Halomsorjan.hu

 

Honismeret 2017. XLV. évf. 6. szám 32–37. old.

 

Karacs Zsigmond

Pillanatképek a pesti református

egyház újjászületésének a korából

 

AZ ÚJJÁSZÜLETÉS

II. József 1781. október 13-án aláírt türelmi rendelete vetett véget a protestánsok pesti szám­űzetésének, jogfosztottságának. Eszerint, ha legalább száz család él együtt és anyagi erejük elegendő az egyházi élet gyakorlására: építhetnek és fenntarthatnak templomot, paplakot, iskolát.1 Előbb 1787-ben az evangélikusok, majd 1796-ban a reformátusok alapították meg egyházközösségüket Pesten. A református magyarok csekély számban éltek a XVIII. szá­zad végén a városban és igazgatásilag az óbudai gyülekezethez tartoztak. A kilencvenes évek elejétől törekedtek a pesti református egyház megalapítására.

A négy hazai református egyházkerület 1796 márciusában Pesten tartotta egyetemes konventjét, ahol gróf Ráday Gedeon külön értekezletet hívott össze, ezen elhatározták a pesti gyülekezet megalakítását elmondta, a városban már minden felekezetnek van temp­loma, a reformátust kivéve, ami „szent vallásunknak nemcsak kisebbségére, hanem siralmas kárára is válik”. Úgy döntöttek, Dunapatajról Báthory Gábort hívják rneg lelkésznek, aki március 6-i igenlő válasza után október 8-án foglalta el prédikátori hivatalát. Egyelőre, míg megfelelő helyet nem kapnak a várostól az építkezésre, Györfi szabómester Lipótvárosban lévő házát bérelték imaháznak és parókiának.2

A református nőnevelés úttörője, Karacs Teréz meleg szavakkal emlékezett a pesti refor­mátus egyház újjászületésére: ,,Jóformán csak türtek voltuk a haza fővárosában [...] főkép­pen azért mellőztettek ezen felekezetiek mert tősgyökeres magyarok voltak. Mint tudatik, a pesti ref. helvét anyaegyház 1796-ban alakult, tehát Karacs [Ferenc] már az első híveknek hű tagjai közé sorakoztatott Az akkori imaterem a Lipót városrészben volt. Szorgalmasan jártak a városban, két lakó protestánsok Báthory híres órákig tartó szónoklata hallgatására. [...] Vállvetve igyekeztek a század elején meggyökeresíteni saját egyházukat s ezzel a magya­osodást [...] egyik legbuzgóbb volt atyám Karacs Ferenc és nője, a széphírű Takács Ádám lelkész leánya, Takács Éva.”3

 

A NÉMET PESTEN MAGYARUL

Karacs Ferencet a teológia helyett jobban vonzották a mérnöki tudományok, ezért Pestre ment, ahol Dugonics Andrástól és Mitterpacher Lajostól geometriát tanult. Egy év múltán Bécsben Czetter Sámuel és Junker Sebestyén mellett tökéletesítette magát a rézmetszés­ben. Sikerét jelzi, hogy hívták a szentpétervári és a müncheni udvarba. Kazinczy Ferenc is biztatta: „A művész nem egy hazáé, hanem a világé.” Ám ő 1795-ben visszatért Pestre, kijentette: ,,Ha minden magyar művész külföldön virágoztatja tehetségét, a magyar művészet sohasem virul fel, akkor a művész saját sorsán segít és nem mozdítja elő nemzete csinosodá­sát.” Akkoriban Pesten minden cég német volt. Pártolói voltak a Pesten lakó főurak, Teleki László, Vay Miklós, Széchenyi Ferenc.

Pozsonyban számos követnek és főrendnek bemutatták. Mint fentebb láttuk, Karacs Ferenc az alapítói közt volt a pesti református egyháznak, rendszeresen ott volt az imate­remben tartott istentiszteleten. Báthory lelkész vonzereje olyan nagy volt, hogy a megsza­porodott hívek már nem fértek el, egy tágasabb termet kellett bérelni Schorendorfer órás­nál, aki pedig rajtuk akart meggazdagodni, így már 1797-ben telekért folyamodtak a pesti városi tanácshoz. A többszöri sikertelen próbálkozás után 1801. május 7-én Boráros János főbíró átadta azt a megfelelő telket a Széna (ma Kálvin) téren, ahol jelenleg is áll a temp­lom és a parókia. Az építkezéshez csak országos gyűjtés után láthattak hozzá, még József főherceg nádor is küldött gerendákat alcsúti uradalmából, így is csak a lelkészlakra és egy szerény imateremre futotta.4 Amikor felcsendült az ének, Karacsnak Teréz lánya arra em­lékezve írta: „Atyám a debreceni főtanodában egykor kantus praeses, jól iskolázott hatalmas, szép hangjával nagyon emelé az éneklés ünnepélyességét. Sőt egy pásztor még arra is kellett apámnak magát határozni, hogy a lelkészt helyettesítse. [...] Bölcskövy [József] úrnak a helv. egyház egyik vagyonos előkelő tagjának rneghalván egy kiskorú fia, [...] Báthory hirtelen jött súlyos betegsége miatt nem jelent meg, [...] atyámat kérték mint olyat, ki Debrecenben a lel­készi hivatalra egészen elkészült, hogy végezze a kis halott felett a szónoklatot.”5

Karacs Ferenc 1802. január 12-én kötött házasságot Takács Évával előbb az Ötpacsirta, aztán az Újvilág utcán, majd az Üllői úti Drei Laufer (Három versenyfutóhoz) címzett házban laktak. Gyermekeinek Báthory Gábor lelkész volt a keresztapjuk. Ez idő tájt tanult a debreceni kollégiumban Karacsné öccse, Takács János, Kölcsey Ferenc legiobb barátja.6

Kultsár István segítségével telket vett az Ősz (Szentkirályi) utcában (23. sz.) és 1809-­ben építtetett egy emeletes házat, egy munkaszobának nevezett műteremmel. Helyén ma emléktábla figyelmeztet, hogy nála lakott Katona József. Sáfrán Györgyi írta a Karacs csa­ládról, hogy „megható a nemzeti kultúra iránti felelősségérzetük mindent és mindenkit se­gíteni, aki e téren dolgozik”.7 Természetesen valláskülönbség nélkül. A nehezebb körülmé­nyeiknek megfelelően túlnyomó többségük mégis a reformátusok közül került ki, hiszen az akkori viszonyok között Pesten nehezebben boldogultak. Karacs Ferencet Csokonai is kérte Dorottyájának árusítására. Hónapokig látta vendégül a Napóleon hadai elől mene­külő Márton József bécsi magyar egyetemi tanár családját, aki Csokonai köteteit is kiadta. A Karacs-ház a következő három évtizedben Pest egyik magyar irodalmi találkozóhelyé­vé vált, ahol megfordult a reformkor színe-virága. Virág Benedek Karacs-tusculánumnak vette lakhelyüket. A köznemesség azon rétegéhez tartoztak, akik betöltötték az akkor szinte nem létező polgárság szerepét.8

 

A REFORMÁTUS ISKOLA

Iskolaépület nem volt. Báthory Gábor 1803-ban a saját lakásán kezdte meg az oktatást. Ma­gyarul Pesten csak itt tanítottak. Karacs Teréz írta :,,Én 1814–1819 húsvétig tizenegy éves koromig jártam ezen iskolába. [...] A tanulók száma azon időben, [...] húsz, huszonhat közt volt, leány kilenc-tíz, a többi fiú.”

A mai Magyar Nemzeti Múzeum telkét József nádor 1813-ban vásároltatta meg gróf Bat­thyány Antaltól. A nagy kertben egy felújítandó villa volt, amelyet a következő évben be­költözhetővé tettek a múzeum egyes gyűjteményei számára. Ajándékozói között Karacs Ferenc nevét is ott látjuk. Amint Karacs Teréznél olvassuk: „A múzeumi épület körüli nagy tér gyepes s óriás cserfákkal árnyékolt vala. Iskolába menet és jövet rendesen itt jártam át, nem ritkán használva az itteni omladékok alagútjait. Szülőim engedelmével testvéreimmel együtt sokszor meglátogattam a múzeumot, és úgy-ahogy sokat tanultam benne [...] szükség folytatnom a föntebb kezdett a helv. imaház és paplak leírását, amelyből előtűnik, hogy ott még sok kívánnivaló volt.

Azon födött boltozatból, hova az imaterem két ajtaja nyílt, balra egy szűk folyosóra léphet­tünk, honnan egy elég széles kőlépcsőzet, vasrácsozott ajtóval vezetett fel a lelkész lakására, mely szép tágas szobákat tartalmazott, ablakai jobbára a Széna térre nyíltak, a lépcsőn túli keskeny zug vezetett egy téres konyhába, melyben nem főztek, csupán fűtésre volt használva. Itt jobbra a segédlelkész két szobája nyílt, balra egy tágas világos szoba iskolatermül használtatott. Fiúk, leányok ezen egyetlen szobában tanultunk az ajtó nyílásáról jobbra a fiúk asztala volt, balra a leányoké, ezeknek két sornyi ülőhelye előtt a tanító szalma széke. A segédlelkész volt egyszersmind tanító is, ki mint lelkész is igen meg volt terhelve. [...]

A helv. felekezet ezen egyszerű iskolája a város gondja alatt álló iskolákkal összehasonlítva bizonyos magaslaton állt, és tiszteletben részesült, s bizonyosan népesebb is lett volna, ha több hellyel, több tantóval rendelkezhetett volna, és a fölsőség által szigorúan nem tiltatik kath. gyermekek protestáns iskolába járása [...] mert e helv. iskolában egyedül magyarul ta­nítottak, míg a rabbi elemi tanodákban talán egy belvárosi kivételével német tanírók, német nyelven, német szellemben oktattak. De még az nevelé ezen iskola jóhírét hogy a segédlelkész mint végzett teológus, képzett nevelő is volt, ennél fogva tanítói hivatalát okszerűen tudta betölteni. [...]

Első tanítóm tiszt. Zilahy Imre úr volt, később dunavecsei lelkész lett, második tiszt. Szik­szay József úr, ki később cecei lelkész lett [...] állíthatom, hogy mind tanítás, mind bánásmód­juk utánozni méltó. Különösen terjedelmesen a hazai történelmet, kapcsolatosan a földleí­rást tanították, s a tanító bő magyarázatár mi tanítványok tartoztunk röviden előadni saját szavainkkal, részint a hallottak után, részint iskolai könyveinkből tanultak segítségével. A Kistükör volt a mi tudományunk tárháza.

Földképekkel évről-évre, mihelyt elavultak, atyám látta el egyszerű iskolánkat, melyről nekem, mint a térkép készítő és ajándékozó leányának, többször engedélyeztetett, hogy tanu­ló társnőimnek, sőt fiú társunknak is magyarázzam az országok egymáshoz fekvését.

Ezen század elején a protestáns felekezetű tanuló ifjak nagyon sok tekintetben mellőztettek, sőt mint gyermektanítók sem juthattak keresetforráshoz. Még a helvét felekezetű szülőknek sem engedélyeztetett ha a fia kath. latin iskolába (azaz gimnáziumba) járt pedig Budán és Pesten is akkor csak kath.iskolákléteztek, házi tanítóul saját felekezetű tanítót választani.”9

 

AZ IMATEREM

Az egyházi szertartás színhelyéről ugyanolyan szemléletes, szinte képszerű leírást kapunk, mint az iskoláról, Karacs Teréztől. „1804 után azon imaházban tartatott a helv. istentisz­telet, mely a mostani Kálvin-téren emelkedik a helv. vallásház temploma mellett (A Duna felőli oldalon.) A régi épület egyszerű egyemeletes volt, homlokzata a térre nyílt. Az épületet egy középen lévő kapu kétfelé osztá, a kapu egy boltozott csarnokba vezetett, a csarnok jobb­oldalán volt két ajtó, az elsőn a férfiak, a másodikon a nők mentek be az imaterembe. Ezen két ajtó közé eső belső falnál volt egy kisszerű orgona, az orgona mellett, tehát a templom legutolsó székében mindig gróf Ráday Pál ült leányával.

Az imaterem középszékeit és ettől jobbra eső rövidebb székek a nők részére voltak hagy­va. A terem nyugati falának közepén volt a szószék, ettől két oldalon ültek az úri nők és férfiak, s a férfiak ezen székében az eklézsia tanácsnokai, hivatalnokai. Az úri nők számára szánt, vagyis azok által sajátokul készített elsőjében, mely vörös bársonnyal volt bevonva, ült Hermina főhercegnő őfensége és a vele többször jövő két hercegnők, gyönyörű, ártatlan egy­szerű viseletű nővérei, kikkel csendesen kézen fogva szorongtak be a padok szűk közein [...]

A főhercegnét sokszor láttam (...] az ő széke [...] az első volt, mögötte gróf Teleki Lászlóné ült, a főhercegnével pedig egy vonalon Szilasy Józsefné. Ez úrhölgye mögött a mi székünk lévén, jó alkalmam volt mint gyermeknek megbámulni a magas származású ájtatoskodókat.

[...] Midőn 1815 október hó elején hozta Budára őt a nádor én nyolcadik éves voltam.

József nádor és Hermina 1815. augusztus 30-án kötött házasságot a schaumburgi várkas­télyban. Hermina Budára érkeztének leginkább a pesti oldalon lakó reformátusok örültek, akik nagy pártfogóra leltek a protestáns hercegnőben.

Már Hermina nádorné őfensége életében annyira népes lett a helv. felekezetű község, hogy az imaterem udvar felőli, vagyis déli falához egy fából ácsolt téres mellékterem ragasztatott, s a rendes terembe nem férők onnan, a nyílt ablakon lesték a kedves papjaik szónoklatát.”10

 

TEMPLOM ÉPÜL A SZÉNA TÉREN

Báthory Gábor, aki 1814-től nemcsak pesti lelkész, hanem a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke, a kedvező lehetőség folytán elkezdte a templomépítéshezKépkivágás4 nélkülözhetetlen és mindenképpen szükséges adomá­nyok gyűjtését, ebben a nádor felesége, Hermina főhercegasszony és gróf Te­leki László egyházkerületi főgondnok támogatták elsősorban. A fenséges asszony az 1816. március 31-én kezdődő gyűjtéshez száz holland arannyal járult hozzá, példát adva az országszerte meg­értésre talált kezdeményezésnek. Sokat jelentettek a szegények egy-két forintjai és az ingyen munkára való felajánlá­sai. Természetesen a tehetősek adomá­nyai vitték legjobban előre ez építkezés előkészületeit. A gróf Teleki és a gróf Ráday család, Böltskövy József, Balla Antal, Pest vármegye mérnöke mellett katolikusokat is látunk, Albert főherce­get, Kálmánházy László váci püspököt, Rottenbiller Fülöpöt, a pesti halászok céhmesterét. „Kőbányáról, Mogyoródról, a Gellért-hegy oldalából, majd a tétényi hegyekből is próbáltak jó minőségű építőanyagot szerezni.”

A József nádor vezette Szépítő Bizottmány jóváhagyta a Hild Vince által készített terve­ket. Hofrichter József pedig megkezdhette a reformátusok templomának másfél évtizedig tartó építését.11

Hermina főhercegnő 1816. július 12-én helyezte el az alapkőben a Báthory Gábor lelkész által fogalmazott és Karacs Ferenc által cíntáblára vésett írást:

„A' száz harmintz esztendeig szomorú poraiban és hamvaiban fekütt a Helvétziai Vallásté­telt követő Pesti Reformáta Ekklésia Isten ditsősségéhez való buzgóságából ennek a' Templom­nak építését az Ur nevében elkezdette Fels. I. Ferentz Austriai Császár és Magyar Király ke­gyes Uralkodása alatt. Letette e Fundamentom követ ennek az Ekklésiának Fő Tagja Hermi­ne Cs. K. Hertzeg Aszszony Holzappelnek és Schaumburgnak örököse Jósef Cs. K. Hertzeg Austriai Erz. Hertzeg Magyar ország Palatinusa kegyes Élete-Párja R. Sz. B. Gróf Széki Teleki László úr Fő Curator Fő Tiszt. Superintendens Báthori Gábor és Tiszt. Kleynmann Károly Predikátor Urak idejében MDCCCXVI. a' hatodik Hónap (:Junius:) XI-k napján.”

Képkivágás2A diszes kereten fenn a Pesti Református Egyház korabeli pecsétje. A körirat: „SIG. ECCL.EV.HELV.CONF.IN CIV.PESTH A 1796. D. 13. NOV.” Közepén Jézus Krisztus, ez alatt: „NON EST MORTALE A QUOD ORTO”, a keretben alul: metsz. Karacs Ferentz.12

A templomépítés a sokrétű országos összefogás ellenére, a katolikus klérus jelentős támogatása mellett is, meghaladta az anyagi erőket. Mindenféle segítségre szükség volt, többek között, „Ezért Karacs Ferenc rézmetsző ingyen készített a főhomlok­zatról egy metszetet [...] és ezer példány­ban kinyomtatva eladták [...] a befolyt összeget az építésre fordították.”13

A fiatal nádornét megrendítette az 1816. évi, az országot mélyen érintő éh­ínség. Jótékony Nőegyletet alapított és felhívást intézett a magyar nemesas­szonyokhoz. Alapszabályát I. Ferenc 1817. Május 15-én elfogadta és Hermina főhercegnét tette meg védnökévé. Gróf Teleki Lászlóné elnöknő belépésre szó­lította fel a magyar nőket, akik azon­ban tiltakoztak az ellen, hogy a magyar fővárosban német nyelven vezessék az adminisztrációt, feltételül szabták, hogy magyar nyelven intézzék az egylet ügyeit. Karacs Teréz így emlékezik: „anyámat is sürgeté a belépésre, de ő hajthatatlanul így felelt: Tagja leszek a jeles egyletnek, mihelyt magyarul viszi jegyzőkönyveit. Teleki László grófné a híres szép Mészáros Johanna szinte nyájasságával halmozá Karacsnét, s különös kívánatára fia László, a nagy hazafi, Ferenc fivéremből lett beoltva.”14

 

A NÁDORNÉ HALÁLA

„A nádorné jótékonykodását azonban nem sokáig élvezhették, Hermina 1817. szeptember 14-­én ikerszülését követően 20 éves korában meghalt. [...] Az ikrek Hermina és István kora­szülöttek voltak [...]. A temetést szeptember 20-ra tűzték ki, Herminát 18-án a királyi vár egyik »szálájában közönséges látásra kitették«, s az előírt udvari gyászöltözékben a halott mellett állt a főudvarmester, a főudvarmesternő, a belső személyzet s a pesti reformátusok gyülekezetének német prédikátora, Cleynmann Károly, akit a gyülekezet éppen a főhercegnő kedvéért hívott meg Bécsből.”15

Hermina főhercegnőt „midőn eltemették 1817. szept. 20. már tizedik éves valék, tehát azon nagy esemény, hogy templomunkban királyi hercegnő járt, nagyon emlékezetes maradt, va­lamint halála is. [ ...] A nádorné ravatalához később elvitt anyám. Ott voltam temetésén, midőn nagy pompával tették le testét a már akkor épülő református templom sírboltjába [...].

Pompás ravatalán láttam az elhunyt angyali lényt. Jó anyám elvitt oda. Sűrű tömegek zarándokoltak Budavárba, a nádori lakba e gyász esemény alkalmával, de azért a legna­gyobb renddel lehetett a gyászterembe feljutni, s a koporsót megkerülve látni az elhunyt ar­cát. Láttam ezután talán másnap ismét szülőimmel a nagyszerű temetési menetet, a mú­zeum teréről néztük, mert mint tudatik, a még akkor csak épülőfélbe levő helv. templom sírboltjába vitetvén Budáról, erre kellett haladni a fiatal testtel, mely két gyermeknek életet adva, visszatért teremtőjéhez.”16

„Annyira befejezetlen volt a sírbolt akkor, hogy József nádor hét (7) éven át katonai őrség­gel őriztette a drága hamvakat, míg biztos vasajtóval és zárral el nem láthatták a lejárót. A temetésen Cleymann tartott német nyelvű gyászbeszédet. [...] Magyar nyelven Báthori Gábor szuperintendens emlékezett meg. [...] Ézsaiás 37, 1.3.

Az egyházközség Hermina életéről és temetéséről írást jelentetett meg, magyar és német nyelven. Az ennek eladásából befolyt összeget is az építésre fordították.”17

Soli Deo Gloria!

 

 

01 Bíró Sándor – Szilágyi István: A magyar református egyház története. Budapest, 1949. 199.

02 Kálvin téri tanulmányok. Budapest, 1983. 27.

03 Sáfrán Györgyi: Teleki Blanka és köre. Budapest, 1963. 59.

04 Kálvin téri... i.  m. 31.

05 Sáfrán i. m. 59.

06 Csorba Sándor: Kölcsey és Debrecen. Debrecen, 1982. 43.

07 Sáfrán i. m. 8.

08 Fábri Anna: Az irodalom magánélete, Budapest, 1987. 337.

09 Sáfrán i. m. 64.

10 Sáfrán i. m. 60.

11 Kálvin téri... i. m. 34.

12 Confessio 1981. 1. 106.

13 Farkas József: A pesti református egyház 101 éves története. Kecskemét, 1898. 48.

14 Sáfrán i. m. 67.

15 Hankó Ildikó-Kiszely István: A nádori kripta. Szekszárd, 1990. 80.

16 Sáfrán i. m. 60.

17 Kő András-Suta Éva: A Kálvin téri kripta titkai. Budapest, 2014. 35.