Halomsorjan.hu

A földesi Bóldogh Imre írásos füzete II.

A földesi Bóldogh Imre írásos füzete I.

Mi történt halálának napján 1916.X.5-én a 39.gyalogezrednél

Térkép-San Grado di Merna a középső védelmi vonalon van felül

Fedőlap

Biró Margit

Bóldogh Imre

Bóldogh Márton

Bóldogh Sándor

Bóldog Lajos  mk. (ceruzával)

Bóldog József 1913 1914

Bóldogh József

Domokos E(szter) 

Sápi Imre (ceruzával)

Tartalom

Szorszám

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

 

A sorozás előti felkérés a Násznagyot

Lány kérő legény által

Vig játék éneke

Leány meg köszönő

Csikós

A gazda és a gúlyás

A dinyecsősz tolvaj és a kertgazda

Verbunkolás és Sorozás

Kanász gazda és a bolytár

Leány kérő legénynek

Leány kí kérő verse

Csősz kocsis és a rendőr

Halotti prédikáczió

A csizmadia legény szerelme

A csizmadia vasárnapi sétája

Szerelmes levél

Szerelmes levél

Válasz

Más vers

Más vers

Más vers

Más vers

Más vers

Más vers szűlékhez

Szerelmes vers

Buzgalmak

Más vers

Egy fiatal hásasulandó habozása

Egy kislányhoz

Háztartási dískúrczús

Más vers

Más vers

Lap

1

2

4

5

10

13

14

16

20

20

21

24

26

27

30

30

31

31

32

32

33

33

34

34

36

37

38

38

38

42

42

43

Szorszám

31

32

33

34

35

36

 

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

51

52

53

54

55

56

57

58

59

60

 

Bucsuzó

Hűtlen szeretőhöz való vers

Más vers

Más vers

Szerelem vallomás a lánynak

A vőfi igy kéri be a vendéget a

menyasszonyos háznál

A menyaszonyos háztól való köszönő

A menyaszony bucsuztatása

Mikor a menyaszonyt hazaviszik a v.hez

Vacsora rendezéskor

A tyuk feladáskor való beszéd

Más

Násznagy ajándéka a czigánynak

Menyaszony kontyolás után

A vőlegény bucsuzása a legénységtől

Ha vőlegény szomoru

Ha a menyaszony szomoru

Mikor a legény a kulacsborral beköszön

Családi kép

El jegyzéskor

Más

Kikérés

Paprikáshoz való beszéd

Sűlt tyukhoz való beszéd

Menyaszony kíkérés az eskűvőre

Menyaszonyos házhoz való beköszönő

Menyaszony köszönő

Lakodalmi hívogató figura

Tél

Hátsó fedőlap

Lap

43

44

45

45

46

 

47

47

47

50

50

50

50

51

51

51

52

52

52

52

53

53

53

54

54

54

54

55

55

 

 

0.Lap

Irta Bóldogh Imre 1911 mk

 

0 A sorozás előti fel kérés a Násznagyot

Szerencsés jó estét kivánok én mostan mindnyájoknak. Kivált képen pedig násznagy uraméknak. Vőfi uramat is hogy ha nem sérteném. A hivatalát egy kevés időre át venném. Míg a fő sorozást mostan elregélném. Becses figyelmeket mindnyájoknak kérném. Vőfi. Tessék el végezni a dolgát magának. Mert javát akarja nagy magyar országnak.Vegyék is be kit találnak alkalmatosnak. Vége irta Bóldogh Imre mk 1911

Más Kíső Vacsorakor. Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene áldja és szentelje meg ezen mi ösze jövetelünket, Az uj párokra nézve pedig tegye ezt a mindeható Isten gyönyörűségesé Bóldogságunk forássává hogy minden baj és veszedelem nélkül élhessék el azon napot melyben a hitvesek szeretet láczával a sirig egymáshoz köttetnek. Vége

Bóldogh Imre irta 1911 ben Febrúár 28dikán mk        Bóldogh Lajos  mk (ceruzával)

1. Lap

1 Leány kérő legény által

Érdemes szűlei ezen leányzónak. A kit kegyelmetek hiven ápolának. Érdemes házokhoz most a végett jötem, Kedves leányokat magamnak szemléltem. A szent házaságra vagyon most vágyásom. Ha itt megtalálnám. Mivel szűleimnek is ez az akaratja. Ha be teljesedne szívem kívánatja. De én most jól tudom érdemes szűlei. Kedves leányoknak hűgond viselője, Hogy e szent házasság törvényes dolog, azokat megfogni szentesített dolog. Kérem jó szülei leányokkal egybe, segitsetek éngem ezen szövetségbe. (Mostani kérésem csak keszkenő kérés. Igy történik meg azután azon kérés.) Kis gondolkodás után bölcs szavokat várom, Ezek után pedig magamat ajánlom.  Más

2  Vígjáték éneke

Édes kedves násznagy uram. Meghólt ez az egyfia, Azon kérjük kegyelmedett temessük el most őtett, Mert ha most el temetjük. Nem fingik többet köztünk. Mert most múlt ki a vílágból. Lelke most ment felpokolba. 2 vers  Jertemesűk el a testet. A tölgy fán száragyon meg, A holló emlékezetű, Vája ki a két szemed, Nem eszik több kenyeret, Nem csinál több gyermeket.Az akasztófa virága Száradjon s keresztfára. 3 vers  Jer temesűk el a testet, Mely eleget szenvedet.Tegyük le a nagy gödörbe. Had egye meg a fenne.

a leczke felvétele? Felveszem a leczkét a vajdák sorából a pendelynek 79. ránczából. Ahol megírta Gúnár próféta, Farkas apostolnak, A mit itt el mondok hogy ha meghalgatnak. Prédikáció  Megszomorodot halotti gyülekezet megszomorodot hívek. Kérlek tátotszátok, órotok, fületek felém fordítsátok. Aki nem hallgatja csípje meg a tetű, Vájaki mind a két szemét a sas kesejű. Meg szomorodot haloti gyülekezet. Körűlötem álló kis sereg. Itten nagyon egy nagy dög a kit elragadott az ördög. Ismerttétek eztet midnyájan. Hallottátok sokan hírében nevében. Én is tegnap előtt este a mint jártam keltem. Az utczán felbukván egy holt testre estem, elébb én csak néztem kicsoda micsoda, Akkor vettem észre hogy egy rongyos fika. És a mint azután a testet vizsgáltam a bucsuztatóját megis találtam A mint megis  láttam volt két vaskos ökle és a

2. Lap

Nadrágból kilógá nagytöke. De hogy megértséket a mit elbeszéltem. A búcsúztatója hangzot ilyen képen. Neve vólt míg élt, Szarrágdy Péter. Anyja macska nyúzó, Apja pedig sintér. Hogy fel cseperedet egyszer jó kedvében. Katonának csapot iziben. Az apja azt halva az űstökét fogva, de az anyja inát szörnyen végig fosta. Azután pediglen hogy ara is ráúnt. Haza jött itthon megis házasodott. Vett magának egy kis feleséget, a mely adott néki egyy csomó gyermeket. Akiktől már ezenel elis bucsuzott. Hátra hagyva nekik az egész vílágot. De a zokogásnak békét kell már hagyni, És a bucsuzásra rákell most halgatni. Násznagy uramékra fodítom legelébb. kérem a poharat adogassák elébb. Minek tartják azt ott boral tele. Kántor uramnak is száraz a gégélye. Megszomorodot haloti gyűlekezet.Kezdem gyermekeimtől a bucsubeszédet. Gyere közelebb első fiam gergely.Hogy a tefarodba menjen egy darab sej nem kel sem a szegyese sem a czombossa.Jó lesz anaak csupán a szín farka. Gyere közelebb most másodszor te András. Túdod életedben te milyen rosz voltál. Kívánom tereád a könyű nyavaját hideglelés téged 4 napokon lejen, még az is terajtad csak négy évig legyen. A nyavaja törjön reggel délben este, Egyiránt törjön mindenkor egyszerre. Gyere közelebb harmadszor is Béni nincsen terajtad egyebet mit nézni. Látom a szemednek sűrű kacsintását. A hollóvájjaki a szemed vílágát. Hova huzódtál kedves fiam Gábor. Sokkal roszabb vagy mint voltál máskor. Harapjon megtéged a komondor 100szor, bukjál az órodra 13 százszor. Gyere közelebb te kutya ütő Péter. Vég bucsu szavamat halgasd meg még egyszer. Tudod életedben te milyen rosz valál kívánom tereád a könyű nyavalyát. Tölcsél 8 évet a tengernek partján. Utoljára csüngjjél a nagy akasztó fán. Gyere közelebb most fiam István Hogy a mír ezt tetted halálom óráján, a serblit kivitted a szoba

3. Lap

Ajtaján, el is törted a hitnek útóján. Hova huzódtál el Miklós fiam jövel, hogy négy lábnyi kolbászal szaladj el, elne vegyék tőled szorízsd a markodba. Ha ott sem szereted dugjad a farodba. Gyere közelebb most kedves fiam László ha pancsolom a ló farka ajját. Ne tanuld apádnak a keze járását. Mert te is megfogtad a más aszony kantáját. Hova húzódtál el kedves fiam Józsi Te a szót megszoktad mindenkor halgatni. Akár mi légyen az, néked meg kel tenni, A czígány aszonyokat mindet kikelfúrni. Gyere közelebb kedves fiam Jani az élők seregéből kár téged kihagyni sok rosz teteidér megkel most lakolni. A lányok is ott halják búcsúmatűlve jaj de szépen nyalkán felvannak öltözve. Még a csilagot is rátok raknátok, Ki az ördög farka felneálna rátok. Gyere közelebb kedves lelkem Zsúzsa tudod szokszor raktad a csecsed a markomba, De én eleinte atól féltem, azután pedig lejeb is kerültem. Gyere közelebb kedves lelkem Ágnes hogyha megbírkodzunk te mindig alul esel, Gyere közelebb kedves lelkem Rébék, Akárhányszor kértem mindig adál te még, Nem fogot ki rajtad reggel délben este. Hogyha én kívántam fordúltál gírinczre, Gyere közelebb kedves lelkem Zsófi tudod meg kel néked a viládi jót kóstolni. Tudom hogy volt enyi vagy anyi nem lehet az árát kifizetni. Gyere közelebb most kedves lányom Erzsók tudod milyen édes volt az egyszeri párcsók mikor megcsókolt volt a kontorás, látszik az orczádonnem is tagadhatnád, Hova húzótál el kedves lelkem Eszter, Mikor kértem míndíg adál egyszer. Már most az életről én ennyit mondhatok beszédem által fiam nem hazidok.Szomorodot hívek? Ez a legény meghalt enek farka is ellankadt. Ennek a fingját palaczkba vegyétek ránczos seggi jukát hívek megegyétek.Enek az apja igen jó gazda vólt hol putont hol meg taligát tolt.

4. Lap

Még gyöngyösön is van egy öröksége a Madarász Hendrik perváta széke, Eben is vannak jóízű falatok. Ehez te dübögős júsodat tarthatod. Az első múzsikásé lesz az eleje meg a segge fele része, tudom hogy lesz ebből egy koma csésze.A kontorásnak adja másik felét, Hogy kine sírja érte a két szemét. Gyertek elő ti muszikások, Huljanak tirátok igen szép áldások, Húljon tireátok az égnek áldása. Amely a fa ágát ösze hasigálja. Áldjon meg titeket a vármegye ura. Ki az ítéletett gyakran kiolvassa. Rendeljen tinéktek tíz ezer kenyeret meléje pedig unyananyi meszely vizet, Vigyétek őtett ki a temetőbe ne sirasátok egye meg a fene. Vége    

3 Leány megköszönő vers

Sej mint indítom szólásra ajkaim. Mert látom hogy égnek lobogó fáklyáim, Jelen vannak immár kívánt virágaim. Örömmel szemlélem ezekért napjaim, Miólta az Isten világra hozot. Erőss és bölcs karján ekkorig hordozot. Most is mily szerencsésen éltemre vigyázott, Mert egy hitves társal meg ajándékozott. Házasági czélra ez nap jutotam, Melyért jó Istenhez eddig fohákodtam, És jó tetszésből meg is halgatattam. Mert kedves páromnak mellé is állotam Áldott légy jó Isten hogy meg segítettél. Házassági ügyben engem vezéreltél, Áldot légy jó atyám hogy atyámmá lettél, Többi fiad közé engem is bevettél. Dicsősség néked a nagy magasságba. Istennek ki lakol a magas menyországba. Ki nékem rendeltél egy igaz társat Hogy meg nyerjem véle főboldogságomat. Édes anyám s atyám édes nevelője. Szerelmes lányoknak hű gond viselője hála adó szivem belső indulatja, Kelmetek hűségjét ingyen nem hagyhatja, Mivelhogy czélomra ez nap jutottam, A mit gyakran eszemben forgattam. Hogy kí lenne a párom ezen gondolkodtam Isten jó vóltából immé megtaláltam, Mi a kötelességem hogy

5. Lap

azt meg köszönjem. Azok szíveségét a kik érdemlik ezt tőlem, Hogy ily házastársat a melyet elvettem. Jó Isten után magok fel nevelték nékem. Tiszta erkölcsben igaz munkásságban. És én részes lettem mindazon áldásban. Kezemhez veszem én kedves páromat. Hogy megosszam véle világi javamat, De mielőt elmenénk e háztól. Áldást kérek érte az egek urától, Köszönöm jó anyám s atyám jóságodat, számomra felnevelt kedves leányokat, Köszönöm hogy őtet nékem felnevelték, E szent házasságra elis eresztették, E múló világba hogy egymásé letűnk, A hitnek lánczával össze is kötetünk, Kívánom az úrtól hogy bóldogok legyenek, A menyei jussban méltó részt vegyenek, Hogy leányok után fioknak fogadtak, Menyben örök jusok lehesen magoknak, De kérem jó szüleim azért ne sírjanak Jó Isten áldási rajtok maradjanak, Legyenek boldogok hogy a balszerencse, Jámbor életöket soha meg ne sértse, Éltesse éltöket sok újbúza kerszt. Ha pedig e földön végződik pályájok, találják fel menybe örök boldogságok, Jer hát kedves társam cseréljünk más szállást, Várjuk ott magunkra az égnek áldását, Itt pedig kívánok csendes jó éjszakát,a holnapi napra boldog felvíradást. Hordozza az utjokat az Isten szerencsésen, Szerencsés éjszakát adjon az ur Isten. Vége       

4 Csikós

Szerencsés jó estét kívánok én iten, A hogy erre jártam énis betértem, szép itt kendteknek a csendes tanyázás, Jól foj kentek közt látom a borozás. Egy kis helyet kérnék én a leűlésre, És egy kevés időt a beszélgetésre. Gazda  Meglehett barátom s nagyon szeretjük, Ha az ilyen embert közibünk vehetjük, hogy beszélgessünk vele és tuddakolódzunk, Hogy mint lehet nékünk oda kint jószágunk. Talán pásztor kigyelmed a mint látom, Nézésemben talán nem csalódtam.  Csikós  Az vagyok én a csikós barátom, Mert ilyen több nincs a hortobágyon, Czifra ménesnek

6. Lap

vagyok számadója. Vagyok én anak egyszersmind jó őrző pásztora, Büszke is vagyok rá hogy azt őrízhetem, Azért híremben nevemben senki megne sértsen, Mert oly hűséggel viselem annak gondját, Minthogy letettem az eskű formáját. Gazda  Már barátom csak hogy ide juta bort ide csapláros felhát az asztalra, Beszédem van nékem evel az emberrel Éppen most beszéltem el az öcsémel, Hogy ki megyünk nézni a mi jószágunkat. És ímé evel is fogyasztjuk utunkat, Be jó kegyelmedel hogy találkozánk, Szerencse hozta mert bizony nem jött volna hozánk. Igyon csak kegyelmed ebből a pohárból Tőlcs öcsém abból a kulacsból.  Csikós  Meglehet barátom mert nagyon szomjas vagyok, Ez talán eloltja ha nagyon szomjazok, Mert ilyen szokot a számadó lenni, Nyomban hát gazduram kikel űríteni, Koczincsunk csak egyet de fenékig ám Nézzük meg azt ki ezt meg teszi ám. Igyuk megezt mind bu elfelejtésre, Korcsmáros hát hoz többet az íczésbe.  Gazda  Igyunk hát öcsém ne maradjunk hátra Hiszen hát minket sem a gólya költött, Magyarok vagyunk mi Rákóczi fajta, Szeretjük a bort meg kel azt vallani Ez a czifra csikós hogyne tene csufá, fogd nyakon a pohárt jobban túdsz te hozzá, Mert ha csúffá tenne meghalnék buvomba, Borral élek én az egész világ tudja  Csikós    Híszen jó barátom én azt nem akarom, Gazdám csúffá tegyem azt el sem válalom Csakhogy barátságból igyunk egy pohár bort, Itt hagyom kenteket hogy rugják itt a port, Mert nékem vannak most sietős útaim, Soká járom sorba mindet a gazdáim, pedig bekel járni ma holnap estére, Mert a bojtároknak fizetni kellene, Ujbujdát kel venni Mind a bojtároknak, Mert az illik ősszel tudják a csikósnak, Mert it vagyon már szent mihály napja, A hideg szél a szűrt nagyon átal járja,  Gazda   Ne síjesen kegyed rá ér még tanyázni, Kávét is hozatok abból is kell inni, Nagyon jó borközbe a ki  

7. Lap

ezt megisza Mámorából az embert hamar kígyógyitja. Csikós  Közsönöm gazduram nem szoktam én arra, nem vagyok én olyan czífra agár fajta, hogy fekete levest pohárból hörböljek, Ez a csikós eztet nemteszi meg  Gazda  Enje te rosz ember de vadul szólotál Jut é még eszedbe e mit most mondotál, Vond visza szavadat mert máskép roszul járhatsz, Két hónapíg azért áristomban lakhatsz, Feljelentem holnap a csendőr uraknál, Roszabat kapsz  tőle túdom majd a szarnál.  Csikós  Egye meg gazduram beszédit magának, Nem becsűletére válik az gazdának, Hogy olyan szót szólot minek itt nincs helye, talán részeg kend tán egye meg a fene, A barátságából de jó hogy nem ittam, Vagy amenyit itam mégtöbbet hozatam, Itt hagyom kendteket ha igy felboszanta, Fizessen hát gyorsan had menjek utamra, Gazda Nincsen nékünk pénzünk a csikósnak való, Majd akkor fizetünk ha leesik a hó El várhatja aztat az ilyen számadó. Nem éppen oly szegény mint a tollas zsidó, Várakozzál pajtás sok van még hátra, Mi fel van jegyezve nálam a rovásra. Mért rontotátok meg a mi jószágainkat, Heverő szép fias kancza lovainkat, Csikós Mi van feljegyezve a kend rovására, Had haljam had értsem én csak meg valóban, Mert hogyha hazugság én akkor elsem válalom, Mondjon még akár mit én azt se bánom, Gazda  A más héten hallám hogy a sáros éren, Méne el 4 tóth ot(t) egy egy szekéren, Mivel az ut sáros pocsojás vala, Nagy volt terijük lovaik nem bírta, Bele fogtátok a mi lovainkat, Azzal vontatátok ti ki a tótokat. Az én lovam is a nagysárga szárcsa, Látom hátuljára már meg van rokkanva. Csikós Ara a beszédre én semit sem adok, Fizesse a bérem  aztán had halladok, mert amit most mondot az merő hazugság, Mondja megkilátta

8. Lap

baszom az Angyalát ki az árulkodó Judás én elenem, Szeretném azt túdni ki így vádol éngem, megkérdezném tőle hogy azt mikor látta, látta é vagy soha, vagy kelmed azt hazudja  Gazda  Nincsen annak neve kedvezek nevének, Mert tenétek vele szerencsétlenséget,hogy annak a lovait is megkorbácsolnátok, Vagy valakinek járni kiadnátok,   Csikós  Minek bosszant aval kiteremtése van, Pisztolyomban túdja két éles töltés van, Adja urát itten minden szavainak, A mikek itmondot mindegyik azoknak,  Gazda  kilencz hete éppen tudom ma, Hogy a kesely lovamon voltál nagyVáradra, Épen azért vetett az meg (elvetélt) ma két hete, Még eztett énvelem töb csíkós nem tette?  Csikós  Már megint hazudik baszom a mindenét, Hogy mér kend mondani nékem ilyenfélét, hogy a mi nem igaz minek boszant aval, Féltudom állítni három négy tanuval, azon idő tajban hogy beteges vóltam. A ménnessel akkor még járni sem tudtam, A bojtárok víselték akkor annak gondját. Minek mond hát kelmed olyat a mit nem lát, A bojtárok és a számadó is mondta, Hogy azt egy csődörló jól oldalba rugta, Bassza meg az ura tehetek én róla, Ha egyik a másikat jól oldalba rugja,  Gazda  Hely a láré fáré haszontalan mentség, Nem igaz az egy sem mit montál az elébb, Mondhatod te ezeket magad mentségére, De ez egy sem válik itt becsületedre  Csikós  Becsületre nincsen semi szügség nékem, Már eztet szent utse hittel erősítem, Hogy igazat szóltam ugy van mint szám mondja, Túdja a gulyás is majd ő is megmondja.  Gazda  hát a kesely lovam az a jó paripa, látom két lábára már meg van rokkanva, Azon őríztétek úgy e a ménest, a midőn a nyáron csatoggot és zengett, Úgy el nyargalásztátok azt előre hátra, Hogy az elejével megvan az sántúlva  Csikós 

9. Lap

Tudhatja kelmed hogy az olyan időbe, Gyalog nem álhatok a ménes elébe, Bánánk mi olyankor ha kigyelmed maga, Vagy tulajdon felesége vólna mégis meglovagolnánk. Magunk jobb voltára csak hogy a ménesünk álláson maradna  Gazda  Volt másnak még nem olyan lova, Mért nem űltettek rá mert féltettek rajta, Mindig csak, mindig csak engemet akartok rontani, mindig csak nékem kárt tenni.  Csikós  Nem akarunk mi senkinek kárt tenni Sőt inkább akarju(k) azt elkerülni, A kegyelmed lovára egyszer ráűltünk, Semmi olyan nagy kárt hát azzal nem tetünk, Nincs az osztozásnak itten semmi helye, fizesse a bérem aztán Isten vele, Ne fecsegjen anyit baszom az angyalát, Mert kiczibálom azt a nagy búgjos haját.  Gazda kiczibálod biz a keresztapád faszát. Előbb pofonváglak mint te engemet hát, még azzal biztatod te rosz ember a gazdád, Hogy kiczibálod annak a haját, bár jönne egy pandur maj bezáratnállak, Büszkeségedért majd kikapatnálak,  Pandur  Szerencsés jó estét hát ki kíván éngem, Utam hozottide épen szerecsésen, Mi baja kenteknek min perlekednek, Hallám a lármályát mindegyikőjöknek.  Gazda  Nézze csendbiztos ur a hogy it tanyázánk, Bejön egy csikós hát ide mihozánk, Mint jó embert szoktak szivesen fogadtuk, Egy pohár borral hát meg is kínáltukel is fogadá ő mi tőlünk ezeket, Még is mondott nékünk olyat mit nem illet, Később azt monta fizesük a bérét, De mi szemére vetettük sok rosz tetétt, Lövéssel, veréssel  és hajczibálással, illetet minket sok goromba szókkal,  Csikós  Nem ugy van az uram mint a hogy ő mondja, Hisz ő beszédéből sokat is elhagya, Elnevezzet éngem tollaszsidónak, A mi nem esik jól egy ilyen számadónak, Azután azt is mondtza hogy azt más is látta, Hogy a tót szekerét az ő lova huzta, Megvetett a lova és követel csikót, Azért akarja elfogni a bankót, lovára rá űltünk egy esős időbe, Amidőn

10. Lap

csatogot és a meny dörge Ez egyszer vállalom mert ezt cselekedtem, De a többi vádját egyet sem ismerem  Pandur  Nohalja Mihály hát mért nem úgy mondja, mint a mi képen van lám az hogy meg mondja, Fizesse kend annak megérdemlett bérét, Mert különben megkapja méltó büntettéssét,  Gazda  Bízon nem fizetek én addig meg neki. Míg azt meg nem tudom hogy azt megérdemli, Igaz útján járok majd el a dolognak, a hol az emberhez nem íly furcsán szólnak, Fog az úr mellete azért hogy számadó, Mert ajándékba adta a fakó csikót, min az ur nyargalász előre hátra, Azért van oszt néki oly nagy igazsága  Pandur  Mit mondtál most te semire kellő. Hogy üssön meg odakint egy kóborgó menykő Hogy merted mondani hogy övé volt a ló. Ki én alattam jár a fakó csikó. Mars arra előtem az áristomba. Veszen el mindegyig az ilyen kutya  Gazda elmehetek én ha parancsolja, mivel csendbiztosur és nagy a hatalma, Várjon egy keveset had szólok az öcsémel. Add fel a dolgomat öcsém az űgyvédnek. Vigyél foglalóba most ötven forintott. Ha kíszabadit kap kövér malaczott. 

5 A gazda és a gulyás

Szerencsés jó estétt tán nem is vártak, De tudjátok hogy gujások számadója vagyok, Azért közítökbe jöni bátorkodtam, Hogy egy két gazdámra itten rátaláltam. Gazda   Isten hozta kendet vagy a jó szerencse, Vagy a szél arról fútta hajtotta ide, itt van egy szék üjön le kend ide, A míg egy pohár bort töltünk a részére  Gúlyás  Köszönöm gazduram nem szoktam én arra Hortobágyon nem űlűnk karszékbe Italúnk is nékűnk a veres kut vize.  Gazda  Nem szomjuhoztál te egy pohár lőrére. Részeg vagy te most is látom a szemedbe, Ha gazdád kívánja űj le te goromba  gaz feleleteddel ne légy oly mostoha  Gúlyás  Enje halja kend de a segembe nyala. Hogy kivel van ügye azt talán nem is tudja.

11. Lap

Ilyen szókkal engem többet meg ne sértsen, Mert izmos karommal a földhöz terítem. Ne mondja kend azt vagyok goromba, hogy nem űlök a kend karszékjába, nincsen nekem időm a hoszas tanyára, Mert ugy éhen marad a kedtek marhálya , azért hogy öltöztém ily szenyes ruhába, Azért táncsak nem vagyok ostoba, Nincsen nékem szűkségem a czifra köntösre, de vagyok jószágtoknak jó gondviselője, Bár kegyed felőtti a sok czifraságot, De nem hord alatta tiszta igazságot anélkűl is lehet pedig olyan betyár Mint a czífra szerszámba felöltözzöt szamár  Gazda  Enye te gaz ember gulya mellet nőttél jut e még eszedbe a mit most beszéltélezért te megkapod segged vacsorájját Meg nézetem veled a nagy kaszamatát majd az űletedet jól pofon veretem, Azt a huszon ötött majd reád méretem, azok sem mogyoró hanem tölgy fa botok. Hogy ha majd ki kapod azt az ötven botot  Gúlyás  Még az volna a fúrcsa hogy egy ilen gazda, Egy gúlyás számadót tömlöczbe száratna, és tudja meg hogyha ilyeneket fecsegsz, fűtykösöm nyeléretudom rá tekeredsz,  Bolytár  Adjon az Isten egy jó napot én is betértem hogy látom a világot, Gúlyás   Adjon Isten fiam hogy te is meg érkeztél, Látom elfáradtál tudom hogy siettél, talán nem is gyalog kopogtál haza, hisz az gyalog megis csak hamar volna  Bolytár  Nem biz én gazduram jötem taligával meg a szalonátlan űres tarisznyával, A bojtárok odakint mindéhen maradtak, Erőssen sűrgettek hogy hamar járjak, én is megyek most egy gőgös gazdámhoz, Hogy adjon kenyeret szalonát ahoz, erre peddig felloban haragra, Mert a bolytárokra van minden boszusága, no gazduram szép itten tanyázni, De kentek ugyan ráirnek borozni, de nékem mostan adjon kenyeret szalonát is véle mert nagyon sietek Azt pedig mondom most minyájatoknak, Hogy a kenyér mellé

12. Lap

szalonnát bőven adjanak, Mert ha nem lecsípjük a legjobbik tehenét, Siratgathaja azután terítőn a bőrét  Gazda  Enje te rosz ember de rá éheztél a tehén húsra, Nem volnátok érdemes a kenyér hajra, Ebatta gúlyán nőtt tavalyi bornya, Takarodj előlem mert egy pofont nyomok a zsíros pofádba. Bolytár  Ara a beszédre én semit sem adok, Kenyér kel nékem aztán had haladok, Mert ha mégtovább is itt szót váltogatunk, egymás hajába is bellé ragadhatunk, Tegnap is találtam egy gőgös gazdára, Jól megtéptük egymást csak ugy hamarjába, Mire észre vettem földhöz terítettem Az erszény salangal az íneplő képét jól pofon vertem. Ha kend is ugy beszél bízony azt megkapja, A segem a száját tudom betakarja.  Gazda  Menjel előlem te semire kellő. Hogy űsön meg odakint egy kóborgó menykő. Hiszen nem őríztél te énvelem gúlyát. Sokat tudsz fecsegni fosson nyakon anyád  Bolytár  Haljátok csak mégis milyeneket beszél, Azt gondolja hogy ő én tőlem nem fél. Pedig felbuktatná egy jó tavaszi szél. Oldaláho száradt már a tüdő és  bél, De a gulya mellé is ember kell akkora, Mikor a szíl tavasszal a czípelit járja az ilyen emberek ot heptikát kapnának. Mindjárt vége lenne a sok czifra táncznak.  Gazda  Ugyan te hun jár benned ez a sok czere czura, Hogy vesztél volna a hideg Mári picsájába, Nem harapsz többet az én kenyér s szalonámba, Lódulj előttem mert botott kapsz a hátadba  Bolytár  Ha így van gazuram elmegyek én innét, A kend marhájalya mellet nem eszem a dinyét, Kár kendnek igy a gúlyást becsmérelni, Mert a szép tinónak a majd a bőrét leli, Nem is bánom ha mind megdöglik a kend marhálya, Mert nincs a gúlyásnak kendnél roszab gazdája. nem is bánom dögöljék meg egye meg a kutya, Veszen el anak apraja és nagyja. Gazda  Tehát mégis belől beszélsz küszöbömön, lelkedet mindjárt pulutóhoz kűldöm, hol vatok pandurok kötözzétek ösze. Vigyétek pokolba, vigyétek pokolba hogy veszen anak minden hirre hamva.   Vége.

13. Lap

6 A dinye csősz tolvaj és a kert gazda

Jóestét kívávánok hát mitcsinálsz öcsém, Vagy te vagy az a hires dinye csempész, A kit it vagy hatszor már megfogtam, De még ekkorig mindig el szalasztottam, Hát mit lopkodod el a mi dinyénket. Minek szakigálod le almánkat, körténket. Szilvával baraczkal sokszor megraktad zsákodat, De még ekkorig míndig elvitted irhádat, Hanem mármost öcsém nyakon vagy te csípve. Tudom hogy enyém lesz ez a szűrke mente,  Tolvaj  Ne lármázzon bátyja itta jó pálinka. Hajcsa meg kend bátyja jó  mán ez hajnalra. Hisz azért jár kend Móritz kocsmájába, ugye nem hazudok öreg Béla bátya. Azután meg itvan egy forint ez meg jó lesz borra meg dohányra, estvére meg lesz szalonna kenyér, Jó lesz ám ez kendnek egy kis halgatásért  Csősz  Nem kell nékem a te dohányra való. Van nékem ehun a kostök zacskó, Kenyerem szalonám van a tarisznyámba, Nem szorultam a te jószágodra.  Tolvaj  Baszom a kend lelkét jobb lenne valami, Jobb lenne ezt az üveget meghajtani, a pénzen meg venne dohányt, Azután meg megsütné a szalonát, Mert azok a csontok mindhús nélkűl valók, Bassza meg az esztendős csikót  Csősz  Enje a mindenét a piszkos pofádnak, még te mered difámálni az én ősz orczámat, Adsza ezt az ujjast mert lehúzom rólad, Azután pedig a kert kapun ki hajítlak  Tolvaj  Kihajítja biz kend a keresztapád faszát, Nem pedig a gulyás számadó bojtárát. Tudja meg kend bátya a gulya mellet nőtem, egy ilyen vén csősztől még meg nem ijedtem. Most is kiczibálnám kendnek az ősz haját. Amint látom kicsi talán tegnap nyírták.Ahun jön kendnek a czimborája, ehun van hát kendnek az öklöm vén bátya. Isten áldja meghát megyek a gulyára.  Kert gazda  Hát ki bántja kendet vén csősz bátya. Ki mér itt a dinye közt járkálni éjszaka. Ebiz kert gazduram egy semire kellő, lopkodja a dínyét de már ez nem az első  K gazda  Jer közelebb öcsém had nézek a szemedbe. Nem köpök én a te fekete képedre. Ne húzd le szemedre

14. Lap

azt a nagy kalapot. Bazd meg a gulyátok közt az első kolompost.  Tolvaj  Enje az angyalát az ilyen kert gazdának, de nagy a kend szája, Nem szorúltam én a maga szílvályára, Ez a dinye iten ez sem a magalyé, ez is az én kedves keresztapámé.  K gazda  Apád fasza az anyádé, Hova van még ide a keresztapádé.  Tolvaj  Enje az angyalát az ílyen kertgazdának, Még emlegeti az én jó apámat. Tudja kertgazduram gulya mellet nőtem, Egy két ijesztőtől meg nem ilyedtem Most is kiczibálnám kendnek a bajússzát. De amint látom a legyek a takonyív letaposták.  K gazda  Letaposták bizony apádék anyádat, Mikor az órodba közfalat csínáltak. Ide néz te kölyök ez a bajusz pörge, nagy szar a tiédhez még pedig jó görbe.  Tolvaj  Enje gazduram enyire ki fakaszt. Hogy meg mondjam mind azt ami igaz, ez az egész ház nép iten most mind halja, ez is az én gazdám puli kutyája jusa, A minap is kin járt kend kereste borját, Kutyaszaral kente ki kend a bajuszát.  K gazda  Halja ezt kend öreg az angyalát, Adja ide kend azt a görcsös botját, Had porozom ki a ficzkó nagrágját.  Tolvaj  Na kert gazduram csak ide hát vele, nekem is van ám ostor a kezembe, Volt már nékem dolgom töbször is ilyennel, Kicsapom a szemét az ostorom végével. Mármost kert gazduram vegye gondolóra három fertájra jár mán az óra. Nékem már menni kel ki a gulya felé jobb hogy megegyezünk ere a dínyére, akár mit kér érte csak egy hatost adok, A többivel holnap estére szolgálok, Áldja meg az Isten már én el balagok.  Vége      

7 Verbunkolás és sorozás

1. Bölcs Jupiter ki a földet igazgatod. Az ég abroncsait fel s alá forgatod, Mi az akaratunk azt előre tudhatod Mind igyekszik azt is sajdithatod  2.  Ki szólt egy uly vitéz Marsnak mezejére, Villog a kard legény kéne a végére. Segélj meg Júpíter légy dolgunk vezére. Száljon áldás tőled mindnyájunk fejére  3.  Egy ujságot mondok szép ifjak haljátok. Uj királytok támadt

15. Lap

jól meg gondoljátok. De nincs katonája a mint láthatjátok. Ennek keze alá magatok adjátok. 4.  1ső legény  Csapj fel hát te pajtás adbe a kezedet, jó katona leszel látom személyedet, ne gondolkoz soká, ne törd a fejedet. Lélungal megrakom mingyárt a zsebedet.  5. Van már egy katonám indulhatúnk tánczra. Nem szedem homlokom mint a gatyám ránczra. Kiálhatok mindenkor a sánczra. Legyünk vígan pajtás míg lesznek a tánczra. 6.  2dik legény  Már van két regutám örűlök szivemben. én fő káplár vagyok ugy néz a szemembe. Ugorj egyet pajtás álj a seregembe.  7.  3.legény  Vágj felpajtás teis látom elég nagy vagy Olyan a fejed mint egy jó kerék agy. Míg azírt hordónkba belé nem fagy a csap. Adj kezet ha kívánsz köztünk lenni hadnagy.  8.  4dik legény   Csapj fel pajtás te is látom ma nem etél. Ki nem gondolhatom vajon hol termettél. Talán nap keleten valahol szűletél. Mert a szerecsen színből nagyon sok részt vettél.  9.  5dik legény  Hát te öcsém talán szeretőd sajnálod. Azért nem adsz kezet hid el hogy megbánod, csapj fel öcsém ha van bátorságod. Vagy mond meg szaporán mi a a kívánságod.  10.  6dik legény  Látod pajtás mily szép és jó vitéznek lenni. Gyere katonának ha nem tudsz mitteni. Megtudják ám it a farodat kenni. Légy hűséges nem fog semmi bajod lenni.  11.  7dik legény  Bizony katonának vitéznek termettél. Mert a mint látom sok gombóczot ettél. Nyárban sok legyekkel vitézkedtél. Köves hát engemet hogy ha megszerettél.  12.  8dik legény  Tanult legény vagy te  az Á-t sem ismered, jó erővel is bírsz halom a híredet, Verebek árnyékát mind a földhöz vered, kerekedjél tánczra az lesz a te béred.  13.  9dik legény   Derék legény vagy te ékes termeteddel fűz fakard ilene látom a kezedbe. Berégen kereslek mégse jutsz eszembe.  14.  10dik legény   Hogyha táborba puskapor helyébe, Mákot hintenének bőven ebédedbe. Bizony ez a legény mingyárt el is nyelné, ne vonogasd magad álj a

16. Lap

többi közé.  15.  11dik legény  Kilenc puszta falut akárki bejárhat, Mig ilyen lőcslábú nyalka ficzkót láthat, jajlesz a libának ha elébe akad, Mert a nagy fejétől a bizony elszalad,  16.  12dik legény  Vagy nyerek vagy vesztek szerencsét próbálok. Még egy derék legény közénk verbuválok, De ha kezet nem ád vajon mit csinálok, haragomba akár csilántot kaszálok.  17.  Magam is míg könyű voltam  a hátára fris majom módjára, de mán úgy megűlök akármely paripán, Valamint áll egy kínyílot túlipánt. Vannak mán vitézim mindnyájan látjátok, Túdom okoságom nagyon csudáljátok, De a tánczomat osztán meglátjátok. A nagy nevetésben megszakad a szátok. Mármost minden legény essék a térdére, Tartsa fel az uját esküdjék fejére. Hogy a fő káplárnak lesz segítségére, Mondjon áment óvást nagyuram végére.  19.  No már most legények kik kezet adtatok. A hitnek formáját eképen mondjátok. E házban mindnyájan híven szolgáljátok, nékem kiváltképen szavam fogadjátok.  20. Az erdőben mezőben valamennyi makfa van, Ugyan anyi tölgy fa A szarkában tarkában Valamenyi fehér tol, ugyan anyi fekete, egy kerek erdő van egy fa abban az erdőbe, Aban a fában van egy odú, aban az oduban Van egy madár  a mely madár olyan barna. Csakugyan az a madár ássa ki a szemetek világát, Ha ezenfő káplárnak nem fogadjátok el a szavát.  21.  Minthogy már a hitett szépen letettétek, az lészen néktek mindjárt a tisztetek. A bőgő brugós bőg mindjárt tinéktek és sorban utánam tánczot lejcsetek.  22.  Becsületes ifjak nincsen egyéb hátra, Készen a brúgós indulhatunk tánczra.  Vége.

8  Kanász gazda és a bolytár

Kanász  Szerencsés jó estét kívánok kendteknek, Sors fodulása hozzot ide kerekemnek, Szép itt kelmeteknek csendesen tanyázni, De a kanászról is meg kék emlékezni.  Gazda  Isten hozta kendet Gergé bácsi, Üljön le kend ide lehet it tanyázni, még it ugy is fordulhat

17. Lap

a kend dolga, Hogy a szűr ujából kifordul a duda,  Kanász  Az én szűröm ujából az én dudám nem fordul ki könyen. Arra mán szent ucse eszküszöm erősen, Nem ugy van az oda helyeztetve, jóhelyt van az otan nem bántja senkisem, Mert hogyha ahoz nyulna valaki annak akét szemét a holló vájaki, Számolnék én annak mind a két fülivel, Mint a hogy szoktam néha sertésimel.  Gazda  Lassan Gergé bácsi értse meg kend a szót, Nem hintetem én a kend szemébe sót, ércse meg kend a dolgot, hogy és mire megyen a, Ne tekerje kend azt míndjárt ilyen nagyra, Azért mondom hogy űljön le kend ide, Itt van egyy pohár bor töltve a részére. Igya meg míg több lesz azútán halgason vagy pedig mulason.  Kanász  Köszönöm gazduram nem szoktam én ara. nem vágy az én hasam egy pohár borra. Nincs nékem minden nap tiszta leves főzve, Sem pedig az mellé káposzta töltve, Száraz kenyér nékünk reggeli ebédünk, Harmadnapra egyszer egy kis levest eszünk. Ritkán kerűl rá hogy szalonnát sűsűnk, zsíros pirítossal mí csak este élünk erre pedig a hortobágy vize. Csobánból kotyogva fojdogál belénk le.  Gazda  nem vágyol tehát egy pohár borra, Részeg vagy mán látom vén bolond ostoba, Ha kívánja gazdád mért nem fogadod el, Goromba szavaddal minek boszantasz fel. De el hitte magát nézd csak a vén csipás. Mint fel duzta köztünk azt a taknyos orát, nem becsül ő senkit sőt inkább gyaláz. Hogy az akasztó fán lenne ezért váz, Kanász  Na csak hát gazduram nem ugy kel beszélninem kell it aszegényt gunyul ki nevetni. Hogy kentek jól itak mást látnak részegnek, Ki színét sem látta a borosüvegnek. Azt mondják részegnek ki józan fővel, beszél megérthető figyelmetességel, Bolond ostoba szót én it nem érdemlek. Még tán teremtetét elsem is szenvedek, megfordíthatom még én a botom görcsét, nézzük kí szól hát iten valamit, Baszom a sok gazda durva kényes szentjét, Mint felboszantotak nem mondok már semmit, Sok éhen kószáló sok czudar rosz gazda

18. Lap

Ez ocsmán szót velem mind ösze hordata  Gazda  Megálj most már Geczi én is had beszélek, Még olyan embertől most sem félek jussanak eszedbe mostani szavaid, Kötözve lesznek ma kezeid lábaid, Kurta vassat teszek rád, 48 óráig. Nem eszel nem iszol te ot adig semit. Majdha ki kerülsz onan idejére, kapatok 50net majd a fenekedre, Még pedig aztat is válogatot fákkal, Nem pedig valami mogyoró pálczákal.  Kanász  Nem lesz aból semi merem álítani, Hogy egy ilyen gazda azt meg nem teheti. Hogy kanász számadóját tömlöczbe zárassa, mert ara a kérdésre feleletet adna, nincs ara hibám hogy azt érdemeljem, Mert még csak ígértem de meg nem ütötem. Ha még továb is it szót váltogatunk, de látom, de látom már még is hogy reszketünk.  Bolytár  Adjon Isten jó estét hát édes gazduram, Hogy hallám a szavát én is befordultam, Az uton 300zat tudom hogy csuklotam, Gazduram emleget talán talán azt gondoltam.  Kanász  Nem biz én fiam csak it barátkozunk, Vagy ha mondom hát lármázunk. Hová indúltál most vagy míért jötél haza, Talán a juhász bojtár kocsin hozot haza, Mert gyalog mér ide nem írtél volna. Bolytár  A juhász bojtárral jötünk mi szamáron, egyenest a vízen nem a gunár háton, Mert Zsúzsi nem hozot csupán két kenyeret, A mellé szalonát de nagyon keveset, Majd magam járom már sorba a gazdákat, Hogy hát mit beszélnek értsem meg én aztat, De épen szerencsére vannak it vagy ketten, Nem kel hát járkálni hogy az időt tölcsem, hát már most gazduram értsék meg kentek, Mi az oka annak hogy én it ténfergek látom hogy kendtek jó ízőn boroznak, Mi az oka annak hogy kenyeret nem adnak.  Gazda  Hogyne adnánk Péter tegnap adtunk ketőtt, Nem vártam én azért mánma kenyér kérőt. Még éritek azzal  négy vagy öt napig, a szalonnát mégis keveselitek.  Bolytár  Két kenyér minékűnk fél napra való, Mellé űl nyolcz ember ki egy sem naplopó, Melete aból egy egy karéjt vágunk, Elvihetjük a töbit nem huzza a válunk. Szalona is olyan darab vólt aval

19. Lap

Megehetné egyis hát tisztás kásával, A többinek akkor kopana a szeme, Nem szégyenli kend ezt ugyan hogy ezt tette. Meg mondom most azért it mindnyájoknak, Hogy a kenyér mellé szalonát adjanak. Nem ugy mint kívált szokta Jakab gazda, A multkor hátmikor a kenyeret adta. A bográcsból a szalona csakhogy ki nem mászot, Vólt a tűzön ulyan sistergéssel, Mint mikor a kecskét fenyegetik késsel. Kibe húsz malacz volt olyat ölt két koczát, Abból adot nékünk még pedig a hasát. Ezekért döglenek a szép ártán sűldők, evvel élhetünk mí bóldogabb esztendőt.  Gazda  Ejnye te naplopó te korhel henyélő, Becsűletemben éngemet megsértő, Avval gyalázol te hogy has szalonát adtam, Ilyes piszkos szókat tőled míért kaptam, Nem érdemelnétek mi tőlünk kenyeret, Mikor tesztek nékünk kárt nem keveset, Gyenge malaczunkat bográcsba hánjátok, Azzal hasatokat kényesen tartjátok, Nem volnátok érdemes a jó tehén husra, Inkább vólnátok érdemes 25 korbácsra,  Bolytár  No csak no gazduram nem az it a beszéd, Kenyér kéne nékem aztán had haladnék, Mert éhen maradtak odakint társaink, Ne hozasék már ki minden boszujaim.  Gazda  Hát még néked vólna bosszúid te haszontalan, Ne lármáz ne fecsegj mondom én azt hamar, Majd sütettek én hólnap vagy tiz kenyeret, majd el viheted ha megérdemled, Mert hát a múlt héten három szép sűldőmet, eladtátok ugy e mást adtatok ahelyt, Kileczet fiadzot egy nagy konya kocza, Mégis már öt van alatta. Hová tetétek hát töbijét ezeknek, Kelett ugy e a Sárika nénédnek.  Bolytár  Ne legyen rá gondja csak malyd számadásra. Hogyha majd meg nem lesz fizeti a gazda, költöt beszéd az amit it elmonda, Látom hogy roszul jár maga is akarja, Más héten találtam ilyen szó szátyára, Hogy kenyeret kértem mindíg csak boszanta, Szórul szóra aztán anyira ment dolgunk, Hogy egymás halyába bele is rugóztunk.        

20. Lap

Ha kend is beszél bizony azt meg kapja, Űlepem a száját túdom betakarja.  Gazda Nem mész innen te kenyeres hombár, Gazdáid ne gyalázd tudom meg bánod már, míndég a tiéd lesz a csere csúfolás.Sokat túdsz fecsegni fosson képen anyád.  Bolytár  Elmegyek biz én ha adnak kenyeret, job hogy gazduramék is el halgatnak, Mit a múltkor vitem kendtűl kenyeret, A kutya ete meg érti kend ezeket. De nem is kenyér vólt az hanem csak czipó, Aba meg retenetesen kevés vólt a só, a langját kíszítálták kendtek magoknak, A derczét adták aztán a kondásnak, az ilyen mellé kéne aztán az ázalék, Hogy a szegény kondás meg ne éheznék.  Gazda  Mégis idebent vagy te, jötment bítang fatya, Ilyenel gyalázol te minket ostoba. Gyerelő te bakter vigyed áristomba. Ne gyalázon már mindőnket sorba, Veszen el anak minden híre hamva.  Vége  más

9 Leány kérő legénynek

Tisztelt érdemes jó szülék fini köteleségem indit ara. Mely lépésel bátorkodtam becses házokat meg keresni. Mivel Isten szerzete a szent házaságot, én is az szerint igyekszem élni. Isten vezérléséből találtam egy czélra mely előtem a kigyelmetek ( szerelmes) (vagy név ) lányokat mutatja. Ezért ha a jó Isten Végzése és a kegyelmetek jó akaratja elent nem ál, Igérem magamat (szerelmes) (vagy név ) lányoknak hóltig való hűséges segítő társának lenni. Kevés gondolkodás útán bölcs szavukat várom, Tiszta szívemből kívánom.  Vége

10 Leány ki kérő verse

Valóban mostan már szavamat béváltom, Edig töltöt kedves ifjú álapotom. Jobb gondolatra én magam nem adtam, Mint most ajkamat ily szavakra nyitom, Istenem áldot atyai kegyelmed tisztelem, Atyai jóságod mindég elismerem. Kezem az egekre hozzád fel emelem, Mert nagy kegyelmesen bántál edig velem, Ugyanis edig folyt ifjú életemet, Feltartád s tápláltál őriztél éngemet, épen az időre jutatál engemet, Melyben elérhetem feltet reményemet, Szent rendelésedből, már ara is vetem magam hogy

21. Lap

most a páros életre felléptem, s N N. leányokal a kit el jegyeztem Kivel most hit által össze is köttetem, magamhoz is veszem én mint sajátomat, Éltem kedves párját mint jó hű társamat, Hogy ti is értsétek jó indulatomat, Egy két szóval teszem hála mondásomat, Szeretett páromak kedves édes atyja, Ez lészen ajkimnak tehozzád szózatja, Köszönöm hogy lányod mind eddig nevelted, Hűv karjaid közzül most hozzám ereszted, Bizd őtet ezentúl az én tetszésemre, Ugy fogok vigyázni reá mint szememre, Kedves édes anya már téged szólítlak, Bár szavammal tudom meg szomorítlak, Ki kérem karjaid közzül leányodat, Elviszem kertedből a szép virágodat, Ne sajnáld őtet mert hív pártfogója, Leszek a míg élek én hűséges párja, Kívánom anyai gondviselésedért, Adjon a jó Isten neked menyei bért, Mind keten felőlle nyugodtak legyetek, Én velem békével mostmár eresszétek, Köszönöm szülei gondviselésteket, Hogy éltem reményét igy felneveltétek, Kívánom ezekért az Isten megáldjon, Az egek egébe majd meg koronázzon, Ezzel búcsút veszek immár tőlletek, Kedves vendégeimmel én innét elmegyek, Kérlek az utamat ne késleltesétek, Az Isten áldása maradjon vélletek, Mind ezek végére e szó én mondásom, No hát most már húzdrá kedves muzsikásom.  Vége

11 Csősz Kocsis és a Rendőr

Csősz  Szerencsés jóestvét én mostan kívánok, Tudod e te aztat hogy én itt ki vagyok, én vagyok e határnak őrizője, Temeg vagy annak csúpán kártevője, Tudod e hát annak mi a büntetése, A ki a kárt teszi az meg lesz bűntetve, Fogd meg a lovadat kösd az enyém mellé, Mert már az enyémlesz talán nem a másé, Minek étetted meg a mi kaszálónkat, Hányszor töretted össze árpánkat zabunkat, Bökkönyön búzán te míndíg jártál, De még ekkorig mindég jól vigyáztál, De szokták mondani a példa beszédbe, Addig jár a korsó mignem eltörik a vizre, Hisz te is úgy jártál bátorságoddal, Fogadd a szavamat kívánom azonnal,  Kocsis  Nézze kend bácsi itt a dohány zacskó,  Rákell

22. Lap

tölteni dohány van benne jó, Nem szítt még kend ilyet ebben az időben, Kóstolja csa kend jót állok felőle,  Csősz  Nem kell nékem pajtás az a te dohányod Fogd meg a lovadat mert máskép megbánod, Ne tréfály velem fogadd a szavamat, Ne tegyél te másnak mint eddig károkat,   Kocsis   Nem teszek én senkinek semmi kárt, ne lármázon anyit fizetem a hajtást, Mi egy embernek hát a bűntetése, Itt van 80 krajcár elég lesz tán érte, Még azon fejülis tudja kend bátya, Más képpen is meg lészen szolgálva. A gazdámtól is meg kapja jutalmát, kap kend attól is kenyeret szalonnát  Csősz  Mire nézel engemet ebatta anyáju Mir tátod rám aszád mint a meg nyuzott jú, Már annál több vagyok hogy pénzed elvegyem, mert még ekkorig hitemet nem szegtem, Miért gyalázol te engemet avval, Hogy meg kínáltál egy darab szalonnával, Nem vagyok én éhes mert jól vagyok lakva, Nincsen rá szűkségem mert van a tarisznyámba,  Kocsis  Baszom a kend lelkét jobb lenne valami, Mert ha erősködik akkor nem lesz semmi, Mert az én lovaim mind békóba vannak, Azoknak lábához túdom hogy nem jutnak. Csak a nyerges vagyon van szabadon el csapva, A fejibe a fik az sincsen kihúzva, Menjen oda hát ha van kurázsija, Fogja meg hát kend nem bánom bánya a kútya, Csősz Baszom a lelkedet hát ki szolgája vagy, Szarom teli a szád mert látom hogy jó nagy, De elhited magad azzal a nagy bottal, Hogy kivel beszélsz ostoba szavaddal, én vagyok e határnak őrzője, Az ilyen kártevőnek méltó bűntetője, Hát ha parancsolom add ide a lovat, Mert máskép roszúl jársz majd megtudod azt,  Kocsis  Hát baszom a lelkét az ílyen csősznek, Én adjak lovat az ilyen embernek, Van nékem gazdám olyan ha az azt megtúdná, Hogy a lovát egy vén csősz húzgálná, Kivérné az nékem mind a két szememet, Vagy a hajtásír elfogná béremet, Hogy ha nem kell kendnek most a dohányom, Vagy a mint mondtam a 80 krajczárom.

23. Lap

Sem pedig a gazdám darab szalonája, Ehún a kocsisnak vastag tölgyfa botja, pi puf kendnek vén csősz bátya, Hol van hát kendnek a rendőr barátja.  Rendőr  Ki bántja kendet Katona bácsi, Ki mér itt a pusztán tilalmast étetni  Puszta föld ez nagy a bűntetése, Aki itt a lovát ereszti széltire,  Csősz  Édes rendőr úram még az csak semmi, Hogy itt öt lovát szabadon ereszti. Váltig nyakaskodtam de mind hijába, Kerűlt is az nékemkét oldal bordámba, Mert hogy rá találtam itt a tilalmasban, A lovát be viszem vólt gondolatomba, De az ebatta mind békóba rakta, Ide nem adta hanem botjával jól oldalba vága. Azóta itt hencsergek itt a földön össze rogyva, De hogy kí ütött meg azt senki sem túdja,  Kocsis  Gyere elő te is te kegyes rendőr, Hárman vagyunk csak ide kint a mezőn, Nem látja itt egyéb az Istennél, Te sem kapsz kevesebbet a csősznél, Mert te is sok szolgákat jól meg hurkoltál, És sok gazdákat jól felharagítottál, Nem vagyok én túdod ide való, Még az isten tudja kijé ez a ló, Szaladok feléd leütlek a lóról. Kérhetsz pardont osztán majdan pulutótól.  Rendőr Hát kíféle vagy te ilyen olyan adta, Hogy nem ismerlek kutya ebadta, Még meg mered te ütni a mező kerülőt, És sorba útána a rendőrt, Gyere elő hát ha van bátorságod, Megtanítalak én de te azt megbánod, Vólt már nékem dolgom többször is ilyennel, Kicsapom a szemed ostorom végével,  Kocsis  Lassan rendőr úram ilyen olyan adta, Végén csendül az ostor azt kend is túdja, Menjünk ki hát botra vagy birokra, Bassza meg kendet is mind a két nagyapja, Jobb lenne ha kend is elmenne dolgára, mert majd Pílátushoz küldöm vacsorára, Pif púf kendnek is kegyes rendőr biró, Beszéltem eleget nem kellett a jószó  Rendőr  Mért nem mondta elébb kedves ecsém, Akkor elene szavamat se emelném, Bocsátottúk vólna akkor az útjára, Elmehetett vólna mítőlűnk Gyúlára,  Kocsis  Váltig rímánkodtam annak a vén csősznek, De nem engedelmeskedett az én beszédemnek, Hogy a mit kaptattok irjétek megvele, majd talán sillomból kilesztek fizetve

24. Lap

Rendőr  Megáljál te hunczut csavargó betyár, Még ezért csűnghetsz az akasztó fán, A mir te megmertél verni benűnket, Mond te ezt nékem mért cselekedted,  Kocsis  Nem irek rá hogy feleljek arra, Mert már a hajnalnak hasad a sugára, Menni kell nékem a Gyulai vásárra. Sort legeltetem mert lovam ki vólt álva, Jól túdjátok azt hogy szegény legény vagyok, Hogy én púszta földön nagyon sokat járok, Repűlj lovam repűlj arra Gyula felé, Hogy a mit kaptatok irjétek meg vele.  Rendőr  Hadd vigye a manó őtet az utjára, Lehet hogy van néki két három púskája, még az is köszönet hogy meg nem löve, Csak előse hozzuk hogy jártúnk mí vele,  Csősz  Nem is hoznám uram de mégis meg túdják, Hisz el van törve az oldalbordám meglátják, Mit tudnék mondani hogy és míként ese, Földön hevertembe az meg nem történe,  Rendőr  Mondja kend azt hogy éjjel kerűltébe, Belé esett egy csóva gödrébe, Valami karóba ott ugy megbuka, Óldalának esett a nagy görcsös botja, Olyan keservesen aztat megűtötte, Hogy nyilallik de tán még elis van törve, Csak előse hozzúk senkinekse tán, Hogy jártunk miketten az áredás pusztán, Hogy egy szegénylegény ki lovát étette, Amind a ketőnkket hogy kíelégite, Szégyenlem de mihaszna nem tehetek róla, De hogy kí űtött meg azt senkí sem túdja, Biz az ilyen ember nemfél a Rendőrtől, Sem pedig egy búta mező kerűlőtől.  Vége.

12 Halotti prédikáczió

A mi segedelműnk Jöjön az úrtől, A nagy szemű Júpítertől, A kí teremtette az űlőt pőröjt, fúvót, fogót, és minden apró cseprő kalapácsot egyetemben, Azon szent igék melyeket ezen éjjeli órában elmélkedni fogok megvagynak irva az öreg vajda első könyve ötven ötödik öreg aszonyának 66dik szoknyájának 77dik ránczába eképen, Szeresd a veres nadrágot de kerüld az igazságot. Kereszt csont hús evő gyűlekezet, Ezen előttünk való koporsóba nyúgszik egy polgár, Akinek atyafía vólt még mínden agár, Neve vólt életében fosik szádba András, Származását vette tolnád Vármegyébe fosik szádba András

25. Lap

 édes apjától, És Tolnád Katalin édes anyjától, Testvéreí is maradtak öten vagy hatan, Még ezen kivűl vagynak 8czan a gulyában s nyájban, Igenszép ifjú vólt egész életében, félökölnyi csipa vólt mind a két szemében, Órráből a takony derekáig nyula, fejet körös körűl piszkos kalap nyomja. Élte míg virágzott vólt igen gyönyörű, piros két orczáján gyalogolt a tetű, De hadd nyúgodjon most már a porban, Lelke menjen a pulutó markában, kimúlt a vílágból 999dik évében kakuk madár módjára, De nem is vér szive többé a gatyába, Édes halkoppó gyűlekezet őrízzétek magatokat a bűntől, Mint ama dombon álló fehérló picsáját a légytől, Kinek nincsen farka hogy aztat csóválja, De itt van a kontorás majd ő el piszkálja, Az első múzsikás kerűl most a sorba, Majd neki is juthat kurta kutya farka, Jó pogácsát sütnek sárga vajból gyúrják, Abból a dübögőst gyakran meg kínálják, Véres leves az utolsó aki abból jól magába vészen, Reggelre túdom hogy könyebben lészen, Nem maradt más hátra csak a jó pikulás, Őrá marad a géva gombos nadrág. Vég rendeletében felmaradt a nagy fűzfa kardja, Melyel ojsok ellenséget gyakran el riaszta, Mert ő ha a harczba belekeveredett, Kolompir indaközt galúskával verekedet, Azért cziterások gyertek el a torba, Mindőtöknek juthat fejestül egy orja, Óh te sárgalábú haczukás halál, E fiatal legényhez de kegyetlen valál, Mért nem kegyelmeztél mint mocsaji györgynek, hogy nem szánod akik itten pityeregnek, Mert látjátok hogy meghalt e fiatal legény, Ellankat a farka már nem is ígen kemény. Kimúlt életének a legszebb korába, Nem is vér már a szíve többet a gatyába. Mert ennek az apja jó igaz ember vólt , Hol púttont hordott hol taligát tolt, A koldusok közt főkapitány vala, Onnan kerűlt aztán az akasztó fára, Azért is a fingját palaczba tegyétek, Ránczos segijukát hiven megegyétek, Testvérjei is a kik megmaradtak ketten vagy hárman, Ezen kívűl három vam még a gúlyában, Most már meg szomorodott

26. Lap

 haloti gyülekezet, nincsen egyébb hátra, Mint fingabojó két nagy tarisznyába. Ezeket hagyja néktek holnap vacsorára. Mert ő már testestől lelkestől elköltözik a pokolba.  Ámmen..........

13 A csizmadia legény szerelme

Ez egész háznéptől csendességet kérek. Míg ezen leányal én itten beszéllek. Hű szerelmemet míg néki én bevallom, Mindnyályok figyelmét én ezennel elvárom, Tudod e hallod e lelkem ripacs Sára, Mily nagy kárt tettél te szivem rovására, Tündérek tündére figyelj szavaimra, Nyisd ki a szivedet nyájas soraimra, Szombaton estve hogy a csizmát megvartam Szurtos tenyeremet a midőn megmostam, Az orom hegyéről a czírizt lekapartam, Első látásodtól majd hanyatt vágódtam, Reperálni egy pár rosz papucsot hoztál, Melybe a disznóknak moslékokat hordtál, A papucs varásért három garast adtál, Éngemet egyedűl a kapúfélnél hagytál, Utánad a számbúl kifordúlt a bagós nyál, Azt hittem szívemben húsz német ló úgrál, Nélkűled életem tök virág szál, Anyit sem ér mint egy üres csirizes tál, Szépségeid ojkor ha eszembe jutnak, Bennem a szerelem kutyái ugatnak, És hidd el hogyéngem egész adig marnak, Míg valahogy téged meg nem kaparítlak, Kóczos hajad ojan mint a kender erdő, Istrángnak használná fel a kötélverő, tanyázik is benne vagy ötszáz kerűlő, Nem űtheti azt meg holmi fiók menykő, Savó szín szemedbe úgy illik a csipa, Mint a cigány szájába a garasos pipa,, Az ég felé mered az orrodnak czimpája, Kipállott végű szád mindíg elvan tátva, Kilencz nagy rozsdás fog kúkúcskál ki szádból, A gyönyörű arczod nem látszik ki a ráncztól, Anyira távoljár a mosdó szapantól, Mint Róma várossa Bé Ujj falujától, Derekad oly karcsu mint egy boglya kemencze , Pisze orrod hegyét a ragya kiverte, Remek fűleidet kiadhadnád bérbe, három új házspár ki telene benne, Szép vastag nyakadat bámúlva csodállom, Mire ráillene egy nagy ökör járom, Azt sajnállom hogy fiatal vagy nagyon

27.Lap

Hetven öt szetendős szűz hajadon, Ha erre jársz hallom láb dobogásodat, mindég azt hiszem hogy jön a terhes vonat, Midőn egymás elé rakod lábaidat, Ez avén bűnös föld meghajlik alattad, Gyöngy alak miolta reám pilantottál, Azóta a lélek bennem tót ágast áll, Czigány kereket hány  szívem s érted úgrál, többre becsűllek egy tál köles kásánál, Sies hát ne késsél lelkem Ripancs Sára, Legyél feleségem még új év napjára, Hogyha gyenge szíved érettem gyúl lángra, Négy foltot is teszek papucsod orára, Dió héjjal töltöm meg a vánkosodat, Üveg darabokkal a derék aljadat, Ha jön azideje ebéd s vacsorának, Elődbe teszen a csirízes fazikat, Hogy ha beteg leszesz gondodat viselem, Hátad közepét a hát szíjjal meg kenem, Egyszóval mindenben a kedvedet keresem, Mond meg hát szaporán jössz e hozzám vagy sem, Űljük meg a lagzit kenyéren és vizen, Mond rá lekem Sára  Ámen és ugy légyen.  Vége.   Más

14  A csizmadia vasárnapi sétája

Csizmadia vagyok és it sétálgatom, Pórul járásomat a míg én elmondom, A legnagyobb csendet kérem én e háztól, Mert még esik minden a csizmadiákon, Vasárnap reggel van de még tegnap estve, Be űtött a lapos menykő a zsebembe, A csizma varásért mit a májszter adott, Arra Fülöp zsidó rég számot tartott, Ma meg frűstököltem a hajnal csillagnál, Ebédem pedig lesz a fényes napnál, A déli harangszó hogy ne sértse fűlem, Ide a szabadba sétálni ki jöttem, Jász Árok szállási vizi malom mellett, Hol bürök és lapu boritja a földetott egy bodza bokortövében megáltam, S az ebkapor között magam hasra vágtam, Ekkor éppen délre a harang megkondúlt, Merre a gyomromba valami megkordúlt, majd fűlelni kezdek látom hogy a molnár, Egy csorba tállal az udvar közepén jár, És a kert ajtóhoz leteszi a tálat, Egyet ketőt fűttyent a házi kútyának, Amelyre a kutya épen nem halgatott, Mert egy drótos tótra javában ugatott, Helyette tehát a tál mellé én mentem, s a kerítés mellől csöndesen el csiptem,

28. Lap

Jaj de jön a molnár hallik már beszéde, Hova tudjak menni ha nem a kert szélbe, Egy csalánt bokorba huztam meg magamat, Hogy ott majd megegyem a sok kenyér hajat, De óha szolgálló egy serpenyőt hozzott, A melybe láttam hogy egy tyúkot koppasztott , S az én ott létemet hogy nem is selytette, A koppasztó vizet mind reám öntötte, Leforrázott tollal szemem szám tele lett, A fűleim és hátam bolondúl megégett, A meleg víz pedig befolyt a zsebembe, Egy félkiló szúrkot az estve tettembe, És a meleg viztől a szurok megolvadt, Melytől a kabátom a nadrághoz ragadt, Gondolám magamba menekűlni kéne, Csöndesen mászva a kerítés tövébe, Midőn már megmentve gondolám magamat, Valaki hirtelen megfogá nyakamat,  Molnár  Hé megállj gazember én vagyok a mónár, Megcsíptelek végre gyönyörű tyúk csiszár, Tyúkot lopni jöttél csúpa toll a fejed, De majd elveszem én most attól a kedved, És most nyakon váglak egynéhányszorde jól, Hogy lehúl képedről a reáragadt toll, De most ösmerlek már vagy te vagy az a Jancsi, Szokszor emleget a szolgállóm a Náncsi, De most ered haza és mosakodjál meg, Felejcsd el a tréfát az Isten áldjon meg, Csizmadia legény  Csakhogy a mólnártól már megmeneledtem, Sietek vadalmát enni az erdőben, Ahogy a fát rázom és az alma hullot, Egy bocskoros ember előttem megállott, Meg áljon kend komám én itt a csősz vagyok, Fizessen tiz garast vagy adjon zálogot, Itt ezt a vadalmát a zsidó megvette, Pálinkát akar majd főzetni belőlle, Csizmadia legény  De nézze kend bácsi nincsen tizgarasom, Akkor a kabátját zálogba le huzom, Lehuzom kendről azt a nagy kabátot, Menjen kend meleg van így is setálhat ott,  Csizmadia legény  Ámde nadrágommal a kabátom szárnya, Az olvadt szúroktól ösze van ragadva, Rímánkodásomra rá sem hederínt kend, Ne beszéljen semmit mert meg meztelenítem haladjon csak pőrén egy ingbe gatyába,  Csizmadia legény

29. Lap

Vasárnap hogy menjek igy be a városba, Ily gondolatok közt elértem a malmot, melynek háta meget husz akós kád állott, Hogy én itt szédelgek egy ingbe gatyába, jön harmad magával a majszttram leánya, Nevetve sétálnak, Óh irgalmas egek hova bújjak vagy tán már észre is vettek, Óh de ott az a kád pompás helyet igér, ott leszek míg az a három lány hazatér, Villám gyorsassággal a nagy kádhoz menvén, Sorba rakott deszkák vóltak a tetején, Felemelek egyet nem is néztem belé, Hogy űres e a vagy van valami benne, Bele úgrok és loty nem látok szememel, felénél feljebb vólt a nagy kád malterrel, Épp akkor ért oda a majszter leánya, Így szólván megnézem hogy mí van a kádba, Lötyögöt a malter én meg nyakíg benne, A majsztram leánya akkor nézett bele, Hogy rám ne ösmerjen lánypajtásaival, Bekentem arczomat egészen malterel, Nem is ösmertek rám mert mikor megláttak, Réműlt sikoltással rögtön szétfutottak, Hál Istennek ezek nem ösmertek reám, Csak most meg a mólnárt ne uszítanák rám, De nem jött senkisem nem bojgatott senki, nyugadtan tudtam a malterban sétálni, Mikor a tiz óra hallott a toronyból, Én is kímásztam a malteros hordóból, Anyám háza felé vettem az útamat, Csendesség vólt még a kutyák sem ugattak, És a mint elértem az anyám kisházát, Csendesen megvertem annak az ablakát, Nyissa ki az ajtót szólottam anyámnak, ki meghallotta az ösmerős hangokat, Kérdezé hogy hol jársz ilyen későn fiam, Nem mondhattam mást minthogy sétálni vóltam, De a mint a pitvar ajtót kinyitotta, Tizenkét keresztet is vetett magára, S kezte fellármázni az egész háznépet, Ugy néztem ki hogy anyám sem ösmert meg, Keljetek fel hamar mert kísértet jár itten, Utasitsátok el a Jézus nevében, A háznál mindenki ijedten felríadt, Egyik baltára kap másik botot ragadt, Ekkor a szomszédok is oda gyűlének, s mint a veszett kutyát engem úgy

30. Lap

kergettek, Egészen kiűztek a Varcza partjára, és bele ugrotam a nádas folyóba, Ez vólt a szerencsém mert tán agyon vernek, Ha le nem mossa a víz rólam a maltert, ekkor ösmertek rám sógorok testvérek, és meggyőződtek hogy nem vagyok kísértet, Reám ez a séta anyi hasznot hozott, hogy Fülöp zsidóhoz azóta nemjárok.  Vége.  Más

15 Szerelmes levél

Szeretet kedves egyetlen angyalom, Amikor tégedet megláttalak anyira megtetszettél személyemnek, hogy azólta mindég előttem vannak kedves orczáid, és nállad nélkűl bóldogtalannak érzem magamat, Mind halálig Mert mindég azt susogja az én szivem, Hogy szerelmes kedvesem, De kívált míólta azta két három szót szóllottuk, Azóta nincs nyugodalmam, És csak a sok gond  nyúghatatlanság sérteget, Egyre mindég azon gondolkodok, Hogy mért is szerettem olyat a kit nem ismerek, és én még tán eszedbe sem jutok, De az én nyugodalmam szerelmem magadal elvitted, Ha csak te is nem viszonozod az én szerelmemet, Mert én úgy érzem hogy míg veled nem beszéllek, Addig bóldogtalan az életem, Mert nagyon szenvedek temiattad, A miolta szivem elragadtad, Édes egyetlenem elhalok mihelyt te jutsz az eszembe, igy kell nekem talán gyötrődnöm örökre, Te pedig gyönyörű eme gyönyörű test lakása, Kit a hű érzés gyötrelme oj sokáig mardosa, Mert nincs tavaszal nincs se nyár, Mint te ojan szép rózsaszál, Még nagyobb díszt nyerne szobám, ha te ott virítanál, Mert rózsa színnel jáczadoznak, szép két piros orczáid, Ugy mosolyognak csókra termett ujjakid, A te szerelmednek emésztő tűze bánt, Csak tevagy irja sebemnek gyönyörű kis túlipánt, vald meg tehát kedves babám hogy szeretsz  Éngem másért a míg élek megvecz é, Mert én szeretlek tégedet, és tisztelem jó szívedet, én tenéked mind örökre leszek hived, Tehát szívet mással soha nem cserélek, Mert szeretlek a míg élek. Vége. Más

16 Szerelmes levél

Szeretett kedves egyetlen angyalom Ugy hiszem hogy kedves szíved megtud bocsátani, Hogy ösmeretlen létemre jelen soraimat hozzája intézem, Hogy szivem mélyéből szóljak hozzá, és le irhassam a következő sorokban a mit érzek, Te hát édes szerelmem, lelkem Zsófikám én már

31. Lap

át éltem Azon léha és szivben hagyó örömöket és boldogságot élvezhessünk, Szerelmem irátad oly nagy hogy azon esetben ha egymásé fogúnk lenni biztositlak felőlle, Hogy a mi boldogságunkat semmi nem fogja megzavarni Lakásom Földesen ráczutczában elég tágas arra nézve hogy két szerető szívek kényelmét biztosítja, már első látásod alkalmával úgy tűnt fel előttem szép személyed, Mint a ki hivatva lesz a jövőre, A szerelmet veled viszonozni, Igyekeztem is hozzád közzelebb jutni, Azon czélból hogy valósúlnak  é seljtelmeim, Ah mond szerelmem, Lehet é szabad é remélnem, Mert ezen két szóból álló válaszodtól függ hogy más utra ne térjek, Kérlek tehát írd meg nyíltan és őszintén hogy túdnál é éngem igazán szeretni. Vége.  Más

16 Válasz

Kedves Esztim a mely levelet kűltél meg kaptam rögtön igyekeztem ráválaszolni, Köszönöm becse fáradozásaidat, Mert ezen levéllel nagy örömet szereztél nékem bóldoggá tettél óh kérlek hát kedvesem, Ne szűnj meg szeretni sohasem mert hidd el hogy nem sokára meg foglak látni és akor viszonozni fogom a szerelmet veled, Hidd el kedvesem hogy a távolban is nállad időznek gondolataim, Lelkem szivem folyton körülted vannak, Mert álmomban is szép ragyogó szemeid látom, Hallom dallamos hangodat, Ölelem csókólom gyenge piros kétorczádat, Mert hidd el édesem hogy rajtad kivűl senki sem lesz az enyém  e földön, Mert mindég szerettelek és szeretlek és mind örökké, Csak azon kérlek hát kedvesem hogy bizzál a jövőben és akkor minden jódra fog fordúlni, Már egyebet nem ajjálhatok mint önmagamat szerellemmel teljes szivemet és ojjan jövőt amelynek te leszel vezér csilaga, Életemnek kezdete s jövő boldogsága és egyetlen öröme, De addig is míg az idő elérkeznék maradok őszinte tisztelőd, vagy ha ajó Isten úgy akarja leendő kedvesed.   .................................   Vége.

17 Más vers

Messze földről inditom levelemet könyes szemmel kedvesem olvasd ezt, Belé irom bús szivemnek fájdalmát, Messze vagyok kedves rózsám tehozzád, Messsze mesze oly meszíre elvítek, Hogy a madártól sem hallom híredet, De nehéz az kedves rózsám én nékem, Hogy forró csókom a szádra nem hinthetem, Azonkérem az én jó Istenemet.

32. Lap

Karjaid közé segicsen éngemet, Hogy térhessek vissza kedvesem ölébe, Mint mikor elváltam tőlled a múlt esztendőben, Ki angyalom tarsd meg hát hűségedet, Mig gyenge karoddal öleled kedvesed, Akkor kisangyalom hervac szerelmünkben, Szép rózsa vírit ki halovány szívűnkben, Olyan rózsa lesz az mint a szép nefelejcs, Melyet csak a halál zárhat mítőlűnkel, Addig kedvesem bizlak hát Istenre, Egyedűl arra a bölcs teremtőre, Aki mindnyájunk életét megtartja, Gondot visel míránk szomorú sorsúnkra, Ezzel elbocsátom szomorú levelem, Isten hozzád szeretet kedvesem.  ...............  Vége

18 más vers

Magyarország az én hazám nem német, Szívem oda vágyik vissza míg élek, Egy szép rózsát hagytam benne hervadni, Azt szeretném mégegyszer megláthatni, Az a rózsa egy szép szőke kís leány, Mit tagadom az én kedves babám, Szőke szeme piros arcza karcsú termete, Félvilágnak kincse fel nem érne vele, Csendesen folyik a Tisza lefele, Hull a fának gyenge levele bele, Az én szívem is oj hervat levél, Mit magával mesze elhozott a szél, Szőke kis lány ne felejcs el engemet, Míg én oda táborozok szenvedek, Én a távolban is szeretlek tégedet, Ezszem azt a hűséges kis lelkedet, Nem vagyok én az életnek rózsája, Inkább vagyok a szomoruságnak gyásza, Ugy sem tetszik már én nékem az élet, Nagyon is sok mit e földön szenvedek, Enyi baj közt kinek is vólna kedve, Ki szomorun kél fekszik minden este.  ..............  Vége.

19  Más. Vers.

Kedves rózsám szerelmedért meghalok, Éjjel nappal galambmódra csak sirok, Elvan szívem keseredve egészen, Hogyha tied nem lehetek kedvesem, Mesze földről csak sóhajtok útánnad, Mert bús szívem útánnad meg hasad  Csak sóhajtva keservesen egyedül, A vér bennem a szívedért majd meg hűl, Jaj de magasan van az ég a földtől, Jaj de mesze estem a szeretőmtől, Én Istenem vígyél oda éngemet, Had láthassam meg kedves szeretőmet, Meg csendűltek a harangok mindenűt, gyöngyviolám nem lehetűnk egyűt, De szivedet el nem felejtem adig, Míg testemet a sír alá nem teszik, Bágyadt szellő sóhajtozik az ágon, Isten hozzád galambom gyöngyvírágom, Hely örömest maradnék de mit tegyek,

33. Lap

Elkell menni a jó Isten áldjon meg, Sárgulni fog a fa levél majd lehúl, Elhervad a fa is lomtalanul, Kedves rózsám két kis piros orczádat, Halvány színre festette a búbánat, Azt gondoltam buba borúlt bé az ég, Pedig szívűnk között eset sötétség, Azt gondoltam hogy az eső csepereg, Pedig az én két szemem könyezet, Tiszta fényes csillag ragyog az égen, Ne sirj babám visza hoz a jó Isten, Ha visza hoz a jó Isten jövőre, Az egymásé fogúnk lenni örökre.  ........................  Vége.

20  Más vers.

Nem találok tollat a mivel leirhatnám, Szivemnek fájdamát hogy lerajzolhatnám, Ha rágondolok a te jóságodra, Majd meghasad a szivem szomoruságába, Bóldog kinek szive fájdalmat nem érez, Az a jó Istennek hálákat ígérhet, Tiszta az én szívem mintaz igazság napja, Ki az égnek világát virasztja, Fogadom hogy rajtad kívűl míg élek, Én addig szívemből mást nem ís szeretek, De azért kérem a jó Istent, Tenéked is adjon ojan szivet, Emlékezzél rózsám tett fogadásodra, Isten ne engedje megváltozni soha, Istenem Istenem de meglátogattál, Szép ifjúságomtól örökre elvontál, ha pedig az Isten éltemet itt végzi, Utolsó csepp vérem teérted fojjon ki, Míg e vílágon élsz kívánok áldást néked, Szépen végezd be magános életed, Irhatnék még többet de bús szívem Elfogta a bánat szomoru a lelkem Fogadd el kedvesem ezen irásomat, Mert ebből érted meg állapotomat, Végzem soraimat bús szavaimmal, Áldjon meg az Isten mínden jókkal.  Vége.

21 Más vers.

Kedves rózsám míkor legelébb láttalak, Tiszta szívembe örömmel zártalak, Hű hajlandóságom akarom leirní, Két szemem kezdi a könnyeket hullatni, De a míndenható már meg engedte, Hogy a szívem titkát penám le festhesse, Meg ne utáld rózsám ezen pársor irásomat, Mert ebből megérted az akaratomat Hanem csak titkomat akarnám leírní De szemembe megmozdult valami, Öröm könyeket hullatnak a földre, Csak tégedet zárhatnálak keblemre, Akarnám megtúdni szivednek szándékát, Hogy leszűnk e egymásé valaha hát, Kérlek rózsám írjál egy levelet, Ird meg benne hozám való hűségedet

34. Lap

Kérlek szépen útasics engemet, Ird meg hozzám való hűségedet, Hervadozik érted gyenge árva szivem, Áldjon meg angyalom a jó Isten, Irom levelem könyes szemeimmel, Rakom betűimet reszkető kezemmel, Leis pecsételem piros pecsétemmel, Ugy gondolom rózsám hogy rám sem emlékezel.  Vége

22 Más vers  Szűlékhez

Kedves jó szűleim hozzátok fordulok, Túdósításomról most egy pár(at) irok. kivánom sorsomat veled túdatni, És ezen levélbe megfogom irni, Egéséges vagyok hálá Istennek, Melyhez hasonlót kívánok tenéked vagy kedves szűlémnek, Rokonim testvérim és jó barátim Ragyogjon éltettek mínt ragyogó napfény  fris jó egésségben sok sok éveket élvén, ugy száljon reátok az Isten áldása, Mint égből a harmatnak hulása, Kövese éltetek szerencse bóldogság, Ne zavarja soha bú szomorúság, Ha visza gondolok elmúlt napjaímra, Szívemet a bánat majd kettő hasítja, Hogy kell eltöltenem kedves jó szűleim, Idegen városban vírágzó napjaim, De azért bizzok a jó Istenhez, Hogy visza vezérel kedves jó szűleimhez, Adig ís míg ijen mesze földön járok, Istentől minden jót kívánok reájok, Még egyszer tisztelem szűleim testvérim, Ezzel bézárom hűséges soraim, Maradok sirva hűszerető fiok Levelem elkűldöm magam it maradok.  Vége. Más

23 Szerelmes Vers.

Levelem índítom egy szép virág szálnak Velem egy faluban felnőtt rózsának, Levelem örömest bocsátom útjára Szomorú szívednek vígasztalására, Hogy ha hű szívedben él még a szeretet, Vedd kedvesem tőllem ezen levelemet, Mert én téged igaz szívből szeretlek, Azért kedves rózsám ezen pársorirásom fogadd szívesen, Tarsd meg hű szívedben igaz szerelmedet, Én ís hű szerelmem tőlled meg nem vonom, Sőt inkább keblembe híven bé fogadom, Óh kedves látod szerelmem mily nagy, Téged tisztellek míg a sirba visznek, Gyászos síromba ösze roskadt testem elenyészik, De a lelkem róllad gondolkodik, Éltem szép hajnalát homály borítja, Most szívem egy kíssé

35. Lap

bánat hervasztja, De mi útán tőlled rózsám megváltam, Végköszönetemmel reád áldást mondtam, Áldást kivánok rád az egek urától, A jóra vezető isteni felségtől, Miért ha nem sértlek átadom szívemet, Mert szerelmem rózsám tehozzád oly tiszta, Mint a fényes égen tündöklő nap maga, Én tiszta szivemből kívánom Istennek áldását kedvesem, Kisérjen az téged minden lépésedben, Legyek szivedben elfelejthetetlen, Mint te az enyémben szeretet kedvesem, Ne gondolj hát ojat az eszedbe, Hogy ne jutnál nékem az eszembe, Ne gondolj hát rózsám roszat én fellölem, Mert én a szivedet holtomig szeretem, Soha el nem hagyom el nem felejthetem, Csak te is kedvesem híven szeres engem, Akkor mind halálig víglesz az életem, Ha te kis angyalom el nem feledsz engem, Mert szerelmem olyan leirní nem lehet, Érted rózsám bánat szoritja szívemet, Kedves rózsám mikor jutsz eszembe, Bús könyek áradnak mind a két szemembe, Szivembe vagy zárva míg élsz e világon, Nem ís leszel rózsám szivemből kivetve, Sem éjjel sem nappal soha elfelejtve, Mindíg eszembe vagy szivemnek szerelme, Hát én kedves rózsám jútok e eszedbe, Tőlled meg válásom igen sajnálnám, Bánatos szivemnek helyét nem találnám, Mert én irántad hű fogok maradni, Mást rajtad kívűl nem fogok szeretni, Csak az Isten hozná azt az időt órát, Csókolhatnám rózsám a piros két orczád, Mert csak akkor érzem magam bóldognak, Hogy ha megláthatm kedves szép rózsámat, Azért kérlek arra ha lehet, Irjál nékem egy levelet, Neirjál abba egyebet, Csak anyit hogy szeretsz engemet, Bár csak azt érhetném el hogy karjaimra foghatnálak, kedvemre csókolhatnálak, Ne gondolj hát rózsám ojan hideget, Hogy én teróllad elfelejtkeznék, Nem felejtkezek el én róllad soha, Míg sirhantja a testem nem takarja, Majd mikor azok lefedezik testem, Akkor gondolkozok kedvesem más képpen, De addig rózsa legyél nyúgodt szivvel, Míg levelem kapod píros pecsétemmel, mert míg karjaim meglesznek, Addig te róllad el nem felejtkeznek, Ne gondolj hát kedves angyalom ojat az szivedbe hogy ne jútnál nékem az eszembe

36. Lap

Már most engedelmet kérek, Hogyha levelemben meg sértenélek, Ne vesztegesd rózsám buba merűlt szivem, Roszat soha nem gondoltam felőlled, Azért kérem a jó Istent írja fel az egek egére, Majd mikor eljutsz életed végére, Emelje fel lelked örök dicsőségre, Adassék meg hozzám való jóságodnak bére, Legyek a szivedben elfelejthetetlen, Mint te az enyémben egyetlen kedvesem, Csókóllak, Igaz szivű kedvesem szivemnek felejthetetlenje, Élj boldog életet adig is míg egymásé lehetnénk, Már most nem túdok többet irní mert a pennám megsántúlt, A szivem pedig meg fájult  Levelem fogad szivesen, Maradok hű szivedben igaz szeretőd, Én az aki nevem nem írom ki Mert ha valaki meglátja, ne túdja meg hogy kivagyok, de senki se lássa meg Kűldöm csókjaimat.  Vége  Más vers

24 Buzgalmak

Levelem irom reszkető kezekkel, Irom tenéked könyező szemel, midőn kezedbe veszed  e levelet, E néma sorok inditsák meg szivedet, Mert midőn én ezt hozzád irom, Szemem oly nehéz alig birom, Szivemen nagy nehéz kő fekszik Azt nem látom a ki azt leveszi, Szemembe egy köny csepp  rezeg, Áldozata igaz szeretetemnek, Minden hur megrezzen szívemben, Midőn sok régi szavaid jútnak az eszembe, Elrejteném magamat devajon mere, Hogy látásod anyira ne gyötrene, Bus azidő bus vagyok én magam is, Mit ér nékem ez az élet tovább is, De jobb is vólna a föld alatt, a fekete göröngy alatt, Bubánatom hantjai eltakarna, Sötéttazéj de a bánat sötétebb, Mít nem tennék kedves rózsám teérted, Minden csilagát is leszedném az égnek, Csaktégedet monhatnálak enyémnek, fáj aszívem talán meg is betegszem, Szivem sebét tovább elsem viselem, Feketeföld rejcsel éngem, Ugy sem szeret senki éngem, Jobb lesz nékem a sirba megpiheni, Jeges szellő fujdogál a pusztába, Ez világon magam vagyok csak árva, Nincsen senkim e világon, Sirba hervad el vírágom, Nem derűl fel az ég felettem, El kell menni de nem tudom merre, Ahol az én bús szivem meg pihenne, Túdom én már hova megyek, Ahol mínden sziv beheged, Temetőbe nyúgvó helyet keresni, Mért is teremtél én édes

37. Lap

Istenem, Hogy a kit én szeretek soha se lesz az enyém, Pedig oly tiszta szivből szeretlek, Hogy talán el sem is felejtlek, Sötét árnyat vetnek szivemben a gondok, Mikor te reád gondolok, Keblemből egy egy sóhaj kél, Hogy szivedben a szeretet él e még, Hogy igazán szeretsz e te engemet, Vagy csak bóldogtalan ságomat keresed, Hely ha ez igy van feltéve nállad, Hogy setét siromat mielőbb meg ássad, Nehéz legyen feletted a sirhalom, Ne légyen a te számodra fent az égben irgalom, Vagy hogy megcsald árva szívemet, A mely téged mind halálig szeret, Istenem ne had érni eztet, Vedd ki mielőbb a szívemet, Vedki vedd ki tégy egy követ oda, Hogy Ne fájjon ne szeressen soha, Csak egy csillag ragyog fent az égen, Ha nem szeretsz mért nem mondtad régen, Nem borulna én feletem egész világ gyászba, Olyan nagyon ojjan mélyen a szívem se fájna, Ha mán szeretsz egyetlen egy galambom, Ne szeres más senkit e nagy világon, Meg áld téged a jó Isten úgy a mint én kívánom, Mert nincs nállad szebb kis leány széles e nagy világon. Vége.

25 Más vers

Felejhetetlen kedvesem az éjjeli álmom, Az én gondolatom, Mind teérted vagyon Kedves kisangyalom, Éjjel mikor alszom róllad álmodozom, Nappal róllad sokat gondolkozom, ne kételkedj semmit hű szeretetemben, állandó a szívem hozzád míndenekben, Méltó vagy te rózsám hű szeretetre, Melyet rá köttötél erőssen szívemre, Szeretlek kedvesem tégedet valóban, Ne légyen hát szived nyúghatlan abban, Szivemben nem titok én mást nem szeretek, Azért hát kedvesem soha meg nem vetlek, Más szeretetére nincs semmi szűkségem, Mert csak te hozzád van forró reménységem, Mostan is hát róllad emlékezést teszek, Háládatlan hozzád angyalom nem leszek, És ha még benned van a forró szeretet, Ved kedvesem tőllem ezen kis levelet, Mert tól túdod a mely szót hitettél elvelem,  Amelynek gondját szívesen viselem, Juttassa eszűnkbe fogadás tettünket,

38. Lap

Hogy el ne felejcsük igaz hűségünket, Ezért is minden jót kivánok szivem szép szerelme, Ki homály felleget hozott szép egemre, Szívemből kívánom hű szeretetedet, Melyért a jó Isten álgyon meg tégedet, Forditsa áldását míg élsz életedre, Lelki harmatját öntözze szívedre, Adjon jó szeretőt néked a kék ég, Mig lányságod múló fáklyája ég, Mert túdom nékem is megadja  a mit meg igért, De mégis míg élek fáj a szívem mindég, Éjjel nappal érted de sokat törődtem, De mind ez ideig személyed szeretem, De úgy látom hogy el szakad a szerelem láncza, Mert a szíved más legényt választa, De azért kedves rózsám minden jót kívánok.  Vége  Más

26 Egy fiatal házasulandó habozása

1.Szeme nem sir mégis nedves.

3.Horgas lába tyityen totyan.

Mégis noha hideg vette.

Óh uram őriz megettől.

Vén  úram vén a kurvanyja.

A melybe ha markolhatnék.

Csak pénzébe lennék vicze.

Férje lenék az erszénynek.

2.Képeránczos fogaredves.

4.Sovány fara nagyot lotyan.

Legényes a szedte vedtte.

A vas órú kísértettől.

De van ezűstje aranyja.

Hozzá jobb kedvet mútatnék.

Megölelném hístívíce.

Ez kék a szegény legénynek.

 

Vége.  Más

27 Egy kislányhoz

1.A hatalmas szerelemnek.

3.Te vagy orvosa sebemnek

Szemeid szép ragyogása.

Ajakíd harmatozása.

Teljesisd angyali szókal

Ezer abrossí a csókkal

2.Megemésztő tüze bánt.

4.Gyönyörű kís tulípánt.

Lobogó hajnalí tűz

Sok ezer gondot elüz

Szeretőd amire kért

Fizetek csókjaidért.

 

Vége  Más

28 Háztartási dískúrczús

Meg kellene már feleségesűlni, Páros gerliczeként fészekre repűlni, De az jár előttem kit kéne elveni sok az ut előttem mélyikre kéne menni, Mert a leányhoz igen hajlandó a szívem, De hogyha idejét

39. Lap

hozám nem jól mérem, Ha igen gyönge lesz csufolnak apjának, A fiatal ficzkók hozzá kaphatnának, Ha öreget veszek a rosz nyelv azt mondja, Anyád lehetne az te vílág bolondja, Özvegy aszonyt venék de mivel szomorú, Anak mínden szava nagy égi háboru, Kaphatnék valami tehetős vén ránczost, De kí szenvedhetne oly unalmas lánczot, jó vólna a pénze de ha soká talál élni, Nehéz a vén fának a dűlléssét remélni, Vehetnék gazdagot ki hozna eleget, De kevély kontyától féltem a sűveget. Szegény leányt uton utfélen találnék, Egy kóldusból ketőt de minek csinálnék, A jó szaporitót nem hozom házamra, Mert csak a gyermeket hordja a nyakamra, Találkozna ugyan ha kéne magtalan, Ugy de gyűmölcs nélkűl a fa is hasztalan, A mícsodás vagyok nyerhetnék tán szépet, Ugy de nyulánk madár szereti a lépet, Rutat hóltig való csömörnek nem veszek, Nem kell hát feleség csak nőtelenleszek, Vólt egy barátom a ki feleséget vett, Halál órájáig papucs alatt szenved, Haljunk szót uraim szóllok igazságot, Nem beszéllek tréfát hanem igazságot, Adjanak hát egy kis tágasságot, Míg elő beszélem a szent házasságot, A szent házasságot az Isten szerezte, Mikor Ádámot képére teremtette, Éva anyánkat társául rendelte, Hogy egész éltében hű legyen mellette, Maga vólt vőfélye az egek királya, Mint az Mózesnek szent históriálya Bőven előadja bárki ki vizsgálja, Ezt minden érzelem bámulja csodálja, Most már elsorolom a házhoz valókat, Kérem azért mostan a halgatásokat, Nőtlen pajtás jobb lesz ha meg nem házasodol, Majd ugy a konyháról te sem gondolkodol, De hadd el azt ha meg párosodol, Mit egyetek míndjárt azon sopánkodol, Mert az aszonynak kell szita, rosta, kanál, Azt akarná hogy mindjárt vagyont hajtanál, A nőnek barátom anyi sok minden kell, Hamarjába ki sem tom mondani, Orsó rokka, korsó vas fazék Kis bögre, nagy bögre, födő, csésze fazék űst tepsi, serpenyő meszelő, sikálló, fazék, álló szilke söprü pörnye vonó, asztal, pad, szék, bodony, tükör, fogas, téka, pohár, bab, font, kanál, firhang, az ablakra,

40. Lap

Porczelán tányérok, mozsár, gyertya, tartó, Sűtő s mosó teknő, hordó, tál és kancsó, Hát még szappan só, bors, köménymag, paprika, Liszt kása, tarhonya, répa, és káposzta, Disznóhús, szalonna, zsír, krumpli, gyökér, A hideg is kilél hatőlled enyit kér, Még pedig van híjja, borsó, paszúly, lencse, tojás, csőrege metéllő, tyúk és csirke, Hát még tűzre való sűtni főzni vele, De vajon mi maradt még el belőlle, Hát még ugy prúszli, rúha, jukli, surok, vizitli, átilla, kaczagály és slafrokk, Vikler vatásszoknya hat nyolcz tiz rokolya, Kláris gyűrű gyűszű, cipő és csizma, Ni ní, mi mí? ugy  most jutott eszembe, Hogy tán még ezt nem is mondtam a versembe, De hogy mínek hivják kinem tom mondani Hamarjába előbb jól meg kell gondolni, Strimpfli de hogy az hán ki-ki-ki-kirolin, Csodálkozom ezen kűlönös módin, Még csirke borítónak is beilene, Szűkség esetén még gunyhónak is jólenne, Ez a nő csúfító rut víselet, Magyar nőt és leányt elrútit  nem illet, Veszett vólna oda edjűtt a nevével, Ne rutitná magát egy nő sem ilyennel, Ne tené magát gunyhóhoz hasonlónak, A mely alá szűkség esetén elbujnak, Még pedig több is kell fej kendő, nyak kendő Pordellén és selyem ezűst csipkés kötő, Még azontul ís van ha megmondom hogy mi A gyujtvány hídeg is kezd talán gyötreni, Most jön a hadd el had, ezt nem mondtam ám még, Pajtás ha nőt veszel annak pénz is kell még, Azt akarná sohse pihenj dolgozzál mindég, Ha pénzt adsz a kezébe akkor szeret míndég, Akkor csókol ölel eszem a lelkedet, De ha az níncs akkor ördög vigye kendet, Akor dúl ful csitt csatt, haragszom most nagyon, Ha most bírnék kendel megmangolnám nagyon: (férj szól) Miért anyjok miért kérlek szép szerelmem, (Nő szól) Ne hízelkedjék kend távozz csunya tőllem, (Férj) Miért haragszol most rám galambom, Szeretném megtúdni lelkem kedves párom, (Nő) De tudja kend, tudod ha akarod, fene áldja kendet, ördög vigye dolgod, (Férj) Nem tom biz én anyjok mond meg ugyan mért hát. (Nő) Azért

41. Lap

üsse meg a menykő a kend dolgát, (Férj) Miért azért talán hogy most ithon vagyok, Hogy most nem dolgozok, heverésbe vagyok, (Nő) Lám míly nagy léhűtő ha tudod akarod, Mert vétek hogy beléd a levegőt szivod, Azt sem érdemli kend a mit megeszik, És ha én pörölök mégis kend haragszik (Férj) Hogy ne haragudnék bokom a fikásod, Majd most sem halgatom már a karatyolásod, Hova menjek mikor kaszálni kapálni, Nem hínak, nem lehet a töltést csinálni, Hiszen mennék nagyon ha tudnék hova, (Nő) De vén rosz a jónak míndíg van dolga. (Férj) Van ám tudom a jó mester embernek, De ugyan csak mondjad a paraszt embernek, Mi dolga van télben pénzt míként keressen, Bakom a ki ide oda lelkedet Nem halgatom én már tovább beszédedet, Majd a fűled mögé űtök már csak mégis. Karatyoly még tovább járjon a szád még is. Most már ha anyit tudsz mondjad mit csináljak. Tót ágast áljak vagy bukfenczet hányjak. No most szólj mit tegyek mert ha nem hát Hátad mögé űtök az apád irgalmát. (Nő) Arra jó kend de tudom nem jó kend másra, Még arra vagy mire az ágyon hálásra, Jó kend arra vén gyász főzzél már anyjukom. De haragszik ugy e ha nincs mondom (Férj) Még is ugy van tán a diskurczus még sem elég. (Nő) Elég apjuk, no hát legyen elég, Ne haragudjon kend rám hát kedves párom, Kedves lelkem társam én már nem haragszom (Férj) Na hát ne beszélj úgy mínt kocsis a lónak. Hanem parancsolj pörgő nyelved csapjának, (Nő) Minek boszant kend fel aztán haragomba, Azt sem tudom mit beszélek nagy boszamba, Olyat teszek aztán mit nem kellene nyelvemmel, Apjukom de azért megbékűllök kendel, (Férj) De ha azt akarom ne haragísd tovább. Kár hogy bennem végződött a diskurczus hamarább, Velem is dévajkodhatsz előbb jól fel borsolsz, Azután végtére ösze visza csókolsz, Most hát ne beszélj ugy tovább feleségem (Nő) Nem is beszéllek ugy már kíncsem lelkem Öszöm a szépségét kendnek

42. Lap

egyűtt lakjunk Apjuk kedves társam már ne haragudjunk (Férj) Anyjukom kedves máskor ne beszélj ugy hát, Velem lehetsz társam csókolom a szép szád. No pajtás igy jársz ha nőt veszel, Kívált ha heverő dologtalan leszel. Igy leszel aszonyal még pedig elhagyottan, Egyet a szaporítást még nem is mondtam, Pedig tudom hallottad mán peldában, Hogyha a férfiu barátkozik a nővel Ketten fekűsznek le és többen kelnek fel, Ha nővel vagy így jársz te is higy beszédemnek, Még akkor vakarod ám csak majd a fejed, Ha majd azt is mondják papám adj kenyeret, Majd ha három hatis mondja édes apám, Nékem mán kalap kék nem jó mán a csizmám, Elnőtt jokojám(rokolyám) kötőm kicz(kis) kenőmicz(kendőmis), Hajfonó icz kéne papám ehetném icz, Node azért pajtás mégis hogy végképpen Elne ijjeszelek a lányoktól éppen, Békélj meg egyel bár már sujos is, Mert a páros élet szebb jobb boldogabb is, Fogjál egyel kezet, fogd te is egynek a pártját, Ne hurczolja szegény örökké pártáját, Isten rendelése a páros barátság, Éljen hát békén s örömmel a párosság, Szent rendelése ez az egek urának, Tetszet Ádám apánk s maradékának, Mit pátriárkák s evangyélistáknak, Páratlan életett kevesen tartanak, Mert magánosan elni unalmas, Ha párunk nincs csak némelykor nyugalmas, De a rosz házas társ is áspis kigyó Akitől ís fél mínden jóravaló Bóldog kinek nagyon jó hű hitves társa, Mert annak övé egész menyországa, Szélyel oszlik annak baja és soksága, Mindég gyarapodik örömest jószága, Bóldog kinek vagyon hiv felesége, Mert a jó feleség a ház ékesége, Bóldog a kit ugy meg áld őfelsége, Ezt kiki bizony elhigye hogy itt a vége, Nem mondok most többet végzem szavaimat. Az Isten éltesse az igaz párokat.  Vége.

29 Más Vers

Vedd kedvesem tőlem ujjaim irását, Gyenge bús szívemnek érted zokogását, Vedd kedvesem tőlem mert igazán irom, Igaz szeretetből van hozzád vágyásom, Azért megengedjél szép angyalom, Mert azt magam is fájlalom, Hogy te hozzád nem mehetem,

43. Lap

Nem híbából cselekedtem, Azért Istentől minden jót kívánok édesem, Egy feltett czélomba melyben rég igyegszem, Feltett szándékomat hozzád ki terjesztem, Agy egy bizonyos szót hogyha néked tetszem, Szálj oda szálj szellő az édes babámhoz, Lebenj le enyelgőn háza ablakához, Ébren van e nézd meg szeme könytől ragyog, Túdom fáj szegénynek hogy én mesze vagyok, Simogasd meg ajkát töröld le a könyét, Nisd mosolyra ajkát arczán derűt öncs szét, Mond hogy sokat gondol a jó kedvese rája, Kedvesére az urtól áldást kír imálya, És ha alszik ne zörges be nálla, Csak őrködjél álmán édes legyen álma, Csillagos csíllagom gyöngyvírágom szentem, Szeretve szerettek szeretsz e te engem, Mert hogy hírt sem hallok már felőlled csárdás szőke kísleány, Most hogy távol vagyok tőlled most szeretlek ígazán, Azt a drága kék szemedet soha el nem feledem, S kél szívemben vágyó érzet hogy zokogjak kebleden, Irnám én e levelet tovább, De nem hagyja a gyertya világ, Mert ha kíalúdna előttem, Sötétbe maradna a levelem. Én irtam ezt a kí vagyok, Hozzád hűtelen nem vagyok.  Vége.

30 Más Vers

Ez uj eszendönek áldása bő legyen, Ki minden minden szívet vírágzóvá tegyen Adjon a Jó Isten sok jó egészéget, Bort buzát pecsenyét és jó békeséget, Menyeí áldását terjesze reátok, Hogy ne árcson néktek semi féle átok, Amelyet szivemből szívesen kívánok, Egymáshoz legyűnk hóltig hív barátok.  Vége.

31 Más vers Búcsúzó

Isten hozzád kedves kís lány, Ég vezérelje utadat, Néha néha gondolj reám, Elne felejsd szavamat, Mert nállad nincs szebb kís leány, Akit túdnék szeretni, Ha te elhagysz csárdás kís lány, Bánatom meg fog őlni, Ha csakugyan megkell lenni, A mít nagyon sajnálok, Hogy tettőlled szőke kíslány, Tán örökre megválok, Vedd emlékűl ezt a csókot, Mint szerelmem zálogát, Hidd el hogy egész síromig, Hű leszek én tehozzád.  Vége

44. Lap

32 Más Hűtlen szeretőhöz való vers

Bánatok közt irom utolsó levelemet, Talán meglágyitja kőkemény szívedet, Te hűtelen kíslány ez utolsó levelem kapd meg, A melynek párját soha fel nem leled, Kedves szerelmesem megvagyok győződve, Hogy szerelmedből kí vagyok rekesztve, Azért nem kivánok neked szerencsétlenséget, Csak a milyet te hűtlen kívántál nékem, De csak az fáj mért vagy oly hűtelen, Mért borítád gyászba az én árva szívem, Elraboltad te hűtelen minden örömömet, Fizessen meg az ég ura azokért tenéked, Hogy te is részesűlj az én örömömben, Hűtlen légy átkozott e földi életben, Elraboltad tőllem szívemnek nyugalmát, De az én hűségem nem viszonozhatja, Mondtad hogyha bizok hűségedben, Meg nem csalatkozok soha szerelmedben, De már látom nincsen hűségednek szíve, Elveszett szívemnek minden reménysége, Azért nem kívánok én néked egyebet, Pótolja ki Isten a te hűségedt, Majd ád a jó Isten nekem is még egyet, A ki feloldozza bánatos szívemet, De azért ajánlom néked levelemet, A melybe foglalom szomoru versemet, Verjen meg tégedet az egeknek úra, A meny országnak ne légy te lakossa, Ha oly hűtlen voltál hogy meg tudtál csalni, Akkor is éngem láss ha meg akarsz halni, Ha kí játszodtad az én igaz szívemet, Bánat fogja el a te szivedet, Bú és keserűség nyomja a lelkedet, Értem csak könyek áztassák orczádat, Imádkozok érted száz meg száz ezeret, Hogy az Isten míndég verjen meg tégedet, Legyél te meg áldva sujos nyavajákkal, A hány csókot kaptam anyi csapásokkal, A hányszor meg hallod a nevemet, Anyiszor hasgassa a nyilallás szívedet, Aki pedi én tőllem irigyel tégedet, Halál órájáig lelje a minden napos hideg, Hűtlen szívű babám levelem bézárom, E szavakat néked szívemből kívánom.  Vége.

45. Lap

33 Más vers

1.El jött már a vidám farsang.

3.Harangoznak esküvőre.

Zeng az ének a templomban.

A szűzesség legdrágább kincs.

Ur asztalánál az ifjak.

Hangzanak szép tanítások.

Aztán van tánc és vígalom.

Esznek isznak ifjak vének.

Vigad a menyaszony apja.

Örűl a vőlegény szive.

De a mézes hetek után.

Bánja régi szeretőjét.

Szűlék ködmönös násznagyok.

Nem néztek a szeretetre.

Össze törődnek mondjátok.

De állítástok rút hamís.

2.Hirdeti azt a nagy harang.

4.Tódul a nép nyakra főre.

Áhítatos buzgóságban.

Ára egész világban nincs.

Vig örömmel sorakoznak.

Szent frigyet kötnek a papok.

Nincs a faluban nyugalom.

Nincs buja bánatos szívnek.

Hogy jó helyre ment leánya.

Hogy kít szeretett megnyerte.

Sok menyaszony keserg multján.

És nem szeretheti férjét.

Átkozott a ti munkátok.

Csak az anyagi érdekre.

Hajdan ti is így vóltatok.

Dolgot adtok a papnak is.  Vége

 

34 Más vers

Hogyha szép a leány, Elkél szépségéért, Ha pupos vagy csunya, Elveszik jusáért, Nem marad pártában, sem szép sem a csunya, Elmerűl a korsó addig jár a kutra, Minél szebb a vírág, Annál több méh szálja, Ha szép a feleség azt sok szem meglátja, Hely pedig a szemnek van ártó hatása, Ha aztán nem szeret szivét más gyógyitja, Bóldogtalan lettél Hogy ha érdek hozott, Össze azzall  aki szerelmet hazudott, Nereség a rutban Hogy nem kell senkínek, Kiűlhet a ház elé rásem tekintenek, Vagyona van bőven pótolja a híányt, Még is most már bánod, Hogy nem vettél szebb lányt Szívedben űr vagyon a szeretet helye, Lenyelted a szurkot most köhécselsz tőlle, Ne végy feleségűl sem szépet sem csúnyát, Járj közép uton A sziv nyugalmat ád, Ne nézz a vagyonra ifjú atyám fia Szeretet vezet csak A paradicsomba.  Vége Más

46. Lap

35 Szerelem vallomás a lánynak

Szabad kérnem egy kevés beszélgetésre becses személyét, Bocsánatot kérek hogy vagyok oly bátor önnel szóba álni, Már több izekben találkoztunk és nem volt bátorságom önt meg szóllitani, És kegyed is bűszkébb volt annál hogy meg szólítson, De én vettem magamnak anyi bátorságot hogy meg szóllitsam önt és elmondjam a mi a szívemen fekszik, de engedelmet kérek előre, hogyha valami szavam megtalálná sérteni, Bár nem akarnám megsérteni, Szabad remélnem hogy kívánságom meghalgattattik met már elmondom ami a szívemen fekszik, Azért halgasson meg kedves a mig föltárom előtte lelkemet megnyitom szivemet föllebbentem titkomat, és nézzen a szemembe s ha valamit a szám rosszúl mondana olvassa ki a szememből jobban, Mert éngemet szokszor háborgat az az álom hogy míért nem szűletett a számomra ojan leány aki éngemet szeresen egyet találtam de nem tudom hogy szeret é vagy tán meglehet hogy az is a másé hogy másnak virul a szerelem bimbója csakhogy én szeretek teljes lelkemből egy angyal tisztaságu leánykát, Szeretve általa oly bóldogság vólna hogy csak álom kép mútatkoznék, Ha ez az álom csak képzelet, mely sohasem valósul meg akkor jobb lenne nékem még szűlő falumból is elmeni más felé keresni a keserű feledést, százszor többet érne meghalni mint vigasztalanul reménytelen magányban élni, De ha szeretnének ez megváltoztatna mindent, De hogyan tudjam meg hogy viszont szerettetem, mert én kegyedet szeretem szivem mélyéből s kérem ne bocsásson el a szerelem reménye nélkül, s engedje meg hogy remélhessem hogy szeret, Mert én rám nézve a mint már elmondtam hogy csak egy leány van a kinek tisztelete s barátsága bóldoggá tenne és ez csak is ön, Mert nékem önön kivűl nem is vólt nincs is s ha kegyed ugy akarja nem is lesz senki,

47. Lap

Óh kedves ne vonja vissza a kezét szóljon velem édesem, nevezzen kedvesének s mondja hogy szeret s hogy bármi történjék is tőllem elválni nem fog és hogy az enyém lesz és hogy akar e nőmmé lenni, Nos kérem kegyedet s várom a határozatot életem fölött, mert kegyedet szeretem és kegyed jól tudja ezt, Azért óhajtanék közzelebbi ismeretséget kötni önnel s azért nagyon kérném hogy legyen szabad tíszteletemet teni N urnál, Bocsánatot kérek rendkivűli vakmerőségemért, nem hagyhatom el önt addig míg bizonysságot ne szereznék magamnak az felől hogy szabad hódolatomat letenni az ön lábai elé akit én imádok és a kegyed apját meglátogatom ha kegyed egyenesen megnem tiltja ezt nekem, De még akkor sem haragszom meg hogy ha kegyed az ellenkezőjét mondaná is, Bár nagyon sajnálnám de igaz szivbéli vallomássát kérem. Vége  Bóldog Imre mk Más

36 A vőfi így kéri be a vendéget a menyaszonyos házhoz

Tisztességgel jöttem s igyekeztem, Vigassággal hozzátok több néppel, Gazdánk küldvén hogy tisztelvén titeket, Éltessen az Isten vígan benneteket, E hozzátok jött nép jószivű gazdája, E ház gazdáját s vendégét kinálja, E kulacs borával s jó kalátsával, Költsétek el e ház víg mulatságával, Ha barátságtokat megnyerném tőlletek, Ugy gazdámnak jó hírt vinnék felőlletek, Azért bátran be kérem népemet, Hogy meg ísmerjétek érdemeinket. Szivemből óhajtom.  Vége.

37 A menyaszonyos háztól való köszönő

Tisztelt  .........  uram érdemes jó gazdánk, Engedelmet kérünk ha itt alkalmatlan vendégek valánk, Örömest viszűk el jó hírnevedet, Áldja meg az Isten kedves személyedet, Terjesze éltedet számos esztendőkre, Melyek közt találhas sok bóldog időkre, Szivemből kivánom

38 A menyaszony búcsúztatása

E lakadalmi házhoz egybegyűlt sokaság, Engedelmet kérek had légyen halgatás, Gyermek oda hátra szűnjön a súttogás, Mig egy

48. Lap

kevés ideig tart a bucsuztatás Ékes meny aszonyunk fölkért szeretettel, Hogy ő helyette is egész tisztelettel, Zengem én bucsuját bucsuzó szavait, Halgassák meg tehát főóhajtásait, Kedves drága atyám legelső szavamat, Te hozzád íntézem elbucsuzásomat, Ki éngem tartottál tápláltál neveltél, Légy ezért megáldva az édes Istennél, Mert te édes atyám az én kis koromba, Jó nevelő vóltál az én jánságomban, Köszönöm jó atyám a te jóságodat, Körűlöttem tett fáradságodat, Köszönöm hogy engem szépen felneveltél, A szent házasságra el is készítettél, Kedves dajkám vóltál éngemet szerettél, Jóra tanítottál a rosztól intettél, Mint szűle gyermekével velem cselekedtél, Már most pedig éngem szárnyamra eresztél, Tiszta erkölcsökben igaz munkásságban, És én részes lettem mindezen áldásban, Áldjon meg mindezért a menyei atya, A ki jó lelkedet így bóldogította, Hogy örömöt leljél mai menyegzőnkben, Öröm apa legyél ezen tisztelt körben, És hogy egész sirig bóldog maradhasak, Hogy néked éltedben híven szolgálhassak, Hű páromat is vedd szeretetedbe, Fogadj mind ketőnket áldott jó szívedbe, Most pedig add ide kérlek a kezeddet, Hogy hullasuk reá a hálás könyeket, Mert már most kedves szűlőm elvisznek mellőlled, Bocsánatot kérek én most már tetőlled, Az ur Isten legyen veled vén korodba, Tántorgó léptedet csak az igazgassa, A menyei atya legyen mindég veled, Valamíg éltedet e vílágon éled, Míkor pedig élted halállal cseréled, Adja meg a Jézus az örökös béred. (Csend) Kedves szűlő anyám hozzád fordulok már, Mert tudom szíved is tőllem bucsuzást vár, Ó jaj hogy ís kezdjem beszélní sem bírok, Hogy tőlled megválok anyira zokogok, Add ide kezedet forró könyeimnek, Had öntöm rá jelét igaz érzelmimnek, Mert  a letett hitem tőlled mindjár elzár, Kívánom éltedben ne érjen semmi kár. Meg mutattad hozzám nagy szeretetedet, Csak nem kiontottad

            49. Lap

anyai szivedet, Ki anyit dajkáltál és anyit szenvedtél, Míg e jelenkorig híven felneveltél, Szerelmes jó dajkám áldjon meg az Isten, Légy bóldog örökre mind a két életen, Adjon az ég szép kort hogy sokáig lássalak, Hogy mint hű leányod csókolgathassalak, Ha pedig napjaid meg leszenk számitva, Égi űdvösséggel légy meg koszoruzva, Sok fáradságodért nagy szeretetedért, Adjon a Jehova menyben majd méltó bért, Kedves édes anyám a te hűségedet, Fizese meg az Isten csókold meg őtet. (Csend) Kedves testvéreim el ne felejtsetek, A mily tisza szivvel eddig szeretettek, Szeresetek mindég  bajban s örömben Elne hagyjuk egymást ez egész életben, Ápoljátok az énd rága szűlőímet, Helyetem is szolgáljátok kérlek most már őket , Ugy áld meg az Isten a teremtő Atya, Huljon ti reátok az egek harmatja. (Csend) Kedves lány barátim ti ékes virágok, Köszönöm nektek is szives barátságtok, Leány barátaim valakik vóltatok, Könyező szemekkel nézek most reátok, Ne fogjon rajtatok semmiféle átok, Édes jó pajtásim így szóllok hozzátok, Elne feledjetek én el nem feledlek, Miként ekkoráig ugy mindég szeretlek, Szerencse mint főkincs melletetek áljon, Mind kívűl mind belől veletek sétáljon, Egy szerelmes társal olyannal szolgáljon, A kiben szívetek örömöt találjon (Csend) Áljatok előmbe sok hires legények, A kik személyemet gyakran szemléltétek, Ajándékba hajfonót vetettek, Most már sajnáltok hogy nem letem tiétek, Már jó egésségben el hagylak titeket, Az úrnak áldása tartson benneteket, Vigasztalja szépen bádjat(t) szíveteket, Már míndjárt kisérem az én kedvesemet, (Csend) Megszokott hajlékom mindjárt ide hagylak, A jó Isten tudja téged mikor látlak, Kész vagyok elmenni bár sokat siratlak, Óh hogy hagylak itt keservesen szánlak, (Csend) És most a vőlegény s a menyaszony nevében, Intézem beszédem mindjárt legelsőbben, A násznagy

50. Lap

uraknak nyujtva köszönetünk, Sok szívességért mit cselekedet velűnk, Násznagy uram a sok szíves fáradságtok, Köszönjük értünk tett sok fáradozások, Áldja meg a jó ég egész családjokal, Szivűnkből szeretett hű magzatjaikkal, Fogadják hálánkat és köszönetűnket, Elne felejtsenek kérjük mí benűnket, Tovább víg mulatást kellő vigasságot, E sereghez mutassanak kellő nyájasságot, (Csend) Szép vendég koszorú tísztelt gyűlekezet, Köszönjűk hogy mégís meg nem vetettetek, Az Isten áldása lebegjen fölöttűk, Hogy örökké bóldog legyen életűk.  Vége

39 Mikor a menyaszonyt haza viszik a vőlegényi házhoz

Hosszu utainkból most már haza tértűnk, Mint ahogy láthatják hogy meg is érkeztűnk, Mert nyertűnk egy szűzet hosszas beszédűnkre, Hiv előjáróink bőlcs kéréseire, Kivált képpen pedig a vőlegényűnkére légyen kígyelmeteknek sok nagy javaíra, Terjedjen el messze famíliáira, Az úr Isten légyen ez új pár vezére, Kívánom e háznak vidám őrömére.  Vége

40 Vacsora rendezéskor

Urak aszonyságok foglaljanak helyet, Terítve az asztal már kí kí  leűlhet, Ott kűn a konyhában zaklat a szakácsné, Hogyha sokat sokat várúnk mind elpuhul a lé, A legényeknek is viszket már a talpa, Hogy az ételt italt gyorsan be hordhassa, Aztán hogy a sok lányt majd meg forgathassa, Itt álnak körűltem a szép szolgállatra, Méltóztassanak csak íde telepedni, Ételből italból a mi lesz részt venni, S én hogy jó levessel vessék meg az ágyat, Kívánok szívemből igen jó étvágyat.  Vége

41 A tyúk feladáskor való beszéd

Ez szegény tyukocska tegnap kapargatott, S már estve a vére végkép kiontatott, Késsőbb forró vízben meg is koppasztatott, Most meg itt a tálban feltráncsíroztatott, Ez is benne főtt ám a jó leves lében, Tessék kóstolják meg kérem igen szépen, Tiszta szívből adják gazdám gaszdaszonyom, Ha el nem fogyasztják engem szidnak tudom.

42 Más

Igéretem szerint hozom a madarat, Nagyon meg sem száradt

51. Lap

de sűletlen se maradt, Tessék násznagy uram itt a sűlt tyúk biz a, Nehéz mert a karom már csak alig birja, Nem csúda mert husa 72 mázsa lett, Csoda hogy egy madár ily nagy tojást ellett, Kilenczven mázsa lett csak a kövér hálya, Mint az inacshalma ojjan nagy a májja, Szíve is van ojjan mint egy malom sátor, Ha ez igaz ugy én hazug légyek bátor, Az apró tollából harmincz derék ajj lett, De tojásból kakas soha nem költ ijjet, Már én a madárról többet nem beszéllek, A mit eddig szóltam azt sem hiszik félek, Majd kimegyek borért a számat nem tátom, A kun kapitány is ihatnék már látom.  Vége

43 Násznagy ajjándéka a czigánynak

Itt ám a valami szépen betakarva, Násznagyuram kűldi néktek jót akarva, Nézzűk meg mívan e kéttál közzé zárva, Iholni a marék érdemelt istrángja, Ugy vigyázzatok hogy rá ne kerűljetek, Vagy hogy talán ezzel űtleget nyerjetek, Eddig még közöttűnk keveset tettetek, Jól fel vannak róva minden érdemetek, Vacsorát is kaptok szúnyog oldalbordát, Egész légy derékot lepke keresztcsontját, Csere bogár szárnyát ökör szemnek májját, Fiatal egérnek tűdejét zúzzáját, Huzzátokra tehát nem lészen  hiánytok, Akár reggelig is eldorbézolhattok, Ital gyanánt tőllűnk ám vízet nem kaptok, Lesz aludt tejj elég fris savót ihattok.  Vége

44 Menyaszony kontyolás után

Tisztelt érdemes vendégem s násznagyom, Áldásaitokra ez egy hiv párt bizom, Kötelességemet hiven megmutatom, Tégy fejükre arany áldást édes jó násznagyom, De össze kössétek ezen egypár szívet, Melynél a föld nem szűlt szebb s igazabb szivet, Áld meg s bocsásd el őket hadd virágozzanak, Nemzetről nemzetre hogy elágazanak (Felelet a násznagy szavaira) Énis azt kivánom az egekből rátok, Hogy soha ne száljon fejetekre átok, Szeressétek egymást mint igaz barátok, Ezt kiáltja nyelvem tiszta szivből rátok, Legyetek bóldogok hogy a balszerencse jámbor élteteket soha meg ne sértse, Szivemből kivánom.  Vége

45 A vőlegény bucsuzása a legénységtől

Majda hegedűnek áljon meg zengése,

52. Lap

A sarkantyúnak is szűnjék meg pengése, Mert bucsuzásomnak most lészen kezdése, Legyenek csendesen míg lesz végesése, A vőlegény helyett emelem szavamat, Azért hagyjátok el a sutogástokat, Mert nagyobb most a szívnek az érzése, Mint ama hegedű víditó zengése, Édes legény társim ifju barátaim, Kikkel eltöltöttem mind eddig napjaim, Köszönöm szivemből  jó voltaitokat, Köszönöm szivemből barátságítokat, Sok bóldog napokat töltöttem köztetek, Igen szépen kérlek hogy elne felejtsetek, Lássátok köny pereg mind a két szememből, Sajnállak titeket szivemből lelkemből, De égi atyánknak reám szált áldása, Be teljesedett a szívem kívánása, Drága menyaszszonyom édes hites párom, Lesz most fő örömöm minden bóldogságom, De azért titeket nem foglak feledni, Mint volt barátimat siromig szeretni, Örvendezzetek tehát jelen menyegzőmnek, Hogy kívánásaim teljesedve lőnek.  Vége

46 Ha a vőlegény szomoru

Mit látok hiszen itt egyik szomorkodik, Bunak adta fejét fölötte bánkódik, Kedves vőlegényünk akit bánat ére, Hogy sokára mehet nyugodni estvére.  Vége

47 Ha a menyaszony szomorú

Nézzék csak uraim kedves aszonyaim, Hadd fedezzem majd fel most minden titkaim, Im szép menyaszonnyunk le hajtotta fejét, Szegénynek szörnyű bú fogta el a szivét, Mert szép vőlegényét nem csókolgathatja, Piczi kezeivel át nem karolhatja, Ne busuljon kedves majd csak elmegyűnk mi, Lehet még eleget edjütt enyelegni.  Vége

48 Mikor a legény a kulacsborral beköszön

Szerencsés jó estvét e ház gazdájának, Vele egyetemben a kik itten vagynak, E háznak javait Isten szaporitsa, És semmi változás meg ne szomoritsa, Mostanegybekelő páros személyekre, Száljon a menyekből bő áldás fejökre, Vegye a szerencse jobb keze karjára, Ne jússon soha oly órára, Mely a páros életnek lehetne kárára, Szívemből kívánom. Vége

49 Családi kép

Véndió fa áll az ősi ház előtt, Ágaival béfedi a ház tetőtt, Lomha lombja hogy ha néha letekint, Szárnya kelne örömében ugy meg ing, Barna lócza hever a fa tövében, Barna kis lány hű kedvese ölében,

53. Lap

Édes titka sugva száll el ajkiról, Rózsa arcza a titoktól ki pirúl, Szende lányka köny s mosoly közt rebegé, Tied leszek élve halva örökké, Barna ifjú sziv dobogva így felel, Érted lángol érted dobog e kebel, Azt könyörgi imádkozza mind kettő, Egyűt fedje őket majd a temető, Néma csendben esti harang így zokog, Főldön menyben légyetek ti bóldogok, Hő imájok fent az égben halva lőn, Két hű lélek ösze font az eskűvőn, Fogadtátok ugy segéljen Istenem, Holtomiglan holtomíglan szeretem, Vén dió fa nem áll már a ház előtt, Ágaival nem fedi a ház tetőt, Lombjaitól megfosztotta a bánat, Bóldog párnak oda tették fej fának.  Vége

50 Eljegyzéskor

Tisztelt N. uram és N. aszonyom jól emlékezhetnek reá hogy ezeknek előtte egy nehány napokal ezen bízonyos becsűlletes ifju N. öcsém uram érdemes házokat általam meg kerestette kedves leányokat N. hugomat meg is kérettette, Mely kérése ezen iflyunak Istentől meg áldatva lévén ez ideig de hogy ezen házzassági szövetség annál bizonyosabb és állandóbb légyen kívánja ezen iflyú általam N. leányokat ezen jegyel eljegyeztetni, Azért kedves hugom van é szeretettel teljes igyekezeted ezen férfiúhoz ha van mutasd meg azt kezed ide adásával.  (Ha jegyet ád a menyaszony násznagy szól)  Ezen mostani jegy váltástokat az Ur Isten áldja és szentelje meg, Szívemből kívánom

51 Más

Tisztelt N. uram és N. aszonyom miután a kigyelmetek N. leánya és N. öcsém uram a szokásos módon mind a pólgári törvény szerint mind az anya szent egy házban kihirdetettek, Azért szépen kérem kigyelmeteket hogy engedjék át azon nevezett ifjúnak N. leányokat hogy a legközzelebi szerdán majd óltárhoz vezethese hogy ott Istenszent szine előtt egymásnak örök hűséget eskűdjenek.  Vége

52 Kikérés

Tísztelt N. uram és N. aszonyom jól emlékezhetnek reá hogy ezen ifju N. öcsém uram ezeknek előtte néhány hetekkel N. leányokat meg is kérettette, Mely Istentől meg áldatva lévén egymásnak jegyeséivé lettek, Azután pedig a mai szent napon mind a polgári törvénynek mind pedig a mi szent czeremóniánknak

54. Lap

eleget tévén az óltár előtt is egymásnak örök hűséget eskűdve a hitnek arany lánczával is egybeköttettek, Miután tehát az ő egybe kelésőkbe semmi akadály nem lévén általam tisztelettel kéri kigyelmeteket hogy kedves leányokat N. hugomat már most is mint hitvesét szíveskedjenek keze és gondviselése alá által bocsátani, Ő pedig igéri magát ezuton hű és engedelmes fioknak lenni leányok iránt pedig mindazon jóknak a teljesítésére mi egy jó házas társnak a kötelessége, Ezek után kiván általam mindnyályoknak víg mulatást a hólnapi napra pedig bóldog felviradást.  Vége

53 Papríkáskor való beszéd

Haljunk szót úraim ifijak és vének, Illő tisztességgel egy kis csendet kérek, Ismét meg érkeztem uraim sokára, De merem állítani nem jöttem hijába mert olyan jó étket hoztam valójába A mely a legelső az étkek sorába, Gyenge borju hus ez mit hozok ugy tudám Csak harmincz tavasszal járt legelni a gulyán, Gyengesége miatt a kórót nem ette, Szegény gyenge állat csak a korpát nyelte, Ezen eledelért nagy próbát is tettem, Egy szilaj bikával hét nap verekedtem, Kicsibe múlt hogy a fogam ott nem felejtettem, De oda se neki csak hogy legyőzhettem, Ezt a jó eledelt abból kászítettem tessék Násznagy úr

54 Sűlt tyukhoz való beszéd

Akár milyen a tyuk életében, De a mikor kerűl sűlni a tepsibe, Nehéz a sűlt tyúkra másként törvényt húzni, Az a sentencziája meg kell őtett enni.  Vége  más

55 Menyaszony kikérés az eskűvőn

Szerencsés jó reggelt kívánok önöknek, Valakik e házba egybe gyűlekeznek, Mostan vagyon azért egy pár szavam nékem Hogy meg halgassanak csak az a kérésem, Eljött már az óra melyben leányoknak, Óltárhoz kelmenni mint szép menyaszonynak, Ez járatban jöttem mostan hajlékjokba, Hogy elvezessem őt  az Isten házába, Kérem azért szépen az édes szűlőket, Eresszék az utra kedves gyermeköket.  Vége más

56 Menyaszonyos házhoz beköszönő

Szerencsés jó napot az úr Isten adjon, Vőlegényűnk párja talán itten vagyon, A kiért mi mostan

55. Lap

keveset fáradtunk míg a hit lánczával egybe kapcsoltatunk, Örűlök hogy látok fris jó egésséget, E királyi házba csendes békességet, most hogy által léptem  e háznak kűszöbét, E véglakodalmas néppel mely most közétek jött, Örömöt víg kedvet kedves nyályasságot, Kívánok míndenben kellő vidámságot, Nem kedveskedhetünk sem pénzel sem mézzel, De azért nem jöttűnk épen űres kézzel, Azért a mit hoztunk fogadják jó szivvel, Egyék és igyák meg fris jó egésséggel.  Vége

57 Menyaszony köszönő

Minthogy szó szóllóim Tisztöket megtették, És élet páromat számomra átvették, Illendőnek tartom mielőtt elmegyek, Meg köszönjem páromat itt az illetőknek mivel czélomra már immár eljutottam, Hogy ki legyen a párom arról gondolkoztam Isten jó vóltából immár rá találtam, Édes apám s anyám kedves nevelője, Szerelmes páromnak hű gondviselője, Kit mint édes anya gondal felnevelé, A jó tetteiért mindeneket tevé, De a sors végezte így hozta magával, Hogy kedves lányokat én veendem által, Én leszek már néki örökös hűpárja, És a mig csak élek hű szivem be zárva, Én a kedves párom el nem hagyom soha, Bár legyen akár milyen jó s rosz állapotba, Hűgondviselője lészek életében míg csak a földön élek ez egész életben, Most mán szeretet kedvesem én azt kívánom, Hogy a sors végezte igy hozta magával, Hogy kedves szűleidtől mostan meg kell válnod, Fogjál velek kezet őket meg csókolod, Köszönd meg nékik kedves szűlei hűségeket miért felneveltek hűségesen téged, Kérjed fejeikre az urnak áldását, Kérjed a jó Istent ne vonja el tőlünk jutalmát, Kérjed őket bocsássanak téged az utadra A mely tartani fog néked a siriglan.  Vége

58 Lakodalmi hívogató figúra

Én általam tisztelte de nem tudom kicsoda, Hívatja de nem tudom hogy hova, Oda menjenek ahova akarnak, Azután éngem ne okoljanak.  Vége

            Bóldogh Imre irta   1911 Februárban  mk.  Bóldogh Imre mk.

56. Lap

Szorszám

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

 

Lány kérő legény által

Vig játék éneke

Leány meg köszönő

Csikós

A gazda és a gúlyás

A dinyecsősz tolvaj és a kertgazda

Verbunkolás és Sorozás

Kanász gazda és a bolytár

Leány kérő legénynek

Leány kí kérő verse

Csősz kocsis és a rendőr

Halotti prédikáczió

A csizmadia legény szerelme

A csizmadia vasárnapi sétája

Szerelmes levél

Szerelmes levél

Válasz

Más vers

Más vers

Más vers

Más vers

Más vers

Más vers szűlékhez

Szerelmes vers

Buzgalmak

Más vers

Egy fiatal hásasulandó habozása

Egy kislányhoz

Háztartási

Más vers

Lap

1

2

4

5

10

13

14

16

20

20

21

24

26

27

30

30

31

31

32

32

33

33

34

34

36

37

38

38

38

42

Szorszám

30

31

32

33

34

35

36

 

37

38

39

40

41

42

43

44

45

46

47

48

49

50

51

52

53

54

55

56

57

58

 

Más vers

Bucsuzó

Hűtlen szeretőhöz való vers

Más vers

Más vers

Szerelem vallomás a lánynak

A vőfi igy kéri be a vendéget a

menyasszonyos háznál

A menyaszonyos háztól való köszönő

A menyaszony bucsuztatása

Mikor a menyaszonyt hazaviszik a v.h

Vacsora rendezéskor

A tyuk feladáskor való beszéd

Más

Násznagy ajándéka a czigánynak

Menyaszony kontyolás után

A vőlegény bucsuzása a legénységtől

Ha vőlegény szomoru

Ha a menyaszony szomoru

Mikor a legény a kulacsborral beköszön

Családi kép

El jegyzéskor

Más

Kikérés

Paprikáshoz való beszéd

Sűlt tyukhoz való beszéd

Menyaszony kíkérés az eskűvőre

Menyaszonyos házhoz való beköszönő

Menyaszony köszönő

Lakodalmi hívogató figura

Lap

43

43

44

45

45

46

 

47

47

47

50

50

50

50

51

51

51

52

52

52

52

53

53

53

54

54

54

54

55

55

 

57. Lap

Tél

1.Ne legyen az idén nyár

3.Ne csevegjen a madár

Hogyha nem ad már nékem

Szegény árva szivemen

Csak érted sóhajtok

Angyali lélek érted

Őrízd meg szivecskéd

A szabályoknak

2.Ne légyen tavasz se.

4.Ne daloljon az se.

Nyárse dalse vigaszt.

Fagyos halál viraszt.

Titkos nagy bánatba.

Fájó távolba.

Lelkem édenje.

Ne légyen réme.

irta Bóldogh Imre mk 1912 ben

 

Szerelem húláskor nefogjon el bánat

Minden érzés után ujab ujab támad

Ha le fut egy csilag száz jön a hejébe

A nap is le mengyen  nem marad az égen

II.A hogy én szeretlek toll azt le nem írja

Bánatos szívemet a nagy Isten bírja

Hervagy rózsa hervagy hervagy szép rózsa szál

Én is el hervadok a szeretőm után (ceruzával)

                               

                                1936 II. 28.

                                Joó Márton 

                                Földes (tollal és más írással utólagos bejegyzés)

 

Hátsó fedőlap

 

Helyde félek mikor zúgó szél támad

Te csunya szél meg ne fud a babámat

Sűski rája Isten napja ragyogva

Dalos madár száj le hozzá zokogva

Tejbe fűrdik a galambom ha felkel

Tűrűlkődzik bazsa rózsa levélel

Fehérebb is az orczája hónál

Pirosabb is a fakadó bimbónál

 

                

Bóldog József 1914 mk