Földes téves személynévi eredete

Földes téves személynévi eredete
Hálózatra tette: Körtvélyesi Kálmán

Módy György félretájékoztatása Kálmán Béla véleményéről

Imre király Adománylevele

Imre király Adománylevelének fordítása

A Földes szó mint vezetéknév Kálmán Béla könyvében

Földes község helynévként Kálmán Béla Könyvében

Virágh László tanító néveredet-tanítása

A Váradi Regestrum címoldala

Herpay Gábor jegyzetrészlete a Regestrumról

Módy György a Regestrumról

A Váradi Regestrum eseteinek összesítése.

Herpay Gábor az 1779-es Szabályrendelet időpontjáról

Bársony István az 1779-es Szabályrendelet időpontjáról

Csak hadnagyválasztás történt 1779. április 14-én

A hadnagyválasztás előrejelzése 1778-ban

Módy Gyögy az 1198-as évet háromszor írja le Földes személynévi eredetével kapcsolatban a 19. és 20. oldalon, a „Földes története I. 1849-ig” című helytörténeti könyvben. Könyvjegyzékben utal az „Ó-Magyar olvasókönyvre” valamint Kiss Lajos, Kálmán Béla és Heckenast Gusztáv munkáira is. Módy György leírja, hogy Kiss Lajos Földest a föld főnév -s képzős származékának tartja, hogy Kiss Lajos szerint ott a talaj nem homokos, nem szikes, hanem földes, és Kiss Lajos megemlíti az 1198-ból adatolt Feldes személynevet is és a hivatkozott irodalom között sorolja fel Kálmán Béla könyvét. Az ezután következő félmondatot viszont Módy György teszi hozzá: „melyben »a« helynévnek személynévi eredeztetését találjuk, a ’földműves mesterségre’ utaló nevek csoportjában.” Majd feltételezi, hogy ha a nem homokos, nem szikes, melléknévből indulunk ki akkor tucatjával találtunk volna Földes nevű falvakat. És folytatja: „az 1198. évi adat sugallja, hogy a Földes szolganévvel párhuzamosan kialakulhatott korán, elsősorban prédiumok neveként a szolgáltatást hangsúlyozó helynév.”

Kiss Lajos 1988-as „Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II.” 479.oldala.

Valóban, Kiss Lajos Földest a föld főnév -s képzős származékának tartja, ami azzal hozható összefüggésbe, hogy az „itteni talaj nem homokos, nem szikes, hanem földes.” Megemlíti az „Ó-Magyar olvasókönyv” 63. oldalát.

Ebben a Jakubovich Emil és Pais Dezső által összeállított gyűjteményben is benne van „Imre király adománylevele Ugrin győri püspök számára”. A 63. oldalon van, hogy: „Az ötödik telken ül feldes feleségével Mahtelt-tel és lányával cupuran-nal.” A gyűjteményt 1929-ben adták ki, tehát az Adománylevél régóta ismert a kutatók számára. Maga Kiss Lajos nyelvész is említi, mégis marad az -s képző és a talajos változat mellett.

Az Adománylevél fordítása.

A Szentháromság és a Szentlélek nevében. Imre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma királya, örökké való üdvözletem. Az idő igen mostohán bánik a cselekedetekkel, míg az írás megőrzi azt. S így az emberi emlékezetnek méltó segítséget nyújtandó, ajánlatos hiteles oklevelekben mindent feljegyezni. Ezért hát a jövőbeliek méltó tudomására adjuk tudtul, hogy a kicsiny Michal nevű prédium, mely Suprun várához tartozik, gaztett elkövetése miatt királyi Felségünk adományozási jogába került. Ugrin győri püspöknek átadjuk azt minden haszonvételével együtt örökkön való birtoklásra, mivel alázatos hűségét sok dologban kimutatta. Ama prédiumhoz pedig 9 szolga tartozik, Eurud feleségével és négy fiával, akiknek nevei Suner, Scuke, Socus, Mouroc, két lányával, akiknek neve Zumbotca, Picur, a második telken Suner ül feleségével, neve Cune, két fiával, kiknek neve Sida és But, és két lányával kiknek neve Sukete és Bith. A harmadik telken Mihály ül feleségével és két fiával, azaz Cupur-ral és Curacun-nal. A negyedik telken Mogd ül feleségével, neve Cucad, és két fiával, azaz Pribur-ral és Cucou-val. Az ötödik telken Feldes ül feleségével, Mahtelt-tel, és lányával, Cupuran-nal. A hatodik telken Sumurcuc ül Geta nevű feleségével, és Emelev nevű lányával, valamint kicsi fiával. A hetedik telken Iacov ül feleségével, Icereteu-val, és két fiával, kiknek neve Guzu és Cimoz, és lányaival, azaz Ioatec-cel és Thuc-cal. A nyolcadik telken egy asszony és két lánya ül, a kilencediken Soruuld, feleségével és négy lányával, aztán van ott 10 szolga, akiknek nincs felesége, Márton, Egyed, Vasard, Benes, Cinc, Dume, Tumpa, Micule, Buke, Bud. Ama prédiumnak négy szabadosa is van, Bucca, fiával Zumbot-tal, Vendic és testvére Tiplu, Geuden kicsi fiával, Cozug négy fiával, akiknek neve Us, Ded, Beus, Cuc. Hogy pedig eme adománylevelünk a jövőben is erősséggel bírjon, elrendeljük, hogy pecsétünkkel erősítsék meg azt. Kelt Catapan mesternek, az egri egyház …-nak keze által, … (Ebben a fordításban nincs benne a Módy által említett Pál várjobbágy és hogy hűtlenné vált, csak az, hogy Michal Sopron várához tartozik és gaztett elkövetése miatt Ugrin győri püspökhöz kerül.)

Kiss Lajos megemlíti Csánki Dezső „Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában” I. kötet 514. oldalát.

Majd megemlíti Kálmán Béla „A nevek világa” 141. oldalát. Azért a 141-et mert ő az 1969-es második kiadást használta.

Módy György viszont Kálmán Béla könyvének 84. oldalára utal könyvjegyzékében. Módy az 1989-es bővített, negyedik kiadást használta. Ebben a kiadásban a Kiss Lajos javasolta 141. oldal a bővítés miatt elcsúszott a 143. oldalra. Módy György viszont kihagyta a 143. oldalt könyvjegyzékében és csak a 84. oldalra utal.

Kálmán Béla „A nevek világa” tartalomjegyzéke 1.

Módy György nem utalt a Személynevek - Magyar személynevek - Egyelemű nevek - Eredeti nevek, és ebben a 17. Foglalkozásra utaló nevek csoportjára sem, pedig ebben vannak az igazi, korai Árpád-korban előforduló, mesterségre utaló nevek a 45-46. oldalon, mert Feldes név nincs benne. Itt Feldes helyett Szekeres utal földművesre.

Kálmán Béla beleírta, hogy könyvében a legkorábbi vezetéknév 1519-ből való.

Beleírta, hogy a vezetéknév megkülönböztetésül szolgált és így a legáltalánosabb, leggyakoribb foglalkozás nem vált névvé, mert nem volt megkülönböztető jellege.

A Személynevek – Magyar személynevek – Többelemű nevek – Vezetéknevek típusa – 4. Egyéb nevek (a). Itt írja Kálmán Béla a következő mondatot. „Földműves mesterségre utalhatnak a termesztett és gyomnövények, háziállatok, mezőgazdasági eszközök neve, valamint a belőlük képzett melléknevek”. 83.oldal.

És a 84. oldalon van többek közt a Földes vezetéknév.

Ez a Földes vezetéknév Kálmán Béla értelmezésében mezőgazdasági eszközből (föld) képzett melléknév, ami utalhat a vele (rajta) dolgozó egyén foglalkozására. Módy Görgy értelmezésében: „melyben »a« helynévnek személynévi eredeztetését találjuk, a ’földműves mesterségre’ utaló nevek csoportjában.” Ráadásul a helynév szó előtt határozott névelőt használ amellyel fokozza a félreértést. Az olvasó azt hiszi, hogy Kálmán Béla erőteljesen támogatja a 84. oldalon Módy György nézetét. Valójában Kálmán Béla csak egy egyénre, egy vezetéknév kialakulására gondol – amelyik a XVI. században és utána keletkezett – tovább nem. Módy György az egyénen túl a Földes helynév eredeztetését látja benne. Ezzel viszont meghamisítja Kálmán Béla könyvének ezt az oldalát az olvasó előtt.

Kálmán Béla igazi helynévértelmezése a 143. oldalon található, amit Módy György kihagyott a könyvjegyzékéből.

Kálmán Béla „A nevek világa” tartalomjegyzéke 2.

Helynevek - Helységnevek - Köznévből alakult helységnevek - Tájnevek - (a) Természeti nevek. 143. oldal. Itt található Kálmán Béla igazi véleménye. Van még a tartalomjegyzékben olyan, hogy: Tulajdonnevekből keletkezett helységnevek - (a) Puszta személynév a 152-156. oldalakon, de ott sincs Földes név.

„A nem homokos, nem szikes talajáról kapta nevét Földes (Hajdú-Bihar)”. Ugyanazt mondja mint Kiss Lajos. Kálmán Béla és Kiss Lajos nemzetközi hírű nyelvész Módy György pedig történész volt.

És mégsem a nyelvészek fogalmaznak a legpontosabban, hanem a földesi hagyomány. Ha a két nyelvész mondhatja, hogy itt a talaj nem homokos, nem szikes, hanem földes, akkor a földesi hagyomány is állíthatja, hogy nem mocsaras, nem lápos, nem zsombékos, nem nádas, hanem földes. Mert nékem így tanította Virág László tanító úr, másodikos koromban lakóhelyismeretből, amikor Földes nevének eredetéről tanultunk. Az emberek úgy jártak keltek a sárréti mocsaras, nádas területeken egyik helyről a másikra, hogy ennél a területnél járva azt mondták: „Nini, ottan földes a hely!”.

Módy György könyvrészének 16. oldala egy 1785-ből való katonai térkép, mutatja, hogy mennyire körbeölelte a Kálló Földest.

Még szemléletesebben mutatja ezt egy ugyancsak az Első Katonai Felmérésből (1782-85) származó térképváltozat az internetről. Ha ekkor ilyen volt a helyzet, méginkább ilyen lehetett 600 évvel előbb. A németek nem mindig jól értik a halmokat: pl.Gyaparos, Inazs alá egy c kanyarítva, elírás is van, egyiken jó a Csőre a másikon Csórc.

Herpay Gábor le is írja mennyi volt a mocsaras terület.

Sajnos Módy György nem hitt Herpaynak abban, hogy van Dinnyás név, pedig ő is látta a térképeket, egyszerűen magyarázat nélkül Dinnyést írt. Az Első Katonai Felmérésen jól látszik a Dénias halom, így értették a németek. Az 1888-as tagosításit is látta, azon is Dinnyás van.

Herpay legalább háromszor írta Dinnyásnak a 129. és 254. oldalon. Több elírás is van a könyvében, de ez nem az. Ahogy ő fogalmazott: ”Munkám mint minden emberi mű, gyarló és fogyatékos…”.

Módy György a könyvjegyzetben említi a 129. és 254. oldalt, de csak marad a Dinnyés elnevezésnél. Még két határrész nem tetszik neki: Fűzgáthát helyett a jobban hangzó Füzesgáthátot ír, az Általdűlő helyett pedig a régiesebb hangzású Átal dűlőt, szintén magyarázat nélkül, javítja ki Herpayt. Megválogatja a Herpay elnevezéseket Mezőszentmiklós és Földes esetében, mert Herpay nyolc határrészt mindkét helyre írt, Módy nem. Az is lehet pedig, hogy ezek a határrészek átnyúltak. A földesiek tudatosan rombolták a határdombokat még előbb.

Módy György a szolgálónépekről írva a könyvjegyzetben, Heckenast Gusztáv: „Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai Árpád-korban” című könyvét említi.

A könyv tartalomjegyzéke.

Heckenast írja a 8. oldalon, hogy Makkai László (A Csallóköz településtörténeti vázlata) szerint: „ az alanyesetben álló foglalkozásnevek mint helynevek … a királyi uradalmak …csoportos településeit jelölték.” Heckenast folytatja. Ma már nyelvtudományunk általánosan elfogadott megállapítása, hogy …, és itt idéz Bárczi Géza ’A magyar szókincs eredete’ című munkájából: „valamilyen foglalkozást (főleg ipart) folytató, valamilyen szolgáltatásra kötelezett egyént jelölő szó gyűjtőnévként az egész falu nevévé lesz…”

Földes mint alanyesetben álló helynév nem lehet, mert csak utal a foglalkozás viselőjére, az alanyra (földműves, földművelő). Kálmán Béla fentebbi állítása szerint a Földes vezetéknév a földműves (mint alany) eszközéből képzett melléknév.

Valamilyen szolgáltatásra kijelölt egyén sem lehet, mert részszolgáltatások (foglalkozások) halmaza kapcsolódik ahhoz, aki viseli ezt a földművesre, földművelőre utaló nevet (szántás, vetés, aratás, kaszálás, sarlózás, cséplés). Ipar nem kapcsolódik ezekhez az egyénekhez és nem is tartoznak a falu gazdaságilag értékesebb részéhez.

Heckenast írja a 69-70. oldalon: „Fejedelmi és királyi szolgálónépek, amint ez régóta ismeretes, nemcsak foglalkozásukról, szolgálatukról elnevezett falvakban éltek; sőt többségük olyan településeken volt található, amelyek neve a foglalkozásra, szolgálatra nem utalt.”

Tehát Földes, az itt élőkkel, nyugodtan lehetett a szabolcsi vár szolgálónépe, anélkül, hogy neve személynévi eredetre utalna.

Módy György csak feltételezte, hogy tucatnyi Földes nevű község lehetett és ebből kialakulhatott korán, prédiumok neveként a szolgáltatást hangsúlyozó helynév. Heckenast Gusztáv alapos ember. Adattárába és térképére csak azok a helységek kerültek, amelyeknél a foglalkozást jelentő helynevet megfelelő oklevélszöveg értelmezi.

Az akkor létező vármegyéket sorraveszi, köztük Szabolcsot is. A falvak melletti szám azt jelenti, hányadik ugyanolyan nevű a sorban. Földest Heckenast nem tette a foglalkozásnévvel jelölt helységek közé (más szóval a szolgáltatást nevével hangsúlyozó helységek közé) sem, mint a ma már Nagykálló részét képező, nevében eltűnt, illetve Kis-Kállóvá változott, sokkal kisebb Fedémest.

Néhány Halász nevű helység az adattárba. Heckenast belevesz 1421-es okleveles adattal jelzett helységet is amely ma már nem létezik. Földes okleveles adatai 1342. V. 31-től kezdődően folyamatosan jelen vannak, máig létező nagy falu, tehát észrevehető lett volna, de nem kellett neki.

Födémesek az adattárba.

A Szőllős nevű helységek nem kerülhetnek a térképre, mert Heckenast Gusztáv, Bárczi Gézára a nagy nyelvészre hivatkozva azt írja: „a valamivel ellátottságot kifejező –s képzőnek még helynévképzői használatában sincs olyan kronológiai (időrendi) meghatározó értéke, mint az -i vagy a -d képzőnek, hiszen Szőllős, Nádas, Cseresnyés, földrajzi nevek ma is keletkezhetnek…” Földes is -s képzős.

Jelmagyarázat a térképhez.

A térkép.

A Váradi Regestrum.

A Váradi Regestrum esetében Módy Györgynek van igaza a Herpay Gábor jegyzetében írottak ellenében, amelyikben Heldes nevű falu és az 1212. év van említve.

A Váradi Regestrum címoldala.

Herpay Gábor jegyzetrészlete.

Módy György Heldus falut és 1215-öt ír. „…nevezett Gyuro poroszló a Heldus falubeli Moysa fia.”

A Váradi Regestrum eseteinek összesítése.

Az 1779-es Szabályrendelet.

Herpay Gábor az 1779-es Szabályrendelet keletkezésének idejét április 15-ére teszi. Ugyanazon az oldalon kétszer szerepel ez az időpont.

Herpay Szabályrendeletének vége.

Bársony István nem határoz meg időpontot a Szabályrendelet keletkezésének. Egyszerűen leközli a magyar nyelvű részt, lefordítva a benne előforduló latin szavakat, a végén közli a kiadatási dátumot. A latin bevezető szöveget kihagyja. Alul ott van a könyvjegyzék: Herpay G. 1936. 111-114. HBmL. V. 625. a. 1.

Herpay azt írja könyvében, hogy 1779. április 14-én az 1765–1779 között folytatott hosszú per utáni első hadnagyválasztás történt meg.

A Hajdú-Bihar megyei levéltárban is az 1779. április 14-én történt hadnagyválasztás található, az alatt a jegyzékszám alatt amit Bársony István megadott. Nyíregyházán ezzel kapcsolatban semmi. Viszont a Bársony István által megadott levéltári jegyzékszám az olvasónak azt jelenti, hogy ott a Szabályrendelet található, nem a hadnagyválasztás.

„1779 Április Hó 14-én a Tekintetes Nemes Vármegye Deputatios Uraik úgymint Tekintetes Nyitzki Jósef Tekintetes Vaji István Assessor Urak, Tekintetes Jarmy Mihály akkori ord: Szolgabiró es Eskütt Sipos Péter Urak jelen létekben, a’ mi régi ususaink praxisunk és Szabados választásunk Szerént, a nemes Tanáts és a’ Nemes Communitasnak kőzőnséges votuma mellett Privilegiált Curialis Főldes Helység Hadnagyává tétetett Nemzetes Idősb Domokos Győrgy Uram.”

Megvolt az előzménye is a vármegyei elöljárók érkezésének a levéltárban.

„1778. év Október hó 9-én Hadnagy Nemzetes Domokos Ferencz és Nagy János Uraimék haza érkezvén Kis Várdán celebráltatott Köz? Gyűlésről: proponálták a^’Földesi Nemes communitas előtt a’ Tekintetes Nemes Vármegyének determinatióját mellyik ez: hogy ak(k)or mostani Hadnagy Urt hadgya meg a Nemes Communitas mig a Tekintetes Deputatio hozzánk fog érkezni; ak(k)or pedig más akarkit szabad légyen Hadnagynak választani. Ezt megértvén a Nemes Communitas mostani Hadnagy Domokos Ferencz Urt unanimi voto et consensu meg hagyták Hadnagynak egészen Szent Győrgy Napjáig a’ midőn tudniillik Főldesen szokott a Hadnagy tétetni.”

Hitelesség.

Herpay Gábor a Szabályrendelet keletkezésének – kétszer is – 1779. április 15-ét ír. Bársony István közzéteszi a Szabályrendelet magyar nyelvű teljes szövegét, a latinul írt bekezdés és az abban található 1779. április 15-i időpont nélkül. Az utána következő oldalon található eredeti irat Magyari Kósa Judit sérelmével foglalkozik 1764-ből. Bársony István Szabályrendelet alatti jegyzékszáma nem a Szabályrendeletre, hanem a hadnagyválasztás napjára 14-ére utal. 1779. április 14-ike – Földes ünnepnapja – valójában a hadnagyválasztás napja volt. A pert 1776. február 13-án nyerték meg. Herpay fogalmazása szerint: „A kir. hétszemélyes tábla végre 1776. II. 13. ítéletével igazságot szolgáltatott Földes község nemeseinek…”. A per befejezése utáni „első hadnagyválasztást szabályszerű tisztújítás (restaurácio) keretében 1779. április 14. a vármegye kiküldöttei Nyitzky József és Vay István táblabírók; Jármy Mihály szolgabíró és Sipos Péter esküdt jelenlétökben a régi uzuált praxis és szabados választás szerint a nemes tanács és nemes kommunitas közönséges votume mellett ejtették meg.” Másnap 1779. április 15-én összeültek és közösen alkották meg a Szabályrendeletet „ a községi helyhatósági jog gyakorlására”.

Módy György személynévi eredeztetéssel kapcsolatos utalásai nem hitelesek. Nem vette figyelembe az olyan nemzetközi hírű nyelvészek megállapításait mint Kálmán Béla és Kiss Lajos. Módy György maga is a végén feltételes módban fogalmaz, „kialakulhatott” (szolgáltatást hangsúlyozó helynév) és csak indítványoz, „fogadjuk el” (hogy a nevét szolgálónépéről nyerte). Azt akarta bebizonyítani, hogy a név szolgáltatást jelent, ezért kellett a személynévi eredet. Heckenast Gusztáv viszont megírja: : „Fejedelmi és királyi szolgálónépek, amint ez régóta ismeretes, nemcsak foglalkozásukról, szolgálatukról elnevezett falvakban éltek; sőt többségük olyan településeken volt található, amelyek neve a foglalkozásra, szolgálatra nem utalt.” Heckenast az adattárába és térképére sok, nevében már átalakult vagy teljesen eltűnt, csak oklevelekben létező helységet is felvett. Az okleveles előfordulások egészen a XV. századdal bezárólagosak. Földes vitathatatlanul bizonyított első írásos említése 1342. V. 31. Ezután folyamatosan benne van a középkori oklevelekben, Heckenast véletlenül sem nézhetett el a neve mellett. Nem tette be, mert Földes neve nem szolgáltatást hangsúlyozó helynév amelyiknek a neve személynévi eredetű. Földes neve földrajzi eredetű, tájjellegű, legrokonszenvesebb megfogalmazása saját helyi hagyománya, a Virág László tanító úr által kimondott: „Nini, ottan földes a hely!”

Módy György a Váradi Regestrum esetében már kijelentő módra vált, szakemberekkel megerősítve: „…a Váradi Regestrum 1215. évi esetében eljáró poroszló faluját Földesnek tartjuk, ahogyan K. Fábián Ilona és legújabban Németh Péter”. Tehát ezt fogadja el a falu első írásos említésének, és ott van mellette végre a nyelvész, Kristóné Fábián Ilona, aki a Váradi Regestrum helyneveinek helyrajzi, hangtörténeti és helyesírás-történeti vizsgálatát végezte el a-cs-ig. A helymeghatározást viszont végigvitte.

Minden helytörténeti írás jó. Egy könyvtől jobb a kettő, és még jobb a három. Mindegyikből lehet valami újabb ismeretet szerezni. Elhamarkodottnak bizonyultak a 48-as Emlékmű két oldalára tett emléktáblák 1998-ban a könyv megjelenése előtt négy évvel. Az Emlékmű jó helyen van, ott járnak át az iskolai osztályok egyik iskolából a másikba. Viszont az emlékeztető táblák rajta előbb vagy utóbb kiigazításra szorulnak.