, ekkor még nem! Az ötnapos ellenállás alatt a cserélődés ellenére a csoport legnagyobb létszáma meghaladta a kétszázat.
A belső kastélybeli körülmények rendezésével egyidejüleg a közelebbi és távolabbi környezetre is kiterjedt figyelme. Dél felé, mintegy ötszáz méterre levő építkezés tetején, harcászati szempontból nagyon sebezhető helyen, észrevett egy húsz főből álló fegyveres csoportot. Rábeszélte őket a csatlakozásra. Két egységre osztva a Mátyáshegyi úton helyezte el őket azzal, hogy ássák be magukat, és szovjet támadás esetén a Szépvölgyi út felől biztosítsák a kastélyt.
Nagy Imre hajnali segélykiáltása Óbudán is szájról-szájra szállt. A reggeli órákban hatalmas tömeg gyűlt össze a Fő téren, és az elszántabbak hamarosan elindultak a folyamőr laktanyába, fegyverért. Lázár ezredes a laktanya parancsnoka nem akadályozta szándékukat, délre mindent elvittek, elment Lázár ezredes is. Az óbudai hajógyárba és a téglagyárba katonai alakulatok és polgári fegyveresek húzódtak be. Délután a Bécsi úton a szovjetek megtámadtak egy magyar katonai oszlopot, a fegyvereket és lőszert szállító magyar gépkocsikat egy szovjet rohamlöveg vette tűz alá és gyújtotta fel. A kimentett hadianyagból három aknavetőt lőszerrel a téglagyár udvarába vontattak. Ott a szétlőtt gépkocsikon utazó katonák egy százados parancsnoksága alatt védelemre rendezkedtek be. Ekkorra az Újlaki téglagyárban 25 főnyi civil felkelő gyűlt össze Tónusz Ede parancsnoksága alatt. Ők is behúztak egy Gaz 51 típusú gépkocsit, melyen élelem, ruházati felszerelések és híradó eszközök voltak. A nap folyamán Csíki Lajos alhadnagy csatlakozott hozzájuk. A Schmidt-kastéllyal telefonon felvette a kapcsolatot a II. kerületi Forradalmi Bizottmány, melynek tagjai közt Szabó Jánost, a Széna tériek legendás Szabó bácsiját is ott találjuk. Felajánlották az élelem és egyéb anyagiak biztosítását. Kérték, hogy a környékükön, a Hármashatár-hegyen levő rádióadó és zavaró állomást hallgattassák el. Erdősi Ferenc hadnagy 4-én a délutáni órákban érkezett a kastélyba – Pércsi őrnagy kikérdezés után megbízta egy csoport szervezésével a Hármashatár-hegyi adó elhallgattatására, ahová 22 órakor indultak el.
Anda Ferenc honvéd egységével a folyamőr laktanya mellett tartózkodott, mikor Lázár ezredes hazaküldte a katonáit. A felkelők felszólították Andát, hogy gépkocsijával vigyen élelmiszert a Schmidt-kastélyba, de ott már nem talált, ez után a forradalmárok javaslatára a III. kerületi Tanács épületéhez ment. Ott a tehergépkocsiját cukorral, kávéval, konzervekkel, hússal és más élelmiszerekkel rakták meg, majd szállítmányával jelentkezett Pércsi őrnagynál. Később lőszert is szállított gépkocsijával.
Még a délutáni órákban indult el Tornyosi János három felkelő társával az Újlaki téglagyárból tájékozódni, hogy hol vannak még a kerületben fegyveres felkelő csoportok. A Margit Kórház mellett nagyobb létszámú felkelőre bukkantak és miközben beszélgettek, megérkezett Pércsi őrnagy, aki felszólította őket a kastélybeliekhez csatlakozásra. Útközben egy 16 fős csoportnak parancsot adott, ássa be magát, a többieket felkísérte a kastélyba. Onnan visszatérve nagyobb mennyiségű kézigránátot és egy golyószórót vitt számukra, az este folyamán pedig gondoskodott felváltásukról. Ekkorra már két szovjet katonát is foglyul ejtettek.
A helyzet komolyságára való tekintettel 5-én reggelre Pércsi őrnagy elhatározta, katonai egységekbe szervezi a felkelőket. Egy lövész hadnaggyal felsorakoztatta a szabadságharcosokat a Schmidt-kastély udvarán, majd kiállt eléjük és megkérdezte: Elfogadtok-e engem parancsnoknak? Az igenlő választ követően rajokat szervezett, három raj alkotott egy szakaszt, három szakaszból viszont egy század lett egy parancsnokkal, maga mellé nyolc-tíz főből álló törzset állított. Elrendelte, hogy fektessenek fel egy névjegyzéket, de ezt kereken megtagadták. Ekkor a felkelők mintegy százötvenen lehettek. Ismételten felhívta a figyelmet, hogy csak az maradjon, aki önként jött, és harc közben mindenki maradjon becsületes – „Ez az ország a mi országunk, ezt nekünk kell megvédeni, ezt nem teszi meg helyettünk sem Amerika, sem senki.”
Pércsi
őrnagy ezután a kijelölt századparancsnokkal végigjárta a körleteket és a
beosztásoknak megfelelően elhelyezte az embereket. Egy fegyveres részére 40
darab lőszert engedélyezett. Lőni csak az ő, illetve a helyszínen levő
legmagasabb tiszti beosztású parancsnok engedélyével lehetett. Tolmács útján a
szovjet foglyokkal is elbeszélgetett. Megmagyarázta nekik, hogy a hazájuk
szabadságáért harcolnak és nem fasiszták, mire a foglyok fegyvert kértek, de
Pércsi őrnagy csak a gulyáságyúhoz engedte őket. 5-én lement a téglagyárba,
felvette a kapcsolatot az ottani felkelőkkel. A katonai parancsnokot kérte,
hogy ágyúkat vontassanak fel a Schmidt-kastélyba. Egy 122 milliméteres tarackot
kaptak, melyet páncéltörő ágyúként akartak használni a szovjet harckocsik
ellen. Egy újabb csoport két darab 120 milliméteres aknavetővel állított be a
kastélyba, s engedélyt kaptak beásásukra. Napközben Csíki Lajos alhadnagy
érkezett a kastélyba, Pércsi őrnagy kikérdezése után felderítő tisztjévé
nevezte ki. Eligazítás után parancsot adott ki, hogy két katonával és három
polgári fegyveres felkelővel induljon felderítésre: a Sztálin híd (ma Árpád
híd), Flórián tér és a Filatori gát környékén lévő szovjet egységek erejét,
tartózkodási helyüket, szándékukat állapítsa meg. Délben civilek hoztak egy R
10-es katonai rádióadót, két láda géppisztoly- és ugyanannyi puskalőszert. Ez
után jelentették Pércsi őrnagynak, hogy a szovjet csapatok támadásba kezdtek.
Páncélosok lövik a Lajos utcai iskolát. A 2. szakasznak parancsot adott,
menjenek az iskolához és ott a helyzet ismeretében intézkedjenek. Ugyanakkor a
kastély főbejáratánál lévő peremrészen a szabadságharcosok már tüzet nyitottak
a Bécsi úton haladó szovjet harckocsikra, páncélautóra és teherautóra. Az egyik
szovjet harckocsi két lövést adott le a kastély felé, majd a szovjet oszlop
eltávozott. Pércsi őrnagy mellett két szabadságharcos tartotta a kapcsolatot a
II. kerületi Forradalmi Bizottmánnyal, Szabó bácsi Széna téri felkelőivel, sőt
telefonon az angol nagykövetséggel is. Ötödikén késő este Pércsi őrnagy
meglátogatta a Pusztaszeri úton lakó családját, ahonnan visszatérni már nem
tudott.
Az utolsó összecsapások
A Schmidt-kastélyban akár tucatnyi is lehetett az időnként ott tartózkodó tisztek száma, legtöbbjük nevét a későbbi rendőrségi kihallgatások és bírósági eljárás során sem tudták felderíteni. Pércsi őrnagy helyettese egy tartalékos százados volt. A lefolytatott eljárások irataiból kiderül, hogy Pércsi őrnagy részletesen tájékozódott és személyesen elbeszélgetett azokkal, akiket valamilyen feladattal megbízott. Nagy volt az embereit érintő felelősségérzete. „Figyelmeztettem őt, hogy az emberekre vigyázzanak.” – mondta mikor parancsot adott Erdősinek, a Hármashatár-hegyi feladat végrehajtására. Ez a végtelen emberi tisztesség és felelősség mondatta vele a bíróságon: „Név szerint nem tudom, hogy a kastélyban ki volt a helyettesem.” Amikor látta nem térhet vissza, feltelefonált hozzájuk, „hogy hagyják abba dolgot.” Az ott maradtak azonban továbbra is kitartottak. Úgy tűnik előbb a polgári személyként emlegetett tartalékos százados, majd egy lövész hadnagy volt estig a parancsnok. Később úgy határoztak, hogy Csíki vegye át a vezénylést, egy tartalékos tiszt javaslatára. Csíki alhadnagy a növekvő létszám miatt újraszervezte az egységet, most már négy szakaszra.
Még hatodikán Palló tüzérhadnagy és Erdősi hadnagy Szentendréről el tudott hozni három légvédelmi ágyút, lőszerrel együtt. Hetedikén egy szovjet ikergéppuskával lőttek fel a kastélyba. Azt egy aknavetővel kilőtték, a gépkocsiból kiugráló szovjet katonák üldözésére mintegy húszan indultak. Sebesültek itt is, ott is voltak. Ekkor kapott tüdőlövést Dalmadi növendék is, kit a Margit Kórházban helyeztek el. Onnan tartóztatták le, miután óvatlanul eldicsekedett tetteivel. Harcba keveredtek a Bécsi úton haladó szovjet oszloppal, Palló hadnagy lőtt az ágyúkkal. A szovjeteknél egy tiszt és kilenc katona esett el – a felkelők veszteségei a bíróságot nem érdekelték. A visszaemlékezők szerint a közülük elesett négy hősi halott még mindig Schmidt-kastély és kórház közötti árokban nyugszik. 7-én éjjel már kilátástalan volt a további harc. Csíki alhadnagy felhívást intézett az ott tartózkodókhoz a helyszín elhagyására, és többedmagával eltávozott. Csíki és Erdősi „...több napon keresztül kitartott a Schmidt-kastélyban és ennek a körülménynek komoly nemzetközi jelentősége is volt.” Azt a látszatot keltették, hogy a magyar honvédség harcol a szovjet hadsereg ellen. Ezeket a dicséretnek beillő gondolatokat a bírósági ítélet tartalmazta.
Megtorlás
Pércsi Lajos nem írta alá a tiszti nyilatkozatot, leszerelt és elment a Déli pályaudvarra dolgozni, mozdonyvezető gyakornoknak. A felesége bíztatta, menjenek el nyugatra, de ő azt mondta, hogy semmi olyat nem tett, amiért félnie kellene. A megtorlás azonban elkezdődött. Előbb a Schmidt-kastélybeli, úgynevezett Orvossegédképző iskolás nemzetőrökről született ítélet. 1957. június 22-én a bíróság elé állított kilenc fiatalt első fokon 5–7 évig terjedő büntetéssel sújtották. A tisztekre nehezebben találtak rá, a tucatnyi közül hármat sikerült bíróság elé állítani. A nyomozó hatóság az összes Pécsi nevű tiszt fényképét begyűjtötte, végül Pércsi Lajosét is, így tudták azonosítani. A letartóztatottakat kegyetlenül megverték, amit a bíróság igyekezett eltussolni. Az első és a másodfokú ítéletben, ez utóbbi 1958. május 8-án kelt, halálra ítélték, majd két nap múlva, május tizedike reggelén végezték ki őket: Pércsi Lajos őrnagyot, Csíki Lajos és Erdősi Ferenc hadnagyot. Testüket megbecstelenítő módon arccal lefelé, hátukon dróttal összekötözött kézzel, kartonpapírba tekerve hantolták el a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában, jeltelen sírba, melyet rendőrlovakkal tapostattak simára. Hozzátartozóik csak Nagy Imre újratemetése alkalmával szereztek tudomást szeretteik nyughelyéről. A velük együtt elítélt Dalmadi Jenő életfogytiglani, Toronyi János 12 évi büntetést kapott, míg ketten 1–2 éves büntetéssel megúszták.
A rendszerváltás hozta meg a rehabilitációjukat: „Ezt az ítéletet az 1989. évi XXXVI. Törvény 1.§-ban írt rendelkezés folytán semmisnek kell tekinteni.” 1990. július 5-én Pércsi Lajost ezredessé, Csíki Lajost és Erdősi Ferencet alezredessé léptette elő a Magyar Köztársaság elnöke. A Nemzeti Pantheonná alakított 301-es parcellában, kopjafával és névvel ellátott márványlapos sírjukat ma már a kegyelet virágaival bárki felkeresheti.
Felhasznált források és irodalom
Hadtörténeti Intézet Levéltára, Budapesti Katonai Bíróság 789/1957. Pércsi Lajos őrnagy és társai.
1956 a sajtó tükrében. Szerk. Izsák Lajos, Szabó József. Bp. 1989.
1956 kézikönyve I–III. Szerk. Hegedüs B. András. Bp. 1996.
1956 sajtója. Szerk. Nagy Ernő. Bp. 1989.
Berki Mihály: Hadsereg vezetés nélkül. Bp. 1989.
Földesi Hírlevél, 2000. október. Péter Imre: Október 23-ára emlékezve.
Horváth Miklós: 1956 katonai kronológiája. Bp. 1993.
Kettétört élet. Kézirat. Szerk. ifj. Pércsi Lajos. Bp. 1994.
Mai Nap, 1990. október 20–21. Kő András, Nagy Lambert: A forradalomért kivégzettek névsora. Bűn és büntetés. Ismeretlen dokumentumok tükrében.
Orbán Éva: Üzenet a barikádokról I–II. Bp. 1996.
Pintér Endre: 100 éves a Szent Margit Kórház. Bp. 1997.
Reform, 1989. november 24. Hornyák Tibor: Akik Óbudán megállították a szovjet előretörést.
Világ, 1989. június 8. Berki Mihály: Lefegyverző barátság.
Képek
|
|
|
|
Emléktábla a Kiscelli Múzeúm falán (régen Schmidt-kastély) |
|
|
|
a Pércsi Lajos lépcsőtől nézve |
|
|
|
|
|
|
|
A Pércsi Lajos lépcső felülről |
A Pércsi Lajos lépcső alulról |
|
a Kiscelli Múzeum mellett |
|
