Honismeret
2020. XLVIII. évf. 4. szám 127–129. old.
Száz
évvel Ady után
A „táltosok átkos sarja” Földesről nézve
Ady Endre – az életében és halálában is oly sokak által szeretett
és sokak által nem szeretett költő – egy évszázada halt meg. Az évfordulón
felszínre törekednek az emlékek, az enyémek és a szülőfalumhoz (Földeshez)
köthetők.
A föl-földobott kő Ady korai versei közé tartozik. Az 1950-es évek elején 13 évesen a
máriaremetei iskolában találkoztam vele. A Földes–Nyíregyháza–Nagyvárad
háromszöge után a fővárosban magam is feldobott kőnek éreztem magam,
visszavágyva szülőföldem világába. Az
Ady iránti kezdődő rokonszenvet aztán elnyomták a propagandaként unos-untalanig
belénk diktált versei. Emiatt Ady személye a „nem szeretem emberek” sorába került. Hogy ez mégsem így maradt, a Remetén hozzánk
közel lakó Dutka Ákosnak köszönhető, akihez a Várad iránti nosztalgiám vitt el.
Ákos bácsi aztán elmagyarázta Váradot idéző és Adyra emlékező lakásán, hogy Ady
Endre nem csak az volt, akit belénk szuggeráltak. Dedikálva megkaptam tőle A Holnap városát. „Karacs Zsigmondnak, hogy őrizze
az Ady és az én Váradom emlékét.” Aztán eljutottam eszmélésem városába, a Szent Margit térre,
ahol laktunk, a Pece-partra, ahol játszottunk. És egyre jobban beleástam magam
az Ady-irodalomba. Lassan egy polcot töltöttek meg az Adyt idéző kiadványok.
Egymás után értek a meglepetések. Szinte hihetetlen volt először számomra,
mennyien kötődtek valamilyen formában szülőfalum és rokonságom alakjai Adyhoz.
A földesi Zoltai Lajos vette maga mellé a Debreczeni Reggeli Újsághoz Adyt újdondásznak. Zoltai biztatása sugallta
az „ídes”-hez írt levelét. „Nem sokára egy fővárosi laphoz megyek újságírónak.”
Krúdy Gyula jegyzi meg tréfásan Zoltairól: nincs olyan hír, amelyben valami
település neve szerepel, amelyet ő Földesre ne javítana ki. Ady a Szüret című versét Zoltainak írta.
Ady már Váradon keveredett polémiába Zoltaival. „Most olvastam csak azt a tudós és lelkes apológiát,
amelyet Zoltai Lajos írt, jeles kollégánk s nekem legelső szerkesztőm.” Zoltai biztatta: „fogjunk kezet és támogassuk egymást... hogy
mindnyájunk annál sikeresebben teljesíthesse magyar kötelességét, a maga
nemzeti hivatását”.
A debreceni Csokonai Színházzal szemben van az
Ady által Bundának nevezett Angol királynő kávéház, ahol a színészek és
újságírók rendszeresen töltötték idejüket az előadások után. A Bécsben tanult
Karacs Imre operaénekessel, Zoltai földesi iskolatársával, aki egyébként
nagyapám nagybátyja volt, ott került közelebbi kapcsolatba. Kritikáiban szinte
mindig dicsérettel találkozunk. „Hozzá hasonló képzett énekest alig találhatunk vidéki színpadon”
– írja Ady. A zsidó nő című opera előadásáról ezt olvassuk tőle: „Karacs (Eleazar) most is óriási sikert ért el.
Még a vasfüggöny ajtajánál is meg kellett jelennie, olyan sikerben pedig csak primadonnáknak szokott részök lenni.” Karacs 1907-ben mégis Amerikában kötött ki,
hol epedve várták a New York-i színészek.
Közismert, hogy Ady Váradra kerülve az Egy kis séta című cikkével hívta fel magára a figyelmet. A káptalan megsértése
miatt hivatalból vádat emeltek ellene. A törvényszék háromnapi fogházra ítélte
őt. Ezt a lényegében jelentéktelen ügyet megfellebbezték a váradi Királyi
Táblához, melynek elnöke a mindkét ágon földesi családból származó Ritoók
Zsigmond volt, hogy a katolikus egyház elleni vétségért nagy tekintélyű
református ítélőtáblai elnök bélyegezze meg a református újságírót. Ritoók
Zsigmond, aki egyébként csak a nyomatékosabb ügyekben szokott elnökölni,
jóváhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ady az ítélet előtt és után is mindig
tisztelettel és megbecsüléssel írt róla. Csak egy mondatot idézek: „Ritoók Zsigmond őméltósága a Nagyváradi ítélőtábla
elnöke, egyik büszkesége a magyar bírói karnak.”
Csáth Géza a frontról hazakerülve, 1915
októberében lett pályázat útján Földesen orvos. Ady A Hétben egy alkalommal Csáth álnévvel szignálja a cikkét. A magyar Pimodán alakját Csáthról mintázta. „Egy káprázatosan gazdag fejű, fiatal s máris diadalmas író,
barátom.”
A költő öccse, Ady Lajos Zoltai Lajost kérte,
tervezzen egy művészi kivitelű fejfát Ady sírjára. Zoltai a román megszállás
alatt a debreceni temető faragott fejfáit rajzolta, és a beszámolójában írta: „a művészettörténeti stílusokat egy igen jól rajzoló
asztalos mester, a földesi születésű Karacs Márton alkalmazta először a
debreceni fejfákon”. Karacs 16 évesen
honvédtizedesként vett részt az 1848/49-es szabadságharcban, azután Debrecenben
telepedett meg. Zoltai Lajos jó érzékkel az ő faragásai alapján tervezte meg
Ady Endre fejfáját. Ma ez a Petőfi Irodalmi Múzeum ereklyéi közt található.
A földesi Karácsony Sándor 1919-től a budapesti
Tavaszmező utcai gimnáziumban Ady és versei szeretetére nevelte tanítványait,
amint Morvay Péter és Lükő Gábor nekem elmondta. Karácsony 1927-ben a Diákvilágban A zseni szabadsága címmel menti fel Adyt a hazafiatlanság, erkölcstelenség,
a dekadencia vádja alól. „A más
véleményen levők nem azt szokták vitatni, szabad-e a zseninek minden, hanem
azt vonják kétségbe, hogy Ady Endre zseni volt.” Földessy Gyula Ady az ember és a költő című munkáját Karácsony Sándornak ajánlja. „Ady Tőled sem állt távolabb, mint tőlem. S a lélek,
mely ebben a könyvben megszólal, mindig rokon volt a Tiéddel.” Karácsony a nyári és téli szünetekben Földesre
vitte diákjait, ahol Fehér Géza író és tanár segítségével a falu népe előtt
mondtak és elemeztek Ady-verseket. Az egykori tanítvány, Bóka László Ady Endre pályakezdése című kötete mutatja, kikelt az elvetett mag.
Boross Zoltánt 1949-ben telepítették a felvidéki
Feledről Földesre a nagyszülei házába. Ő a regös cserkész Szent György körből
átalakult Sarló egyik vezetője volt. Azt írja: „a Szent György kor azonos mozgalmunk
Ady kultuszával”. Az őket meglátogató
Móricz Zsigmondot a hozzá írt Ady-vers citátumával köszöntötte Feleden. Nekik
készült Móricz Gyalogolni jó című írása. A Sarlóban
Ady szellemében új arcú magyarokként dolgoztak a felvidéki magyarság
szolgálatában. Makkai Sándor A magyar fa sorsa című munkája megküldésével biztatta őket állhatatosságra. A Pesten
Ady sírját koszorúzó Balogh Edgár meglepődve látta a költő sírját őrző
csónakfejfát. Az Ady szellemét is őrző hatalmas Sarló gyűjteményt a Déri
Múzeumba közvetítettem.
Az eddigieket mind-mind Dutka Ákosnak
köszönhettem, hiszen amit eddig leírtam, az én is vagyok. Ady és én, hát nem
nagyképű ez a három szó? Most azt is megpróbálom felidézni, tettem-e érte
valamit, hogy legalább az „és”-t kiérdemeljem.
1965-ben már
meghívólevéllel felkereshettük feleségem székelyföldi rokonait. Két napot
illegálisan eltöltve Nagyváradot jártuk összeszoruló szívvel, a Müllerájt is
megkeresve. Mint ifjú és bohó, verset írtam Búcsú Váradtól címmel, tán nem veszik rossz néven néhány sorát:
|
„Másfél nap nem sok, de láthatom |
|
Elsüllyedt földön kedves városom |
|
Megállok már a Bazárkert előtt |
|
Víg magyar nóta szólt itt azelőtt |
|
Itt volt Ady, Juhász és a többiek |
|
Vissza nem jöhetnek ők a régiek |
|
Meglátogattam régi kis lakunk |
|
S a Pece partját hol egykor játszottunk |
|
Szállodáid, hol nem alhatom |
|
Végig mentem én a Káptalan soron |
|
Felkerestem volna levéltáradat |
|
Nem engedtek be, s az idő szaladt |
|
A hársfasorban visszaballagok |
|
Lombjai közt a szél búcsút susog |
|
Itt hagylak ismét kedves Váradom |
|
Vinnélek innen, de módjat nem tudom” |
„Erdély fáj nekem” – Ákos bácsi szerint ezek voltak Ady utolsó szavai. Az Üdvözlet a győzőnek című verse rávilágít Ady megbolydult lelkivilágára.
Nekem már csak számba
kellett venni az Adyhoz kötődő felfedezéseimet, amelyeket hosszú érlelődés után
egy nagyobb lélegzetű tanulmányban feldolgozva a szegedi egyetem 1992-ben
megjelentetett.*1Ha jól emlékszem, 2004-ben az Ady-kiállításon bemutatták
az imitált sírján a faragott kopjafát. A szórólapon felhasználták az általam
írtakat, s hálából dedikálva megkaptam Hegyi Katalintól az Ady szerelme: Ada című kiadványt. Ady máig része napjaimnak. 2019 januárjában egyik
56-os bajtársunkat Ady válogatott soraival búcsúztattam a Kerepesi temetőben.
*Földesiek Ady körül. Acta
Historiae Litterarum Hungaricum XXVIII. 1992. 39–53.