Halomsorjan.hu

Honismeret 2002. XXX. évf. 5. szám 14–16. old.

Karacs Zsigmond

Képek a Széchényi Könyvtár alapításának

kétszázadik évfordulójához

Ki hinné, hogy minden összefügg mindennel, csak a véletlen vezessen rá a néha igen mélyen rejtőző kapcsolódási pontokra. Az utóbbi időkben a szokásosnál szélesebb kitekintéssel foglalkoztam szülőhelyem családjainak történetével Az irattárak különböző mértékben fennmaradt anyagából, az adott pillanatban nem mindig tudtam eldönteni szükségem lesz-e később egy-egy feljegyzésre, de igyekeztem minden valamirevalónak látszó adatot lemásolni. Ezek közé tartoztak a napóleoni háborúk utolsó nemesi felkelését idéző Quietantiák, magyarul Nyugtató levelek. A nevek és időpontok lejegyzése után rácsodálkoztam, hogy nemes eleim egyszerre rónak le a subsidiumra és a múzeumra adományaikat.

Gróf Széchényi Ferenc 1802. november 25-én kelt alapítólevelét, melyben a köznek felajánlotta könyvtárát,1802. november 26-án Ferenc király jóváhagyóan közokiratba foglalva aláírta és kiadta. Hamarosan megindult a könyvtárat is magában foglaló múzeum szervezése, hiszen Széchényi Ferenc könyvei mellett az érem-, kép- és szoborgyűjteményét is a nemzetnek adományozta. Az országgyűlés az 1807. évi XXIV. törvénycikkben iktatta törvénybe a múzeum létesítését és ajánlotta meg támogatását melyet kivetettek a törvényhatóságokra. Ez az ország számára felbecsülhetetlen áldozat volt, amit háborús viszonyok ellenére az ország, a nemesség rnagára vállalt. Már 1808-ban több mint 230 ezer forint gyűlt össze, melyet József nádor irányításával használtak fel ,,Szabadon rendelkezni jobbára csak a vármegyei és városi un. garasos segélyösszegekkel lehetett” Voltak bizonyos célokra felajánlott adományok.

Családi emlékeim felidézésére az évfordulós emlékezések adnak alkalmat, amellyel megpróbálok élni. Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története (Bp. 1981.) című kötetben a könyvtár anyagát gyarapítók között Karacs Ferenc rézmetszőt is megtaláljuk. Az ő neve a Széchényi Könyvtár hatalmas, de kissé elfeledett térképgyűjteményéhez kötődik. Az 1795-től Pesten működő térképmetsző leánya, Karacs Terézia így írt apjáról: „A Pesten lakó főurak is bemutattatták maguknál, s legalább szép szóval, derült jövőt ígértek a művésznek.

A Nemzeti Múzeum első, meg nem valósult terve Hild János építésztől

Különösebb pártfogói voltak gr. Széchényi Ferenc, István apja, ki nem ritkán asztalvendégei közé méltatá, továbbá gr. Teleki László, az öreg.” Karacs Ferenc metszette rézbe 1807-ben Széchényi Ferenc éremgyűjteménye katalógusának belső címoldalát: Catalogus nummorum Hungariae et Transilvaniae instituti nationalis Széchényiani I-III. Pest, 1807. Karacs Ferenc elsősorban az általa készített térképekkel gyarapította a Nemzeti Könyvtár gyűjteményét. Biztoskezű íráskészsége miatt rábízták nyelvemlékeink rézbemetszését, sőt különlegességként egy 1 cm-es körbe bevéste a Miatyánk szövegét. Házukban szinte minden magyarul megjelenő könyvet megtalálhattak az odajáró érdeklődő diákok, mint például Katona József. Később a Széchenyi István által alapított Magyar Tudós Társaság (a mai Magyar Tudományos Akadémia) évkönyveinek címlapjait és a tagsági jegyeit is Karacs Ferenc metszette. Feleségét Takáts Évát, az első magyar újságírónőt pedig Széchenyi István a „Honunk szebb lelkű asszonyainak” ajánlott Hitel-lel ajándékozta meg.

József nádor a könyvtár védnöke nyitotta meg 1803. december 10-én az egykori Pálos-kolostorban, a Kúriával társbérletben elhelyezett gyűjteményt. Az 1805-ös őszi francia támadás, fél évre Temesvárra kényszerítette a könyvtár nagyobb részét. 1806-ban már javaslat született, az alapító levélben is említett múzeum létrehozásáról, benne mint alapvető tárával, a könyvtárral. 1807-ben a könyvek újból költöztek a Pálos-templom melletti egyetemi épületbe. Decemberben pedig az országgyűlés az önkormányzatokat felszólította, hogy „a hadiadóul megajánlott összeg minden forintja után legalább 1 garast (vagyis 3 krajcárt) szavazzanak meg a Nemzeti Múzeum pénzalapjának a megteremtésére”. Ez bizonyára végbement a legtöbb megyében, mert Bihar vármegye már a nemességére kivetett 1807. évi hadiadóval a múzeumra szánt adományokat is beszedte, mégpedig az ajánlott mértékben.

A Dancsházán és Földesen élő Gaál família az összeírás tanúsága szerint a következőket fizette, egy forintot 60 krajcárba számolva. (Az utódok közül dr. Gaál Mihály nyírbátori orvos és honismereti kutató, kinek az ükapja az itt szereplő dancsházi Mihály.)

Gál Ferenc	dancsházi 1807. hadi seg.	2 ft.		múzeum 6 kr.
Gál István	dancsházi 1807. hadi seg.	7 ft.	40 kr.	múzeum 23 kr.
Gál András	földesi 1807. hadi seg.	4 ft.		múzeum 12 kr.
Gál Mihály	dancsházi 1807. hasi seg.	3 ft.	54 kr.	múzeum 12 kr.
özv. Gál Péterné	földesi 1807. hadi seg.	6 ft.	55 kr.	múzeum 21 kr.

Az 1807-re még valószínűen nem kötelező, de 1808-ban mégis beadott hozzájárulást, mint kitűnik, vagyoni állapota szerint fizette a bihari nemesség.

Az országgyűlés 1808. október 18-án a VIII. törvénycikkel elfogadta a múzeumi törvényt, és ismételten adakozásra hívták fel a vármegyéket. 1809 tavaszán újból a francia háború fenyegetett, sót begyűrűzött Magyarországra és Győr mellett Szabadhegyen, június 14-én az Eugén olasz alkirály vezérelte franciák legyőzték a részben József nádor vezette jórészt magyar nemesi felkelőkből álló csapatokat. Ennek következtében Bihar megyébe, Nagyváradra menekítették a könyvtár, illetve múzeum legértékesebb anyagait, és azok csak 1810 márciusában tértek vissza Pestre.

Ezekből a háborús évekből mutatok be néhány családi iratot, hogy érzékeljük milyen teher nehezedett egy-egy famíliára, s ehhez képest a kultúrára fordított krajcárokból országosan milyen jelentős összeg gyűlhetett össze.

„Tekintetes Nemes Szabólts Vármegyében Curialis Földes Helységében az 1797-dik esztendőben Pünköst havában a Földesi Nemes Ifjak Insurgáltak Felséges Királyunk Parantsolattyára 70 legíny Paripájával Monderjaival es maga élelmével a Karatsok közzül Karats Pál Fija Karats György vólt oda és kiszítette az attya Karats Pál és fijai harman Sándor Pál Mihály, Karats János es Jakab Mihály is került mind öszve 200 Renes Forintokban fent írt Karats Sándor fizetet bele 35 Renes Forintokat

Sagottzki vólt akkor a kapitányok

Ismét másodszor 1800-ban idest ezer nyoltzszázban Földesről Insurgáltak 30 Legények akkor is fizettünk minden személy 10 R. forintokat

Ismet harmadikszor Insurgáltak 1805-dik esztendőben Karats Ferentz vólt a Katona Karats Gergely fija és akkor is adtunk mindenőnk 10 Renes Forintokat.”

Amint a leszármazási táblában látom az először nemesi felkelők közé állt György a nagyapám nagyapjának a nagyapja volt, az ő múzeumhoz való hozzájárulásának elismervényét itt eredetiben láthatjuk. Az ezt aláíró földesi nótárius feljegyzéseire többször hivatkozik a sárréti népéletet könyveiben bemutató Szűcs Sándor néprajzkutató, akinek nagyanyja Kemecsei Zsuzsanna, Kemecsei Péter jegyző unokája. Ugyancsak 1809-ben kelt még az előző földesi jegyző Ujfalusi Szervácziusz Gábor szignójával a magyarosabb kiállítású „Nyugtató Levél” Rittók Dániel befizetéséről. Az ő unokájának unokája Ritoók Zsigmond Széchenyi-díjas egyetemi tanár Dánielnek a fia Zsigmond volt az Ady Endre nagyváradi káptalani perében eljáró Tiszántúli Kerületi Tábla elnöke. Ott látjuk még a Ritoók család iratai között a Nemzeti Színházra 1842-ben 6 Rft 47 kr befizetéséről szóló igazolást.

A sokszor elmarasztalt nemesség bizony szívén viselte a nemzeti kultúra sorsát.